Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
Somogyi Néplap 1984. november 7., szerda 10 A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL ■i Versenyben a repülővel Szuperexpressz Leningrádba A Moszkva—Leningrad útvonalon már közlekedik az ER—200-as szuperexpressz. A szakértők számításaiból és a próbaüzemeltetés során szerzett tapasztalatokból levonható a következtetés: 000—800 kilométeres távolságon az ilyen expresszvonatok sikerrel vehetik föl a versenyt a légijáratokkal. Kiindultunk a Moszkva— Leningrád pályaudvaráról, a szerelvény fölgyorsít: siet a Néva-parti városba. Gyorsan növekszik a sebesség: 120, 140, 190 kilométer Iá hegesztették össze a síneket, ami biztosítja az expressz számára a nagy sebesség elérését. Harminc új típusú váltóberendezést szereltek fel ezen a vonalon. Ezeken áthaladva nem érik erős ütések vagy rezgések a kocsikat. A nagy sebességű személy- szállító vonatok közlekedésének megszervezése több probléma elé állította a szakembereket. Például: hogyan lehet csökkenteni a szuperexpressz fékútját? A teljes sebességgel robogó vonatnál ez két és fél kilomé speciális védőkerítést helyeztek el. Az automatikus mozdony jelzőrendszer lehetővé teszi, hogy több kilométerre belássák a pályát. —. Az automatikus vezérlőrendszert akkor kapcsoljuk be, ha a sebesség meghaladja az óránkénti ötven kilométert — mondja Alek- szej Marin első osztályú mozdonyvezető. A vezetőfülke kényelmes és tágas. A műszerfal olyan, mint egy repülőgépen: kapcsolók, nyomógombok, műszerek, a menetszabályozo karja óránként. Elsuhannak mellettünk a Moszkva környéki állomások. Ám a vonaton utazók gyakorlatilag nem is érzé kelik az utazás sebességet. A vonat simán, szinte hangtalanul robog. Csupán az ablakokon túl elsuhanó táj érzékelteti a sebességet. .A szem nem képes rögzíteni a vonat mellett íöl-fölvillanó objektumokat. .. A vonat szokatlan formái a repülőgépek törzsére emlékeztetnek, az első kocsi ferdén levágott hegyes orra és a többi kocsi áramvo nalas alakja mintegy kiemelik az expressz lendületét, amely óránként 240 kilométeres sebességre képes felgyorsulni. Az ER—200-as közösen fejlesztette ki a rigai vagongyár, több vasúti közlekedési- és vagongyártási kutató- intézet és az Október Vasútvonal igazgatósága. J. Di- mant, a Rigai Vagongyár helyettes főkonstruktőre emlékezik, hogy mikor a legkedvezőbb formát keresték a vonat számára, a modelleket többször is ellenőrizték a szélcsatornában ahogy az a repülőgépek tervezésekor szokásos. Ezek a szélcsatornában végzett vizsgálatok segítettek megtalálni a kocsik optimális méreteit. Az ER—200 személy- kocsijának belső magassága a szokásos eltérően az alacsonyabb expresszektől, melyeket néhány külföldi országban üzemeltetnek. A nyolc kocsi mindegyikében maximális kényelem fogadja az utasokat. Süp- pedős, állítható háttámlájú forgófotelek, szőnyegpadló, lumineszkáló megvilágítás, légkondicionált levegő. Újságokat, teát és kávét kínálnak az utasoknak, a speciális pihenőkocsiban pedig bár és étterem működik. A kocsik utasterében valószínűleg az elektronikus tájékoztató tábla a legfigyelemreméltóbb. Az utasok erről tudhatják meg a vonat pillanatnyi sebességét. Természetesen a vasúti pálya felújítását nem lehetett elkerülni. Az Október vasútvonal teljes hosszában — Moszkvától lyeningrádig egyetlen, varrat/nélküli szál-. ter. Az új fékezési rendszer rel lehetővé válik hogy ezt a távolságot több mint ezer méterrel csökkentsék. . És vajon meg lehetne-e szabadulni teljes mértékben a fékezéstől? E célból a pályán megerősítették a diszpécser ellenőrzést, az egész vonalon Jelenleg az ER—200 öt óra alatt teszi meg a Moszkva—Leningrád utat. Ám ez messze nem a végső határ. Ez év végére a menetidőt négy és fél órára csökkentik, 1985-ben pedig négy órára. Ehhez még tökéletesíteni kell a pályát és javítani a menetrendet. AZ OLAJRA ÉPÜLT VÁROS Szibéria központjában, a tyumenyi területen négy évszázadon keresztül állt a csöndes tajgai település, Szurgut. Több minit 700 kilométernyi mocsaras erdő választotta el a legközelebbi vasútállomástól, Tyumeny- től. A „nagy földdel” főként az Ob folyón tartották a kapcsolatot. 1961 október 15- én Farman Szalmanov geológiai kutatócsoportja olajat talált Szurgut térségében. (Szalmanov ismert szovjet geológus, az Ob középső folyásánál lévő olajkészletek felfedezéséért és a kitermelésre való gyors előkészítéséért Lenin-díjat kapott.) Attól az ősztől kezdve megváltozott Szurgut élete. 1964 májusában az Ob folyón elindult az első szur- guti olajszállítmány, az új repülőtér szeptemberben fogadta az első sugárhajtású repülőgépet. Hamarosan működni kezdett az „Orbita” műholdas rendszer tv-állo- mása. 1973 januárjában indították be a szurguti erőmű első energiablokkját, amelynek fűtőanyaga az Olajjal együtt feltörő gáz (tervezett teljesítménye 3,2 millió kW), s még abban az évben, novemberben befejezték a Szovjetunió legnagyobb híd- jánok építését is az Obon (hossza 2965 méter). E hídon át vasútvonal vezet i Nyizs- nyevartovszkba, a szamot- lori olajlelőhely központjába és Urengő jba, ahol hatalmas földgázkészletek találhatók. Állandó légijártokat is indítottak, amelyek összekapcsolják Szurgutot Moszkvával, Kijevvel, Bakuval, a kaukázusi üdülővárosokkial. A második erőmű beindításával az energia eljut majd a meszi észak városaiba és fálvaiba. Ezek mögött az adatok mögött az emberek önfeláldozó munkája áll. Az ottani A „Szurgutszkij” állami gazdaság melegházai lakosok fiatalok: az ország minden részéből ideérkezők (a városban 50 nemzetiség képviselői élnek), fele még nem töltötte be a harmincadik életévét. Szurgut lakosainak száma már elérte a 180 ezret, és feltételezik, hogy 2000-re félmillióra nő. A város intenzíven fejlődik. Már fölépítették az olajbányászok, az energiater- maléslben dolgozók, a geológusok, az építők lakótelepeit. A házakat csoportosan helyezték el a tajga festői, zöld övezetei között. A házakat zárt sokszögalakban építették: a tél itt kilenc hónapig tart: ez az elhelyezés megóvja a lakásokat a széltől és a fagytól. Szurgut Szibéria egyik nagy kulturális központjává válik. Esténként kigyulladnak az opera- és balettszínház rivaldafényei. A tajgai város alig különbözik a Szovjetunió bármely más városától — hacsak abban nem, hogy itt a legnépszerűbb közlekedési eszköz — a motoros szán. Tatyjana Vasziljeva Moszkvai ősz Október elején hideggel és esőkkel hirtelen köszöntött be Moszkvában az ősz. Olykor néha már hullani kezd a hó is, a hőmérő higanyszála pedig éjszakánként csaknem a fagypontra süllyed. Ám- a seregélyek nem akarják elhinni, hogy igazán itt az ősz, még nem készülődnek. Sokszor esik, és ez itt természetes is. Ilyenkor aztán esernyők tömege alatt hullámzik a nép a főváros utcáin, s ha eláll az eső, üdén, tisztán csillognak a háztetők, a járdák, a hidak és a fák, amelyek még nem hul- lajtották el „aranylóan” őszi leveleiket. Százhúsz ország kikötőiben A világ 120 országának kikötőiben fordulnak meg a szovjet hajók. Ez a szám a szovjet kereskedelmi flotta megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából tartott sajtókonferencián, Tyi- mofej Guzsenko, a Szovjetunió tengerhajózási miniszterének tájékoztatójában hangzott el. A szovjet külkereskedelmi áruforgalom teljes volumenének mintegy 90 százalékát szállítják tengeri úton. A miniszter szavai szerint a közeljövőben nem várható a szovjet flotta kapacitásának jelentős növekedése. A már ma is rendelkezésre álló összes hajótér (körülbelül 19 millió tonna ön- > súly) teljes mértékben kielégíti a népgazdaság áru- szállítási igényeit, rendkívüli esetekben pedig más országok hajóit is kibérelhetik. A szovjet flotta fejlesztésében a fő figyelmet a műszaki felújításra és fejlesztésre fogják fordítani. Minőségileg új hajókkal egészítik ki példuál az északi flottát. Atommeghajtású jégtörők és olyan univerzális hajók épülnek, amelyek méteres vastagságú jégmezőkön is tudnak haladni; terjed a lichterhajó-rendszer és északi kikötőkbe irányuló áruszállításokban. Ez lehetővé teszi, hogy még a legkeményebb években is ellássák minden szükségessel Szibéria és a Távol-Észak fejlődő vidékeinek lakosságát. Képünkön Leningrád tengeri kikötője.
