Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
8 Somogyi Néplap 1984. december 15., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Vörös Ferenc: Somogyi emlék Bencze József Szívem verdesi emlékeidet Megsimítom madár-se-latta kebleid, homlokodon táncol szemem beszéde, keresem ártatlanságod összegyűrt kiskendőjét. Veszélyre hívott két lábad hintája, én lettem az égbolt, te lettél a szivárványba-szerelmes madár. Bolyongásaim kutyái érted csaholnak, a fogyó holdnál megterítesz gyémántágyékoddal. Tűzhelyed parancsol jólakást estéimnek. Szépnek írom az álmod, behunyt szemem mögött kirajzolódik az arcod. Böjti szelek ablakából nézlek tücsök-primadonna. Nem leskelődhetek már gyanútlanul, pillantásomat fesztelenül combjaid közé csúsztatod ... Csókjaidban: kínok, ízek és imák gyúlnak. Isten fogja a kebled, isten mondja a rangod; te, életem népballadai lánya, hová lettél? Tőled kapott vágyaimért jön e még enyhülés? Már nem állok érted fejtetőre, nem hányok cigánykereket, nem vitatkozom lélegzeteddel. Nézek szemhéjad alá zárt szemeimmel. Arcodon tegnapi arcom hiánya. ÁTFOG TESTED AGA, SZIVEM VERDESI EMLÉKEIDET. Pap Gábor ESŐBEN Csipogó esőcseppek szemelgetnek pórusaimból. Lépkednek mellettem esernyős, tócsás évek. Távol az antarktiszi csend. Mögöttem a huhogó magány. Több-é a három, mint az egy? Műsorrendező irodák versenye vidéken Kerék Imre Ferenczy Béni Bartók-szobra alá a béna test a nyelvre lakatot pántoló némaság az ádáz Angyallal vívott jákobi küzdelem után ezt-az arcot épen maradt balkeze micsoda múlhatatlan fájdalom anyagából hasi tóttá-formál ta ki micsoda törhetetlen, akarat aknái szórták szét a szív köré jegecesedő falakat hogy új parancsra mozduljon a kéz és újra értse a színeket a formákat a szem s őskori szörnyek lihegő sárkánygyíkok brontoszauruszok iszonyat-árnyai után mosolygó nőkkel gyerekekkel világunk ismét lakható legyen félelmeinkre vigaszul micsoda teremtőerő kristályforrása buzog itt hogy zene szülessen a némaságból begyógyulhasson a seb ami fá,j kiáltsa ki nyelvén a kő amit nem bír a száj Napjainkban a műsorrendező irodák egész hada keresi a közönség kegyeit. Saját programokat hirdet a Pesti Vigadó, a Budapest Sportcsarnok, a Hanglemez- gyártó Vállalat, az Országos Szórakoztatózenei Központ, jó néhány kisszövetkezet. S ott vannak természetesen a., sorban a nagyobb intézmények: az Országos Rendezőiroda, az Ifjúsági Rendezőiroda, a Magyar Média. Ez utóbbiak műsoraik 80—90 százalékát vidéki szórakoztató helyeknek, művelődési házaknak ajánlják. 1982 volt az az év, amikor az évtizedes múltú, nagy hírű ŐRI mellé „színpadra” lépett a konkurrencia; az év áprilisában alakult meg a Lapkiadó Vállalat leányvállalataként a Média, júniusban pedig a KISZ KB, illetve az Expressz utazási iroda kebelében az IRI. A hármas verseny — a papírforma szerint — több és főleg színvonalasabb műsorkínálatot ígért, s még az is remélhető volt, hogy kiszorul a piacról a selejt, a blődli, a giccs. Csaknem két és fél év telt el az ŐRI monopolhelyzetének megszűnte óta. Hogy jogos volt-e a várakozás? — e kérdés megválaszolására a közönség lenne a legilletékesebb, ám közvéleménykutatás nem indult. De miként ítélik meg maguk a vidéken érdekéit műsorirodák? Kialakult-e igazi verseny, gazdagodott-e a városok, a falvak kulturális élete? Egynél több-e a három? A Magyar Médiánál óvakodnak tevékenységük túlbecsülésétől. Mint mondják, az eltelt időszak még rövid volt ahhoz, hogy kinőjék magukat, hogy komoly versenytársai lehessenek az ORI-nak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a műsorrendezés csupán egy, számos profiljuk — belföldi reklám, hirdetés, szervezés és még ki tudja mi — közül. Egészen finoman szólva: nem ás ez az a terület, ami eltartaná a Médiát; ha amazok nem lennének, ugyancsak több szó eshetne a gondokról. Ezzel együtt azonban kezdeti céljaikat ma is vállalják, nevezetesen azt, hogy behatoljanak a korábbi műsorrendezés réseibe, s törekedjenek a fehér foltok meghódítására. Nem egy másik ŐRI kívántak tehát lenni, hanem egy más ŐRI. Hogy ez eddig miként sikerült? Józanul ítélve: felemás módon, szép sikerekkel, emlékezetes — és tanulságos — bukásokkal. Büszkék például a kritika által is elismert nívós irodalmi műsoraikra, rendhagyó irodalmi óráikra, az MM szervezte egyszemélyes monodráma-előadásdkra, melyekkel kistelepülésekre és kisközségekhez is eljutottak. Mind művészileg, mind anyagilag megfeleltek a várakozásnak gyermekműsoraik, amelyek közül nem egyet például a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattal közösen szervezted. E körbe sorolják bohócműsoraikat vagy g tavalyi téli Rockvakációt, amelyet az idén valószínűleg megismételnek. Tavaly négyféle élűsort állítottak össze, és ajánlottak — öregeknek. A televízió révén széles körben ismertté vált prímásverseny is a Magyar Média vállalkozása volt, miként a Danikó Pista nótaest is; ez végigment, s megy az egész országon, Makótól Kaposvárig. Az Ági van című műsoruk is most „fut” vidéken. Kevésbé volt sikeres például' a Soproni szüret programsorozat vagy A próba című táncjáték. A nem művészi kudarcokból vagy fél- sikerekből Számos tanulság adódik, egyebek között az, hogy nemcsak a műsort, hanem a közönséget is szervezni kell. Ehhez a tapasztalat viszont még jórészt hiányzott. Az Ifjúsági Rendezőiroda 1983-ban körülbelül négyezerszer mutatott be műsort, s ebből mintegy háromezer-ötszáznak vidéki művelődési otthon, sportcsarnok, ifjúsági klub, üdülő- és építőtábor, mozi, iskola volt a helyszíne. Ami a tartalmat illeti: fellelhető volt közöttük úttörőmajális, április 4-i politikai rendezvény művészeti műsora, vitaklub irodalmi-zenei illusztrációja, világhírű nyugati beategyüttes koncertje, nyolc amerikai kórus hangversenye, négy NDK kulturális csoport és egy szovjet tánczenekar vidéki turnéja. R-GO koncertsorozat, kezdő zenekarok koncertje. — Mi szívesen szervezünk hosszabb, szinte fél országot érintő turnékat, s mivel — Te, Kati, ez a vénasszony már megint okoskodik! — rontott be csoportvezetőjéhez a feltűnően csinos, de butácska Szattyán Piri. — Olyan hülyeségekkel jön nekem, hogy két tével írjam a kottát, meg tc-vel az uccát, meg ilyesmi... Nem bírom már elviselni, érted?! Egyszerűen undorodok tőle. — Pedig ebben igaza van — gondolkodott el a csoportvezető. — A kotta tényleg két té. — Igen? Már te is lepak- táltál vele? Rendben van, akkor majd intézkedek! Tudod, tegnap meghívott lön- csölni a főosztályvezető elvtárs, és elbeszélgettünk egy kicsit. Azt mondta, bármilyen rendellenességet észlelek a hivatalban, feltétlenül jelentsem, mert ő köztudottan rövidlátó. Meg azt is mondta, hogy ezután én leszek a szeme. Szóval: vigyázz ... — Akkor dülledj ki, drágám, hogy észrevegyenek! De mondd: mi ez a zsírfolt a szoknyádon? — Semmiség ... Tudod, együtt ebédeltünk a Jenővel, ó pardon, a főosztály- vezető elvtárssal, és azt hitte, én vagyok a szalvéta. T. ÁGOSTON LÁSZLÓ MOSZER Belém törölte a kezét. Nagyon rosszul lát szegény, de a tapintása téveszthetet- len... Harmadnap magához rendelte Kuksi Jenő főosztály- vezető Vicák Olgát és dr. Slezák Oszkárt. Mielőtt beléptek volna, gondosan elrakta az asztalfiókjába a tizenhat dioptriás szemüvegét, nehogy azt higgyék, rosszul lát. — Jöjjön, csak jöjjön, Oszkárka! — mondta, amikor meghallotta az ajtónyikorgást. — Elnézést, de én Vicák Olga vagyok — szabadkozott a belépő, majd a szék karfájára akasztotta görbe botját és leült. — Tudom, csak vicceltem. Üljön le, kislány! Huncut kislány... Az idős asszony furcsán nézett a főnökére, de nem volt ideje válaszolni, mert újra nyílt az ajtó, s belépett vagy inkább becsoszogott a kollégája. — Maga is üljön le, Oszkárka. Már vártuk. Szóval az a helyzet, gyerekek, hogy komoly panasz van 'magukra. Én megértem, hiszen én is voltam fiatal... Széretik egymást. Nincs ebben semmi kivetnivaló. No, de azért mégse kellene a kollégák előtt csókolózni ... — De kérem! — tiltakozott Vicák Olga. — Ne szakítson félbe, kislány! Maga is elmondhatja a véleményét, mert nálunk vari üzemi demokrácia ... Szóval: tudomásomra jutott, hogy munkaidő alatt szerelmeskednek a hivatali helyiségben, hogy 4kulturáltan fejezzem ki magam ... Disz- nóság! Értik?! Disznóság! — Az arca kivörösödött, levegő után kapkodott dühében. Időbe telt, mire megnyugodott. Aztán valamivel szendébb hangon folytatta. — Nincs a szüleiknek víkend- háza vagy nincs egy barátjuk, aki befogadná magukat arra az időre? — Kikérem magamnak az ilyen aljas gyanúsítást! — ugrott föl ugyancsak dühösen Slezák Oszkár. — Maga is elmondhatja, Oszkárka, de most én beszélek! Hát igen, ez a mai fiatalság. Egyik az aluljáróban, a másik a hivatalban ... Ne is próbálják tagadni: a saját két szememmel láttam tegnap a folyosón, hogy maga, Oszkárka, ennek a kislánynak a fenekére paskolt, ö meg a nyakába ugrott, és megcsókolta. Csak úgy cuppant... El tudom képzelni, mit művelnek, ha nem látom... Ne is tagadják, láttam! Vegyék tudomásul, hogy ez fegyelmi vétség, el fogjuk bocsátani magukat! Most már mondhatja, kislány ... — Csupán annyit szeretnék megemlíteni, Kuksi elvtárs, hogy hatvankét éves vagyok. Nyugdíjasként dolgozom, és bottal járok, mert reumás a lábam. Nem téveszt össze véletlenül valakivel? — Nem. Tudom, amit tudok ... És maga, Oszkárka, mit hoz föl mentségére? — Én hetven múltam a télen. A fiam hoz be reggelenként kocsival, mert hamar kifulladok a gyaloglástól. — Ahá! Szóval már gyerek is van... Ezt nem is tudtam. Micsoda erkölcsi fertő! Majd én rendet csinálok ebben a... izé ... hivatalban! Igen, megtisztítom tőletek ezt a tisztességes intézményt! — De kérem, Kuksi elvtárs, tegye már föl a szemüvegét, és nézzen ránk! — kérlelte Olga. — Nahát, ez a pimaszság teteje! Engem is el akar csábítani, maga erkölcstelen perszóna?! Van nekem szemem ... És boldogan éltek, míg meg nem haltak: Kuksi főosztályvezető és az ő szeme, aki addig mószerolta a kollégáit, míg kettesben nem maradtak. Attól kezdve senki sem mondta neki, hogy a mószer szót hosszú ó-val kell írni.., vállalati rendszerben dolgozunk, nagyon figyelnünk kell arra, hogy nyereségesek legyünk — mondja Gál Iván, az IRI igazgatója. — Arra törekszünk, hogy egy- egy turné is nyereséges legyen, így viszont megengedhetjük magunknak, hogy azon belül egy-egy estre netán ráfizessünk. Egy kaposvári sportcsarnokbeli telt ház — ez konkrét példa —. lehetővé teszi, hogy ugyanazt a műsort bemutassuk a szomszédban is. Az évi négyezer előadást is így kell érteni; benne van jó néhány szupersiker és Diny- nyés Jóska ifjúsági klubbeli estje is. — Ami a műsorrendező irodák versenyét illeti, a közönségért : megítélésem szerint van verseny. A köny- nyűműfajbam például rivalizálunk, hogy melyikünk melyik énekest, művészt, együttest tud magához kötni. Az R-GO az IRI „színeiben” fut, a Dolly Roll az ORI- éban, s így tovább. Igaz, a közönség számára a kínálat ugyanaz a többirodás rendszerben is, de mivel a jó hírünkre igyekszünk vigyázni, így remélhetőleg a programok színvonala emelkedik. Nem tartom valószínűnek, hogy a műsorkínálat meny- nyiségben lényegesen nagyobb lenne, minőségbeli javulás viszont mindenképpen van. Az ŐRI 1982-ben 7200, tavaly pedig 6500 előadást tartott, egy év alatt tehát hétszázzal csökkent az előadások száma. Bulányi László, az ŐRI művészeti osztályának vezetője egyértelműen a műsorkínálat növekedéséről szól — figyelembe véve a Média és az IRI műsorait — ám óvatosan fogalmaz és több csatornán kínált programok színvonaláról, illetve azok javulásáról. — A szerzők és az előadók ugyanis rendszerint ugyanazok — mondja —, legföljebb a különböző műsorirodák szándékai és az előadások körülményei térhetnek el. Az előadásszám csökkenését nem tartja aggasztónak, gazdasági helyzetüket a kétségtelenül érzékelhető konkurrencia nem ingatta meg. Megtartott előadásaikra ugyanis annál nagyobb figyelmet fordítottak. Az osztályvezető konkrét példát is mond. Az idén nyáron a Balatonnál — ahonnan természetesen egyik rendezőiroda sem marad távol — hússzal kevesebb előadást tartottak, mint tavaly. Ami azonban elment a réven, bejött a vámon: előadásaik 98 százalékos nézettségűek voltak. Van tehát verseny ... — Van — hagyja helyben az osztályvezető. — S még sincs. Minden verseny alap- követelménye ugyanis, hogy az abban résztvevők azonos feltételek mellett induljanak. Ma mindegyik iroda más érdekeltségi rendszerben dolgozik, az egységes szabályozás várat magára. Különösen érvényes ez a különböző műsorrendező gmk-kra, kisszövetkezetekre, más kis egységekre és a haknibrigádokra is. Túlzottan sok igénytelen műsorral találkozunk országszerte, sok az ízléstelenség, a szex, a leszbikus show. Ügy vélem, hogy a tanácsi ellenőrzés, engedélyezés nincs feladata magaslatán. A három műsoriroda még oly töredékes vélekedéséből is soíkminden kiderült és sokminden nem. Lehetséges, hogy a Magyar Médiásoknak van igazuk: az eltelt két és fél év kevés ahhoz, hogy minden kérdésre választ kapjunk? Deregán Gábor
