Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
1984. december 13., csütörtök Somogyi Néplap Sok az úti baleset Nem ellenőrzik a betegeket Szűrjék ki az ügyeskedőket! Naponta átlagosan hétezren voltak táppénzen tavaly Somogybán. A megye lakói összesen csaknem kétmillió napot hiányoztak a munká bot ! Feaig aÔHMjgy S megyék rangsorában középtávon, a 10—12. helyen áll, évekre visszamenően alacsonyabb a táppénzesek arányszáima az országos átlagnál. Inkább a csökkenés jellemző, csak 1983-ban volt emelkedés. A megyei társadalombiztosítási tanács most mérlegre tette, milyen Somogy táppénzes helyzete. különösképpen a táppénzes fegyelem. Figyelemre méltó az a megállapítás, hogy a táp pénzes helyzetre számos társadalmi tényező hat tartósan vagy átmenetileg. Ezt az egészségügy nem tudja befolyásolná. Ilyenek a foglalkoztatottság szerkezetének átalakulása, a dolgozók kor és nem szerinti összetétele, a munkakörülmények, a kereseti viszonyok, aztán a munkafegyelem. A megye népességének csaknem 19 százaléka halvan éven felüli, sokan közülük munkát vállalnak. Az orvosok így gyakran foglalkoznak 75—80. sőt ennél idősebb táppénzes beteggel is. Az ingázó dolgozókra jutó táppénzes napok száma a kétlaki életmód miatt magasabb. mint a helyben dolgozóké. Az idénymunkát vállalók többsége nyugdíjas, rokkantnyugdíjas. Ók szintén gyakran mennek táppénzre, főként az idénymunka megszűnése után. A nők átlagos gyógytartama némileg magasabb, mint a férfiaké a terhesség, a szülés, n .«vprmekágvi szövődmények, a gyermekápolási táppénzes napok száma miatt. Ez magyarázza, miért kedvezőtlen évek óta a textil- ruházati, a textilipar, a kereskedelem táppénzes arányszáma. A Minisztertanács 1976- ban módosította a táppénz- rendszert. s akkor határozta el a táppénzfegyelem megszilárdítását. Ez az egészségügy és a vállalatok együttes feladata. Sajnos, a táppénzes fegyelem nem javult eléggé Nagyon sok az orvosi uta sításokat nem követő, a gyógyulást hátráltató beteg. Előfordul, hogy nem végeztetik el időben a vizsgálatot. nem foglalják el határ-' időre a kórházi ágyat, nem úgy élnek, ahogy az orvos előírta. A táppénzes orvosoknak nem sok a lehetőségük, hogy fegyelmezzék őket. Táppénzmegvonás nem, vagy alig fordul elő. Évről évre csökken a letiltási javaslatok száma. Az idén harminc érkezett, az is az orvosoktól. A vállalatok, a társadalombiztosítási tanácsok nagyon elnéző döntésein a jövőben változtatni kell. A munkáltatók nem érde- ’ keltek a táppénzes helyzet alakulásában. még akkor sem. ha az 1—3 napos betegségek költsége őket terheli. Csak reménykedni lehet abban, hogy a munkaerő 1985. évi „megdrágulása” jobban ösztönzi majd őket az ellenőrzésre Az üzemi balesetek miatti táppénzes napok száma 32 százalékkal emelkedett 1976 óta. A balesetek csaknem húsz százaléka úti baleset. A munkáltatók ezeket általában nem vizsgálják ki. így gyakori az ügyeskedés, hogy az elszenvedett balesetet úti sérülésnek tüntessék föl. Egyes vélemények szerint a rendelet is laza. A táppénz szempontjából csöppet sem mellékes, hogy miközben csökken az üzemi balesetek száma, közben nő az úti és az otthoni balese1 teké. Egyre több az olyan súlyos eset, hogy a sérült egy-másfél évet tölt táppén ■ zen. A munkáltatók, a vállalatok táppénzes betegeket ellenőrző tevékenysége esett, nem általános és nem hatékony. Néhány vállalaton és termelőszövetkezeten kívül nincs szervezett betegellenőrzés. Szó esett egy megyfigyelésiről': ahova új vezető kerül, ott szorgalmazzák az ellenőrzést s csők ken is a betegek száma. A megyei társadalombiztosítási tanács szerint a vál lalatokniak, sőt még a Somogy megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóságnak is meg kell szigorítania az úgynevezett laikus betegellenőrzést. Csak így lehet kiszűrni azokat, akik nem jogosultak a táppénzre. Lajos Géza ANTOLÓGIA Kalinyini üzenet A felszabadulás negyvenedik évfordulója alkalmából jelent meg az az antológia, amely te&tvérterüle- tüink Kalinyim irodalmába ad bepillantást. A kiadvány — Stotz Mihály borítójával — ismét szaporítja eggyel a Somogybán kiadott és a barátságot erősítő kötetek számát Az új antológia bevezető „útirajzesszéjét” a szerkesztő Laczkó András írta: elkalauzolja az olvasót a szovjet városba, folyóirat- szerkesztőségbe, múzeumba, színházba, megismertet Bo- riszowal, az írócsoport titkárával. Tizenkilenc író, költő műveit tartalmazza a kötet Hazánkban is ismerik Borisz Polevoj nevét, s talán Alek- szej Pjanovét is. űk és még méhanyán alkotják — Pole- voj már elhunyt — a fcali- nyimii „nagy öregek” csoportját. Hangjuk, stílusuk jól megkülönböztethető a fiatalabb nemzedékekétől. Él- ményanyaiguk általában a Nagy Honvédő Háború. Közvetlen élményeiket fogalmazták papírra. Írásaik általában vallomások a szűkebb pátria szeratatéről is. Pja- nov a Puiskin-portré készülésének keretét rajzolja meg Pdlevoj régi iskoláját idézi fel, hogyan .találta a háborúban ... Vaszilij Kamjansz- kij hasonló élményét írja meg: Tolsztoj Jászmaja Pol- jama-i házához veti el a hadi sors, így ismerkedik a rajongott író lakhelyével. S a múzeum zárva, hadáálla- pot miatt! Viktor Krjukov regényrészletében az evakuálásit idézi vissza apokaliptikus képekben, egy kamasz szemszögéből. Tyendr- jakov Tavaszi tótágasának hőseit juttatja eszembe. Van néhány fontos írás is a kötetben. Cselekményük nálunk is játszódhatna; drámájuk itt és most is érvényes. Ilyen Mihail Petrov Dorofejev című elbeszélése, amelynek paraszti hőse — traktoros — egy orosz „Gyűrűfűn” egymaga állja a sarat, mintegy őrhelye#, hogy legyen, aki megművelje a földet. Petrov szinte szociog- ráfusi igénnyel érzékelteti a gazdasági helyzet ellentmondásait. Nem véletlen, hogy OsztrovszMj-díjas író. Három apró remekkel van jelen <az antológiában Jevge- nyij Boriszov. ö már azt a drámát írja Kiáltás című novellájában., amely a háborút végigcsináló apák és az azt feledni kívánó fiúk nemzedéke között szikrázik fel. Hősét az apa halála dob- ízen ti rá: minden nemzedéknek meg kell tudnia, hogyan állt helyt az orosz ember. Vlagyimir Iszakov, aki egyik művével elnyerte „az év legjobb regénye” kitüntetést, negyvenéves. Nagy író: bár azt nehéz eldönteni Három nap áprilisban című hosszú elbeszáéséből, hogy Csehov nyomdokain halad-e vagy a mai, úgynevezett falusi próza képviselője, összecsapás nélkül végződő, vadásztörténetében olyan nagy erővel idéz fel (két típust — a látszatra sikeres értelmiségit és a faluba „süppedt” természeti embert —, hogy egészen bizonyos: 'hallunk még felőle. A gazdag versanyag ugyancsak vonulatokat érzékeltet. Marija Avvakumova, Alek- szandr G ev eling, Nyikolaj Popov, Anatolij Szkvorcov, Vlagyimir Szolovjev, Ljud- milla Prozorova és mások lírájának elemzése hosszabb tanulmányt is megérdemelne a Somogybán. Az antológiát Fodor András, Kerék Imre, Lengyel András, Oláh Erzsébet, Papp Árpád, Szirmay Endre, Veress Miklós és Z. Somogyi Erzsébet fordította magyarra. Leskó László Restaurált remekművek A l'eût fővárosban 1980-ban megrendezett Képzőművészeti alkotások restaurálása című kiállítás mutatta be első ízben a tárlatlótogató közönségnek a restaurálás gyönyörű és nehéz mesterségét. A kiállított restaurált mesterművek mellett a tárlaton szerepeltek azok a fényképek is, melyek bemutatták a festmények újjászületésének lépcsőfokait. A múzeumi restaurátorok, kémikusok, fizikusok, biológusok és művészettörténészek erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az utóbbi időben számos.olyan remekmű kelt életre, amelyeket már végleg tönkrementnek hittek. A Lett Szépművészeti Múzeum restaurátor-kollektívája évente negyvenöt-ö'tven műalkotást állít helyre. Nyikolaj Petuhov, a res- taurátor-részlleg vezetője, csaknem húsz esztendeje dolgozik* ebben a ' múzeumban. Szakterülete a régi és mai mesterek technikájának, technológiájának tanulmányozása. Az ő nevéhez fűződik a tűzkárt szenvedett képek helyreállításának módszere. Portré a restaurátor ecsetje alatt Jazep Vilja restaurátor, a megújult képpel Láthatóvá tették a zenét Planetárium ... Hosszú ideig idegen volt és misztikusan csengett számomra ez a szó. Mint nyilván minden ember számára, aki hozzám hasonlóan csak a néma csodálat szintién közeledik a csillagos égbolt tudományához. Vonzott is. riasztott is egy kicsit. Végül engedtem a reklám, a plakátok rábeszélésének, és jegyet váltottam a Lézerszínház egyik előadására. Meglehetősen vegyes érzésekkel. Tudatták velem, hogy most jön, ami még nem volt (állítólag ez a program egyedülálló EuEZ MEG AZ X. közzétett az újságban egy hirdetést: „Fiatalember. csekély testi hibával, fiatal lány ismeretségét keresi, házasság céljából. Jelige: csak húsz év alatti” X. bízott benne, hogy a jelentkezőt elbűvöli majd a tény. hogy X. ép, egészséges fiatalember, főmérnök, kocsija és főbérleti lakása van. Mindezt kellemes meglepetésnek szánta jövendőbelije számára. Mindössze hat levelet kapott. kizárólag negyvenen felüli, továbbá vak, béna, sánta vagy süket hölgyektől. X. előbb felháborodott, aztán eltűnődött, majd ismét felháborodott. Magas volt a majális-rúd, nagyon magas, és valami csúszós kulimásszal kenték be. hogy nehezebb legyen megmászni. A tetejébe jókora fürt szafaládét kötöttek. Sokan megpróbálkoztak a rúddal, de nem boldogultak vele, fél- vagy negyedútról mindenik visszacsúszott. „Romlott már az a szafa- ládé” — mondották a kárvallottak, s a hír el is terjedt hamar, el is hitte mindenki. Csak egy valaki nem hitte el. Akadt egy legény, aki nem adta fel a küzdelmet, újra és újra nekiugrott a rúdnak. Visszacsúszott, ismét nekiveselkedett, megint a rúd tövében kötött ki. mégis megpróbálkozott még egyszer — és végül, végül felért a csúcsra! A szafaládé, mint megállapíthatta, valóban romlott volt. Pirosország és Kékország jó húsz éve békét kötött egymással. Már engedélyezték. a kishatárforgalmat, egymás nemzeti ünnepeit munkavacsorákkal ünnepelték meg — békeidők voltak ezek a javából. Az is előfordult, hogy egy kékországi határőr tüzet adott pirosországbeli kollegájának, amaz pedig friss borvízzel hálálta, meg a figyelmességet (a határ egy völgyben húzódott, a két domboldalon pedig, egymással szemben, két bővizű forrás bugyogott). Egy napon, a jószándék bizonyítása mián Kékország forrása fölött hatalmas transzparens jelent mag: TISZTA FORRÁS Néhány nap múlva Pirosország is kitűzte a maga tábláját: TISZTÁBB FORRÁS répában), s ez éppúgy lehet nagyon jó, mint csalódást okozó. Amikor a csillagos égboltot utánzó hatalmas kupola alatt belesüppedtem a kényelmes karosszékbe, már elfogott valami olyan különös hangulat, amilyen színházi előadáson vagy koncerten még sosem. Aztán már csak a nyakamat tekergettem. és bámultam — a szó szoros értelmében. Multimédiának is hívják ezt az előadást, s ez azt jelenti, hogy egyszerre sokféle módszerrel, minden érzékszervre hatva folyik a program. Fejünk fölött zöld lézersugarak cikáznak, kalei- doszkópszerűen pillanatonként új és új ábrát alkotva, a körben elhelyezett vásznakra diaképeket vetítenek, a hangszóróikból vad zene ostromolja a fület. És amikor már végképp elszédül i a forgó képek között a néző-hallgató, oldalról illatos, sűrű füstköd áramlik a te • rembe. Egy pillanatra sem Lankadhat a figyelem. A műsor gerincét, mivel Lézerotika a címe. valószínűleg a vetítés alkotná. Pedig talán ez a leggyengébb része az egész kompozíciónak. A diapora - ma rendszertelenül váltakozó képei között akad néhány igazán lírai, mint például a víz alatt lebegve egymást kereső vagy a tavaszi réten egymásra találó ifjú pár. Mégis úgy érzem az aktok, a szerelmi jelenetek. no meg a durva plakátrajzok sokkal inkább a hatáskeltés kedvéért, mint esztétikai értékükért kerültek a műsorba. A zenedarabok összeválo- gatása azonban igazi mestermunka. Aki nem hallja, el se hiszi, hogy Vivaidi lágy muzsikája milyen jól megfér Vangelis vagy Mike Oldfield kémény zenéjével, A szimfonikus zenekar szárnyalását és a szintetizátor sikoltó vad zenéjét igazán élménnyé és közössé teszi az égboltra varázsolt látvány. Az apró fénypontok milliói egy ütemre rezdül- nek a Négy évszak patak- csobogásos tételére, máskor két hajlékony karcsú sugár „évődve”. kerengve táncolja körül egymást. Líra és kegyetlen határozottság váltakozik a magasban. Nem túlzott hát a reklámfüzetke szövege: itt valóban szinte „látni” lehet a zenét. Legalábbis megélni, átérezni, együtt sodródni a ritmusával. Az előadás végén megszelídülnek a villámló fény- ■ ayalábok, s halk zenévei búcsúzik el közönségétől u stáb. az a néhány fiatal férfi és nő, aki ezt az egész varázslatot véghez vitte. A BME Multimedia Stúdió tagjai. Varázslat? Talán csak egy kis technika és sok ötlet. Egyelőre még néhol döcögős és talán túl sóikat akar egyszerre. Mindenesetre új színfolt a kikapcsolódásra vágyók számára, s bizonyára sok lehetőséget tartogat még. Tersztyánszky Krisztina
