Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

4 Somogyi Néplap 1984. december 5., szerda Bővülnek a beszerzési források Erősödő kishatármenti kereskedelem Kozmetikai szerek, vegyi­áruk, konzervek. építőanya­gok, lakberendezési cikkek gazdagabb kínálata jelzi a szomszédos országokkal vá­lasztékbővítés céljából kö­tött szerződések eredménye­it. A kishatármenti kereske­delmi tevékenységet me­gyénkben az évről évre erő­södő kapcsolatok, az új le­hetőségek keresése és hasz­nosítása jellemzi, s ez a szak­mai tapasztalatok cseréjét is szolgálja. A szerződések­ben vállalt idei kötelezett­ségek nagy részét már tel­jesítették a partnerek. Dóri Jánost, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának ve­zetőjét arra kértük, tájékoz­tasson a kishatármenti for­galom idei tapasztalatairól és a jövőre vonatkozó elkép­zelésekről. Bemutató a testvérmegyében — A földrajzi adottságok­nak megfelelően a leginten­zívebb és legszélesebb kap­csolatot a szomszédos Ju­goszláviával alakítottuk ki. A Bjelovár testvérmegyénk­ben megrendezett júniusi bemutatkozásunk során és azóta kötött szerződések újabb forrásokkal bővítet­ték a kereskedelmi tevé­kenységet. Az újonnan lét­rejött kapcsolatok közül ki­emelném a csurgói Napsu­gár, a Nagyatádi Cérnagyár, a Kaposplast, a VBKM, a Kaposgép és a Delta szö­vetkezet eredményes be­kapcsolódását a kishatár­menti forgalomba. A bemutatkozás fontos eseménye mellett ez évben két új mozzanat is megfi­gyelhető a Jugoszláviával folytatott cserekereskede­lemben. Egyrészt fokozódott a jugoszláv export, vagyis a tavalyinál több áru érkezett eddig a megye üzleteibe, másrészt bővültek a beszer­zési források. — Részünkről változatla­nul legnagyobb cserepartner a Balaton-Fűszért — ők ez éviben két újabb gyárral is szerződést kötöttek —. de jelentős a Tejipar és a Se- fag barcsi gyáregységének az exportja is — mondta az osztályvezető. — A lakossá­got elsősorban a választékibő­vítő termékék érintik és ér­deklik. Az idén újdonságnak számítottak a Kaposker bolt­jaiban kapható fogkrémek, a Dél-dunántúli Tüzéppei kötött szerződés keretében érkező nyílászárók, illetve a Dél-dunántúli Cipőkereske- delmi Vállalat által forgal­mazott jugoszláv sportcipők. Külön kiemelném a kapos­vári áfész nagykereskedelmi tevékenységgel foglalkozó Szövker társulatát, amely csehszlovák partnerekkel vette föl a kapcsolatot, és hiánycikkeket pótló árukat tudtak beszerezni. Csöveket, radiátorokat, padlóburkoló­anyagokat, gázkazánokat hoztak be mintegy 50 millió forint értékben. A más ke­reskedelmi tevékenységből származó export-import az idén a tavalyihoz hasonlóan 150—200 millió forint körül alákul. Űj partnerek a láthatáron — Milyen lehetőségele vannak a kapcsolatok bőví­tésére? — Természetesen szeret­nénk a hagyományos part­nerek mellett újakat is sze­rezni. Tervezzük, hogy Ausztriával és Olaszország­gal is felvesszük a kapcso­latot. Ennek és a már meg­lévő kereskedelmi partne­rekkel kötött szerződések bővítésének érdekében sze­retnénk, ha a jövő évtől So­mogy megyében is kiren­deltséget nyitna valamelyik nagyobb külkereskedelmi vállalat, mely segítené a konkrét üzleti kapcsolatok létrejöttét. N. Zs. ! Eredményes vadgazdálkodás Megyénkben is befejező­dött az őztrófeák bírálata: a tavalyinál tizenhárommal több, összesen 582 őzbak ki­lövésről hoztak trófeát a vadászok — tájékoztatott Simon Pál megyei vadásza­ti főfelügyelő. Amíg a múlt évben egy trófea bronzér­mes lett, öt pedig káros ki­lövésről tanúskodott (ami azt jelenti, hogy ezeket az őzeket nem lett volna szabad puskavégre kapni), most egy-egy ezüst-, illetve bronz­érmet adhatott ki a trófea­bíráló bizottság. Mindkét őzbakot hazai vadász ejtette el: az ezüstérmeset Csurgón lőtték, s ennél a nagy őz­baknál az volt az érdekes­ség, hogy osztott szárú agan­csot viselt, a bronzérmeset pedig Törökkoppányban ej­tették el. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a somogyiak az ütemterv szerint futtatják fel az állományt, s munká­jukkal jól szolgálták a célt: az állománynövelést. A ki­lövések minőségi törekvéseit jelzi, hogy sok selejtes bak került terítékre az idén: a vadászok jól látják el a fel­adatokat, szakszerűen lövik ki azokat a fiatal egyede- ket, amelyek csökkent te- nyészértékük miatt nem va­lók az állományba. — Hogyan készülnek a télre a vadászok? — A vadásztársaságok tá­jékoztatást kaptak arról, hogy — a meteorológiai elő­rejelzés szerint — az idei tél hosszan tartó lesz és a kemény hidegek jellemzik. Ebből következik — s va­dászaink ezzel is tisztában vannak —, hogy körültekin­tően föl kell készülniük az állomány átteleltetésének se­gítésére. Előreláthatóan gon­doskodtak arról, hogy táp­értékben gazdag eleség áll­jon a vadak rendelkezésére a téli etetőkben, s ezzel egé­szítsék ki azt a takarmányt, amelyhez az állat természe­tes úton hozzájut a téli er­dőkben, mezőkön. A cser- makktermés az idén jó volt — ez megkönnyíti a vad­disznók, a szarvasok táplá­lékszerzését ... H. F. Valósággá váló mesék A házi feladat: tervezz egy repülőgépet — Tudsz papírröpcsit haj­togatni ? — Persze, bár a papírre­pülő nem is repülő — mond­ja a fiú s szakszerű kiselő­adást tart a levegő sűrűsé­géről, a papír súlyáról, szárnyprofilról és sok más efféléről. Ez másutt talán meglepő lenne, de nem a moszkvai 698-as számú általános és középiskolában. És hogy mi­ért nem, azt az épületiben tett rövid látogatás is el­árulja. Mindjárt a bejárat­nál hatalmas faliújság lát­ható, rajta repülőgépek ké­pei, konstrukciós rajzok s fölötte a felirat: arra szü­lettünk, hogy valósággá vál­toztassuk a meséket. Az emeleteken a különbö­ző szovjet repülőgép- és he­likoptertervező irodák te­vékenységével és történeté­vel ismertetnek meg a tab­lók. A szünetben gyerekek csoportosulnak előttük és érdeklődéssel tanulmányoz­zák a szöveget csakúgy, mint a MI és Kamov típusú he­likopterek, vagy a sugárhaj­tású MÍG gépek fényképe­it. Az igazgató irodájában valóságos gyűjtemény vaa repülőgépmodeilékből. A szovjet oktatási reform eredményeként az általános tantervű középiskolákban (9—10. osztályban) is erő­södött a szakmai képzés Szaporodott a szakmát adó középiskoláik száma, előtér­be került a munkára neve­lés. a népgazdaság szakem­berigényeinek minél köz­vetlenebb és hatékonyabb kielégítése. — A tudás annyit ér, amennyit abból az eredmé­nyes munka és a személyi­ség harmonikus fejlesztése érdekében felhasználható — mondja Alekszej Agar- jov, az iskola igazgatója. — A mi iskolánk szakosodása nem valami öncélú különle­gesség — az élet irányította lépteinket ebben az irány­ban. A repülőgépiparnak szüksége van képzett szak­munkásokra, akik a gépeket gyártják, javítják. Ezért for­dult segítségért a középfokú- és szakoktatási minisztéri • umhoz. Általában fontossá vált a műszaki ismeretek magas szintű oktatása, az, hogy az iskola a maga esz­közeivel reagáljon a tudo­mányos-műszaki haladás eredményeire. Ebből rán« éppen ez a terület jutott. A beszélgetés során kide­rülnek a részletek is. A kí­sérlet egy éve tart. A tanu­lók a repülőgépgyártó üze­mekben töltik szakmai gya­korlatukat, a repüléstechni­ka, illetve a repülőgép-ter­vezés alapjaival külön tan­tárgyként ismerkednek. Ta­nulnak technológiát és anyagismeretet. A tanulók nagyon szere­tik a repülőgépekkel kapcso­latos foglalkozásokat — ez a lányokra is áll. Voltak re­pülőtereken, ültek pilóta­fülkéjében és megismerked­tek azokkal a gyárakkal, ahol sokuk munkahelye lesz. Különböző modelleket ta­nulmányoztak : megtudták, hogy ez vagy az a konstruk­ció miért repül, miért for­dul jobbra vagy balra, vagy eppen miért nem tud a le­vegőben maradni. A termelési gyakorlatokon a tanulók brigádrendszer­ben dolgoznak. Megismerik a dolgozó kollektíva struk­túráját, a demokratikus döntéshozatal szabályait, az alá- és fölérendeltségi viszo­nyokat. Valóban az életnek tanulnak, leendő életükre készülnek fel. A moszkvai 698-as számú iskolában nem titkolják: semmiféle garanciát sem adnak arra vonatkozóan, hogy a diákokból a jövő Tu- poljevjei, Iljusimái vagy Antonovjai válnak. A leg­jobbak persze egyetemire, főiskolára mehetnek, repü­lőgép-tervező válhat belő­lük. Elképzelhető, hogy a jövőben számukra egyetlen tárgyból is elegendő lesz felvételi vizsgát tenni. Ha n.em így alakul, akkor is vitathatatlan előnnyel, ked­vezőbb helyzetből indulhat­nak. A jók technikumban képezhetik tovább magukat. A legtöbben viszont az itt szerzett tudás birtokában a repülőgépiparban helyez­kedhetnek el középfokú vég­zettséggel rendelkező szak­munkásként. Addig azonban még sok jó dolgozatot kell megírniuk — repülőgépter­vezésből is. Lengyel László A pécsi sziámi ikreknél Bálintkának és Tamáskának láthatólag tetszik a fotózás. München, Lindwurm Stras­se, gyermekklinika. Ennek a 120 ágyas gyermekkórház­nak a 70 ágyas sebészeti osztályán fekszenek a szét­választott pécsi sziámi ikrek. A kórteremben az öt kis rácsos ágy közül a két kö­zépső az övék. Ezen az es­tén nyugodtan feküdtek és mosolyogtak a nővérre, meg rám, amikor szóltam hozzá­juk. Bálintka vidáman ráz­ta a csörgő színes golyóit, és gőgicsélt. Szinte hihetet­len, hogy ez a csöpp gyerek alig egy hónapja esett át élete második súlyos műtét­jén ... Csak a terhesség hetedik hónapjában mutatták ki a vizsgálatok a pécsi kisma­mánál, hogy ikerterhesség­ről van szó. Az észlelt far­fekvés miatt döntöttek úgy az orvosok, hogy műtéti úton hozzák világra a gyer­mekeket. A méh feltárása után derült ki a szomorú szenzáció: 1983. október 13- án sziámi ikrek születtek a pécsi szülészeti klinikán ... A medencecsont alsó szélé­nél egymáshoz nőtt csecse­mők azonnal a gyermekkli­nika pardmatâlis intenzív központjába kerültek. Dr. Waldemar Hecker professzor és az általa veze­tett gyermeksebészeti klini­ka az összenőtt ikerpárok sikeres szétválasztásával vi­lághírnévre tett szert. Hec­ker professzor Münchenben fogadott, s kérésemre beszélt a pécsi ikrek operációjáról. — Professzor úr! Ügy tu­dom, az ön klinikáján haj­tottak végre legnagyobb számban sikeres műtétet összenőtt ikerpárokon? — Meggyőződésem, hogy más országok, például Ma­gyarország gyermeksebészei is rendelkeznek azzal a szakmai tudással, hogy ilyen műtéteket elvégezze­nek. Mi azért vagyunk sze­rencsés helyzetben, mert klinikánk a legkorszerűbb műszerekkel van fölszerel­ve, s ez biztosítja a műté­tek sikerét. Eddig tíz ilyen operációnk volt, ebből hat sikeres, és most a hetedik a pécsi ikerpár. — Hogyan került arra sor, hogy ön vállalta a pé­csi ikrek műtétjét? — A Báselben rendezett nemzetközi gyermeksebésze­ti konferencián találkoztam dr. Pintér Andrással, ő be­szélt nekem róluk, és meg­kérdezte, elválllalnám-e a műtétet. Mivel négy évvel ezelőtt hasonló módon ösz- szenőtt ikreiket választottunk szét sikerrel, megállapod­tunk, hogy miként kerülhet sor e műtétre. A pécsi gyer­mekklinikával nagyon jó a kapcsolatunk, ugyanúgy mint általában a magyar gyer­meksebészekkel. Sok magyar kolléga például levelező tag­ja a Német Gyermeksebész­szövetségnek. — Az ikreket már május 7-én Münchenbe szállították, az első műtétre azonban csak június 28-án került sor. — Minden sziámi iker másképpen van összenőve. Hiába volt előzőleg olyan ésetünk, ahol a pécsiekhez hasonlóan közös medence- csonttal születtek, nincs két egyforma eset. A műtét előtt pontos képet kell kapnunk a csontok és a belső szervek elhelyezkedéséről. Amíg er­ről alapos diagnózis nincs, nem foghatunk hozzá az operációhoz. — A második, a lábak helyzetét korrigáló műtétet csak az egyik gyermeken hajtották végre? Miért? — A két gyermek közül Bálint épült föl gyorsabban a szétválasztó műtétből, ö már olyan állapotban volt, hogy kockázat nélkül alá­vethettük a második beavat­kozásnak. Tamásnál azon­ban gyulladás és lázas álla­pot lépett föl, s amíg ez nem rendeződik, nem nyúl­hatunk hozzá. Bálint, ha nem jön közbe kompliká­ció, 1—2 hónap múlva már otthon lehet, Tamásról egye­lőre nem tudok nyilatkozni. — Mi az oka a sziámi- ikerképződésnek? Vírusfer­tőzés vagy genetikai kromo­szóma-eltérés? — Csak azt mondhatom, hogy a megtermékenyített petesejt fejlődésekor az osz­tódó petesejtfelek valamely ponton nem válnak el. Hogy ennek mi az oka, pontosan még nem tudjuk. Az első ikerpár, amelyet ezen a klinikán szétválasz­tottak, most 20 éves; Ame­rikában lakik. A pécsiekhez hasonló rendellenességgel született ikrek Törökország­ban élnek. Egy évvel ezelőtt, hároméves korukban, a kli­nika egyik fiatal orvosa meglátogatta őket, s bár csak az ikerpár egyikével találkozott, meggyőződhetett róla, hogy ugyanúgy futott, ugrált, mint a többi gyerek. (A világon ikerterhességek hat százalékánál fordul elő összenövés, ezek legtöbbje azonban nem életképes.) Bálintot és Tamáskát a fotózáshoz kiemelték a kis­ágyukból. Olyannyira tet­szett nekik ez az állapot; Tamáska nem is engedte, hogy visszafektessék, Bálint pedig, amikor visszatették, olyan erővel kapaszkodott oda nyújtót ujjamba, mint­ha soha nem akarná elen­gedni ... Sarok Zsuzsa Dugó Üjabban — gondolom, mert ezt írja elő a szab­vány — a lakásokba csak védőföldeléssel el­látott konnektorokat tesznek az építők. Ez jó is, mert nem baj, ha va­lami biztonságos. Bár nem hiszem, hogy eztán az emberek majd rohan­nak az üzletekbe és gyorsan kicserélik összes földeletlen villamos hol­mijukat földeltre. Van tehát némely fenntartásom a szabvá­nyosítással szemben. Épp azért, mert a beköl­tözők valószínűleg nem azzal kezdik cselekedete­ik sorát, hogy áttanul­mányozzák az összes érintésvédelmi szakköny­vet, s aztán a fejükhöz kapnak, mondván: isten engem úgy segéljen, so­ha többé nem veszek kezembe védelem nél­küli dugót. Hanem va­lahogy úgy képzelik: ide be kellene dúgni a lám­pát, hogy lássak, id* be kellene dúgni a rádiót, hogy halljam a híreket... De nem lehet. Mert a védetlen dugó nem megy a yédett aljzatba. No- mármost, kétféle megol­dás képzelhető el. Az egyik: vesz új, „beleme- nős’r dugót a honpolgár. A másik: vesz új. de nem védett konnektort. Szóval mindenképpen vesz, azaz pénzt költ. Fö- , löslegesen. Az egysze­rűbb vásárlás viszont nem sikerülhet Védőföl- deléses dugaszt ugyanis az egész országban nem lehet kapni. Tehát vesz a delikvens egy konnektort vagy töb- t bet, aztán szerel. S mi­vel a beköltözők túlnyo- ; mó többsége nem vil­lanyszerelő, hát újra ket- 1 tős az „út”. Hív egy szakembert a nem szak­ember (és újra pénzt költ) vagy nem hív sen­kit. hanem maga szerel. Azaz: kontárkodik. Ne­sze neked érintésvéde­lem! Van egy harmadik megoldás is. (Ezt is gya­korolják néhányan.) Sen­kit nem hívnak, sem­mit nem vesznek, hanem fogják, letépik a dugót (ami nem megy be), az­tán bedúgják a drót vé­gét (ami bemegy) ; de ez így már teljesen hajme­resztő. A valamire való érintés- és munkavédel­mi szakembert, ha ilyet lát, azonnal megüti a gu­ta. A negyedik megoldás — erről se feledkezzünk meg —: az újdonsült pa­nellakó egyáltalán sem­mit sem tesz. Ül a néma sötétségben és arról el­mélkedik, hogy ki a fe­ne találta ki ezt az egé- ! szét, és aki kitalálta, az I vajon mit hova dúg- I .ion ... Végül, ötödikként még egy lehetőség: gyártani kellene ilyen dugót. Tán ez volna a legegyszerűbb megoldás. Csak hát mi- nálunk, úgy tetszik, az egyszerű dolgoknak nincs valami nagy becsület­I jük ... 1 __________________l_Li A munkásőrség nívódíjai Nívódíjakat és kitünteté­seket adományozott a mun­kásőrszolgálatot magas szín­vonalon bemutató publiká­cióikért, alkotásaikért, új­ságíróknak, művészeknek Borbély Sándor, a munkás­őrség országos parancsnoka, a sajtónap alkalmából. Az elismeréseket kedden, a munkásőrség országos pa­rancsnokságán megtartott ünnepségen Fehér Béla, az országos parancsnok helyet­tese adta át.

Next

/
Thumbnails
Contents