Somogyi Néplap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

1985. január 4., péntek Somogyi Néplap Fejlődő gazdaságirányítás — megújuló pártmunka A Központi Bizottság 1974. április 17-i állásfoglalása újabb jelentős kezdeménye­zés volt abban a sorban, amellyel a párt tovább ja­vította és a jelenlegi idő­szak követelményeihez iga­zította a gazdasági építő­munka feltételeit. A kor­mányzati szervek a párt ál­lásfoglalására alapozva ha­tározzák meg a szabályozás új elemeit, és az állami vál­lalatok nagyobbik felénél a kollektívák vezetésbe törté­nő intézményes bevonásának konkrét formáit, javaslatot tesznek az új vállalatveze­tői szervek létrehozására. Vállalatok gazdasági veze­tőivel és párttitkáraival folytatott beszélgetésekből, a különböző, jobbító szándé­kú vitákból egyértelműen megállapítható, a gazdaság pártirányításának alapelve­it megtartva, a gazdasággal összefüggő politikai munkál oly módon .kell fejleszteni, hogy jól szolgálja a válla­lati gazdálkodás megújítá­sát, a gazdaságirányítási rendszer hatékony műkö­dését. A pártszervezetek sze­repe, feladatai, munkameg­osztásban elfoglalt helyük lényegileg nem változik. Ugyanakkor szükség van a munkamódszerek gazdagí­tására, a pártmunka formái­nak és gyakorlatának bizo­nyos mérvű módosítására. A központi gazdaságirá- nyító szervek operatív »tevé­kenységének korlátozásával növelik az állami vállalatok gazdálkodási önállóságát. Ez a helyzet pedig igényli pártszervezeteik önállósá­gának és politikai felelőssé­gének erősödését. Ez a gya­korlatban mindenekelőtt azt jelenti, hogy az eredményes gazdálkodást segítő politikai teendőket és az ezeknek megfelelő munkamódszere­ket — a központi célok és a vállalati törekvések isme­retében — egyre nagyobb mértékben helyileg lehet, és kell meghatározni. Milyen politikai feladatok­ról és módszerekről lehet szó? A kollektívák szerepé­nek növekedésével a gazdál­kodás színvonala az eddigi­nél jelentősebb mértékben függ a dolgozók, köztük a kommunisták politikai, szak­mai felkészültbégétől; az ál­talános műveltségen és az érdemben érvényesülő munkahelyi demokrácián alapuló vitakultúráról kez­deményezőkészségtől; a jó munkahelyi közérzet által táplált munkakedvtől, és a vállalathoz való ragaszko­dástól. E tényezők fejlesz­tésében jelentős szerep há­rul a vállalati párt-, szak­szervezeti és KlSZ-szenveze- tekne. Az új vállalatvezetési for­mák bevezetése halasztha­tatlanná teszi a vállalaton belüli irányítás és érdekelt­ség fejlesztését is. ami bizo­nyára felszínre hozza az egyes szervezeti egységek, a dolgozó csoportok és az egyének érdekkonfliktusa­it, az érdekek valóságos, vagy látszólagos eltéréseit. Ebből eredően jelentős mér­tékben megnövekszik a párt és a társadalmi szerve­retek érdekfeltáró, érdek­egyeztető szerepe, annak fontossága, hogy a különbö­ző részérdekeket az egész vállalat érdekéhez, sőt a népgazdasági célokban meg­fogalmazódó társadalmi ér­dekhez közelítsék. Csak a pártszervezet fi­gyelmes. körültekintő segít­ségével előzhetők meg és oldhatók fel — vállalva oly­kor bizonyos kompromisz- szumokat is — azok a fe­szültségek, amelyek ártal­masak lennének a termelé­si. gazdálkodási célok meg­valósítására. gyengítenék a kollektívát összetartó erő­ket. Említettem, hogy az ér­dekek várhatóan bonyolul­tabbá, nehezebben áttekint­hetőbbé és felismerhetővé válnak. A technikai fejlődés, a munkamegosztás fokozó­dása, a kölcsönös függés szé­lesedése is nehézzé teszi, hogy az egyén vagy a sző­kébb csoport cselekvését meghatározó érdekeket köz­vetlenül és csak anyagi ösz­tönzéssel mindig egyértel­műen a vállalati célok tel­jesítésének irányába tudják befolyásolni. Megnő ezért a fontossága a párt a szák­szervezet és a KISZ politi­kai nevelőmunkájának. Egyrészt a tekintetben, hogy a dolgozók jól ismerjék fel. .mi az. ami .valóban az ő kolektív boldogulásukat .szolgálja; másrészt abban, hogy a gazdasági eszközök által megteremtett érdekelt­ség mielőbb a munkahelyi cselekvés tudatos mozgató­jává váljon. A pártmunka módszerei­nek megújítását kívánja a pártszervezetektől a vállala­ti tevékenység fő céljainak meghatározásában való rész­vételük is. Mindenekelőtt akkor járnak el helyesen — a vállalat gazdasági vezető testületének feladatköréhez igazodva —, ha a vállalatot érintő átfogó és távlati kon­cepciók kidolgozásával kap­csolatban a párt gazdaság­politikai céljait, a helyi rea­litásokat és a dolgozók va­lós igényeit alapulvéve fo­galmazzák meg álláspontju­kat. Akkor teljesítik mara­déktalanul a politikai irá­nyító szerepkörből adódó kö­telezettségeiket, ha részt vállalnak a végrehajtás po­litikai feltételeinek megte­remtéséből: kezdeményezik, elősegítik a gazdasági tevé­kenység vezetési érdekeltsé- gj, szervezési színvonalának emelését; a munkakultúra, munkaerkölcs javítását; a munkamozgalmak lehetősé­geinek jobb kihasználását; a termelési szerkezet fejlesz­téséhez kapcsolódó átképzé­si. munkaerő-átcsoportosí- tási feladatok megoldását; a takarékos gazdálkodást szol­gáló szemléletmód és gazda­sági kényszer erősödését; a gazdaságtalan tevékenysé­gek korlátozását. A gazdasággal kapcsola­tos pártmunka hatásfokának növelése megköveteli, hogy a leglényegesebb gazdasági kérdések eldöntését (példá­ul a középtávú terv, anyag­takarékossági program) megelőzzék a pártszerveze­tek állásfoglalásai, kellő időben kialakított kezdemé­nyezései. A pártszervezet kollektiven kialakított dön­tése — amelyet a kommu­nisták a vállalat választott gazdasági vezetgtestületében képviselnek, védelmeznek — konstruktív, iránymutató., segítő, követelményt támasz­tó legyen és ne utólagos jó­váhagyás. Nyújtson lehető­séget. biztonságot és bátorí­tást a vállalat vezetésének ahhoz, hogy a gazdasági esz­közök teljes skáláját kihasz­nálva, az ésszerű kockázatot is vállalja a kommunisták támogatását maga mögött tudva, önállóan hozza meg a döntését. A gazdasággal összefüggő pártmunka — várható jövő­beni gyakorlatából példasze­rűen kiragadott — új. illet­ve megújuló munkamód­szerbeli elemek azt ígérik, hogy megnő az üzemi párt- szervezetek. a bennük dol­gozó kommunisták politikai- szakmai felkészültségével, kezdeményezőkészségével, felelősségvállalásával szem­beni igény. Az eddiginél is jobban kell ismerniük mun­kahelyük mindennapjait, dolgozótársaik életét és munkáját. Ugyanakkor po­litikai irányító szerepük be­töltéséhez nélkülözhetetlen a vállalat egészét érintő főbb folyamatok áttekintése és lényeges mozzanatainak megragadása. Nem másra van tehát szükség, mint a szó igazi értelmében vett politizá'ásra. Dr. Balogh Pál az MSZMP KB munkatársa Holt papírok, élő tanúk Mottó: A múlt megfelelő ismerete nélkül a mai életet nem lehet megítélni. „Méltóságos Alispán Ür! Alulírott azon alázatos ké­réssel járulok méltóságos Al­ispán Úrhoz, kegyeskedjék a vármegyei szegényalapból részemre karácsonyi segélyt kiutalni. Gazdasági cseléd vagyok Ring Pál úr gálos- fai bérletén. Évi jövedel­mem tíz mázsa rozs, nyolc mázsa búza 8 P. pénz és fa. Nyolc élő gyermekem van ... négy gyermekem is­kolaköteles, de nem tudom őket iskolába küldeni, mert nem tudok nekik ruhát ven­ni ... ha nem volnék nyo­morban, szégyellenék kérni, de a nyomor és a gyermeke­im jövőjéért való aggódás késztet arra, hogy segélyért folyamodjak ... Salamon Fe­renc gazdasági cseléd.” „Ezer bocsánatot kérek a Méltóságos úrtól, hogy kény­telen vagyok ezzel az írással zavarni... életről van szó, leborulva és térdrehullva kö- nyörgök, ne tessék tőlünk a kenyerünket megvonni... hat gyermeket tekintse ... van egy tizenöt éves fiam, valami munkára lehetne használni most is, a ta­vasszal, ha lenne szíves fél konvencióra bevenni, mert sokan vagyunk és dolgozni akarunk ... könyörgöm szíves feleletért... Cseszlák József - né téglósné Gölle.” (Kusza, nehezen olvasható sorok,, megrázó és egyre job­ban feledésbe merülő doku­mentumok. A tabi Béke Tsz székházának nagytermében dr. Szili Ferenc levéltáros rendezésében Cselédsors az uradalmas Somogybán cím­mel értékes, gazdag doku­mentumkiállítás nyílt. Cselédkönyvek, cseléd­rendtartások, kegydíjkérel- mek, lakás- és egészségügyi viszonyok, a tanácsköztársa­ság agrárpolitikája, cseléd­sors a két háború között — és lehetne sorolni a földosz­tásig a figyelemreméltó do­kumentumkiállítás fejezeteit. Kézzel írt és nyomtatott szö­vegű papírok, paragrafusok és korabeli fényképek. Mi a megdöbbentőbb? A holt papírok tükrözte kor, avagy az, hogy egy ember­öltő elmúltával nem igen ta­lálni fiatalt, aki pontosan definiálni tudná, mit takar a zsellér, avagy a cseléd fo­galma ... Pedig akik „leborulva és térdrehullva könyörögtek”, még itt élnek köztünk ... Takaros házban, kellemes meleget sugárzó, duruzsoló kályha mellett. BEVÁLT A KISSZÖVETKEZETI FORMA Jövedelem teljesítmény szerint Csaknem harmincéves ha­zánkban a Szövterv vállalat, amely a szövetkezeitek beru­házásait, a korszerűsítések elvégzését segíti. Csaknem minden megyében, így So­mogyiban is van kirendeltsé­ge. A nehezebb gazdasági körülmények miatt az utóbbi években kevesebb a beruhá­zás, a felújítás. A kaposvári kirendeltség dolgozói, veze­tői a megyei szövetkezeti szervek támogatásával úgy döntöttek, hogy — kísérlet­képpen — kiválnak az or­szágos vállalatból és saját erőből igyekeznek talpon maradni. A múlt év áprilisa óta ön­álló kaposvári Tervszöv kis­szövetkezet vezetőjével, Né­meth Józseffel beszélgettünk az elmúlt húsz hónap tapasz­talatairól. — Az önállósulást követő­en kapcsolatban maradtak-e továbbra is a Szövtervvel? — Együttműködésünk vál­tozatlanul folyamatos, ezt szerződésben is rögzítettük. Az országos vállalat segít nekünk a talajmechanikai vizsgálatokban és más szak­mai kérdésekben. Emellett kedvező feltételekkel eszkö­zöket és berendezéseket is kapunk itőle. — Hogyan alakult kapcso­latuk a megyei szövetség­gel? — (Kezdeményezésünket a Mészöv vezetői felkarolták, segítették; annál iís inkább, mert a tervezési és lebonyo­lítási díj csökkent, így a munkánkat igénybe vevő partnereink is kedvezőbb helyzetbe kerülitek. A Mé­szöv egyébként végleges munkahelyünk kialakításá­hoz anyagilag is hozzájárult. — Hozott-e változást az önállóság a szövetkezetekkel való együttműködésben? — A Ügy érzem, korábbi munkánk elismerése is hoz­zájárult, hogy az áfészök, a takarékszövetkezetek bíz­nak bennünk, megrendelé­seikkel félkeresnek. Néhány példa: a kaposvári áfésznak mi (terveztük a hatéi és bő- szénfai korszerűsítésért, a ba- latanmáriali áfésznak a ba- latanfenyvesi Kupa vendéglő korszerűsítését, a nagyba­jom—ikaposfői áfésznak a kiskorpád! vegyesüzletet, a marcali áfésznak a megye legnagyobb ÁBC-árüházát. — Dolgoznak másoknak is?. — Igen, a TOT megbízá­sából több üdülő felújításá­nak itervét készítjük el, de másik szerveknek, például a Művelődési Miwisztórium- nak és a tanácsoknak is vég­zünk tervezői munkát. A ko­rábbi tervezés, lebonyolítás mellett ma már vállalunk teljes kivitelezést is saját épüőrészleggel, továbbá elektromos méréseket és a s^ákmába vágó számlák fe­lülvizsgálatát. A bevételünk 1983-ban — első kilenc hó­napjában — 2,3 millió forint volt, 1984-ben elérjük a XI millió forintot. Az önállóvá váláskor 15-en voltunk, ma 28-an dolgozunk terveink valóra váltásán. Fizikai dolgozóik többsége is tagja a szövetkezetnek. Keresik a leggazdaságosabb megoldásokat, így szövetke­zetük nyereségesen működik. — Az olcsóbb árak ellené­re is ez (évben várhatóan elérjük azt a nyereséget, amely a Szövterv idejében volt. Ebben segített, hogy a havidíjas bérezés helyett a tervezők, lebonyolítók és ki­vitelezők teljesítményük arányában részesednek a jövedelemből. — Mit hoz a jövő? — Megrendeléseink van­nak, de miég tudnak felada- tökat vállalni. Remélem, hogy jövőre (is jól vizsgázunk. Dévai Zoltán — Nem is jó arra gondol­ni ami volt — Preimusz Ist­vánná, született Pozsonyi Má­ria mondja, aki éppen olyan cselédsorsból indult el, mint a férje. De az átélők emlé­keit kitörölni nem lehet! Ezek csak szavak, önmaga igazolja, mikor néhány pil­lanattal később a rögös utat együttjártak bensőséges, bé­kés ailig-simogatással fogja meg a férje karját. — De papa, emlékezz, a múltkor Is arról beszél­tünk ... A múltkor, tegnap, ma. Talán mindennap. Az uno­kák nem igen hiszik, hogy a hét testvér legidősebbje, Pozsonyi Mariska tizenkét éves karában kimaradt az is­kolából, és atyai jóváhagyás­sal a gróf intézőjéhez, Cse- pinszkihez fordult, hogy sze­retne a hathónapra szerző­dött summiások közé beállni. — Sok répát kell ám ki­egyelni — mondta az intéző. — Nem baj, majd igyek­szem — válaszoltam. Pici lány voltam, alacsony növé­sű, akárhogy is igyekeztem, nem ír*em oda, mint a fel­nőttel». aki kiért a saját során, az mindig segített. Oh, nagyon sokat kellett dolgoz­ni. — Órája csak a pallérnak volt — Preimusz István foly­tatja a gondolatot. — A mi óránk a napkelet, meg a napnyugta. — Két éve voltam sum- más, amikor meglett az el­ső gumicsizmám. Dolog éven át volt. Nyáron egyelés, ku- karicakapálás, masinálás, té­len térdig érő hóban tere­gettük a trágyát, s ha vég­leg bezavart az idő, az is­tentelen huzatos magtárban rostáltunk, forgattuk a ga­bonát. Télidőben nyolcvan fillért kaptunk egy napra. — Mit lehetett azon ven­ni? — Egy fejkendőt. Na, nem ilyen kasmírt Közönséges kartonkendőt. ,,A cselédek lakáskérdése már több miint harminc éve vajúdó probléma. Még ma is előfordul, hogy két család­nak egy konyhája van... a szobák több helyen még föl- < desek ..A Preimusz há­zaspár nem Nádújfalvi Jó­zsef 1939-ben írt soraiból is­meri ezt a helyzetet Ebben éltek. És nincs abban sem­mi rendkívüli, hogy az azóta átélt, hihetetlenül nagy vál­tozások, a temérdek munká­val megteremtett, de soha nem remélt anyagi, emberi gyarapodás sorában mindmá­ig a legkedvesebb a legelső saját otthon, a Jaba-pusztai kis parasztház. 1953-at írtak akkor, amikor a hajdani cse- lédlházaspár otthonteremtő álma beteljesült. Ahogy rá­néznek a lassan sárguló kép­re, tekintetük mindent el­árul. — Azt nem lehet elmon­dani, hogy ez a kis ház, a MI házunk mit jelentett ne­künk ... Azóta a saját iullai házon kívül ház épült mind a két lánynak, autó került vöknek, most az unokának. Kerti traktor áll az udvaron; amit a mai kor kínál kényelem­ben, kultúrálódásban — nem hiányzik semmi. — A munkában nőtt em­ber, ha jóra fordul is sor­sa, nem tud munka nélkül lenni. Preimusz István hat .pa­láddal együtt már 1951- r>'"> szövetkezetét alakított Jabán, aztán a nagy átalakulás után huszonkét éviig dolgo­zott az állattenyésztésben. — Két ember munkáját végezte sokszor, gyakran csak vacsorázni futott haza a papa, aztán ment vissza. — Jó szívvel csinálta az ember, mert látta, hogy ez más világ, mint az a régi cselédsors. „.. .'leborülva és térdre hullva könyörgölk.. — El tudja képzelni, hogy mit jelent nekem, hogy megbecsülnek?! Akkor is, mikor nyugdíjba mentem, meg azóta is. Csak köszönni tudok mindent. A Preimusz Istvánok, a Salamon Ferencek, a Csesz­lák Józsefnék — ha egyre fogyó számban is —, még köztünk élnek. Sorsuk isme­rete kötelességünk. „Akikről szól a'kiállítás a csdlédhősök, hősök voltak, mert nemcsak vállalták a sorsot, hanem viselték a jobbágysággal szemben elkö­vetett jogtalanságokat, sérel­meket is.. Vörös Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents