Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-16 / 12. szám

4 Somogyi Néplap 1985. január 16., szerda RÉSZKÖZGYŰLÉSEK ELE Fejlődő üzlethálózat, javuló ellátás Segítenek a tanácsok A fogyasztási szövetkeze­tek vezetői hamarosan ta­lálkoznak a tagokkal, a te­rületükön élő lakossággal. Számot adnak üzletpolitiká­jukról, a forgalom alakulá- sáró. a múlt év eredményei­ről és a tervekről. Tizenkét nagyobb, hét ki­sebb település és mintegy 20—23 ezer ember tartozik a marcali áfészhez. Közülük 5500 tagja a fogyasztási szö­vetkezetnek. A szövetkezet a tagoknak és a kilenc szak­csoportnak 37 résziközgyűlést szervez. Erre nemcsak a ta­gokat hívják meg. hanem a területen levő párt-, taná­csi és társadalmi szerveze­tek képviselőit, s a lakosság közül mindazokat, akiket érdekel a munkájuk. — Fontosnak tartjuk, hogy minél többen mondjanak vé­leményt szövetkezetünk munkájáról. terveinkről. Csak így javíthatjuk ki a hibákat, tehetjük az ellátást még színvonalasabbá. Vi­szonylag kedvező évről szá­molhatunk be; az idén pe­dig tovább lépünk az üzlet- hálózat fejlesztésében, a ré­gi üzletek, italboltok kor­szerűsítésében — tájékozta­tott Papp Sándor, az áfész főkönyvelője. A marcali áfész szintén benevezett arra a pályázatra, amelyet a Szövosz elnöksé­ge kezdeményezett a kis te­lepülések üzlethálózatának fejlesztése érdekében. — Decemberben átadtuk a város legnagyobb élelmi­szeráruházát; ez építkezési, pénzügyi, beruházási lehe­tőségeinket hosszú időre le­kötötte. A központi támoga­tási alapból itavaly kaptunk 520 ezer forintot, mi is hoz­zátettünk 600 ezret, s már a múlt évben elkezdtük a kis települések kereskedel­mi és vendéglátóhálózaitá- naik. felvásárlóhelyeinek a korszerűsítését. Somogy- szentpálon végeztünk vele, Somogyfajszon hamarosan befejeződik a munka. Több községben az idén korszerű­sítünk — folytatta Demkó János elnök. Marcaliban a megszűnt 15-ös ABG-áruház helyén vegyi szaküzletet nyitnak, ha sikerül megállapodni, akkor közösen a Kemikáliái vagy a Budaiakkal. Így te­hermentesítik a vasboltot — jelenleg ott kínálnak vegyi cikkeket —, s abban is na­gyobb választékról gondos­kodhatnak. A lebontásra ítélt sportszer- és játéküzle­tet a volt 2-es ABC-ben nyitják meg. Először azon­ban a bezárt húsbolt helyén finom falatok boltját nyit­nak. a reggelizési lehetőség megteremtésére. A berende­zés a legtöbb helyen rendel­kezésre áll. az átalakítások­ra mintegy 400—500 ezer fo­rintot költenek. Jó együttműködést alakí­tott ki a marcali áfész több tanáccsal. Az eredményes összefogás hasznát elsősor­ban a szövetkezeti tagság és a lakosság látja. Mesztegnyőn a Tóbisztró létesítéséhez adott díjtalanul területet a tanács, s építési brigádja segített a munka elvégzésében, itt és a hús­bolt korszerűsítésében is. A lakosság pedig társadalmi munkában az alapozásnál, meg a takarításinál. A mesz- tegnyői tanács most a gadá- nyi élelmiszer, és italbolt korszerűsítéséhez ad száz­ezer forintot. A marcali ta­nács az új nagy ABC-áru- házhoz ötmillió forintot, va­lamint területet adott, a kéthelyi tanács a sornogy- szentpáli felvásárlóhely, élelmiszerüzlet korszerűsí­téséhez járul hozzá pénz­zel. A pusztakovácsi és más települések gazdái is kész­ségesek. ha az ellátás javí­tásáról van szó. 1984-ben 400 milliós kis­kereskedelmi és 54 milliós vendéglátóforgalmat értek el, s a nyereség 10 millió. A lákosság ellátásában nem volt fennákadás. és várha­tóan az idén sem lesz. Sz. L. Száz tonna cérna évente Bolhóról #r Másfél évtizeddel ezelőtt kezdődött a munka a bolhói cérnaüzemlben. Annak idején a helyi termelőszövetkezet foglalkoztatott itt jó néhány lányt és asszonyt, majd a szövetkezeti egyesülés után a babócsai Határőr Tsz-é lett az üzem. A nagyatádi • cér- n,agyárnak végeznek bér­munkát, most éppen ötven­hármán — többségükben bqlihóiak, bábócsaiak és bé- lavárlak — dolgoznak itt Mint Desztics Gyuláné üzemvezető tájékoztatott, az atádi gyártól kapott gépeket használják s ezekkel az esz­közökkel évente mintegy száz tonna cérnát orsóznak a kapott motringokból — úgy, ahogyan a gyár ren­deli. Innen a termék már a kereskedelmi forgalom szá­mára csomagoltan kerül vissza Nagyatádra. Munka- igényes tevékenység folyik az üzemben azóta, hogy lét­rehozták, s a múlt évtől már cérnázóst is végeznek. Alapanyaggal a cémagyár látja el őket; hetenként két­szer érkezik a szállítmány Bolhóra, s ugyanakkor elvi­szik az üzemből a csomagolt terméket. A gyártól a múlt évben is mindig kaptak annyi alap­anyagot, amennyi a folya­matos munkához kellett, s hogy a feldolgozott motrin­gók súlya mégsem emelke­dett tovább, ennek a mun­kaerőhiány az oka. Az üzemvezetőtől1 hallottuk; az utóbbi években több asz- szony nyugdíjba ment, s alig akad jelentkező, aki a munkacsarnokban a he­lyükre állna. Pedig másfiél évtizedig gazdasági és egyé­ni célokat egyaránt jól szol­gált ez az üzem; megérte fenntartani a gyárnak, a téesznek, és az asszonyok is örültek a foglálkoztatási, il­letve kereseti lehetőségnek, amelyhez 'lakóhelyük köz­vetlen közelében jutottak. Hajók Jég­fogságban A rendkívül hideg időjá­rás és a gyors jegesedé« miatt a MAHART jónéhány hajója nem tudta eiternd úti­célját, kénytelen vollt a kö­zeli kikötőkben, jégtől védett öblökbe menedéket keresni. Január 6-án, vasárnap kapták a hajók az utasítást: húzódjanak jégimentes hely­re. Regensfourgtól Reni-ig csaknem 30 motoroshajó, va­lamint 160 áruszállító uszály állt be kényszerű pihenőre a különböző kikötőkbe, illet­ve az úgynevezett menihe- lyekre. Valamennyi hajó ide­jében védett helyre került. Közülük egy sem szenvedett károsodást. a zajló jégtől. Szerencsére a rakományok összetétele is olyan, hogy nem okoz bennük kárt a rendkívüli hideg. A Duna felső szakaszán többnyire vas, műtrágya, takarmány és pirít van az uszályokban. Az Al-iDunán búzát, vasér­cet, foszfátot, s a tengeri hajókhoz csatlakozó más rakományt fuvaroznak (fu­varoznának) á hajók. A MAHART egyelőre nem is tudja teljesíteni megbízatá­sait. A MAHART-nál lényege­sen rosszabb helyzetbe ke­rült néhány külföldi hajós­társaság; hajóikat nem sike­rült időben védett helyre juttatnánk, így a zajló jég kárt tehet bennük. Igái és társközségei Társközségekről mintegy másfél éve beszélünk, ami­óta az ál/lamigjazgatás kor­szerűsítésének folyamatában, egy-egy nagyoibb faluban összpontosították a tanácsi munkát. A cél akkor is, most is világos volt. A fölösleges és a párhuzamos adminiszt­ráció visszaszorítása, költsé­geinek radikális csökkenté­se, s ugyanakkor az erőfor­rások összpontosításával kí­vántak segíteni évtizedes, elhúzódó égető gondokon. Ez a kérdés megosztotta a közvéleményt. Volt, aki a változásoktól sokat várt, má­sok semmit se. Sokan attól tartottak, hogy a közös erő­források zömét az egyébként is fejlettebb, népes közsé­gekben használják föl. Ott, ahol a közös tanács székel. Föltételezték, hogy az apró falvak ezzel egészen re­ménytelen helyzetbe kerül­nek, fölzárkózásuk lehetet­lenné válik. Az idő nagyrészt választ adott a kétségekre. Ügy, hogy nem döntötte el se így, se úgy a kérdést. Sok társ­községnek javára vált az új „státusz”, a termelőszövet­kezetek és — ahol vannak — az ipari üzemek támogatá­sával hatékonyabban tudták fölhasználni a fejlesztésre szánt pénzeket, eltüntetni a fehér foltot. Másutt a kis­községi intézmények (iskola, orvosi rendelő, tanács) meg­Plakátragasztó — kerékpáron A kerékpár csomagtartó­ján összehajtogatott pla­kátok. és szőrét vesztett si­mítókefe. A kormányon mű­anyag csirizesvödör, benne korongecset. Sifter Sándor nem is ül fel a gépre, csak tolja, hiszen egymást érik a hirdetőoszlopok. s neki mindegyikre új plakátot kell ragasztania. — Nem ám azért ilyen kopott a simítókefém, mert szegény az eklézsia, hanem mert télen csak is megfagy­na. ha nem sóznám, s azért tartom műanyag vödörben, mert bádogban megdermed­ne. Sifter Sándor személyazo­nossági igazolványában a foglalkozási rovatban az áll, hogy plakátragasztó. A Ma­gyar Hirdető Somogy me­gyei Központjának alkalma­zottja. már nyolcadik éve. Kicsit kanyargósra sikere­dett az út, míg a szemtgá- loskéri asztalosinasból pla­kátragasztó lett. — A katonáskodás után még Székesfehérváron is voltam, a Videotonban dol­goztam. s albérletben lak­tunk a családdal. Sehogy sem volt az jó. így hazajöt­tünk. Aztán a Patyolatnál dolgoztam. Voltam az erdé­szetnél favágó, aztán betaní­tott munkás, kocsikísérő, rakodó. A Hirdetőhöz pedig hirdetésre jelentkeztem. So­kan voltunk, mégis engem választottak. Ketten va­gyunk plakátragasztók Ka­posváron, de a társam már több mint egy éve beteg, így rám marad minden. A tél egyébként nyugalma­sabb; nyáron szinte azt sem tudja az ember, hová kap­jon. Itt a városban azt sem tudom, hány berendezés van, amit időről időre fel kell újítani plakátokkal. Berendezésnek hívják a hirdetőoszlopokat, a falitáb­lákat. a favédő rácsokat, a táblasorokat. Ezekre kerül­nek a reklámok, a színház- és moziműsorok, a politikai hirdetmények. A jó plalkát- ragasztónak szeme és szíve legyen, mert színeket és a szöveget egyszerre, hatásuk­ban kell'látnia. Sifter Sándor sokszor éjszaka is dolgozik. Például a választások ide­jén Budapestről futár hoz­ta a plakátokat, s egyetlen éjjel több mint hétszázat ragasztott ki, hogy mire fel­ébrednek az emberek, min­denütt olvasnj lehessen. — A jó plakát verbuvál. És díszíti a környezetet! — mondja. — Semmi sem tud jobban bosszantani. mint amikor látom, hogy az elő­ző nap felragasztott hirdet­ményt valaki vandál módon leszakította. Persze vannak kedves emlékeim is. A Fa- bulon plakát, például. Két­szer kétméteres reklám, cso­daszép hölggyel: szinte élve­zet felragasztani. Nem is gondolnánk, mi­lyen sokba kerül egy-egy hirdetőoszlop felöltözteté­se. Egy nagyméretű, színes plakát előállítási költsége húszezer forint. Maga az oszlop 6—7000. A leszagga­tott, tönkretett hirdetmé­nyeket pedig pótolni kell, a plakátragasztó minden este bejárja a területet, s ellen­őrzi. hogy másnap mit és hol kell javítania. — Három fiam van. de egyik sem kért még tőlem soha plakátot — nevet Sif­ter Sándor. — Én sem vit­tem haza egyet sem. Szá­munkra nem vonzó dolog, hiszen nyakig ülünk benne. A plakátragasztást egyéb­ként nem lehet iskolában tanulni; amolyan papír nél­küli szakma ez. De öröm számomra, ha a várost vagy a megyét járva látom: mun­kám díszíti a környezetet. K. A. szűnésével gyors hanyatlás­nak indult sízámos apró te­lepülés. Választott példánk Igái (és társközségei). Az itteni gya­korlat bemutatásával nem akarunk semmit eldönteni, erre jvagy arra példát szol­gáltatni!. Csak annyit: Igái­ban így csinálják. Igái kilenc település köz- igazgatási székhelye. Nyolc kisebb-nagyobb puszta, kis és közepes nagyságú falu irányítását látják el innen. Ráoegres, Magyarátád, Pata­iam, Tátompuszta, Ráksi, Kazsok, Somogyszil, Gadács és ezekhez kilencediknek csatlakozik a székhely köz­ség, Igái. összlakosságuk 5200 fő. Tanulságos lehet a népesedés alakulása. A negy­venes éveik végén Igáiban majdnem 3000, Somogyszil- ban több mint 3000 ember élt. Ma a székhely község lakónépessége 1600, Szilban a réginek harmadát sem éri el. A népesség csökkenése jelenleg csak Igáiban állt meg, a többi településen ha le is lassult, de tart. A me­gyeszékhely közelsége, a jó közlekedés, a somogyi iparo-' sítás két évtizede és — fo­nák módon — e községek gazdasági ereje (a szülők jobban meg tudják alapozni gyermekeik új, városi egzisz­tenciáját) az oka a népesség- csökkenésnek. Van egy további ok is: A társközségekben sokfellé hi­ányoztak a szükséges köz­művek, intézmények. Ez megszabta a .tanácsi munka helyét és irányát ebben a tervidőszakban. Fejlesztésre évi 600—650 ezer forint áll rendelkezésre KÖFÁ-ból, s ehhez járulnak más bevéte­lek; ezeket szintén fejlesz­tésre fordítja a tanács. Pél­dául iaz igali üdülőtelkek ér­tékesítéséből származó össze­geket is fölhasználják a társközségekben. Ez a kör­nyező kis falvaknak, pusz­táknak tiszta nyereség. Mivel a legtöbb hiány, fej- lesztenivaló a társközségek­ben van, a tanács ezek felé fordult. Jakab József tanács­elnök szerint ezekben több épült, változott az elmúlt években, mint Igáiban. Itt használták föl a fejlesztésre szánt összegek legnagyobb részét. Így például szilárd burkolatú út épült Ráksi- ban, Magyanatádon, Pata­lomban. Járdát adtak átKa- zsokban, Igáiban, Magyar- atádon és Tátompusztán. Vízműtársulat alakult Ma­gyanatádon és Rácegresen, el­készült a hálózat és a ház­tartásokba bevezették a jó minőségű ivóvizet. Ha az utómunkálatok befejeződ­nek, ja kilenc közül öt köz­ségben a vezetékes vízellá­tás végképp megoldottnak tekinthető. Kazsok an és Pa­talomban is fúrtak egész­séges ivóvizet szolgáltató ku­takat, de gerincvezeték nem hálózza be a falukat, itt csak közkifolyók létesültek. Saj­nos, Gadácson még ezt sem sikerült megoldani, oda pa­lackos ivóvizet szállít az áfész. Sorolhatnánk még, mit va­lósítottak meg az elmúlt 4-5 évben. Gázcseretelep léte­sült Magyaratádon, ugyanott és Somogyszilíban korszerű­sítették az iskolák fűtését. Szilban a művelődési házat, Gadácson a kultúrhelyiséget újítják föl a tsz-szel közö­sen. A munka az idén foly­tatódik. Rácegresen új mű­velődési ház épül, Somogy- szillban út- és járdaépítés várható. Érdekes, hogy a társközségek .az igáid beruhá­zásokat is magukénak érzik: a szolgáltatóház építéséhez sokan jöttek társadalmi munkát végezni a környező kis falukból is. — Milyen elvek szerint döntenek egy-egy társközsé­gi fejlesztésről1? —kérdezem a tanácselnöktől. — Széles körű információ­kat kapunk arról, hol szorít a cipő. Ezeket rendszeresen fölvetik falugyűléseken, párt- tanács- és tsiz-vezető- ségi üléseken. Az itt megfo­galmazódó igények rendsze­rint meghaladják lehetősége­inket. Szükség szerint rang­sorolnunk kell. A körzet ta­nácstagja lehet elfogult, szü­lőfalujára tekintő lokálpat­rióta, de a tanácsi testületi üléseken a túlzásokat min­dig sikerült lefaragni. A rangsort aszerint állapítjuk meg, hogy — lehetőségeink szerint — hol legsürgetőbbek a tennivalók. Az ilyen kér­désekben dönteni csaknem a legnehezebb. Cs. T. Kastélymentő akció Fejér megye két patinás épületét mentik meg a pusz­tulástól az Országos Műem­léki Felügyelőség szakembe­rei : Lovasberényben az év közepén végeznek a volt Cziráky-kastély állagmeg­óvási munkáival az év má­sodik felében pedig hozzá­kezdenek a fehérvárcsurgói Károlyii-kastély felújításához, Lovasberényben hetedik esztendeje dolgoznak az 1763—1767-ben épült klasszi­cista palota helyreállításán. Megerősítették a födémszer­kezeteket. elvégezték a tar- tófalak cseréjét, helyreállí­tották a tetőszerkezetet, s hamarosan befejezik a ké­mények kijavítását és a parkban lévő kápolna tata­rozását. A munkára eddig 25 millió forintot költöttek, de a teljes helyreállításhoz az összegnek még ennyire lesz szükség. Az 1844-ben épített, ro­mantikus stílusú fehérvár- csurgói volt főúri lak reno­válása során szintén meg­erősítik az életveszélyessé vált födémszerkezetet, s el­végzik az épületen keletke­zett iegnlagyobfo hibák kija­vítását. E munkát is több évre tervezik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents