Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

8 Somogyi Néplap 1984. december 15., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Vörös Ferenc: Somogyi emlék Bencze József Szívem verdesi emlékeidet Megsimítom madár-se-latta kebleid, homlokodon táncol szemem beszéde, keresem ártatlanságod összegyűrt kiskendőjét. Veszélyre hívott két lábad hintája, én lettem az égbolt, te lettél a szivárványba-szerelmes madár. Bolyongásaim kutyái érted csaholnak, a fogyó holdnál megterítesz gyémántágyékoddal. Tűzhelyed parancsol jólakást estéimnek. Szépnek írom az álmod, behunyt szemem mögött kirajzolódik az arcod. Böjti szelek ablakából nézlek tücsök-primadonna. Nem leskelődhetek már gyanútlanul, pillantásomat fesztelenül combjaid közé csúsztatod ... Csókjaidban: kínok, ízek és imák gyúlnak. Isten fogja a kebled, isten mondja a rangod; te, életem népballadai lánya, hová lettél? Tőled kapott vágyaimért jön e még enyhülés? Már nem állok érted fejtetőre, nem hányok cigánykereket, nem vitatkozom lélegzeteddel. Nézek szemhéjad alá zárt szemeimmel. Arcodon tegnapi arcom hiánya. ÁTFOG TESTED AGA, SZIVEM VERDESI EMLÉKEIDET. Pap Gábor ESŐBEN Csipogó esőcseppek szemelgetnek pórusaimból. Lépkednek mellettem esernyős, tócsás évek. Távol az antarktiszi csend. Mögöttem a huhogó magány. Több-é a három, mint az egy? Műsorrendező irodák versenye vidéken Kerék Imre Ferenczy Béni Bartók-szobra alá a béna test a nyelvre lakatot pántoló némaság az ádáz Angyallal vívott jákobi küzdelem után ezt-az arcot épen maradt balkeze micsoda múlhatatlan fájdalom anyagából hasi tóttá-formál ta ki micsoda törhetetlen, akarat aknái szórták szét a szív köré jegecesedő falakat hogy új parancsra mozduljon a kéz és újra értse a színeket a formákat a szem s őskori szörnyek lihegő sárkánygyíkok brontoszauruszok iszonyat-árnyai után mosolygó nőkkel gyerekekkel világunk ismét lakható legyen félelmeinkre vigaszul micsoda teremtőerő kristályforrása buzog itt hogy zene szülessen a némaságból begyógyulhasson a seb ami fá,j kiáltsa ki nyelvén a kő amit nem bír a száj Napjainkban a műsorren­dező irodák egész hada ke­resi a közönség kegyeit. Sa­ját programokat hirdet a Pesti Vigadó, a Budapest Sportcsarnok, a Hanglemez- gyártó Vállalat, az Országos Szórakoztatózenei Központ, jó néhány kisszövetkezet. S ott vannak természetesen a., sorban a nagyobb intézmé­nyek: az Országos Rendező­iroda, az Ifjúsági Rendező­iroda, a Magyar Média. Ez utóbbiak műsoraik 80—90 százalékát vidéki szórakoz­tató helyeknek, művelődési házaknak ajánlják. 1982 volt az az év, amikor az évtizedes múltú, nagy hí­rű ŐRI mellé „színpadra” lépett a konkurrencia; az év áprilisában alakult meg a Lapkiadó Vállalat leányvál­lalataként a Média, június­ban pedig a KISZ KB, il­letve az Expressz utazási iroda kebelében az IRI. A hármas verseny — a papír­forma szerint — több és fő­leg színvonalasabb műsorkí­nálatot ígért, s még az is remélhető volt, hogy kiszo­rul a piacról a selejt, a blődli, a giccs. Csaknem két és fél év telt el az ŐRI monopol­helyzetének megszűnte óta. Hogy jogos volt-e a vára­kozás? — e kérdés megvá­laszolására a közönség len­ne a legilletékesebb, ám közvéleménykutatás nem in­dult. De miként ítélik meg maguk a vidéken érdekéit műsorirodák? Kialakult-e igazi verseny, gazdagodott-e a városok, a falvak kultu­rális élete? Egynél több-e a három? A Magyar Médiánál óva­kodnak tevékenységük túl­becsülésétől. Mint mond­ják, az eltelt időszak még rövid volt ahhoz, hogy ki­nőjék magukat, hogy komoly versenytársai lehessenek az ORI-nak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a műsorrendezés csupán egy, számos profiljuk — belföldi reklám, hirdetés, szervezés és még ki tudja mi — közül. Egészen finoman szólva: nem ás ez az a terület, ami eltartaná a Médiát; ha ama­zok nem lennének, ugyan­csak több szó eshetne a gon­dokról. Ezzel együtt azon­ban kezdeti céljaikat ma is vállalják, nevezetesen azt, hogy behatoljanak a koráb­bi műsorrendezés réseibe, s törekedjenek a fehér foltok meghódítására. Nem egy másik ŐRI kíván­tak tehát lenni, hanem egy más ŐRI. Hogy ez eddig mi­ként sikerült? Józanul ítél­ve: felemás módon, szép si­kerekkel, emlékezetes — és tanulságos — bukásokkal. Büszkék például a kritika által is elismert nívós iro­dalmi műsoraikra, rendha­gyó irodalmi óráikra, az MM szervezte egyszemélyes monodráma-előadásdkra, me­lyekkel kistelepülésekre és kisközségekhez is eljutottak. Mind művészileg, mind anyagilag megfeleltek a vá­rakozásnak gyermekműso­raik, amelyek közül nem egyet például a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattal közösen szervezted. E körbe sorolják bohócműsoraikat vagy g tavalyi téli Rock­vakációt, amelyet az idén valószínűleg megismételnek. Tavaly négyféle élűsort ál­lítottak össze, és ajánlottak — öregeknek. A televízió révén széles körben ismert­té vált prímásverseny is a Magyar Média vállalkozása volt, miként a Danikó Pista nótaest is; ez végigment, s megy az egész országon, Makótól Kaposvárig. Az Ági van című műsoruk is most „fut” vidéken. Kevésbé volt sikeres pél­dául' a Soproni szüret prog­ramsorozat vagy A próba című táncjáték. A nem mű­vészi kudarcokból vagy fél- sikerekből Számos tanulság adódik, egyebek között az, hogy nemcsak a műsort, hanem a közönséget is szer­vezni kell. Ehhez a tapasz­talat viszont még jórészt hiányzott. Az Ifjúsági Rendezőiroda 1983-ban körülbelül négy­ezerszer mutatott be mű­sort, s ebből mintegy há­romezer-ötszáznak vidéki művelődési otthon, sport­csarnok, ifjúsági klub, üdü­lő- és építőtábor, mozi, is­kola volt a helyszíne. Ami a tartalmat illeti: fellelhető volt közöttük úttörőmajális, április 4-i politikai rendez­vény művészeti műsora, vi­taklub irodalmi-zenei il­lusztrációja, világhírű nyu­gati beategyüttes koncertje, nyolc amerikai kórus hang­versenye, négy NDK kultu­rális csoport és egy szovjet tánczenekar vidéki turnéja. R-GO koncertsorozat, kezdő zenekarok koncertje. — Mi szívesen szervezünk hosszabb, szinte fél országot érintő turnékat, s mivel — Te, Kati, ez a vén­asszony már megint okoskodik! — rontott be csoportvezetőjéhez a feltű­nően csinos, de butácska Szattyán Piri. — Olyan hü­lyeségekkel jön nekem, hogy két tével írjam a kottát, meg tc-vel az uccát, meg ilyesmi... Nem bírom már elviselni, érted?! Egyszerűen undorodok tőle. — Pedig ebben igaza van — gondolkodott el a cso­portvezető. — A kotta tény­leg két té. — Igen? Már te is lepak- táltál vele? Rendben van, akkor majd intézkedek! Tu­dod, tegnap meghívott lön- csölni a főosztályvezető elv­társ, és elbeszélgettünk egy kicsit. Azt mondta, bármi­lyen rendellenességet észle­lek a hivatalban, feltétlenül jelentsem, mert ő köztudot­tan rövidlátó. Meg azt is mondta, hogy ezután én le­szek a szeme. Szóval: vi­gyázz ... — Akkor dülledj ki, drá­gám, hogy észrevegyenek! De mondd: mi ez a zsírfolt a szoknyádon? — Semmiség ... Tudod, együtt ebédeltünk a Jenő­vel, ó pardon, a főosztály- vezető elvtárssal, és azt hit­te, én vagyok a szalvéta. T. ÁGOSTON LÁSZLÓ MOSZER Belém törölte a kezét. Na­gyon rosszul lát szegény, de a tapintása téveszthetet- len... Harmadnap magához ren­delte Kuksi Jenő főosztály- vezető Vicák Olgát és dr. Slezák Oszkárt. Mielőtt be­léptek volna, gondosan el­rakta az asztalfiókjába a tizenhat dioptriás szemüve­gét, nehogy azt higgyék, rosszul lát. — Jöjjön, csak jöjjön, Oszkárka! — mondta, ami­kor meghallotta az ajtónyi­korgást. — Elnézést, de én Vicák Olga vagyok — szabadko­zott a belépő, majd a szék karfájára akasztotta görbe botját és leült. — Tudom, csak vicceltem. Üljön le, kislány! Huncut kislány... Az idős asszony furcsán nézett a főnökére, de nem volt ideje válaszolni, mert újra nyílt az ajtó, s belé­pett vagy inkább becsoszo­gott a kollégája. — Maga is üljön le, Osz­kárka. Már vártuk. Szóval az a helyzet, gyerekek, hogy komoly panasz van 'maguk­ra. Én megértem, hiszen én is voltam fiatal... Széretik egymást. Nincs ebben sem­mi kivetnivaló. No, de azért mégse kellene a kollégák előtt csókolózni ... — De kérem! — tiltako­zott Vicák Olga. — Ne szakítson félbe, kis­lány! Maga is elmondhatja a véleményét, mert nálunk vari üzemi demokrácia ... Szóval: tudomásomra jutott, hogy munkaidő alatt szerel­meskednek a hivatali helyi­ségben, hogy 4kulturáltan fe­jezzem ki magam ... Disz- nóság! Értik?! Disznóság! — Az arca kivörösödött, levegő után kapkodott dühében. Időbe telt, mire megnyu­godott. Aztán valamivel sze­ndébb hangon folytatta. — Nincs a szüleiknek víkend- háza vagy nincs egy barát­juk, aki befogadná magukat arra az időre? — Kikérem magamnak az ilyen aljas gyanúsítást! — ugrott föl ugyancsak dühö­sen Slezák Oszkár. — Maga is elmondhatja, Oszkárka, de most én be­szélek! Hát igen, ez a mai fiatalság. Egyik az aluljáró­ban, a másik a hivatal­ban ... Ne is próbálják ta­gadni: a saját két szemem­mel láttam tegnap a folyo­són, hogy maga, Oszkárka, ennek a kislánynak a fene­kére paskolt, ö meg a nya­kába ugrott, és megcsókolta. Csak úgy cuppant... El tu­dom képzelni, mit művel­nek, ha nem látom... Ne is tagadják, láttam! Vegyék tudomásul, hogy ez fegyel­mi vétség, el fogjuk bocsá­tani magukat! Most már mondhatja, kislány ... — Csupán annyit szeret­nék megemlíteni, Kuksi elv­társ, hogy hatvankét éves vagyok. Nyugdíjasként dol­gozom, és bottal járok, mert reumás a lábam. Nem té­veszt össze véletlenül vala­kivel? — Nem. Tudom, amit tu­dok ... És maga, Oszkárka, mit hoz föl mentségére? — Én hetven múltam a télen. A fiam hoz be reg­gelenként kocsival, mert ha­mar kifulladok a gyaloglás­tól. — Ahá! Szóval már gye­rek is van... Ezt nem is tudtam. Micsoda erkölcsi fertő! Majd én rendet csi­nálok ebben a... izé ... hivatalban! Igen, megtisztí­tom tőletek ezt a tisztessé­ges intézményt! — De kérem, Kuksi elv­társ, tegye már föl a szem­üvegét, és nézzen ránk! — kérlelte Olga. — Nahát, ez a pimaszság teteje! Engem is el akar csábítani, maga erkölcstelen perszóna?! Van nekem sze­mem ... És boldogan éltek, míg meg nem haltak: Kuksi fő­osztályvezető és az ő sze­me, aki addig mószerolta a kollégáit, míg kettesben nem maradtak. Attól kezdve senki sem mondta neki, hogy a mószer szót hosszú ó-val kell írni.., vállalati rendszerben dolgo­zunk, nagyon figyelnünk kell arra, hogy nyereségesek legyünk — mondja Gál Iván, az IRI igazgatója. — Arra törekszünk, hogy egy- egy turné is nyereséges le­gyen, így viszont megenged­hetjük magunknak, hogy azon belül egy-egy estre ne­tán ráfizessünk. Egy kapos­vári sportcsarnokbeli telt ház — ez konkrét példa —. lehetővé teszi, hogy ugyan­azt a műsort bemutassuk a szomszédban is. Az évi négyezer előadást is így kell érteni; benne van jó néhány szupersiker és Diny- nyés Jóska ifjúsági klubbeli estje is. — Ami a műsorrendező irodák versenyét illeti, a közönségért : megítélésem szerint van verseny. A köny- nyűműfajbam például rivali­zálunk, hogy melyikünk me­lyik énekest, művészt, együt­test tud magához kötni. Az R-GO az IRI „színeiben” fut, a Dolly Roll az ORI- éban, s így tovább. Igaz, a közönség számára a kínálat ugyanaz a többirodás rend­szerben is, de mivel a jó hí­rünkre igyekszünk vigyázni, így remélhetőleg a progra­mok színvonala emelkedik. Nem tartom valószínűnek, hogy a műsorkínálat meny- nyiségben lényegesen na­gyobb lenne, minőségbeli javulás viszont mindenkép­pen van. Az ŐRI 1982-ben 7200, tavaly pedig 6500 előadást tartott, egy év alatt tehát hétszázzal csökkent az elő­adások száma. Bulányi László, az ŐRI művészeti osztályának vezetője egyér­telműen a műsorkínálat nö­vekedéséről szól — figye­lembe véve a Média és az IRI műsorait — ám óvato­san fogalmaz és több csa­tornán kínált programok színvonaláról, illetve azok javulásáról. — A szerzők és az elő­adók ugyanis rendszerint ugyanazok — mondja —, legföljebb a különböző mű­sorirodák szándékai és az előadások körülményei tér­hetnek el. Az előadásszám csökkené­sét nem tartja aggasztónak, gazdasági helyzetüket a két­ségtelenül érzékelhető kon­kurrencia nem ingatta meg. Megtartott előadásaikra ugyanis annál nagyobb fi­gyelmet fordítottak. Az osz­tályvezető konkrét példát is mond. Az idén nyáron a Balatonnál — ahonnan ter­mészetesen egyik rendező­iroda sem marad távol — hússzal kevesebb előadást tartottak, mint tavaly. Ami azonban elment a réven, bejött a vámon: előadásaik 98 százalékos nézettségűek voltak. Van tehát verseny ... — Van — hagyja helyben az osztályvezető. — S még sincs. Minden verseny alap- követelménye ugyanis, hogy az abban résztvevők azonos feltételek mellett indulja­nak. Ma mindegyik iroda más érdekeltségi rendszer­ben dolgozik, az egységes szabályozás várat magára. Különösen érvényes ez a különböző műsorrendező gmk-kra, kisszövetkezetekre, más kis egységekre és a haknibrigádokra is. Túlzot­tan sok igénytelen műsorral találkozunk országszerte, sok az ízléstelenség, a szex, a leszbikus show. Ügy vélem, hogy a tanácsi ellenőrzés, engedélyezés nincs feladata magaslatán. A három műsoriroda még oly töredékes vélekedéséből is soíkminden kiderült és sokminden nem. Lehetsé­ges, hogy a Magyar Médiá­soknak van igazuk: az eltelt két és fél év kevés ahhoz, hogy minden kérdésre vá­laszt kapjunk? Deregán Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents