Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
1984. december 6., csütörtök Somogyi Néplap 5 Aranykoszorús plakett a TIT-munkáért Előadások, tanfolyamok huszonnyolc településen BOÓR ISTVÁN 1899—1984 Egy sorsi ord utókban gazdag életű munkásmozgalmi és közéleti személyiség, Kaposvár egykori polgármestere, a város díszpolgára és tanácstagja; Boór Istváni életútját zárta le december 1-éin, 84 éves (korában a halál. Boór István 1899. december 26-án, Bálványoson született, apja uradalmi gépész- kovács volt. Az elemi iskola befejezése után 1912-ben Kőröshegyre került nagybátyjához aisztáloskiasnak. Itt kezdett ismerkedni a szocialista eszmékkel. Libics István kőműves, a Tanácsiköztársaság mártírja volt egyik tanítómestere. Boór István Pesten élite át az őszirózsás polgárt demokratikus forradalmat, és 1919-ben a profletárforradal- mat. 1917-foen már párttag volt; önként jelentkezett vö- röslkatonámaik. Kassán, Bárt- fán, majd a román fronton harcolt. 1922-ben költözött Kaposvárra, és belkapcsolódott a somogyi munkásmozgalomba. A szakszervezeti munka mellett a Szociáldemokrata Pártban is aktívan tevékenykedett, szalbad idejének nagy részét a munkásotthonban töltötte. A felszabadulás Boór István életében is a legjelentősebb sorsforduló volt. 1945. január 19-én a Kaposváron megalakuló nemzeti bizottságiban a Szociáldemokrata Pártot képviselte. Munkájával segítette a demokratikus kibontakozást, a szocialista jövő megteremtését. A .-két munkáspárt javaslatára 1945. június 22-én Kaposvár polgármesterévé választották. A város közigazgatásának történetében másodszor került munkásember a polgármestert székibe. Három érvig töltötte be ezt a tisztséget. Boór István nehéz időszakiban küzdött odaadóan a város életének mindennapi gondjaivál. Tiszteletet parancsol ma is az az emberfeletti küzdelem, amelyet a demokratikus kibontakozásért, az újjáépítésért, a munkáshatalom megteremtéséért folytatott. Közben tárgyalásokat folytatott a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal, a szovjet parancsnoksággal, a pártok képviselőivel, mindazokkal, akik ügyes-bajos dolgaikkal megkeresték. Boór István 1949-től az állami építőipari vállalat részlegvezetője, majd 1957-,tői a Csurgói Faipari Vállalat igazgatója volt. Innen ment nyugdíjba. Haláláig városi tanácstagként végzett közéleti tevékenységet, tapasztalatait a pártmunfcában is hasznosította. A munkásmozgalom elhivatott, kiemelkedő harcosaként, önzetlenül szolgálta a szocializmus ügyét. Áldozatos munkájáért 1957-ben Tanácsiköztársasági Emlékérmét, 1965-ben a Munka Érdemrend ezüsjt fokozatát, 1967-ben Szocialista Hazáért Érdemrendet, 1969-ben a Munlka Érdemrend arany fokozatát kapta. Elsők között érdemelte ki a Kaposvár díszpolgára kitüntető címet, amelyet kiemelkedő politikai és közéleti munkájáért adományozott a város tanácsa. Példamutató, gazdag élet- útjára tisztelettel és hálával emlékezik Kaposvár és Somogy lakossága. Tagszervezetek létrehozásával a tudományos ismeretterjesztés új modellje jött létre Barcson és környékén. A közigazgatás átszervezését követően a barcsiak hát községben megalakították a TIT körzeti szervezeteit. Osiokonyaiviisontán, Babácsán, Vízváron, Lalkócsán, Homok- szentgyiörgyön és Darányiban működnek a húsz-huszonkét tagú önálló csoportok. Huszonkilenc éve alakult meg Barcson a TIT helyi szervezete. Azóta irányítója szervezője a tudományos ismeretterjesztésnek. Bérezi István nyugdíjas iskolaigazgató alapító tag, a TIT helyi titkára. Vele beszélgettünk, fölvillantva e csaknem három évtized emlékeit, bemutatva az ismeretterjesztés jelenét. Evenlte a „bűvös” ötszázas szám jelzi, hogy eny- nyi előadást tartanak a városiban és a környező településeken, összesen huszonnyolc községben, pusztán. Az alapításkor huszonkilenc tagja volt a szervezetnek, most százhatvanhét van. Többségük pedagógus. Barcs iskolaváros-szerepét is jelzi ez a szám. A műszaki, mezőgazdasági értelmiség a TIT- szervezet tagjainak negyven százalékát adja. Ez az arány is kifejezi a csaknem három évtized változásait, hiszen kezdetiben csupán a pedagógusok képviseltették magukat a TITHben. — Milyen előadásokra kíváncsiak manapság az emberek? — Harminc éve még nem volt olyan' jelentős szerepe a tömegkommunikációnak az ismeretterjesztésben, mint napjainkban. Az egykor szinte egyedüli forrásnak számító TlT-előadásoklkal szemben ma naponta tucatszámra hallgathatnak otthonukban a rádióban és a televízióban ismeretterjesztő műsorokat az emberek ; a napilapok, szaklapok is segítenek az érdeklődés kielégítésében. Az ismeretterjesztő előadások témaköre így szű- kebb lett, elsősorban a gazdálkodással kapcsolatos kérdések foglalkoztatják a lakosságot. Népszerűek az egészségügyi előadások is. A Znanyije Összövetségi Társulat — a TIT szovjet testvérszervezete — elnökségének meghívására szerdán dr. Rottler Ferencnek, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkárának vezetésével delegáció' utazott — A tagiszervezetek közel állnak a falusi lakosságokhoz, jól ismerhetik az igényeket. — Tagszervezeteink önállóan működnek, saját területükön ők tudják a legjobban, miilyen előadásokra van szükség. Évente ötven—hiatvamat rendeznek. Elsősorban a helyi értéHmáség vállal szerepet előadóként, de sok esetben hívnak a községekbe más szakembereket is. — Eddig, úgy vettem ki a szavaiból, csupán a közvetlenül alkalmazható ismeretek iránt van érdeklődés. Az általános műveltséget gyarapító ismeretek háttérbe szorultak? — Alkalomszerűen! van csupán igény irodalmi, történelmi témájú előadásokra. — A TIT „be tud törni” az üzemeikbe is? — Igen, de csak időnként. Szinte valamennyi jelentősebb üzemünkben van szervezett továbbképzés ; tanfolyamokat szerveznek dolgozóiknak, ezért a hagyományosan vett TIT-előadások száma néimileg csökkent. — Van-e fehér folt az ismeretterjesztésben? Gondolok itt településre, koroszály- ra. — Fehér foltok nincsenek, ezeket fölszámoltuk. De aránytalanságokat mi is tapasztalunk. Rinyaújnépen mindössze két—három előadást tartanak évente. A rétegek, tkoroBzályok között nincsenek fehér foltok. Néhány adat a barcsi és Barcs környéki TIT-szervezet munkájáról : tavaly ötszáztizenöt előadást tartottak, s csaknem húszezer ember hallgatta meg ezeket. Hat tanfolyamot szerveztek, ezen háromszázhanmincan vettek részt. Ebben az évben az első félévben kétszázhetvenkét előadást tartották, négy ,tanfolyamét szerveztek, közöttük retorikait, számítástechnikait. A TIT helyi szervezete elkészítette témajavaslatát hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulójára. Ebben elsősorban történelmi témájú előadások szerepelnek, ipari és mezőgazdasági vándorkiállításokat készítenek. Horányi Barna Moszkvába. Az összövetségi és a moszkvai szervezeti vezetőkkel folytatnak tárgyalást a tudományos ismeretterjesztés közös, időszerű feladatairól és a két társulat együttműködésének jövő évi tervéről. A TIT főtitkára Moszkvában Pénteken bemutató A vágy villamosa A kaposvári Csiky Gergely Színházban holnap este új színpadkép előtt gördül fel a függöny. Tennessee Williams A vágy villamosa című drámáját mutatják be Ács János rendezésében. Vele beszélgettünk a színpadi alkotás születésének körülményeiről. ban voltam színházi ösztöndíjjal. Sokféle, nálunk ismeretlen színházzal ismerkedtem a szó szellemi értőimében. — Nyilván találkozott neves művészeikkel... — Mint néző. Ott a sztárokra testőnsóg felügyel, helikopteren közlekednek, külön kaszt. „Csak úgy” bejutni az öltözőjükbe lehetetlen. Viszont nagyon sok fiatal színházi emlbarrel ismerkedtem, és ezek a találkozások rendkívül hasznosak voltak számomra. — Színházunk a közelmúltban Moszkvában vendégszerepeit. Mivel Ács Já- nos-rendezést nem vittek, bizonyos értelemben objektív a történtek megítélésében. Mi volt a legnagyobb élménye? — A legmeghökkentőbb, legnagyszerűbb érzés az volt, hogy ismernek bennünket, és számontartanak. Ez derült ki 1 az előadások után rendezett vitákon. A nemzetközi fesztiválokon való részvételeink adták ennek az ismeretnek az alapját. Jó érzés volt Inna Csurikovát, Panfilovot, Tabakovot, Jefremovot ott látni az előadásainkon. A kritikusok, esztéták nemcsak a műveket, hanem magát az előadást elemezték a vitákban, nagyon érzékenyen, pontosan — ez volt a másik nagy élmény. — Ha lezajlik a Williams- bemutató, min dolgozik majd? — Munkásoperett címmel musicalt írtunk néhány éve. Az első szövegvariáns átdolgozását szeretném elvégezni. L,. L. — Á prébatáblán egy felirat figyelmeztet mindenkit, hogy a próbák zárt körűek. Miért? — Ennek semmiféle pikantériája sincs. A próbák intenzitását szerettük volna fokozni az idő rövidsége miatt. Azért zártunk ki mindenkit, hogy még a színésztársak se feszélyezzék a színen lévőket, azok könnyebben oldódhassanak. — A próbaidőszak rövidségét említette. De hiszen a Cigánybáró bemutatója óta sok víz lefolyt a Kapóson.. — Jarry Üibü királya követkézért volna a bemutatók sorában, de Ascher Tamás megbetegedett, így ez a mű a programban későbbre halasztódott. Én ugrottam be Tamás helyére A vágy villamosával. — Miért éppen e drámával? — Kanadában nemrég láttam egy szép előadást. Arra gondoltam, hogy néhány év múlva szívesen megrendezném. A véletlen úgy akarta, hogy a vágy villamosa velem előbb végállomásához érkezzen. — Ügy tudom, az egyik főszereplő balesete is zavarta, feszültebbé tette a próba- időszakot. — Valóiban. De bízom abban, hogy ez nem érezteti majd a hatását a kész produkción. Ezért nem is említek nevet; meggyőződésem, hogy a közönség sem érez majd az alakítások között minőségi különbséget. — Hat hónapig távol volt. Merre járt? — Az Egyesült ÁllamokG"toy ,Uvin A MŰTÉT Suzanne Szász kiállítása Szerdán nyílt meg Szombathelyen Suzanne Szász, New Yorkban élő fotóművész kiállítása. A megyei művelődési és ifjúsági központban mintegy száz alkotás látható a művész legkülönbözőbb korszakaiból, s a tárlókba került néhány könyve is. Az 1915-ben Budapesten született művész Vadas Ernő tanítványa volt, 1946-ban került az Egyesült Államokba. Az elmúlt négy évtized során számtalan neves lapnak dolgozott, s csaknem tucatnyi önálló fotóalbuma jelent meg. Több pályázaton díjazták munkáit, számos csoportos kiállításon vett részt. Hazánkban ez a második önálló tárlata, két évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galéria mutatta be munkáit, s részt vett a Tisztelet a szülőföldnek című közös kiállításon, amelyet a külföldön élő magyar származású alkotóknak műveiből 1982-ben rendeztek Budapesten. Az apa nyugalmazott igazgató volt. Két fia közül a nagyobbik orvos lett, nagy- szakállú tekintély egy kisvárosban, a kisebbik a televíziónál dolgozott, nem tudni pontosan, hogy mit. A mama egy tervezővállalat titkárnőjeként ment nyugdíjba. A családhoz tartozott még, noha nem laktak együtt, a mama édesanyja, érelmeszesedéses, nyolcvankét esztendős öregasszony. A család minden tagja hasonlított egymásra abban, hogy vastagnyakú, tésztát nem kedvelő, húsevő, afféle önmagát tudó, csökönyös, független akaratú emberek voltak. Amikor szegény mama panaszkodni kezdett, hogy ötforintos nagyságú, lapos daganatot tapintóit ki az egyik mellében, a nagyobbik fiú rögvest a kocsijába parancsolta a szülőket. Vitte a mamát a kórházába kivizsgálásra. „Kérlek szépen ... természetesen...” — főorvosok. adjunktusok forgolódtak körülötte. Bár a daganat aggodalommal töltötte el őket, a kivételezettség bizonyos jó érzéssel járt együtt. A kisebbik fiút csak napok múlva értesítette a fivére, hogy anyjukat másnap operálják. — Kötelességemnek érzem megmondani neked, hogy anyánkat holnap délelőtt megoperálják — mondotta komolyan. — Valószínűleg le kell venni az egyik mellét. A tévében nem úgy van. mint más munkahelyen, a fiú is kötetlen munkaidőben dolgozott, másnap már ott volt az anyjánál, apjánál, bátyjánál. A fájdalom, a szomorúság egyszerre szervezett kórhá- z.i fegyelembe rendeződött, amikor a kórterem közelébe értek. Ott feküdt, legbe- lül, az ablak mellett a mama. Három felnőtt férfj állt meg az ágy végénél. Már túl volt... Szóval megtörtént ... A paplan alól vékony cső kúszott ki, a karján kék-lila bevérzések... arca beesett, tekintete pókhálós... A mama felnyitotta a szemét, gyengén elmosolyodott. — Jól vagyok — mondta halkan, s pár pillanatra rá elszenderedett. Alig egy órája műtötték. A férje s a fiai tétován megmozdultak Nem akarták terhelni a mamát a jelenlétükkel? Inkább: menekülték. Mert kiszolgáltatottak, megalázottak, húsevő.' férfi létükre tehetetlenek voltak, s ezt nehéz elszenvedni. Átszelték a kórház udvarát, komor, de fegyelmezett képpel, mint egy-egy tudós. A fiatalabb fiú s az apja hazamentek, a doktor úr ment a dolgára, az osztályára. Csengettek. Az ajtóban a nagymama állt, elszántan dúródott befelé. Mögötte egy Skoda épp elindult. — Hát anyuka? — kérdezte meglepetten az apa. — Mit keres itt? — Elhozott a szomszéd. — Dehát mondtuk, hogy várjon türelemmel, majd mi szólunk, ha jöhet! — Be akarok menni a kislányomhoz! Az apa kijelentette: — Nem lehet! — Miért ne lehetne? — Nem lehet egy kórházban fel-alá szaladgálni. Ma operálták, tudja jól. ilyenkor még nem engednek be hozzá senkit. — De te benn voltál! — Mi benn voltunk, egy percre. A tévés fiú kisomfordáit az előszobába, telefonált a bátyjának, ö is azon a véleményen volt, nem való egy öregasszonynak a látvány. Megbeszélték, hogy az öcs valahogy bezsuppölja a nagymamát a kocsijába, és visszaviszi Szegedre. — Nem megyek! — ma- kacskodott az öregasszony az első kísérletre. — Látni akarom a lányomat — Nem érti, hogy nem lehet? Majd szólunk, ha lehet. Ha olyan állapotban lesz. — Olyan állapotban... olyan állapotban ... Ezt motyogta Szegedig. Amikor a nagymama kiszállt, nem köszönt a gyereknek, bement a házba. Visszaúton a fiúban, mint valami lassan megjavuló óraműben, hullámozni kezdett az idő. A nagymama nyolcvankét éve. Mindinkább belátta, hogy az öregasszony leányként megélte az első világháborút, tizenkilencet, a Horthy-érát, a különítményeseket, a második világháborút, ötvenhatot. . . Két férjet eltemetett... „Épp az öreglányit féltjük a látványtól?” — Szinte visszafordult az úton. Aztán, bármily furcsa, az jutott eszébe: „Hiszen ő anya anyja!” — Nem éltünk mi vissza azzal, hogy húsz, negyven, hatvan évvel fiatalabbak vagyunk nagyanyámnál? — kérdezte az apjától, mikor megérkezett. — Mégis csak ő anya anyja! — Majd mi mindent elintézünk. Nem kelj ő ide — hangzott a rosszkedvű válasz. S égbekiáltó igazságtalanságukra ügyet sem vetve hagyták, hogy lefekvésig valahogy el vonszol ód j anak az órák.
