Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
4 Somogyi Néplap 1984. november 11., vasárnap A MAGYAROK KOMUVESKANALA Tavaly decemberben a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat és a berlini VEB Baukombinat Köpenick építőipari vállalat együttműködési szerződést kötött a szakmunkástanulók termelési gyakorlattal egybekötött tapasztalatcseréjéről. A kétoldalú kapcsolót célja a vállalatoknál alkalmazott különböző technológiák megismerése. Az első német diákcsoport — öt festő- és tíz kőműves- tanuló — májusban ismerkedett Kaposváron a szakma magyar fogásaival. Szabadidejükben kulturális és sportrendezvényeken vettek részt és kirándultak. Tapasztalataik összegzésekor kiderült : otthon egészen más a technológia, éppen ezért hasznos a gyakorlati képzésnek ez a formája. A kaposvári szakmunkás- tanulók szeptemberben indultak Berlinbe. A húsz tagú csoport egy hónapot töltött a német építőipari vállalatnál, és főleg felújításokat vége2lek. — Meglepetés volt számunkra az út — mondta Bélái Csaba kőműves szakmunkástanuló. — A két vállalatnál alkalmazott technológia nagyon eltér. Sokat tanultunk, hasznos tapasztalatokkal érkeztünk haza. — Még a kőműves eszközeink sem egyformák — mondta Szarka Róbert. — Nem ismerik például a kő- .műves serpenyőt Az idén még a saját szerszámainkat használtuk, jövőre viszont már az alkalmazott technológiák mellett a náluk használatos eszközöket is megismerhetjük. Berlin belvárosában egy „foghíj” beépítésén dolgoztak, s nagy tábla hirdette, hogy magyar szakmunkástanulók is építik a házat. Nevetve emlékeznek bakijukra: — Egyik réggel a német oktatóink kicsit késve érke zçtt. Mi a nagy munka hevében elfelejtettük beépíteni az ablakot, vissza kellett bontanunk a falat. — Nehéz volt megszokni, hogy a védősisak használata kötelező — folytatta Bél- di Csaba. — Feltűnést keltett bordó munkaruhánk is, ők ugyanis fehérben dolgoznak. Amikor a német étkezési szokásokról érdeklődtem, mosolyogva válaszoltak: — Nagyon fűszertelenül főznek, de ezt rengeteg szósszal „pótolják”. Az első. hét után már hozzászoktunk. A vendéglátók a szabadidőben is gondoskodtak programokról. Megismerkedtek Berlin és Drezda nevezetességeivel, voltak hajó- kiránduláson, esténként pedig diszkóban. Egyik fiú sem beszélt németül, nyelvi nehézségeiken tolmács segített. Hazaérkezésükkor többen elhatározták: kicsiny szókincsüket nyelvtanfolya mon gyarapítják, és hamarosan visszatérnek az NDK fővárosába. Ezért az elhatározásért is megérte az utazás. Tamási Rita KAPOSVÁRI TÖRTÉKETEK A Roma-dombi villa . Régen ritkaságszámba ment, hogy egy kisember — mondjuk egy iparoscsalád gyermeke — országos, sőt Európa-hírű legyen. Kivételes tehetségnek kellet lennie ahhoz, hogy felemelkedjék. Az azonban már majdnem természetes, hogy egy ilyen emberről elfeledkeznek szülővárosában. Kaposváron, az akkori Pap — a mai Április 4. — utcában látta meg a napvi-. lágot 1820-ban Gundy György neves operaénekes, a bres- laui színház igazgatója és tulajdonosa. Apja borbélymester volt Kaposváron, ő maga is játszott a porban a Kossuth téren, szánkózott a Pap-dombon, ott, ahol most a plébánia kertje van; horgászott, csikászott a Szokolá- ban, és járta az erdős dombokat. Idősebb korára/ eny- nyi maradt meg kaposvári emlékeiből, mégis, Kaposváron töltött ifjú évei meghatározóak lettek életében. A Gundy család gyökere mélyen a kaposvári múltba nyúlik vissza. Két ágát ismerték, mégpedig a „sovány” és a „kövér” Gundya- kat. Számos leszármazottuk él ma is Somogybán. Szóval a sovány Gundy harmadik gyereke tanítóképzőt végzett, ami az akkori szokások szerint együtt járt a kántorság- gal is. Itt tűnt fel kitűnő hangjával. Akkoriban, a szabadságharc leverése után Pesten csak a német színház működött, ide jelentkezett, fel is vették az első meghallgatásra. Karrierje gyorsan emelkedett. Boroszlóban (Breslau, ma Wroclaw), az akkori német tartományi székhelyre ment vendégszínészként. Ott fogták, házasságot kötött Reiter Betti operaénekesnővel, önálló színházat alapítottak, mely- lyel komoly vagyont szereztek. De egyszer csak elpártolt tőle a szerencse. Felesége meghalt, leégett a színház, és Gundy Györgyöt hazahozta a szíve Kaposvárra. János becse a Korona-szálló bérlője vblt, Mihály fivére pedig pap, „római katolikus áldozár”, aki a Habsburgok ellen írt könyvéről lett híres, és természetesen üldözött a Bach korszakban. Ezután néhány évig Kaposváron élt Gundy György, főleg János öccse családi körében. Távol a várostól, gyermekkori játszadozásainak színhelyén, a Róma- dombon birtokot vásárolt és itt 1868-ban felépítette a Róma-villát. Itt élt úri kényelemben, amíg el nem érte a ,/kaposvári betegség” — tüdőbajt kapott, és ettől kezdve Európa neves üdülőhelyeit járta a gyógyulás reményében. Nem sikerült meggyógyulnia. 1880. június 30-án hatvanéves korában Budapesten meghalt. A Kerepesi temetőben- temették el. A villát a Gundy leszármazottaktól vásárolta meg Rippl-Rónai József. Ám „senki sem próféta a maga hazájában”, a villa történetét ismertető füzetecske egy mondatban intézi el Gundy György emlékét, azt is helytelenül, így „egy német színész építtette 1868 körül”. A magyarságára mindig kényes Gundy György bizonyára tiltakozott volna a titulus ellen, és hogy Gundy György magyar érzelmű maradt német földön is, azt bizonyítja a végrendelete: a villát János testvérének gyermekeire, a 45 katasztrális hold birtokot pedig a kaposvári gimnáziumra hagyta. A 75 000 korona jutalomdíjalapból évente 18 tanuló részesült. Ha Gundy György neve nem is, de testvéreinek gyermekei ismertek voltak Kaposváron, mint közéleti emberek. Gundy János a tízes években a városi tűzoltóság parancsnoka volt, Gundy .László pedig — aki a városrészt alapító Donner család utolsó tagját, Donner Jolánt vette feleségül — a kaposvári ipartestület jelzője volt. Lévai József Vita a településfejlesztésről A Hazafias Népfront Országos Titkársága vitára bocsátja a terület- és településfejlesztés hosszú távú koncepcióját. Ezekben a na- pdkban-hetekben valameny- nyi megyében és Budapesten egy-egy összevont vitát szerveznek; ezeken az eszmecseréken a megyei ifá- nyítószervek, a társadalmi testületek és a megyei tanács tagjai fejthetik ki észrevételeiket és tehetnek javaslatokat a tervezettel kapcsolatban. A véleményeket a népfront-mozgalom szakmai NAGY PARTIZÁNOK SZLOVÁKIÁBAN Részlet Nógrádi Sándor Történelmi lecke című művéből Donovali közelében játszódott le az első tűzharc embereim és a bevonuló németek között. A németeknek sikerült, öt embert . elvágni tőlem, később kettővel (a Horthy-hadseregből hozzám átjött tiszthelyettesek voltak) Magyarországon találkoztam. 1964 augusztusában bejártam ezt a vidéket. Voltam Mostenicán, ebben a híres partizánközségben. Megnéztem a számomra szintén emlékezetes, még híresebb Kaliste romjait, amelyet a németek égettek föl és tettek a földdel egyenlővé. Kalistén ma már nem laknak emberek, ott csak múzeum van, amelyben megtalálhatók az 1944 telén lezajlott partizánharcok emlékei. Ezeken a helyeken győződtem meg róla, hogy sok száz, de valószínűleg több ezer magyar partizán harcolt a szlovákokkal és oroszokkal együtt 1944—1945 telén az Alacsony-Tátra hegyeiben, erdeiben. Az egyik, szovjet partizánparancsnokkal, Misa Ki- jevszkijjel (rendes nevén Mihail Cserkun) ellátogattam Nagyrőce községbe, ahol magyar partizánok vannak eltemetve. Ezen a helyen, amint Misa elmesélte nekem, legalább két-háromezer magyar horthysta katona állt át az ő egységükhöz és harcolt velük. Láttam egy nagyon szép fekete emlékművet Mostenica közelében, amelyet tizennégy magyar partizán emlékére állítottak. A partizánok elcsigázva kerültek a német fasiszták kezei közé, s azon a helyen végezték ki őket, ahol az emlékmű áll. Találkoztam 1964 augusztusában sok ismérős orosz partizánnal és parancsnokkal. Többen elmondták, hogy az ő egységeikben is harcoltak magyar partizánok. Valamennyien nagyon melegen emlékeztek meg a hozzájuk átállt magyar katonák hősies magatartásáról. Az egyik partizánparancsnok elmondta, hogy az ő egységükhöz 180—200 fő csatlakozott, köztük nyolc tiszt. Egy másik egységhez is sok magyar csatlakozott, köztük egy csendőrtiszt fiatal feleségével együtt. Ez a fiatal asz- szonyika is ott nyugszik valahol Nagyrőce közelében; holttestét a németek végleges kitakarodását követően megbecstelenítve és megcsonkítva találták meg. Találkoztam Karaszov dandárparancsnokkal, a Szovjetunió Hősével, akinél szintén magyar partizánok harcoltak, akárcsak Jegorov és Kvityinszkij dandárparancsnokok egységeiben. Bejártam ezeket a területeket, és meggyőződtem róla, ahol magyar katonáknak alkalmuk volt, Horthy vagy Szálasi hadseregéből átállni a szlovák és szovjet partizánok oldalára, ott megtették. Amerre jártam, a lakosság emlékszik rájuk, és meleg szeretettel nyilatkozik róluk. Amikor harcálláspontom egy Mostenica feletti magaslaton volt, ebből a községből szereztünk meg annak idején sok szükséges holmit, bicskától kezdve fegyverzsírig. Volt a csapatomban egy kisfiú, Adamecz Ferinek hívták, losonci gyerek. Még Besztercebányán álltam, amikor más magyarokkal együtt ő is jelentkezett nálam azzal, hogy az én csapatomban akar harcolni. Feri akikor még nem volt egészen tizenöt éves, de olyan kis növésű, hogy tizenkettőnek látszott. Mondom neki: „Te akarsz harcolni, hisz még gyerek vagy?!” „Hogyne tudnék én harcolni, tudom a fegyvert kezelni. Tessék csak géppisztolyt adni, majd megmutatom!” Nem bírtam vele, jönni akart. Jött is, és ő volt a mi felderítőnk Mostenica irányában. Lucatin községben szándékoztunk átkelni a Gara- mon. Éjszaka a falut németek tartották megszállva. Ügy látszott, hogy az átkelést csak harcoal kényszerít- hetjük ki, és féltettem ezt a gyereket. Megmagyaráztam neki, jobb, ha ott marad Mostenicán, ahol már ismerik, a németek nem gyanítják, hogy veszedelmes ember, mert hiszen még csak fiúcska, így majd csak átvészeli a háborút, s hazakerül. Annyit beszéltem neki, hogy a végén azt mondta szomorúan: ’’Jól van, parancsnok elvtárs, itt maradok Mostenicán.” Nos, Adamecz Ferivel is találkoztam 1964 augusztusában Zólyomban. Csehországban, az Elba partján fekvő Usztiban dolgozik mint vasutas. Magasra nőtt, nyurga ember és már öt gyerek apja. Elmondta, hogy amikor Mostenicán maradt, csak 24 órát töltött a faluban, mert a közelben állomásozott Jegorov százados dandárja, nála jelentkezett és Jegorov felvette őt. Tréfásan kérte: ne haragudjak, hogy az akkori parancsomat mégsem teljesítette. Persze, magamhoz Öleltem Adamecz Ferit. testületé összegzi, s a későbbiekben eljuttatja az illetékeseknek. A terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatait az Országgyűlés 1985 tavaszán határozza meg. Az előterjesztés tervezete a kormányzati szervek, a tanácsok, a társadalmi és a tudományos szervek együttműködésével készült él. Ennek során tisztázódtak a településfejlesztés kívánatos irányai, legfontosabb alapelvei; s a végleges előterjesztés megfogalmazásakor figyelembe veszik ' majd a mostani vitákon elhangzottalkat. Az új szemléletű koncepció a településrendszer egészének, ezen belül a települések jellemző csoportjainak, jellegzetes típusainak a fejlődési folyamatokhoz kapcsolódó korszerűsítését szolgáló átfogó célokat határozza meg. Feladatokat, támpontot ad a kormányzatnak a településfejlesztéshez az ezredfordulóig, s befolyással lesz a tanácsok közép- és hosszú távú terveinek kialakítására is. A koncepció figyelembe veszi az intenzív gazdasági fejlődés követelményeit, az irányítási rendszer fejlesztésének, a szocialista demokratizmus erősödésének szükségességét, s ennék megfelel lően szabályozza a terület- és településfejlesztés gyakorlatát. Javasolja, hogy az ország különböző területein és településein lakók életkörülményeiben meglévő különbségek mérséklésére folyamatosan teremtséK meg a lakóhelyhez közeli foglalkoztatás feltételeit, javítsák az infrastrukturális ellátottságot. Kimondja továbbá, hogy támogatni kell a kritikus helyzetbe került aprófalvas térségeket, s növelni szükséges a községek népesség- megtartó erejét. A környezeti feszültségek orvoslása érdekében kívánatos, hogy a városközpontú fejlesztést az egyes településtípusok — a főváros, a megyeszékhelyek és nagyvárosok, a középvárosok, a kisvárosok, a nagy- és óriásfalvak; a középfalvak, valamint a kis- és aprófalvak — adottságait, lehetőségeit mérlegelő fejlesztési törekvéseik váltsák fel. A SZENTESI TERMÁL KERTÉSZETI ÉS MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET szerződéses üzemeltetésre felajánlja a kaposvári vásárcsarnok épületében és az új lakótelepen levő VIRÁGBOLTJAIT. A szerződéses üzembe adás időtartama: 3 év. A versenytárgyalás helye: a termelőszövetkezet központi irodája. 6601 Szentes, Munkácsy u. 1. Időpontja: 1984. december 14-én 10 óra. Az érdeklődők részletes felvilágosítást kapnak a tsz központi irodájában a főkönyvelőtől, ahol a szerződés- tervezet is megtekinthető. A versenytárgyalásra annak időpontját megelőzően 8 nappal írásban kell jelentkezni. (72551)
