Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

1984. november 24., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Laki László titka A közvetítővonalban: Juhász Gyula Ügy hívják, Juhász Gyu­la, és Siófokon a Csülök vendéglőben azonnal elül a zaj, ha a hangszóróból hal­latszik: Juhász Gyula, a házi riporter vonalban van. Országszerte híre kelt, hogy a Siófoki Bányász lab­darúgócsapatának van egy eredményes szószólója. A szurkolók, akik nem kísér­hetik el kedvenc csapatu­kat. félórával a mérkőzé­sek kezdése előtt már fész- kalódnak a helyükön a Csü­lök vendéglőben. Oda épí­tik ki az „élő-’ vonalat, és oda varázsolja Juhász Gyu­lát azt az izgalmas hangu­latot, amely ilyenkor jel­lemző a labdarúgópályákra. Hogyan indult, kié volt az ötlet? Talán nem is fontos Tény. hogy a tartós siker hatására ma már sok a „gazda”. Juhász Gyula nem is habozott. Példa nem állt előtte, nem volt kihez ta­nácsért fordulnia, nem ve­hetett részt tapasztalatcse­rén. A rádióban hallottakra és saját érzékére hagyatko­zott. — Buzgón készültem az „ősbemutatóra”. Hódmező­vásárhelyen játszott » Bá­nyász; úgy izgultam, mintha egy vb-döntő közvetítését bízták volna rám. Azt hi­szem, hogy az elején még a hangom is remegett, bár itthon — lehet, hogy csak vigasztaltak — azt mond­ták. semmit sem vettek észre. Aztán fokozatosan le­kötött a mérkőzés, el is fe­ledtem, hol vagyok. Közve­títésről közvetítésre jobban ment. Igaz, szerencsém is volt. Olyan sorozatot ért el a labdarúgócsapat, hogy nem kellett magyarázkodnom, kozmetikáznom. Csak azt mondtam, amit láttam. Szó­val „el lehetett adni” a csapatot, otthon meg voltak rá „vevők”. Mit tagadjam, a labdarúgóknak köszön­hettem a népszerűségemet. Ha jó a csapat, jók az ered­mények, akkor jó a „ripor­ter” is. Egy gólt akárhogyan is tálal az ember, rokon­szenvesebb, mintha válasz­tékos szavakkal ecseteli a kapott gólt. Juhász Gyula szívesen be­szél a „kulisszatitkokról” is. Gondos előkészítő munka vár rá a kilencven perc előtt, A telefonvonalat egy héttel korábban biztosít­ják. A posta jó partner, és egyre inkább azzá válnak a vendéglátó egyesületek is. Kicsit büszkék is arra, hogy közvetítik a mérkőzésüket. A riporter minden felsze­relését magával viszi. Jó előre megismerkedik az el­lenfelekkel. A korábbi új­ságokból kiírja összeállítá­sukat), és a mérkőzés előtt, a bemelegítésnél a mezszá­mok alapján azonosítja őket. Ma már sok labdarúgót enélkül is felismer. Juhász Gyula a GOV-nál műszaki beosztásban dolgozik. — Mindig irigyeltem azo­kat az embereket, akiknek a munkája egyben a hobbi­juk is Minden tanádsoí megfogadok. Általában a csapattal utazom; a játéko­soktól és odahaza a szurko­lóktól sok tippet kapok. Vannak mérkőzések, ami­kor a Csülök vendéglő na­gyon szűk. Egyre gyakrab­ban érdeklődnek a közvetítő módszerei iránt más egye­sületektől is. Ez is bizonyít­ja úttörő munkáját. J. R. ták zárni a pártból, mert hitelesen továbbította a pa­rasztság hangulatáról beér­kezett információkat. Nem született meg a kizáró hatá­rozat, mégis kérte, hogy a szakmájában dolgozhasson tovább. Üjra a cukorgyárba került, és részt vett a párt újjászervezésében. Munká­ja mellett sok társadalmi megbízatása volt. Alapító tagja volt a munkásőrség­nek, és alapszervi párttit­kár lett. Már lakatos műve­zetőként dolgozott, amikor 1968-ban a gyári pártveze­tőség élere választották,. Az­óta tölti be ezt a tisztséget — Vitáim mindig voltak, és ameddig élek, lesznek is Voltak összeütközéseim is, mert nem kenyerem a kön­törfalazás. De azt is mindig elismertem, ha tévedtem vagy hibáztam. Ma is leg­szívesebben azokra a mun­kahelyekre megyek, ahol tu­dom, hogy keményen szege­zik nekem a kérdéseket. Laki László sohasem ivott bort, miközben vizet prédi­kált; mindig volt erkölcsi alapja a bírálathoz. Ez itette kikezdhetetlenné. ez szer­zett tekintélyt és megbecsü­lést a számára. — Régebbi kommunisták­tól gyakran hallani, hogy nem hagyja őket nyugodni korunk néhány előre nem látott ellentmondása. Töb­ben elmondják, hogy ma nehezebb érvelni. A mai va­lóságtól egykori álmaikat kérik számon, s panaszkod­nak. Ne higgye, hogy en­gem nem foglalkoztat mind­ez, s hogy derűm csak va­lamiféle magamra erőltetett optimizmus. Visszásnak tar­tom például, hogy a közös­ségért élő. dolgozó emberek anyagi hátrányba kerülhet­nek azokkal szemben, akik mindig csak a maguk gya­rapodásáért tettek. Mégsem hagyom, hogy lehúzzon a sé­relmek és kétségek örvénye. Ha ilyen gondolatom támad, még többet dolgozom, s a napi munka ezer apró örö­me és gondja átlendít a holtponton. Mindig is job­ban szerettem, ha nem le­hetett megülni a „langyos­vízben”, hanem tenni, vitat­kozni, harcolni kellett. Alighanem ez a megújuló aktivitás tette képessé Laki Lászlót arra, hogy felnőjön a bonyolultabb feladatok­hoz, hogy példásan helyt­álljon. Munkájáért számos kitüntetést kapott, legutóbb november 7-én a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. Ekkor már — papíron — nyugdíjas volt. Aki nem tudja ezt, aligha veszi ész­re. Most is naponta bejár a gyárba. Találkozásunkkor a pártvezetőség ötéves beszá­molóján dolgozott. — Soha nem tudtam, mit jelent unatkozni. Nyug­díjasként is inkább az a gondom, hogyan tudok majd mindent elvégezni. Három unokámra azért több időm lesz, mint amennyi a gye­rekeimre jutott. Bíró Ferenc Bodrog Levelet hozott a posta. Blaskovits Elemér okleveles gazda — akinek a csom- bárdi freskók föllelése és megmentése is köszönhető — ajánlja figyelmünkbe a bodrogi kúriákat. ö idős emberek társas szövetkezeti otthonának javasolná a fel­sőbűit, és családi üdülőnek az alsóbűit. Főképpen első ötlete érdekes, nem szociá­lis otthont alakítana ki, ha­nem öregek lakásszövetke­zetét hozná létre, mond­ván: így az idős emberek), házaspárok gazdálkodhat­nának. sajátjuk volna a ház. de mégis együtt lennének és segítséget is kaphatnának, ha szükséges. Talán jobban éreznék magukat önállóan. Az ötlet eredeti, meggon­dolásra érdemes. Ahhoz azonban, hogy a bodrog-fel- sőbűi kastélyban meg lehes­sen valósítani, valamely gyen nagyméretű földalatti építkezés nyomai vannak, melyek alkalmasint a török hódoltság idejéből valók .. Nos, á Pongrácz-kúriát — a nagyobbikat — ma már Sárközy kastélyként ismerik az emberek. Utolsó birtoko­sa ugyanis Sárközy Béla volt, aki két éve még az épület egyik szárnyában használt néhány szobát. Fe­leségével élt Bodrogon, és a somogyjádi tanácstól bérelte a lakást. Dr. Dérné, ár. Sárközy Eszter kaposvári ügyvéd gyerekkorából homályosabb, a közelmúltból éles emléke két őriz a kastélyról: — Béla bátyám nem há­borgott, gazdálkodó kistér­pusztítás nyomait viseli a kúria. Kívül még rajt van a községi tanács táblája és a házszám, belül pedig —a fölfeszített oldalajtó mögött — a senkiföldje-sors jelei láthatók. Szívfacsaró nézni az ok nélkül szétvert gyö­nyörű. fehér, hengeres cSe- répkályhát, a még mindig ép, de leszaggatott ajtókat ablakokat. Pirkhofferné Szarka Ilona a sok kastéllyal megáldott somogyjádi tanács vb-titká- ra mondta: — Félmillió forintért bár­kinek eladnánk a kastélyt. Vízzel akarjuk ellátni Bod­rogot, kellene a pénz a ter­vekre. Komoly vevő viszont nem jelentkezett. A házat mindenképpen meg kellene menteni ; talán még kisebbik, alsóbűi tár­sával is lehetne valamit kezdeni. Akad-e vállalkozó? Luth ár Péter Fotó: Makai Károly — Csak az utóbbi évek­ben tanultam meg dicseked­ni, amióta mint régi em­bert hívnak meg a fiatalok a beszélgetésekre, múltidéző élménybeszámolókra. — Ugyan miért volna dicsekvés, ha arról beszél, amit megélt és amit tett? — Valahogy annak látszik. A mai fogalmak szerint az egykor hétköznapinak szá­mító tettek is harcos kiál­lásnak látszanak. Valójában csak más volt a kor, és má­sok a módszerek. Annyi bi­zonyos. az ember akkor megtanulhatta, hogy tettek­kel mérje önmagát. Ezany- nyira belém ivódott, hogy nem érzem jól magam, ha egy napig nem tudok le menni a gyárba. Laki László, a Kaposvári Cukorgyár pártvezetőségé­nek titkára ma is kerékpá­ron jár haza, maga építette kis családi házába. Mégis ő az igazán irigylésre méltó ember. Energiája és derűje a 69. év küszöbén is átsu- gárzik a környezetében élők­re. Pedig életútja semmivel sem volt simább, mint azoké a kortársaié, akik panasz­kodnak, hogy megfáradtak, megkeseredtek. Ugyan mi lehet Laki László tiitka? — A dédszüteiro is itt dolgoztak a cukorgyárban. Tizennégy éves koromban kerültem ide segédmunkás­nak, azután szakmát tanul­tam, s 1944-től géplakatos­ként dolgoztam. A kommu­nista pártnak 1945-ben let­tem a tagja. Alig voltam húszéves, mégsem ösztönös lépés volt ez. Nagybátyám 19-es kommunista volt, a- Horthy-korszakban halálra ítélték, bújkálásra kénysze­rült. Jó ideig nálunk élt Szentjakabon. Sokat beszélt nekem a párt eszméiről, cél­jairól. ö tanított meg az In- ternacionáléra is. Amikor az iskolában egyszer elkezd te rí? fütyülni, két hatalmas po­font kaptam érte. Nagybá­tyáim volt a főszereplője an­nak az akciónak, amikor 1947-ben a Barankovics-párt kaposvári nagygyűlését meg­hiúsították. Ö dobta át a kötélvégre erősített téglát a várost ellátó magasfeszültsé­gű vezetéken, miközben mi az utcáról toborzott embe­rekkel a Turul Szálló termé­„Csülök rádió, Siófok...” szervezetnek vállalnia kel­lene az alapgondolat felka­rolását. Az épület mindenesetre alkalmas volna erre a cél­ra, de egyébre is. Ha... Hatalmas és erős alagsora, szilárd falú félemelete még sokat kibírna, de tetőszer­kezete romos. Végóráit éli. Nem védett építmény, de szép; parkja pedig még el- vadultan is vonzó. Gyü­mölcsfák vannak a több hektáros területen, évszáza dós tiszafa is díszük itt. A Csánki Dezső által szer­kesztett századeleji országos monográfia Somogy várme­gyéről szóló kötete így ír Bodrogról: „ ... magyar kis­község. Házainak száma 81, lakosaié 562 ... E helység­ről 1313-ból van az első íz­ben okleveles adatunk... A községbeli egyik kúriát Bott- ka Antal a XIX. század első felében építette, a másikat pedig báró Pongrácz Gusz­táv a XIX. század elején. A határban az ún. Törökhe­nek széksoraiban ültünk Krákogtunk, köhécseltünk, szóval mindent elkövettünk, hogy a képviselő ne jusson szóhoz... A hatalomért fo­lyó harc idején ez is a párt- munkához tartozott. Népne­velő csoportokkal jártunk vidékre agitálni. Felraktunk a teherkocsira pár szerszá­mot és egy hegesztőkészle­tet, aztán a faluban, aho­vá megérkeztünk, azzal kezdtük, hogy megjavítot­tuk a rossz varrógépet, meg­foltoztuk a lyukas lábost, egyszer még harangot is ön­töttünk. Mindjárt több hite­le volt a szavunknak .. . 1949-től — addigra már pártiskolát is végzett — a sárvári cukorgyárba küld­ték személyzeti vezetőnek, onnan a pártapparátusba került. — Dehogy akartam én menni. Kellett. Mindenáron kerülni próbáltam az iro­dát. Akkoriban többnapo­sak voltak a kiszállások. Előfordult, hogy gyalog, té­len sítalpon, később dongó­motoron jártunk vidékre például téeszt szervezni Egyszer a Szabad Néphez akartak vinni újságírónak, majd egy újabb pártiskola után még diplomatát is próbáltak csinálni belőlem. Én meg visszakívánkoztam a szakmámba ... Laki László 1956 tava­szán a megyei pártbizottság munkatársa volt. Ki akar­melőként igyekezett beil­leszkedni 1945 után a szá­mára megváltozott helyzet­be. Ez könnyű volt neki, mi­vel régen sem nézte le a fizikai munkát, nem esett nehezére az ásézás, kapá­lás. Egyetlen dolog miatt panaszkodott: a kastélv romlása. gondozatiansága nagyon elkeserítette. Két éve azért költöztek el, mert már életveszélyes volt ott lakni. Pedig szerették a házat, még a pincében levő kutat is, annak ellenére, hogy száz­tizet kellett tekerni rajta, mire fölért a víz. A kút az épület egyik ér­dekessége. Felépítménye már nincs a helyén, ki tudja, miért vitték el? Mély és tiszta vizű, ritkaságszámba megy, kevés kastély dicse­kedhet azzal, hogy a fala­kon belül ilyen kútja van. Említésre méltó még a földszinti íogadóterem, amely — visszaképzelve ere­deti állapotába — rendkí­vül szép lehetett. Vandál Somogyi kastélyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents