Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-07 / 287. szám
1984. december 7., péntek Somogyi Néplap 3 A felszabadító hadműveletek A debreceni hadművelet A 2. Ukrán Front csapatai a tervezett német támadást megelőzve 1944. októben 5- én estére befejezték fölkészülésüket, és másnap kora reggel támadásiba lendülitek a Máramaroei-ihaivasoktól az AMíuníádg terjedő 950 kilométeres amcvonalon. Megelőzve a német „Cigánybáró” vállalkozást, megkezdődött a debreceni hadművelet. Plijev tábornok lovasgépesített csoportja a támadás első napján áttörte a 3. magyar hadsereg hevenyészett védelmét, és október 8-án elérte a Hajdúszoboszló—N ádudvar—Püspökladány—Kanca®—Ki sú j. szállás terepszakaszt. A német Dél hadseregcsoport vezetését különösen aggasztotta Plijev táborinak csapatainak gyors előretörése, amely nyugatról mélyen átkarolta a 6. hadsereg Nagyvárad—Debrecen körzetében összpontosított erőit, és elvágással fenyegette a Debrecen—Szolnok fő összeköttetési és utánpótlási útvonalat. Ennek megakadályozása érdekében elrendelte, hogy Breith tábornok az 1. és 13. páncélos-, a Féldherrnlhalile páncélgránátos- és a 46. gya- loghadosiztáilylből képezett csoportosítással mérjen csapást a lovas—gépesített csoport jotoib szárnyára, vágja el utánpótlási vonalait, és zúzza szét a Debrecen alá kijutott erőit. Érmek következtében alakult ki a debreceni páncélos csata, amely több, mint 1000 harckocsi részvételével', esetenként óráról órára változó, bonyolult helyzetben október 9-től 20-ig az erők teljes megfeszítésével tombolt. Október 9-én a Plijev-csoport 4. gárda-tavas- és 7. gépesített hadteste megkezdte az előnyomulást Nagyvárad felé, a 6. gárda-lovashadtest pedig Debrecen ellen támadt. Másnap azonban a 13. és 1. német páncéloshadosztály Bihartorda—Nlagyrálbé, illetve Szóllnók térségéből Püspökladány irányában napok óta erőltetett előnyomulása sikerrel járt. Másnap a Plijev-csoport a 6. gárda-hanckocsihadsereg- gel és a Gorskav-csoporttal együtt már ismét debreceni irányiban támadt. E csapatok október 15-ig tartó harcokban szétzúzták Breith tábornok főerőit a Sebes-Körös és a Berettyó közén, majd tovább nyomultak előre, és megkezdték a küzdelmet Debrecen felszabadításáért. A küzdellem ki merne télét a IV. német pándétoshadtest október 19-én Szolnok körzetéből Debrecen irányában mért csapása nem tudta befolyásolni, 20-án reggélre a szovjet csapatok befejezték a város teljes megtisztításét az ellenségtől. A Plijev tábornok vezetése alatt egyesített két lovas- gépesített csqport új feladata Nyíregyháza elfoglalása, s ezzel a Wöhler-csoport visz- szavonulási útvonalának elvágása volt. Plijev erői október 21-én benyomultak a városba, és Rakamaznál elérték a Tiszát. Másnap azonban a Debreceniből kivert csapatók és a Wöhler-csoport élén visszavonuló kötelékek támadást indítottak Nyíregyháza visszafoglalásáért. A kibontakozó elkeseredett küzdelem során a Plijev- csoportot elvágták a 2. Ukrán Front főerőitől, s az körülzárva harcolt 26-ig, majd a frontparancsnak utasítására másnapra virradóra kitört a bekerítésből, Wöhlerltábor- ndk Nyíregyházán keresztül megkezdte a 150 ezer főnyi csoportjának kivonását a Tisza mögé. A Wöhler-csoport visszavonulásának sikerében, egyéb okok mellett számottevő szerepe volt a horthysta vezető körök katonailag előkészítetlen és dilettáns módon végrehajtott október 15-i kiugrási kísérlete kudarcának, aminek következtében az 1. és 2. hadsereg nem nyitotta meg az arcvonalat a szovjet csapatok előtt. Ezért a 4. Ukrán Front támadása lassan bontakozott ki a Kárpátokban, és csapatai nem tudták időben Csapnál elzárni a visszavonulás útját a Wöhler-csoport előtt. Hasonlóan lassan nyeritek tért a 2. Ukrán Front Észafc-Er- délyben előnyomuló 40. és 27. hadseregének csapatai is. A Nyíregyháza térségében dúló harcok időszakában a 6. gárda-harckocsihadsereggel és a 18. harckocsihadtesttel megerősített 7. gárdahadsereg fölszámolta a IV. német páncéloshadtest ellencsapásának következményeit, az 53. hadsereg arcvonatának teljes szélességében elérte a Tiszát, a 46. hadsereg pedig A l|pár—Kiskunf élegyház a— Kiskunhalas—Baja szakaszon hatalmas hídfőt hozott létre a Duna—Tisza közén. Az Észalk-Erdély és a Tiszántúl területén vívott harcokban a német—magyar csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A szovjet csapatok 10 ellenséges hadosztályt szétzúztak és több mint 42 ezer foglyot ejtettek. Veszteségei miatt Frliessner vezérezredes a 2. magyar hadsereget már október 20- án feloszlatta, és csapatait közvetlen német vezetés alá rendelte. A 2. Ukrán Front az október 28-ig tartó debreceni hadműveletben felszabadította Észak-Erdélyit, és a Tiszántúl csáknem egész területét, ezáltal kedvező feltételeket teremtett a támadás kiterjesztésére Budapest irányáhan. A debreceni hadműveletben elért sikerek október 16-a uttán meggyorsították a 4. Ukrán Front támadásának kibontakozását, ami a hónap végéig Ungvár —Munkács—Huszt körzetének felszabadítását eredményezte. Mindezt jól egészítette ki a 3. Ukrán Front belgrádi hadművelete, amely a jugoszláv főváros felszabadításával ért véget október 20-án. A három Ukrán Front hadműveletei tehát meghiúsították a német hadvezetés erőfeszítéseit új hadászati védelmi terepszakasz létrehozására az arcvonal délnyugati szárnyán, és a Budapest—Bécs irány lezárására. (Folytatjuk.) Tóth Sándor alezredes A debreceni páncélos csatában több mint ezer harckocsi vett részt. Az óráról órára változó küzdelem október 9-től 20-ig tombolt, az erők teljes megfeszítésével. Gyorsuló növekedés Immár hagyománya a Központi Bizottságnak, hogy az esztendő utolsó heteiben értékeli a gazdaság előmenetelét, életkörülményeink alakulását, és mérleget von teendőinkről. Most is így történt, ez olvasható ki az MSZMP december 4-i üléséről kiadott közleményből. Az olvasó természetesen leginkább arra kíváncsi, hogy számára — a magánembernek s az állampolgárnak — mit hozott ez az év, mire számíthat 1985-ben? Nos, az, aki a gazdaság folyamatait rendszeresen értékeli, legelőször azt állapíthatja meg, hogy 1979-től, a tudatosan vállalt visszafogás évei után, most, először mutat a gazdaság gyorsuló növekedésit. A Központi Bizottság által nyilvánosságra hozott tények ezt így fogalmazzák meg: „a nemzeti jövedelem az előirányzott 1,5—2 százalék helyett 2— 2,5 százalékkal emelkedik. A költségvetés hiánya a tervezettnek megfelelőien mérséklődik. Az ipari termelés az előirányzott 1,5—2 százalék helyett 2,5—3 százalékkal nőtt. Bővül az ipari termékek kivitele, a belföldi értékesítés. A mezőgazdasági termelés mintegy 5 százalékkal nőtt, a gabona- termelés a tervezett 15 milliót meghaladja, az állatállomány magas, a takar- mányellátás kielégítő. A lakosság egy főre jutó reál- jövedelme és fogyasztása 1 százalékkal nőtt.” Mindez azt jelenti, hogy az ország erőt gyűjtött, s ha nem is gyorsan, de immár képes arra, hogy megalapozza a reális ütemnövekedést, a nagyobb fejlődési dinamizmust. Figyelemre méltó: bár az idei év sem volt könnyű az ellátás szemr pontjából — hiszen változatlanul az export lehetséges növelése, az importtal való takarékosság határozta meg teendőinek — az áruellátás nem romlott — sőt, bizonyos területeken tovább javult, illetve megőrizte már ismert erényeit. Élelmiszeriekből kiegyensúlyozott kínálatot nyújtottak az üdétek, az áruellátás hibái, feszültségei — így az építő- és tüzelőanyag, egyes tartós fogyasztási cikkek időszakos hiánya — ellenére az állampolgárok pénzüket arra költhettek, amire szükségük volt. Bonyolult megoldásokat, új módszereket is alkalmazott a kereskedelem, ennek révén a választék az egyes területeken tovább bővült. A kedvező jelenségek mellett — persze — továbbra is akadtak makacsul kitartó gondok. így például az, hogy egyes ipari alága- zatokban (gépipar) nem emelkedett, hanem csökkent az export, másutt, a köny- nyûiparban a minőségi hibák zavarták a tőkés, mind pedig a szocialista országokba jutó kivitelt. Nem volt kedvező az idén a külpiaci helyzet sem, például az élelmiszerárak tartósan alacsonyan alakultak. Ennek hatásai kellemetlenül érték élelmiszer-gazdaságunkat : jelentősen nőtt ugyan exportja, bevételei viszont alig emelkedtek. Ugyancsak figyelmeztető a lakásépítésben — kivált a fővárosban — mutatkozó két kedvezőtlen vonás. Az építőipar elmaradt a kívánt mennyiségű lakások átadásával, mindemellett az építési költségek, a lakásárak az elfogadhatónál is magasabbra szöktek. A Központi Bizottság mégis joggal - állapította meg, hogy a gazdaság ösz- szességében a főbb gazdasági céloknak megfelelően fejlődik. Ez az idei teljesítmény megalapozza a jövő évi munkát, lehetővé teszi, hogy a kedvező folyamatokat kiterjesszük, a gazdaság fejlődése tovább gyorsuljon. Mindez a jövő évi tervhez készült javaslatban így szerepel: a nemzeti jövedelem 2,3—2,8 százalékkal, a belföldi felhasználás 1—1,5 százalékkal, az ipart termelés 3 százalékkal, a lakossági fogyasztás 1—1,5, és az egy lakosra jutó jövedelem 1,5— 2 százalékkal emelkedik. A vállalatok önállóságát, rugalmasságát növeli, s a munkahelyi demokratizmust is bővíti az a változás, hogy a vállalatok jelentős részénél a jövőben vállalati tanács, vagy a dolgozók közgyűlése, i/lletve küldöttgyűlése látja el az általános vezetői teendőket. Megváltozik a vállalatok többsége felett gyakorolt állami irányítás formája és tartalma, megszűnik a mai vállalatfelügyelet. A vállalatoknak csak egy része marad államigazgatási irányítás alatt. A Minisztertanácsnak és a SZOT elnökségének most megjelent együttes jogi iránymutatása rendezi az új vezetési formákra való áttérés módozatait, s egyben felhívják a szakszervezeteMi jellemzi ezt a feladatot? Mindenekelőtt az, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a külső egyensúly javításáért, megőrzéséért, valamint a gazdaság értéknövelő képességének, teljesítményének emeléséért. Ennek révén — sa belső egyensúly konszolidálásával — sa teljesímények gyors javításával — meg kell állítani a reálbérek csökkenésének folyamatát, tovább szilárdítva a szociális biztonságot. Lényegében folytatódik tehát az a munka, az a gazdaságpolitikai irányvonal, amelyet 1979 óta vall magáénak az ország. Nincs abban sem különbség, hogy a gazdaságpolitikai eszköz- rendszer tovább korszerűsödik, az 1985. január elsejével életbelépő új szabályozók feltehetően újabb lendületet adnak az önálló vállalkozó szellemű magatartásnak. A Központi Bizottság közleménye mindezen túl -r ismét csak hagyományosan — azt is tudatta a társadalommal, hogy a vállalt programunk végrehajtásának megvannak a garanciád. Nehéz, sokszor feszültséggel teli időszakokon túljutva sikerült elérkezni ahhoz a ponthoz, amikor erőfeszítéseink eredményei az értékelhe- tőbb előrelépésben is megmutatkoznak. Tudatta, hogy ez a program érdemes az egész társadalom bizalmára. ket, hogy az átalakulás során vállaljanak kezdeményező, szervező szerepet. Tájékoztassák a dolgozókat a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről és a vállalatvezetés formájának módosításáról, segítsék a vállalati szervezeti keretek korszerűsítését. Ismerjék meg, ösz- szegezzék és képviseljék a vállalati kollektívák véleményét. Az első közgyűlést, illetve küldöttgyűlést az igazgató hívja össze, s itt titkos szavazással döntenek arról, hogy az igazgatót megerősítik-e funkciójában. Az iránymutatás az új vállalatvezetési formák létrehozásával összefüggő sok egyéb részletkérdésről is intézkedik. A Kaposvári Városi Tanács V.B. napirendjén Bevált az óvodai összevonás Ülést tartott szerdán a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület dr. Kovács Ferenc elnökletével megvitatta azokat a tapasztalatokat, amelyekre az alsófokú oktatási intézmények irányításának korszerűsítéséről szóló megyei vb-határozat végrehajtásával kapcsolatban tettek szert az utóbbi négy esztendőben. Bár a megyei tanács vb 1979. évi határozata és a városi tanács feladatterve nyomán tizenegy kaposvári középiskola fenntartása 1981 januárja óta a városi tanács féladata — a szakmai irányítás a megyei tanács művelődési osztályának feladata maradt — komolyabb szerkezeti változásra nem került sor sem itt, sem aiz általános iskolai hálózatban. Szakmai és pénzügyi integráció jobbára az óvodai hálózatban ment végbe. A gazdasági feladatok közös lebonyolítása végett óvodai gazdasági-műszaki ellátó szervezetet hoztak létre, valamint meghatározták az óvodai központoknak és a tagóvodáknak a körét. A cél a szervezés egyszerűsítése, a szétaprózottság felszámolása és az adminisztráció csökkentése volt. Kilenc óvodai központot szerveztek: irányításukkal ma összesen huszonegy óvoda működik. Kilenc intézményben nem tartották szükségesnek az összevonást a csoportok nagyságrendje és a területi sajátosságok miatt. Az integrációt országos és megyei tapasztalatok nélkül végezték el, az eredmények —amint Garai László osztályvezető előterjesztéséből és a hozzászólásokból kitetszett — mégis biztatóak. Az integrált óvodákban tötobé-kevéstoé kiegyenlítődött a csoportok létszáma, enyhült a zsúfoltság, csökkent az óvónők elszigeteltsége. Ennek haszna módszertani szempontból is felmérhetetlen. Csökkent a szakemberhiány is, hiszen a korábbi függetlenített vezető óvónők egy része — vezető- helyettesként — egy-egy tagintézményt irányit csupán, s így hetenként huszonöt— harminc órát ’tölthet a kicsinyek között. Vannak kedvezőtlen tapasztalatok is. Az intézmények közötti meglehetősen nagy távolság akadályozza az emberi kapcsolatteremtést és a metodikai tapasztalatcserét. Máskor a személyi és a tárgyi feltételek hiányosságai késleltetik az integráció megvalósítását. Azokban az óvodáikban, amelyekben nyolc vagy annál több gyermekcsoport működik, gyakran okoz gondot a munkafolyamatok összehangolása. A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén megállapította: az összevonások eredménye az ésszerűbb gazdálkodás. A koncentráció névelés i haszna sem vitatható. A tartalékok egy része azonban még kiaknázatlan. A testület határozatot hozott a szervezeti felépítés csekély módosításáról, a fejlődéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításáról, valamint az óvodavezetők és helyetteseik kötelező óraszámának csökkentéséről, Irányelvek a vállalatok új vezetési formáira
