Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-28 / 303. szám

1984. december 28., péntek Somogyi Néplap 5 Megkésett karácsonyi vallomás Megkésett? Csupán azért, mert itúl vagyunk 1984 kará­csonyának örömein, fáradal­main? De hát vallani a már megváltoztathatatlan múlt- irál vagy a jövő reményei­ről lehet. Hiszen mire le­írom, hogy ,Jelen”, az má­ris a múlté s toliam a jövő parányi darabkáiból vet pa­pírra újabb és újabb — múltba hulló — szavakat, gondolatokat. Decemberit legszívesebben karácsony havának nevez­ném. Ilyenkor különösen gyakran jutnak eszembe a régi, primitív vallások pap­jai, táltosai, akik vagy tud­ták, vagy ösztönösen érez­ték-értették a 'kimondott szó varázserejű hatalmát, mely porhaisújtain'i, felemelni, gyű- lölségat szítani, egyetértést teremteni, fájdalmat meg­nyugvássá zsongíitani és rég­múlt időket élő elevenként megidézni egyaránt képes. Számomra az összes ünne­peké közül a KARÁCSONY neve az, amit ha kimondok, szinte itapinthatóan tolulnak elém a karácsonyok. Nem egyenként, hanem együtt, egyszerre, mind. Nem is ma­guk az ünnepek, hiszen az [igazi örömöt nem az ünnep, a beteljesülés, hanem a bol­dog szorongással téli vára­kozás, a készülődés adja. Kicsit ködös, csípős, tiszta, patyolatfehér reggelek, dél- előttök... A szállingózó, Vi­dáman .táncoló hópihék — még ma is csöppnyi .tündér- kéknek látom őket — puhá­vá szűrik a zajokat, a lé­pések dobbanását, a szánok csengőinek vidám hangját; és az ünnepi asztalra szánt hízók hajnali, gurgulázó hör- gésbe fúló visítása is — mellyel utolsó, bizonyára nem valami hízelgő vélemé­nyüket kiáltják világgá az emberekről és a disznósors­ról — mintha kicsit elnéző, megértő színezetű volna. A konyhában sürgésforgás. Sokat ígérő jó állatok kaval- kádja. A habverőüstöt és a tálakat, amikben a sütemé­nyek, torták tölteléke ké­szült, mosogatás előtt „ki- nyalhattiuk” és mintha ma nem is kaparták volna ki belőlük olyan gondosan a krémiet, mint máskor ... A távolból egész kora délutá­nig vadászpuskák finom éte­lek jó lízeit ígérő vidám pukkanásai gurulnak szana­szét, s a vadászkutyák mesz- szi csaiholása olyan, mintha ezeket a hanggolyóbisokat kergetnék játékos idegesség­gel. Kulturális beruházások A kulturális nagy beruhá­zások közül az idén ért vé­get az Operaház rekonstruk­ciója. A műemlék épület tel­jes külső és belső felújítása a jól szervezett munka ered­ményeként eredeti határ­időre, a jóváhagyott költsé­géken belül elkészült. Jó ütemben halad a budavári palota helyreállítása is : nem­rég megkezdődött az Orszá­gos Széchényi Könyvtár új otthonának elfoglalása, és be­fejezéshez közelednek az ása­tásokkal és a várfal-kiegészí­tésekkel kapcsolatos munkák is. A nagy beruházások kö­zött ugyancsak befejeződött a Népművészeti és Közművelő­dési Információs Központ építése 'is Budapesten a III. kerület Harrer Pál utca 2. szám alatt. A vidéki színházak közül folytatódtak az idén a veszp­rémi, a pécsi és a szegedi színház rekonstrukciós mun­kálatai, s befejeződött az eg­ri Gárdonyi színház felújí­tása. Elkészültek az új Nemzeti Színház építési-en­gedélyezési tervei: a .tavaszi alapkőletétel után jövőre megindul a mintegy három- rmliMárd forintra tervezett kivitelezés. nyékre a gyülekezés az in­tézményben ma délelőtt tíz órakor lesz. Szombaton Le- mezhallgaitással, vidám ve­télkedőkkel tölthetik a dél­előttöt az ifjúsági házban a gyerekek, vasárnap 15 óra­kor, ha lesz jég, jelmezes támcversenyt rendeznek kor­csolyával. Hogy hol, arról híreink között tájékoztatjuk majd az érdeklődőket. A diákcentrumban a na­gyobbaknak ma 17 órakor vidám vadnyugati hangula­tot, westemparódiát varázsol a színpadra a szegedi River­side együttes. 17.30-tól diszkó. Szombaton 17 órától felhívás hangzik el az in­tézményben : Rosszalkod­junk! Ugyanis ez a címe a budapesti Radnóti Színpad műsorának. A kezdés idő­pontja: 17 óra... Este hét­tői ugyancsak diszkó. Va- sárniap a színházbarátok klubja látja vendégül a szil­veszterezni vágyó fiatalokat. A szilveszteri előzetes 17 órakor kezdődik. Mai programajánlatunk a csurgód gyerekeknek : Szer­vusz, Szergej! címmel vi­dám műsor várja őket 14 órakor az általános iskolá­ban. A siófoki gyerekeknek a Siotour üdülőhelyi klubjá­ban rendeznek szórakoztató műsort ma 17 órakor, Rode- apenemcia címmel. Vasárnap délelőtt ugyanott tíz órától rajzfilmeket vetítenek. A Dé!-baHátoni Kulturális Köz­pontban szombaton 14 órától játszóház lesz. Tabon a művelődési ház­ban 31-én — mint szerte Somogyiban mindenhol — szilveszteri mulatságot ren­deznek. Itt a Delfin együttes gondoskodik a jó hangulat­ról. Homokszentgyörgyön a művelődési házban játszóház lesz; a program 14 órakor kezdődik, 31-én 21 órakor pedig szilveszteri diszkó. A kaposvári Latinca mű­velődési központban is gon­doskodnak arról, hogy le­gyen programjuk a vakáció­zó diákoknak: ma délelőtt tíz órától Iskolások mozija címmel lesz filmvetítés. A téli sportok mellett, amelyekhez most kedvező az idő, bizonyára sokan vál- lallkoznak arra is, hogy ellá­togassanak a kiéllitôtermiek- be. A Somogyi Képtárban a somogyi képzőművészek tár­lata látható ; negyven évről ad áftekintést a bemutatott festészeti, grafikai, plaszti­kai, iparművészeti anyag. A megyei múzeumban Szent- györgyi József festményeit láthatjuk, a Kaposvári Ga­lériában pedig a norvég gra­fikai műhely mutatkozik be. Barcson a Dráva múzeum­ban Tenk László festmé­nyeivel ismerkedhetnek meg a nézők. Marcaliban Gáspár András dászíetíesitő alkotá­sait tekinthetik meg. Ké­pünkön : a Cimküszhercegmiő című előadás díszletterve látható. Egyszóval minden más, minit máskor ... Mimdany- nyiunkbam valami nagy-nagy örömre váró boldog feszült­ség vibrál. Ki ne ismerné lazt az érzést, amikor az em­ber ólért, megkapott, végre birtokolhat valamit, amire vágyott, amit régtől szeretett volna s ez úgy, de úgy be­tölti, hogy majd szétveti az öröm, és mégis nemegyszer utána kell gondolnia: minek is örülök ennyire... Már sötétedik. Az alblakok meleg, sárgás fényt locs- csantanak a szikrázó fehér hóra ... Egyszerre hangossá válik az utca a pásztorok szapora ostorpattogtaitással kísért kurjongatásaiitól. S a boldog ünnepeket kívánva bekopogóknak jár egy pohár testet-lelket melegítő, vidító (bor 'és még ilangyos-friss diós, mákos vagy fonott ka­lács __. Aztán ismét elcsen­desül minden, csak a haran­gok kondulásai lépegetnek ünnephez méltó komolyság­gal az elnéptelenedett utcá­kon ... Mi már az ajtó előtt szo­rongunk. Alig ejtünk egy-Rét szót, azt is halkan, suttogva. Bentrői csilingelős hívogat s a szobába nyitva előttünk pompázik az évről évre meg­újuló csoda. A csillogó fe­nyő távoli, irdatlan vadono­kat idéző hűvöskés, gyantás leheletétől sejtelmesen libeg­nek a gyertyák lángvirágai, ezer meg ezer furcsán mo­corgó, surranó, mindig vál­tozó ámnyial népesítve be a szobát. A halk sziszegéssel sziporkázó csillagszórók fa­nyar füstje vidáman vegyül a gyertyáik gyantával kevere­dő illatával... Percnyi ámult csend, majd — bár legszí­vesebben a fa alatti félho­mályban írejtőző ajándékokra vetnénk magunkat — a tor­kunkat szorongató boldog­ság miatt eleinte kicsit re­kedten,, később egyre felsza- hadultalbban énekelni kez­dünk ... ... Igen. Számomra az ösz- szes ünnepeké közül a KA­RÁCSONY neve az, melyet ha kimondok, szinte tapint- hatóan tolulnak elém a ka­rácsonyok, nem egyenként, hanem együtt, egyszerre, mind. Egyetlen-egy kivételé­vel, mely csak ritkán, több­nyire olyankor jut eszembe, ha nagyon szomorú vagyok. A negyven év előttiről, 1944 karácsonyáról beszélek. Nyirkos, hideg idő volt, s az erre az estére kuporgatott, a Mecseken gyűjtött fától meg a két tűzhalálra ítélt széktől csak vidáman duru­zsolt, de alig valamicske me­leget adott a kis vaskályha. A város besötétített ablakú házai vakok, az utcák nem csendesek, hanem némák vol­tak. A hópi'hék sem táncolva hullottak — csöppnyi tündér­kékre emlékeztetve —, ha­nem nedves, nagy pelyhek- ké össaetapadva, szárnya- szegett madárként zuhantak a mélybe, 'hogy az aszfalt, sáros pocsolyáit hizlalják. A távoliból hangzó tompa, néha az ablakot is meg-meg- remegtatö ágyúdörgés nem emlékeztetett vadászpuskák szanaszét guruló vidám puk­kanásaira, mint ahogy a* időnként itt-att felcsattanó rövidebb-hos&zabb géppisz­toly-sorozatok sem idézték egykori pásztorok ostorpat­tog tatását ... Valahaimét — már nem emlékszem hogyan — szerez­tünk öcsémmel egy alig fél­méteres fenyőcskét. Ott állt az asztal közepén, és szinte látni véltem, hogy milyen buzgó erőlködéssel igyek­szik gyantás lehelettel meg­hitté varázsolni a szobát. Állatta három-négy alma. Ki tudná megmondani, honnét varázsolta oda szegény nagy­anyám, .és rajta négy gyér- ityácska, amit magunk öntöt­tünk feláldozva 'egy nagyot. Lassan gyújtottuk meg a gyertyákat, és elfuttok a spórolósan mindig Jecsavarva égő petróleumlámpát... Meg­tóitottuk a valahonnét elő­került — vagy talán vala­miért cserében szerzett — egyetlen csillaigszórónkat... Aztán percnyi, nem ámult, de döbbent csend ..., és nem kezdtünk el énekelni. Mert a fácska gyantás le­heletétől sejtelmesen libeg­tek ugyan a kis gyertyák lángviiágai, sok-sok furcsán mocorgó, surranó, mindig változó árnnyal népesítve be a szobát, de a halk szisze- gássél sziporkázó csillagszó­ró gyantával keveredő illata lőporfüst bűzzé keseredett orrunkban Vén Európánkban már csaknem negyven éve töb- bé-kevésbé békesség van. De szerte a világban ?... És a mi (békességünk is sokszor — és mostanában ismét — oly törékeny, olyan, de olyan sé­rülékeny, esendő, mint egy- egy kis gyertyácska lángja a karácsonyfán, mely félénken, ibá'toirtalanuil fényt, ■meghitt meleget szeretne árasztani, dé elég egyetlen kis fuvallat s meghal, kihuny. Óvjuk hát két kezünkkel ezt a piciny­ke, pislákoló lángot és akar­juk, hogy lobogjon szerte az egész világon, hogy minden most iés majd ezután élő ki­csit és nagyot karácsonykor soha ne emlékeztessen a szi­porkázó csillagszórók gyan­tás gyertyafüsttel vidáman keveredő illata másra, mint elmúlt, régi karácsonyok egyetértésben és BÉKÉBEN átélt, öromöt-boldogságot adó szép ünnepeire! Albert Áron dr. Alig múlit el a karácsony, újabb ünnep elé nézünk : búcsúztatjuk az óesztendőt, várjuk 1985-öt. Lássuk, mi­lyen programokat kínálnak a somogyi művelődési in­tézmények az év utolsó hét­végéjére! A téli vákáoió eseményei kívánkoznak az élre. A ka­posvári Kilián György Ifjú­sági és Ülttörő-művalődési Központban a vakációs gyer- metopragramok közül ma ügyességi sportversenyeket rendeznék — lám, a jó terv­hez megjött a hó és a fagy is, reméljük, tart még egy­két napig. A téli sportverse­Ipari műemlékeink A Nyugati pályaudvar festőüzem, zebegényi vasúti viadukt, olaszliszkai csúcs­íves kőhíd). Vannak város­képi jelentőségű objektu­mok a (margitszigeti vízto­rony, a Zugligeti úti egyko­ri villamos végállomás). S egész sor, olyan ipartörténe­ti emlékünk is van, amelyet egyik kategóriába sem so­roltak, mégis védendő, meg­őrzésre érdemes. Igen sok híd, "pályaudvar, állomás szél- és vízimalom, mozdony, kohászati üzem, ol­vasztómű, bánya gyarapítja történeti, muzeális értékével nemzeti kincseinket. Köztük olyan ismert és látogatott lé­tesítmények, mint a Ruda- bányácska középkori arany­bányája, a felsőrákosi kő­fejtő, Ganz Ábrahám kéreg­öntödéje (ma Öntödei Múze­um), az idegenforgalmi látt- ványosságú Hámori tó, a kis­kundorozsmai szélmalom, a sárvári vár feljárója, vagy a tatai Nepomucenus vízima­lom. De megemlíthetjük a ma is eredeti funkcióját be­töltő budai alagutat, a bu­dapesti közvágóhidat, a fe­rencvárosi gőzmalmot, a ká­posztásmegyeri vízműveket és a Margit-hidat. S olyan ipari komplexumokat, mint a pécsi (Zsolnay) porcelán- gyár, a kelenföldi erőmű, a pécsi uránbánya, a gánti ba­uxitbánya. Az épületek egy részét az Országos Műemléki Felügye­lőség jóvoltából helyreállítva látogathatjuk. Többet az or­szágos, vagy a megyei mú­zeumi szervezetek vettek bir­tokukba, s használják fel muzeális kiállítási célokra. Nehezebb a régi épület, be­rendezés megóvása ott, ahol használják az épületet, mű- . ködtetik a berendezésekeit, s ahol még nem tudatosult az ipar emlékeinek műemlék értéke. Pedig az ipar, a technika múltját tanúsító emlékek. K. M. Amikor a világ első mű­szaki múzeumát létrehoz­ták Párizsban az 1700-as évek végén, célja nem a régi ké­pek, műszerek megőrzése volt, hanem a legújabb tech­nikák bemutatása. Ilyen el­képzeléssel alakultak sorra Európa más nagyvárosaiban is a műszaki múzeumok. Csak a múlt század közepé­re épültek olyan — művé­szeti múzeumokhoz hasonló létesítmények —, amelyek­ben már az ipartörténeti em­lékek megőrzése volt a fel­adat, ahová bevitték és ki­állították az ipar korábban használatos berendezéseit, gépeit, szerszámait. Az ipartörténeti, műszaki, tudománytörténeti szempon­tú gyűjtés, őrzés, megőrzés századunkban és napjaink­ban kap külön jelentőséget. Az ipari épületek megőrzé­sének gondolata az ötvenes évekből Angliából származik A hortobágyi kilenclyukú híd — bár kísérletet tettek gyár­épület, üzem műemlékké nyilvánítására korábban is. Az ipartörténeti, műszaki, tu­dománytörténeti emlékeinkre muzeális értékeinkről szóló törvény is kitér. Védelmet élveznek a tár­gyi és írásos emlékek, mű­szaki jellegű tárgyak (léte­sítmény, berendezés, mű­tárgy, gép, szerkezet, készü­lék, szerszám, műszer, kísér­leti eszköz, modell stb.), amelyek a fejlődés, a tech­nikatörténet vagy a műszaki Oktatás szempontjából jelen­tős emlékek. Ilyen ipari .műemlékkel — használatban lévő és hasz­nálaton kívüli épülettel, gép­pel, berendezéssel, — az or­szág számos vidékén talál­kozhatunk. Egy részük mű­emlékké nyilváníttatott (Széchenyi lánchíd, herendi porcelángyár, hortobágyi ki­lenclyukú híd, a Szentend­rei úti római kori vízveze­ték) más részük műemlék jellegű objektum (pápai kék-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents