Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
XL. évfolyam, 262. szám Ára: 1,80 Ft 1984. november 7., szerda Október fényei Szűrös Mátyás rádió- és tévébeszéde Hatvanhét esztendeje már, hogy messze világítanak Október fényei, hogy az alkotó, gondolkodó, a haladásért, az emberiség jövőjéért felelősséget érző emberek vigyázó szemüket Moszkvára vetik. Ami a polgári forradalmak korában, Batsányiéknak és társaiknak szerte a világon Párizs volt, az hatvanhét esztendeje a haladás híveinek — Moszkva. Nem meglepő, hogy november hetedikét, amely egy ország sok-sok nemzetiségének ünnepe, saját ünnepükként köszöntik a dolgozók Keleten és Nyugaton, Északon és Délen. Mi teszi nemzetközivé Lenin Októberét? Mindenekelőtt az, amit — odahaza teremtett. Ma, amikor a Szovjetunió, a világ sorsát befolyásoló, mindenki által elismert igazi nagyhatalom, szinte anakronisztikus azokról az időkről, az első évek, évtizedek nélkülözéseiről és küzdelmeiről beszélni. Mert vérben és verejtékben született meg ez a hatalom: küzdve az elmaradottsággal és harcolva az első perctől támadó ellenséggel, amely kívülről és belülről egyaránt igyekezett csírájában elfojtani a forradalmat, meggátolni a néphatalom kibontakozását. Mi teszi nemzetközivé a Nagy Októbert? Elsősorban az, hogy egy elmaradott országból a világ élvonalába kerülő nagyhatalom, egy elmaradott népből kultúrában, életvitelben, fel- szabadultságban világszínvonalra emelkedett, öntudatos nép lett: íme, ilyen perspektívát kínál a szocializmus. Október fényei — a fejlődés, a haladás fényei. A Nagy Október nyitotta úton megtett hatalmas léptek a még elnyomott, elmaradott népek jövőjének távlatai. Ami a Szovjetunióban à több mint hat és fél évtized alatt végbement, reménység azoknak, akik még a tőkés hatalom megdöntése, a fejlődés új útja előtt állnak. Es ez nem forradalmi kardcsörtetés, nem régi és elhibázott elméletek újrafogalmazása. A marxisták-le- ninisták sohasem voltak a forradalom exportjának hívei, de Juhász Gyula szavaival: „a forradalmak nem kérnek útlevelet”. A népek, ha úgy látják, úgy érzik, hogy van lehetőség jobb, értelmesebb életre, csak éppen alapjaiban kell felforgatni a saját világunkat; megteszik azt maguktól is. Ez a fejlődés természetes rendje. Es ha azt mondtuk: a Nagy Október nyitotta út vérben és verejtékben kezdődött, mindjárt azt - is hozzátehetjük, hogy a szocializmushoz vezető út nem kötelezően egyforma, hogy másképpen, békésen és nyu- godtabb körülmények között is el lehet jutni az új társadalom diadaláig. S a harcok foka, hevessége mindig attól függ, hogy milyen ellenállást fejt ki, milyen nemzetközi háttérrel rendelkezik a reakció, a tőkés rend híveinek tábora. A Szovjetunió népeinek véres küzdelmek során kellett megvédeniük az új rendet. A szovjethatalom ellen — az egykori cári tábornokok, az új rend legkülönbözőbb ellenségei mellett — tizennégy tőkés ország intervenciós seregei is fegyvert fogtak. S az akkor még magányos szigetként álló szocialista ország népének fiatal fegyveres ereje megbirkózott velük. A szovjet államra a polgárháború óta if többször támadtak fegyverrel. A legsúlyosabb megpróbáltatás 1941-ben érte, amikor a német fasizmus tört rá, mérhetetlen pusztítást és szenvedést okozva. A szovjet hadsereg a nép erejére, elszántságára támaszkodva, a hátország hősiességét maga mögött tudva végülis diadalmaskodott a betolakodókon. Saját hazáját felszabadítva továhb űzte, kergette az ellenséget, szabaddá tette országok sorát, felszabadította a mi szép hazánkat is. Kerek negyven esztendővel ezelőtt, 1944. szeptember végén kezdődött meg hazánk felszabadítása, hogy azután 1945. április 4-re szabaddá legyen az ország. Ezzel nemcsak a náci uralomtól szabadultunk meg, hanem lehetőségünk nyílt arra, hogy a tőke hatalmától is megszabaduljunk. Ugyanúgy, mint ahogy 1917-ben az orosz proletár, s ahogy 1919-ben — ha csak 133 napra is — a magyar dolgozó már megszabadult. Es a mi népünk — a munkásosztály, s az illegalitásból napfényre lépő kommunista párt szabadító harcai adta lehetőséggel. Politikai küzdelmekben — de veretlenül, békés úton — birtokba vettük a hatalmat, a munkásé Jett a gyár, a bánya, a munkásállam szavatolja, hogy a tőke többé úr rajtunk nem lehet. Végétért az ezeréves per, a paraszté lett a föld, amelyet ma már önkéntes egyesülésekben, szövetkezetekben művel meg. A dolgozók fiai bevették a tudás várát, s meghódították az értelmiségi pályákat, a tudományt, a technikát, a művészetet... Mindent úgy, ahogy annak idején Október fiai tették. Ügy — és mégis másként. Hiszen a szocializmushoz vezető utak nem mindenütt azonosak, mi ezeknek az utaknak a különbözőségét, a nemzeti sajátossághoz alkalmazását nemcsak elfogadjuk, hanem nagyon is természetesnek tartjuk. Mint ahogy azt is, hogy a cél: a szocializmus. S hogy aki szocializmust akar, aki haladást akar, s tegyük hozzá: aki békét akar a földön, az csakis Október világító fáklyáját követve érhet célhoz. I Korunkban, amikor az erőegyensúly és a békés egymás mellett élés lenini politikája alapján kihívott enyhülés ismét hidegháborús veszélyek fenyegetik, megnyugtató, hogy mi olyan szövetségi rendszer tagjai lehetünk, amelynek fő erejét a világ egyik legerősebb hadserege, a szovjet hadsereg adja. A Szovjetunió nem csupán a felszabadító, nem egyszerűen a szocializmus békés építését biztosító védőpajzs, hanem mindenekelőtt hűséges szövetséges, barát. Ennek a barátságnak egyik letéteményese a fel- szabadulás 40. évében ugyancsak negyvenedik születésnapját köszöntő Magyar— Szovjet Művelődési Társaságból kinőtt politikai tömeg- mozgalom nemes feladata s célja a két ország, a két nép barátságának további mélyítése. Ez a barátság, együttműködés, testvériség természetes velejárója mindennapjainknak, az élet valamennyi területén. A negyven esztendeje szabad magyar nép igaz szívvel, szeretettel, internacionalista barátsággal köszönti az idősebb testvért a hatvanhetedik évfordulón, amelyet — együtt a haladó emberiséggel — a saját ünnepének is tekint. Biró Gyula az MSZBT főtitkára Az emberiség történelmében új korszakot nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékezünk, győzelmének 67. évfordulóján. November hetediké nem csupán a világ első szocialista állama, a Szovjetunió nemzeti ünnepe. Ezen a napon a társadalmi haladas hívei szerte a világon tisztelettel adóznak az első győztes proletárforradalom emlékének. Ám az évforduló megünneplése az akkori sorsfordító napok történelmi jelentőségének fényében sokkal többet jelent, mint megemlékezést. Az ünnep alkalmat ad máig ható tanulságok felidézésére, a megtett út nemzetközi érvényű tapasztalatainak összegzésére és az Október örökségéből következő mai tennivalóink megfogalmazására. Az októberi forradalom győzelme a gyakorlatban bizonyította, hogy a marxiz- mus-leninizmus eszméi, tanításai valóra válthatók. Igazolta, hogy a munkásosztály képes eleget tenni történelmi küldetésének, gyökeresen meg tudja változtatni a kizsákmányoló, a haladást gúzsba kötő társadalmi viszonyokat. A forradalom győzelme óta a szocializmus ellenfelei számtalanszor jósolták az új rend bukását. Napjainkban is vannak olyanok, akik vágyaikat megfogalmazva szeretnék átmeneti jelenségnek tekinteni a marxizmus-feminizmus elméletére alapozott, társadalmi viszonyokat, A Szovjetunió által megtett út történelmi ívé azonban minden érvnél kézzelfoghatóbban bizonyítja a szocialista eszme és gyakorlat életerejét, megújulási képességét. Lenin a múlt század végén így fogalmazott: „adjatok nekünk egy forradalmárokból álló szervezetet, s kifordítjuk a sarkából Oroszországot”. A forradalom győzelmét követően, a megoldásra váró hatalmas feladatokról szólva egy ízben Nyekraszovnak, a nagy orosz költőnek azokra a soraira emlékeztetett, amelyekben egyaránt tükröződik a haza sorsa feletti fájdalom és a haza erejébe vetett szenvedélyes hit: „Te, ki szegény is vagy, Ó be dúsgazdag vagy, Te ki hatalmas vagy, Ö be erőtlen vagy — Anyánk, Oroszország !” A bolsevikok eltökélt szándéka — hangoztatta Lenin —, hogy „bármi áron is elérjük azt, hogy Oroszország ne legyen többé szegény és erőtlen, hanem a sző igazi értelmében hatalmassá _ és gazdaggá váljék”. Az igazságos, emberhez méltó életet biztosító társadalom ígérete valóban mindaddig ismeretlen hajtóerőket, alkotókedvet szabadított fel, a történelemben példa nélkül állóan gyors fejlődést és átalakulást tett lehetővé. A szovjet emberekben elválaszthatatlanul összefonódott a, haza szeretete és a formálódó szocialista rendszerrel való belső azonosulás. Ez a kettős kötődés biztosította a Szovjetunió fennmaradását az évtizedekig nyomasztó túlerőben levő ellenfél szorításában. Csakis a szocialista haza sorsa iránti mély elkötelezettséggel lehetett elviselni az intervenció és a polgárháború, majd a hitlerista agresszió okozta mérhetetlen szenvedéseket, s ez tette lehetővé újból és újból az ország talpraállítá- sát. A világ mai arculata elválaszthatatlan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének kisugárzásától, a Szovjetunió létrejöttének, fejlődésének és nemzetközi tevékenységének hatásától. A Szovjetuniónak döntő szerepe volt a fasizmus világuralmi terveinek meghiúsításában, ami egyben az emberi szabadság és méltóság, az egyetemes kultúra értékeinek védelmét is jelentette. Az emberiség most újra kritikus szakaszát éli történelmének. Az imperializmus szélsőséges körei világuralmi terveik megvalósítása érdekében nyíltan katonai fölényre törekszenek, s a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erőinek visszaszorítását, a társadalmi fejlődés folyamatának feltartóztatását állítják nemzetközi tevékenységük középpontjába. A fegyverkezési . verseny fokozására és ki- terjesztésére irányuló lépéseikkel az emberi civilizáció fennmaradását teszik kockára. Október forradalmi örökségét váltja valóra a Szovjetunió, a szocialista közösség azzal, hogy a mai feszült nemzetközi helyzetben erőfeszítéseit a világ békéjének megőrzésére, mindenekelőtt a fegyverkezés korlátozására, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezésére összpontosítja. A Szovjetunió, amely nemcsak példát mutatott a szocialista átalakuláshoz, de a fasizmus feletti győzelmével, majd az imperializmus katonái fölényének megtörésével világméretű tragédiától mentette meg az emberiséget, most a békét garantáló katonai egyensúly fenntartásával, a nemzetközi biztonság megszilárdítása érdekében tett kezdeményezéseivel vállal ismét történelmi jelentőségű szerepet. A kommunisták szilárdan hisznek abban, hogy a szocializmus képes a kapitalizmussal folytatott történelmi versenyben békés eszközökkel diadalmaskodni. A magyar forradalmi munkásmozgalom, a szocialista Magyarország építésének története és jelene, társadalmi viszonyaink jövőbeni fejlődése egyaránt elválaszthatatlan áz oktéberi forradalom eszméitől, azok megvalósulásától. A fiatal szovjet hatalom védelméért százezer magyar internacionalista is fegyvert fogott. A Magyarországi Tanácsköztársaságban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája öltött testet. A fehérterror és a Hothy-rend- szer éveiben a Szovjetunió nyújtott erkölcsi-politikai, s gyakran életet is mentő támogatást a magyar kommunistáknak. Hazánk felszabadítása teremtette meg a legalapvetőbb feltételét annak, hogy népünk szabadon választhassa meg a társadalmi fejlődés útját. A Szovjetunió léte és ereje jelenti ma is biztonságunk, nemzeti szuverenitásunk és szocialista fejlődésünk legfőbb nemzetközi támaszát. Országainkat, pártjainkat, népeinket eltéphetetlen szálak kötik össze. Kapcsolatainkat a kölcsönös megbecsülés és bizalom, egymás adottságainak és tapasztalatainak jó szándékú, figyelmes kezelése jellemzi. Internacionalista meggyőződésünk szerint cselekszünk és népünk legalapvetőbb nemzeti érdekeit juttatjuk kifejezésre, amikor e barátság elmélyítésére, az élet minden területére kiterjedő együttműködésünk továbbfejlesztésére törekszünk. Az 1917 októberében megkezdődött történelmi fordulat általános törvényszerűségei a szocializmus eszméinek és gyakorlatának térnyerése nyomán ma a konkrét formák sokféleségében öltenek testet. Akkor vagyunk igazán hűek és méltóak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökségéhez, ha a marxizmus-leninizmius tanításait alkotó módon alkalmazva válaszoljuk meg a gazdasági-társadalmi fejlődés új kérdéseit. Ha építőmunkánk hazai és nemzetközi feltételeinek módosulásait figyelembe véve, a szükségessé vált lépések megtételével nem késlekedve biztosítjuk, hogy szocialista rendszerünk a lehető legnagyobb mértékben segítse népünk alkotókészségének kibontakozását, anyagi és szellemi erőforrásaink legésszerűbb felhasználását. Ha a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival hűséges szövetségesként együtt haladva, a nemzeti és társadalmi felemelkedésükért küzdő népeket megbízható barátként támogatva és a más társadalmi rendszerű országok korrekt partnereként folytatjuk erőfeszítéseinket a világ békéjét fenyegető veszélyek elhárításáért. Ennek jegyében vetünk most számot az elmúlt öt esztendőben végzett munkák eredményeivel és hiányosságaival, ebben a szellemben készülünk pártunk XIII. kongresszusára. Ezzel szolgáljuk egyidejűleg nemzeti céljainkat és a szocialista közösség, a nemzetközi munkásosztály közös ügyét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökségének valóra váltását. Az ünnep alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták, egész népünk nevében tisztelettel köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a testvéri szovjet népet. Szívből kívánom, hogy töretlenül haladjanak tovább a Nagy Októberi Szocialista Forradalom útján, érjenek el újabb eredményeket országuk építésében, a szocializmus és a béke világméretű ügye javára. Ünnepi koszorúzás A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója tiszteletére tegnap koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten a felvonulási téren, a Lenin emlékműnél. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizott ság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorúját Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Miniszter- tanács koszorúját Lázár György, a kormány elnöke és Sarlós István miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai 'helyezték el. A részhatáridőket tartva építi a SAEV Kaposváron a főporta épülete mellett az új telefonközpontot. Nemrég még „elbújtak” az építők a palánk mögött, ma már látványosan végzik munkájukat azf egyre magasabb vázszerkezeten
