Somogyi Néplap, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-13 / 292. szám

1984. december 13., csütörtök Somogyi Néplap Sok az úti baleset Nem ellenőrzik a betegeket Szűrjék ki az ügyeskedőket! Naponta átlagosan hétez­ren voltak táppénzen tavaly Somogybán. A megye lakói összesen csaknem kétmillió napot hiányoztak a munká bot ! Feaig aÔHMjgy S me­gyék rangsorában középtá­von, a 10—12. helyen áll, évekre visszamenően ala­csonyabb a táppénzesek arányszáima az országos át­lagnál. Inkább a csökkenés jellemző, csak 1983-ban volt emelkedés. A megyei társadalombizto­sítási tanács most mérlegre tette, milyen Somogy táp­pénzes helyzete. különös­képpen a táppénzes fegye­lem. Figyelemre méltó az a megállapítás, hogy a táp pénzes helyzetre számos tár­sadalmi tényező hat tartósan vagy átmenetileg. Ezt az egészségügy nem tudja befo­lyásolná. Ilyenek a foglalkoz­tatottság szerkezetének át­alakulása, a dolgozók kor és nem szerinti összetétele, a munkakörülmények, a kere­seti viszonyok, aztán a mun­kafegyelem. A megye népességének csaknem 19 százaléka hal­van éven felüli, sokan kö­zülük munkát vállalnak. Az orvosok így gyakran foglal­koznak 75—80. sőt ennél idősebb táppénzes beteggel is. Az ingázó dolgozókra ju­tó táppénzes napok száma a kétlaki életmód miatt ma­gasabb. mint a helyben dol­gozóké. Az idénymunkát vállalók többsége nyugdíjas, rokkantnyugdíjas. Ók szin­tén gyakran mennek táp­pénzre, főként az idénymun­ka megszűnése után. A nők átlagos gyógytartama némi­leg magasabb, mint a fér­fiaké a terhesség, a szülés, n .«vprmekágvi szövődmé­nyek, a gyermekápolási táp­pénzes napok száma miatt. Ez magyarázza, miért ked­vezőtlen évek óta a textil- ruházati, a textilipar, a ke­reskedelem táppénzes arány­száma. A Minisztertanács 1976- ban módosította a táppénz- rendszert. s akkor határozta el a táppénzfegyelem meg­szilárdítását. Ez az egész­ségügy és a vállalatok együttes feladata. Sajnos, a táppénzes fe­gyelem nem javult eléggé Nagyon sok az orvosi uta sításokat nem követő, a gyógyulást hátráltató beteg. Előfordul, hogy nem végez­tetik el időben a vizsgála­tot. nem foglalják el határ-' időre a kórházi ágyat, nem úgy élnek, ahogy az orvos előírta. A táppénzes orvo­soknak nem sok a lehető­ségük, hogy fegyelmezzék őket. Táppénzmegvonás nem, vagy alig fordul elő. Évről évre csökken a letiltási ja­vaslatok száma. Az idén harminc érkezett, az is az orvosoktól. A vállalatok, a társadalombiztosítási taná­csok nagyon elnéző dönté­sein a jövőben változtatni kell. A munkáltatók nem érde- ’ keltek a táppénzes helyzet alakulásában. még akkor sem. ha az 1—3 napos be­tegségek költsége őket ter­heli. Csak reménykedni le­het abban, hogy a munkaerő 1985. évi „megdrágulása” jobban ösztönzi majd őket az ellenőrzésre Az üzemi balesetek miatti táppénzes napok száma 32 százalékkal emelkedett 1976 óta. A balesetek csaknem húsz százaléka úti baleset. A munkáltatók ezeket álta­lában nem vizsgálják ki. így gyakori az ügyeskedés, hogy az elszenvedett bal­esetet úti sérülésnek tüntes­sék föl. Egyes vélemények szerint a rendelet is laza. A táppénz szempontjából csöp­pet sem mellékes, hogy mi­közben csökken az üzemi balesetek száma, közben nő az úti és az otthoni balese1 teké. Egyre több az olyan súlyos eset, hogy a sérült egy-másfél évet tölt táppén ■ zen. A munkáltatók, a vállala­tok táppénzes betegeket el­lenőrző tevékenysége esett, nem általános és nem ha­tékony. Néhány vállalaton és termelőszövetkezeten kí­vül nincs szervezett beteg­ellenőrzés. Szó esett egy megyfigyelésiről': ahova új ve­zető kerül, ott szorgalmaz­zák az ellenőrzést s csők ken is a betegek száma. A megyei társadalombizto­sítási tanács szerint a vál lalatokniak, sőt még a So­mogy megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóságnak is meg kell szigorítania az úgynevezett laikus betegel­lenőrzést. Csak így lehet ki­szűrni azokat, akik nem jo­gosultak a táppénzre. Lajos Géza ANTOLÓGIA Kalinyini üzenet A felszabadulás negyvene­dik évfordulója alkalmá­ból jelent meg az az anto­lógia, amely te&tvérterüle- tüink Kalinyim irodalmába ad bepillantást. A kiadvány — Stotz Mihály borítójával — ismét szaporítja eggyel a Somogybán kiadott és a ba­rátságot erősítő kötetek szá­mát Az új antológia beve­zető „útirajzesszéjét” a szer­kesztő Laczkó András írta: elkalauzolja az olvasót a szovjet városba, folyóirat- szerkesztőségbe, múzeumba, színházba, megismertet Bo- riszowal, az írócsoport tit­kárával. Tizenkilenc író, költő mű­veit tartalmazza a kötet Hazánkban is ismerik Borisz Polevoj nevét, s talán Alek- szej Pjanovét is. űk és még méhanyán alkotják — Pole- voj már elhunyt — a fcali- nyimii „nagy öregek” cso­portját. Hangjuk, stílusuk jól megkülönböztethető a fia­talabb nemzedékekétől. Él- ményanyaiguk általában a Nagy Honvédő Háború. Köz­vetlen élményeiket fogalmaz­ták papírra. Írásaik általá­ban vallomások a szűkebb pátria szeratatéről is. Pja- nov a Puiskin-portré készülé­sének keretét rajzolja meg Pdlevoj régi iskoláját idézi fel, hogyan .találta a hábo­rúban ... Vaszilij Kamjansz- kij hasonló élményét írja meg: Tolsztoj Jászmaja Pol- jama-i házához veti el a ha­di sors, így ismerkedik a rajongott író lakhelyével. S a múzeum zárva, hadáálla- pot miatt! Viktor Krjukov regényrészletében az eva­kuálásit idézi vissza apoka­liptikus képekben, egy ka­masz szemszögéből. Tyendr- jakov Tavaszi tótágasának hőseit juttatja eszembe. Van néhány fontos írás is a kötetben. Cselekményük nálunk is játszódhatna; drá­májuk itt és most is érvé­nyes. Ilyen Mihail Petrov Dorofejev című elbeszélése, amelynek paraszti hőse — traktoros — egy orosz „Gyű­rűfűn” egymaga állja a sa­rat, mintegy őrhelye#, hogy legyen, aki megművelje a földet. Petrov szinte szociog- ráfusi igénnyel érzékelteti a gazdasági helyzet ellent­mondásait. Nem véletlen, hogy OsztrovszMj-díjas író. Három apró remekkel van jelen <az antológiában Jevge- nyij Boriszov. ö már azt a drámát írja Kiáltás című no­vellájában., amely a háborút végigcsináló apák és az azt feledni kívánó fiúk nemze­déke között szikrázik fel. Hősét az apa halála dob- ízen ti rá: minden nemzedék­nek meg kell tudnia, hogyan állt helyt az orosz ember. Vlagyimir Iszakov, aki egyik művével elnyerte „az év leg­jobb regénye” kitüntetést, negyvenéves. Nagy író: bár azt nehéz eldönteni Három nap áprilisban című hosszú elbeszáéséből, hogy Csehov nyomdokain halad-e vagy a mai, úgynevezett falusi pró­za képviselője, összecsapás nélkül végződő, vadásztörté­netében olyan nagy erővel idéz fel (két típust — a lát­szatra sikeres értelmiségit és a faluba „süppedt” természe­ti embert —, hogy egészen bizonyos: 'hallunk még felő­le. A gazdag versanyag ugyan­csak vonulatokat érzékeltet. Marija Avvakumova, Alek- szandr G ev eling, Nyikolaj Popov, Anatolij Szkvorcov, Vlagyimir Szolovjev, Ljud- milla Prozorova és mások lí­rájának elemzése hosszabb tanulmányt is megérdemelne a Somogybán. Az antológiát Fodor And­rás, Kerék Imre, Lengyel András, Oláh Erzsébet, Papp Árpád, Szirmay Endre, Ve­ress Miklós és Z. Somogyi Erzsébet fordította magyar­ra. Leskó László Restaurált remekművek A l'eût fővárosban 1980-ban megrendezett Képzőművé­szeti alkotások restaurálása című kiállítás mutatta be el­ső ízben a tárlatlótogató kö­zönségnek a restaurálás gyö­nyörű és nehéz mesterségét. A kiállított restaurált mester­művek mellett a tárlaton szerepeltek azok a fényképek is, melyek bemutatták a fest­mények újjászületésének lép­csőfokait. A múzeumi restaurátorok, kémikusok, fizikusok, bioló­gusok és művészettörténé­szek erőfeszítéseinek köszön­hető, hogy az utóbbi időben számos.olyan remekmű kelt életre, amelyeket már vég­leg tönkrementnek hittek. A Lett Szépművészeti Múzeum restaurátor-kollektívája évente negyvenöt-ö'tven mű­alkotást állít helyre. Nyikolaj Petuhov, a res- taurátor-részlleg vezetője, csaknem húsz esztendeje dol­gozik* ebben a ' múzeumban. Szakterülete a régi és mai mesterek technikájának, technológiájának tanulmá­nyozása. Az ő nevéhez fűző­dik a tűzkárt szenvedett ké­pek helyreállításának mód­szere. Portré a restaurátor ecsetje alatt Jazep Vilja restaurátor, a megújult képpel Láthatóvá tették a zenét Planetárium ... Hosszú ideig idegen volt és miszti­kusan csengett számomra ez a szó. Mint nyilván minden ember számára, aki hozzám hasonlóan csak a néma cso­dálat szintién közeledik a csillagos égbolt tudományá­hoz. Vonzott is. riasztott is egy kicsit. Végül engedtem a reklám, a plakátok rábe­szélésének, és jegyet váltot­tam a Lézerszínház egyik előadására. Meglehetősen vegyes érzésekkel. Tudatták velem, hogy most jön, ami még nem volt (állítólag ez a program egyedülálló Eu­EZ MEG AZ X. közzétett az újságban egy hirdetést: „Fiatalem­ber. csekély testi hibával, fiatal lány ismeretségét ke­resi, házasság céljából. Jel­ige: csak húsz év alatti” X. bízott benne, hogy a jelentkezőt elbűvöli majd a tény. hogy X. ép, egészséges fiatalember, főmérnök, ko­csija és főbérleti lakása van. Mindezt kellemes meglepe­tésnek szánta jövendőbelije számára. Mindössze hat levelet ka­pott. kizárólag negyvenen felüli, továbbá vak, béna, sánta vagy süket hölgyek­től. X. előbb felháborodott, az­tán eltűnődött, majd ismét felháborodott. Magas volt a majális-rúd, nagyon magas, és valami csúszós kulimásszal kenték be. hogy nehezebb legyen megmászni. A tetejébe jó­kora fürt szafaládét kötöt­tek. Sokan megpróbálkoztak a rúddal, de nem boldogultak vele, fél- vagy negyedútról mindenik visszacsúszott. „Romlott már az a szafa- ládé” — mondották a kár­vallottak, s a hír el is ter­jedt hamar, el is hitte min­denki. Csak egy valaki nem hit­te el. Akadt egy legény, aki nem adta fel a küzdelmet, újra és újra nekiugrott a rúdnak. Visszacsúszott, is­mét nekiveselkedett, megint a rúd tövében kötött ki. mégis megpróbálkozott még egyszer — és végül, végül felért a csúcsra! A szafaládé, mint megál­lapíthatta, valóban romlott volt. Pirosország és Kékország jó húsz éve békét kötött egymással. Már engedélyez­ték. a kishatárforgalmat, egymás nemzeti ünnepeit munkavacsorákkal ünnepel­ték meg — békeidők voltak ezek a javából. Az is elő­fordult, hogy egy kékorszá­gi határőr tüzet adott piros­országbeli kollegájának, amaz pedig friss borvízzel hálálta, meg a figyelmessé­get (a határ egy völgyben húzódott, a két domboldalon pedig, egymással szemben, két bővizű forrás bugyogott). Egy napon, a jószándék bizonyítása mián Kékország forrása fölött hatalmas transzparens jelent mag: TISZTA FORRÁS Néhány nap múlva Piros­ország is kitűzte a maga tábláját: TISZTÁBB FORRÁS répában), s ez éppúgy lehet nagyon jó, mint csalódást okozó. Amikor a csillagos égbol­tot utánzó hatalmas kupola alatt belesüppedtem a ké­nyelmes karosszékbe, már elfogott valami olyan külö­nös hangulat, amilyen szín­házi előadáson vagy koncer­ten még sosem. Aztán már csak a nyakamat tekerget­tem. és bámultam — a szó szoros értelmében. Multimédiának is hívják ezt az előadást, s ez azt je­lenti, hogy egyszerre sokfé­le módszerrel, minden ér­zékszervre hatva folyik a program. Fejünk fölött zöld lézersugarak cikáznak, kalei- doszkópszerűen pillanaton­ként új és új ábrát alkotva, a körben elhelyezett vász­nakra diaképeket vetítenek, a hangszóróikból vad zene ostromolja a fület. És ami­kor már végképp elszédül i a forgó képek között a né­ző-hallgató, oldalról illatos, sűrű füstköd áramlik a te • rembe. Egy pillanatra sem Lan­kadhat a figyelem. A műsor gerincét, mivel Lézerotika a címe. valószínűleg a vetítés alkotná. Pedig talán ez a leggyengébb része az egész kompozíciónak. A diapora - ma rendszertelenül váltako­zó képei között akad né­hány igazán lírai, mint pél­dául a víz alatt lebegve egymást kereső vagy a ta­vaszi réten egymásra találó ifjú pár. Mégis úgy érzem az aktok, a szerelmi jelene­tek. no meg a durva pla­kátrajzok sokkal inkább a hatáskeltés kedvéért, mint esztétikai értékükért kerül­tek a műsorba. A zenedarabok összeválo- gatása azonban igazi mes­termunka. Aki nem hallja, el se hiszi, hogy Vivaidi lágy muzsikája milyen jól megfér Vangelis vagy Mike Oldfield kémény zenéjével, A szimfonikus zenekar szár­nyalását és a szintetizátor sikoltó vad zenéjét igazán élménnyé és közössé teszi az égboltra varázsolt lát­vány. Az apró fénypontok milliói egy ütemre rezdül- nek a Négy évszak patak- csobogásos tételére, máskor két hajlékony karcsú sugár „évődve”. kerengve táncolja körül egymást. Líra és ke­gyetlen határozottság válta­kozik a magasban. Nem túlzott hát a rek­lámfüzetke szövege: itt va­lóban szinte „látni” lehet a zenét. Legalábbis megélni, átérezni, együtt sodródni a ritmusával. Az előadás végén megsze­lídülnek a villámló fény- ■ ayalábok, s halk zenévei búcsúzik el közönségétől u stáb. az a néhány fiatal férfi és nő, aki ezt az egész varázslatot véghez vitte. A BME Multimedia Stúdió tagjai. Varázslat? Talán csak egy kis technika és sok öt­let. Egyelőre még néhol dö­cögős és talán túl sóikat akar egyszerre. Mindeneset­re új színfolt a kikapcsoló­dásra vágyók számára, s bi­zonyára sok lehetőséget tar­togat még. Tersztyánszky Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents