Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

1984. december 23., vasárnap Somogyi Néplap 5 NEM HISZEM! Felújított művelődési központ Marcaliban Úton — egymáshoz Buzgó népművelők és ügyes géemfcák szervezik or­szágszerte a nagyobb váro­sokban a magányosok klub­jait. Társasösszejövetelt itánociall, idegen nyelv gya­korlásával, kirándulással összekötve. Nem tudom, há­nyán veszik igénybe ezt a különös szolgáltatást, de hogy riasztóan terjed köz­lünk a magány betegsége, az mindenféle statisztikai adat nélkül is érzékelhető. Be­tört volna a szocializmus vi­lágába is a nálunk fejlet­tebb, más társadalmi rend­szerű országok „elidegene- dés”-tként nyilvántartott kórokozója? Olyan jól él­nénk, hogy akárcsak a sváj­ci polgárok sokasága, mi is hatszor meggondolnánk, hogy vendégségbe menjünk barátainkhoz, mert utóbb vi­szonozni illenék a meghí­vást? Olyan — szinte áthi­dalhatatlan — szakadék tá- itomgana a jólkeresők és a filléres gondokkal küszködök között, hogy lassan a csa­ládi kötelékek is fellazulnak, a .„menő” bezárkózik jómód­ja bástyái mögé? Nem hiszem. De azt .is tudom, hogy so­kan vannak, akik magukra csukják .az ajtót, nincs ide­jük a barátság és a rokoni kapcsolatok ápolására, _ tele­vízióval pótolják a .társas- ólettet, mártírnak vélik ma­gukat akkor is, ha egyedül­létüket csakis sajátmaguk- nak köszönhetik. (Eszemben sincs letagadni, hogy van­nak — cseppet sem lebecsü­lendő — külső körülmények is, melyeknek áldozatai let- iteík. A nyugdíjas, amikor el­szakad a munkahelyi közös­ségtől, amikor párttagként átigazolja magát a számára addig ismeretlen körzeti pártszervezetbe, a fiatal, aki­nek családi köre zavaros és gyűlölködő, nem oktalanul bújik el a világ elől.) Mégis az a meggyőződé­sem, hogy egy közösségi tár­sadalomban, ahol az egyén joga ás kötelessége a „bele­szólás”, a vélemény-mondás lés a cselekvés lehetősége a közjóért, nem .természetes állapot a 'magány cellájában kuksolni. A Szovejtunióban járva mindig meghat, mennyivel több családi ünnepet töltenek együtt, vidám társaságban, ajándékokkal, vasárnap ias ebédekkel, vacsorákkal fű­szerezve a találkozást az emberek. Ott ugyanis május elseje, május kilencediké, november hetediké iis a házi készülődések, a nagy vendég­ségek alkalma. A barátok az ünnepre koccintanak, így is köszönnek egymásnak, a gye­rekek pontosan olyan izga­lommal várják a pirosbetús napot, mint a jolka — a ka­rácsony — Szilveszter — ünnepén. Tudják: ilyenkor is kapnak meglepetést. Mi most éppen a karácsony­ra készülődünk. Vásárlók tumultusa az üzleteikben, cso­magokat cipelő felnőttek, csillagszórófényre váró gye­rekek, nagyobb forgalom a MÁV-pémztáraináil, alhol elő­re lehet jegyet váltani. Az Utóbbinak kiváltképp örülök. Hiszen jól tudom: emberek sokaságát érintette érzéke­nyen a vasúti tarifa száz százalékos drágulása, a vi­dékről elszármazott fiatalok ritkábban jutnak el a szülő­házba, s megfordítva: az idős szülők lis nehezebben szán­ják rá magukat, hogy el­vonatozzanak a városba, gyerekkel, unokával találkoz­ni, beszerezni ezt-azt, ami a faluban nem kapható. Ezidén különösen hosszúra .nyúlik .az ünnep. Talán arra is .alkalmat ad, hogy a csa­ládi találkozók mellett ösz- szefussanak a régi osztálytár­sak, megkeressék egymást a jó barátok, egészséges viták köziben fogyasztva a bejglit. Meglehet, a háziasszonyok egy része ezúttal lis lecsip­pent valamennyit a munka­szüneti napokból, hogynagy- tafcaríitsom, mosson, varr jón, rendet .teremtsen a .gyerek­szobában, s rávegye élete párját: szerelje már végre fel- vagy meg ezt meg azt, kenje meg a nyikorgó ajtó zsanérját, barkácsoljon még egy polcot a konyhába. De nem lehet annyi házi teen­dő, hogy bárki megkerül- hesise a legfontosabb szülői feladatot: beszélgetni, ját­szani, sétálni a csemetével, akinek nevelését mind töb­ben hajlamosak .az iskolára, óvodára hárítani. És akiméi?* már nincs csa­ládja? Akiinek szeretteit le- Ikiaszabolta a halál? Akii már nem is-vesz magának kará­csonyfát, nehogy a régi, bol­dog karácsonyokkal szembe­süljön? ö nem önkéntes-ma­gányos. Nem szabad, hogy csak rajta múljon: italál-e más társaságot, mint a té­vé dobozát. Szomszédok is vagyunk, jó ismerősök. Az lillető valamikor mellettünk dolgozott. Távoli rokonunk lehet, vagy rég elfelejtett gyermekkorunk pajtása. Az ő fádjalmas egyedülléte miniket vádol. A szomszédot, iáki nem csönget be hozzá, hogy meghívja egy feketére vagy teára. Az ismerőst, aki már .azzal lis segítene, ha tíz percre benézne hozzá. A volt pajtást .és a távoli rokont, .aki meghívhatná öt a sokna­pos ünnep egyik családi ebédjére. Ember — ez büszkén hangzik . . . Ismételgetjük a gonkliji igazságot. Ember — .ez esendően is hangzik, te­hetjük hozzá. Hiszen társas­lényről van szó. Akiit nem népművelőknek, nem is a géemkiákmak, hanem vala­mennyiünknek kell megsza­badítani az ünnepi magány kettős szorításából. Máriássy Judit Hang versen y és kiállítás A tizenkétezer lakosú Mar­cali és városkörnyéke kará­csonyra birtokba vette a város felújított művelődési központját, melyet tizenhá­rom millió forintérit korsze­rűsítették, bővítették. Tegnap délután Monostori László, a városi művelődés- ügyi osztály vezetője adta át rendeltetésének a létesít­ményt. Megnyitójában elmondta, hogy a nyolcvanas évek ele­jén az épület állapota sür­gette a döntést, hogy fel­újítsák a művelődési köz­pontot. 1983-bán kezdődtek meg a felújítási munkálatok, ia re­konstrukció során figyelem­be vették, hogy az intéz­mény feladata a középfokú központi - szerep ellátása. Ezt tükrözik a tervek is. Az intézmény a város és a vá­roskörnyék igényén túl se­gíti a Dél-Balaton egységes műsorellátását. Továbbra is megszervezik az „utazó r Részletek az életrajzból . & Újat kereső ember A kísérteteket, a mező­igazdasági nagyüzemiek meg­szervezésével járó feladatok megolldásáit, a házitáji állat­tartás íeüllenidítését és elter­jesztését céllzó módszerék összegezését felölelő életmű­vét védte meg sikerrel az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága előtt a 74 éves jelölt. Kaposvári otthoná­ban már mint kandidátust üdvözölhettük dr. Molnár László nyugalmazott főisko­lai tanárt. — Ebben a karban kevés pályatárs mondhatja el ma­gáról, hogy „ifjú” kandidá­tus. — Valóban, nem sokan vállalkoznak ennyi idős ko­rukra egy tudományos foko­zat megszerzésére. ' Én egy baráti beszélgetés kapcsán határoztam el, hogy kanidi- dalburára pályázom. Nagyon sóik alkalmaim adódott az útkeresésire, a kísérletezésre. Ezek tapasztalatait összegez­tem Az állattartási techno­lógiáik változása a II. világ­háború után. című téziseim­ben. A jelen megértéséhez is­merni kell a múlttal is: — Apám gazdatiszt volt. Mint gyerek szerettem meg a mezőgazdaságot és ez meghatározta az életem alakulását. Érettségi után a Debreceni Gazdasági Aka­démián szereztem oklevélét 1931-ben. Részlet az életrajzból: „A felszabadulás előtt gazda­tiszt s főleg az ipari növé­nyek, vetőmagvak termesz­tésében,, az állattenyésztés­ben., a sajt- és vajgyártás­ban ént el országosan elis­mert eredményeket. A fel­szabadulás után Baranya megyében, mint gazdasági szakértő segítette a földbir- totorefarm végrehajtását.” — 1946 márciusáig járva Baranyát keresltem annak lehetőségét, mi módon te­hetne a sok volt uradalmi majorépületeket megmenteni. Körülöttük számottevő föld­terület is. volt. Az újgazdák számára vetőmagot, tenyészt állatokat kellett vodnia biz­tosítani, a gazdálkodáshoz mintákat mutatni. Ehhez a volt uradalmi majorok jó alapnak bizonyultak. Ha vi­ták árán is, sikerült ezeket megmentenünk a lebontás­tól. — 1946 márciusától állat­tenyésztési kísérteti gazda­ságokat szerveztem és vezet­tem (Kétemanilligiet, Ormány- puszta, Babarc, Bár, Lip- tód). Így sikerült a mai Bó- lyi Kombinát alapjait is le­rakni. 1949-től Nógrád megyében az ún. SERNEVÁL telepe­ket. szerveztem, majd a Nóg­rád megyei állami gazdasá­gok központjához kerültem. Ismét részlet az életrajz­ból: „1952-ben az Állami Gazdaságok és Erdők Mi­nisztériumának fejlesztési osztályán sertéstenyésztést, 1955-fiő.l a propaganda éá kísérleti osztályon a nagy­üzemi kísérleteiket szervezte és irányítottal 1962-ben meg­szervezte az állattenyésztési fajitaminősítésd hálózatot, s egyben annak vezetője tett.” A különböző helyeken, de ugyanazon célért folytatott; munka tapasztalatainak ösz- szegiezése egyben, tudorná- nyols és szakmai munkássá­gának egyik fő témakörét is jelenti. — A nagyüzemi állatte­nyésztési és -.tartási techno­lógiák vizsgálatai, kísérleted ■és korszerű állattartás vala­mennyi kérdéskörére kiter­jedtek. Azoknak a gazdasá­gos módszereknek a vizsgá­latával! foglalkoztam, ame­lyek a hazai viszonyok kö­zött is sikerrel alkalmazha­tók. — A nagyüzemi tapaszta­latókat már 1952-től sok cikkben, számos szakkönyv­ben adta közre. 1963 egy korszak lezárását jelentette, amikor a Kaposvári Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kum — majd főiskola — ál­lattenyésztési tanszékének vezetésével bízták meg. Szerencsésnek mondhatom magam azért, hogy vonz minden, új feladat. Ilyen volt ez is. Az első két évben rengeteget tanultam, hiszen korábban nem foglalkoztam színház”-akciót, ezt kiegé­szítve Marcaliban is tarta­nak előadásokat a kétszáz- hatvan személyt befogadó nagyteremben. Az amatőr művészeti együttesek is ott­honra találhatnak az intéz­ményben. A szónok elmond­ta : a következő években egyre nagyobb szerepet kap­nak a számítógépek, a vi­deotechnika a műveltség gyarapításához. A marcali művelődési központ igyek­szik megfelelni ennek a fel­adatának is. A természettu­dományos műveltség gya­rapítását a társintézmények­kel közösen szorgalmazzák. Gombai Győző, a Marcali Művelődési Központ megbí­zott igazgatója kalauzolta végig a felújított intézmény­ben a vendégeket, az érdek­lődőket. Két oldalcsarnokkal bő­vült az intézmény, ezekben a termekben társalgót, olva­sót. illetve balettermet ala­kítottak ki. A tetőtér be­építése során újabb helysé­gekkel gyarapodott az intéz­mény. Az emeleten kapott helyet à fotószakkör, a gra­kisáililaltteinyésztéssal. A ' két­éves képzési idő miatt szük­ségét láttam a végzett hall- giaitók továbbképzésének, meg is szerveztem. Részt vettem az intézmény kísérle­tező-szaktanácsadó miunká- jámák kialakításában is. Oktatómunkája szinte kí­nálta a lehetőséget a háztá­ji állattartási technológiák Vizsgálataira, a gazdaságo­sabb módszerek keresésére. A Mészöv támogatásával Kaposfőn 9 udvarban alakí­tottak ki a gazdák az álta­lam készített tervek állapján korszerű, zárt tojóházakat Tapasztalataimat és az ered­ményeket számos könyvben ismertettem. Emellett a ház­táji sertéstartás korszerűsí­tésének lehetőségeivel is foglalkoztam. Gödiében és Rálksiban végeztem kísérle­teket, fikai és a gyerekműhely,- itt rendezik be a számítástech­nikai és videó-termet is. A földszinti kamaraterem­ben egyszerre mintegy het­venen vehetnek részt a kü­lönféle rendezvényeken. A nagyterem hang- és fény­technikai berendezése vár­hatóan január közepén fe­jeződik be. A nemes egyszerűséggel kialakított intézményben az átadási ünnepség kerétében tegnap megnyílt Gáspár Andrásnak, a Kaposvári Csiky Gergely Színház dísz­letfestőjének kiállítása, A díszletfestő munkái a kapos­vári színház számos sikeres előadását idézik föl a néző­ben. Emellett Gáspár akva- rell-képeivel is megismer­kedhetnek az érdeklődők. A tegnap délutáni avató­ünnepség után a nagyterem­ben karácsonyi hangversenyt rendeztek a marcali zene­iskola tanárai és a Mikszáth utcai általános iskola peda­gógus karának közreműkö­désével. H. B. — ön foglalkozott a kis- árutarmelés kimuinlkálásévail és a háztáji állattartás jöve­delmezőségének emelésével. Milyen visszhangja vollt kí­sérleteinek? — A gyakorlat engem iga­zolt, bár nem volt könnyű megvédeni igazamat. A már nyugalomba vonult főiiisikoillai tanár ma is nagy eneirgiávajl dolgozik. A főis­kola kérésére Agrár gazda­ságtörténeti munkákat írt, s az intézmény tízéves fenm- állláisa alkalmából monográ­fiát szerkesztett a főiskola történetéről. Jelenleg is kí­sérletezik, vitatkozik, ha kell tanácsaival segíti az agrárszakemberek munkáját. Szervezd és irányítja a csá- csöka-kísénletekiet, javaslatot tett a biogáz hasznosítására is. Nagy Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents