Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1984. november 24., szombat 5 Néplap Az értelmiség társadalmi szerepének fontosságáról, a szakmai és a világnézeti ismeretek egyensúlyának szükségességéről, a megyei felsőoktatási intézmények összefogásának nélkülözhetetlenségéről szólalt fel 1980 tavaszán, a megyei páirtértekezleten dr. Kovács László kandidátus, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola tanszékvezető tanára. Megkérdeztük: megszűntek vagy legalább csökkentek-e az akkor ismertetett nehézségek. — „A tudománypolitikai irányelvek .... az alkotó, tudományos gondolkodásra kész, marxista—leninista világnézetű szakemberek képzését jelölik meg a felsőoktatási intézmények fő feladatául” — mondta a párt- értekezleten, s hozzátette! „.. .nem eléggé hatékony o tudományos-technikai r forradalomhoz kapcsolódó ismeretek terjesztése.” Változott-e a helyzet azóta? — Nem véletlen, hogy az 1980 tavasza óta eltelt időszakban az MSZMP Központi Bizottsága és több szakmai fórum jellemezte a helyzetet úgy — a felsőoktatási intézmények oktatóinak teljes egyetértésével —, hogy a politikai képzés manapság sajnos csak követi a folyamatokat, ahelyett, hogy felkészítene a változásokra. Gondot okoz, hogy a politikai gazdaságtan, a dialektikus és történelmi materializmus, a tudományos szó cializmus oktatására szánt jegyzetek, tankönyvek egv része elavult : készítésükkor nem a várható tendenciák előrevetítése, hanem az akkori helyzet és az akkori módszerek igazolása volt a cél. — Mit tehet ilyenkor a tanár? — Hadd említsek egy ma történt esetet, nem hivalkodásból. csak a lehetőségek bemutatására! Diákjaim az AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A Világnézeti nevelésf összefogással órán valósággal bombáztak a kérdésekkel azzal kapcso- latosan, milyenek lehetnek Indira Gandhi meggyilkolásának következményei. Természetesen nem térhettem ki a kérdések és a vita elől azzal, hogy ,,ma az eredeti tőkefelhalmozás a téma”. Egyszóval: a tanárnak kötelessége naprakészen ismerni a gazdasági és társadalmi folyamatokat, és felkészülten válaszolni a hallgatók kérdéseire. — Említette, hogy a kérdések nyomán vita is alakult ki. Vajon általános-e a jövő pedagógusainak intenzív politikai érdeklődése? — Megfigyelhető ugyan a „nem politizálok” egykor* polgári, jobbára kispolgári attitűdjének egy új hullama, vannak fiatal diplomások, akik feláldozzák a közéleti aktivitást az egzisztencia-teremtés oltárán. A főiskolán is tapasztaltam hasonló felfogást, mégsem jut eszembe vészharangot kongatni. Ügy gondolom, a legtöbben érdeiklődnek a társadalmi kérdéseit, a gazdaság, sőt a nemzetközi politika iránt, sokan olvassák rendszeresen a hetilapokat és folyóiratokat, s minden hallgatói közösségben akadnak néhányan, akik felkészülten nyilvánítanak véleményt a jelenségekről. Mások — bár megértik, hogy a tanító nem menekülhet elefántcsonttoronyba, hogy csak társadalmi közegben létezhet — beérik a kötelező ismeretanyaggal. Meg kell persze jegyeznem: bennük sem több a „prakticista” hajlam, mint abban a felnőttvilágban. mely formálta őket. — Hogyan lehetne rábírni nagyobb közéleti aktivitásra a „depolitizáltabb” diákréteget? — Semmiképpen sem dogmák besúlykolásával, ha • nem az elmélet és a gyakorlat szerves egységének szemléltetésével, alkalom- adtán a diákok személyes élményeinek a f elhasználásával. Nem elég a világnézetet tanítani. A világnézetre nevelni kell, s a nevelés többféle módszert feltételez, mint az oktatás. — A megyei pártértekezleten azt is elmondta: elengedhetetlennek találja a két kaposvári főiskola és a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának együttműködését a világnézeti tárgyak oktatásában és a tudományos kutatásban. Mi valósult meg ebből az elképzelésből? — Ügy gondolom, nem kell szégyenkeznünk. A két főiskola marxizmus—leni- nizmus tanszékének együttműködését szerződés szabályozza, ennek szellemében tartottunk közös tanszéki értekezletet a világnézeti nevelésről, volt módszertani bemutató foglalkozás^ amelyen mindkét intézmény, sőt a Bajai Tanítóképző Főiskola képviselői is részt vettek. Közösen készítettünk tesztlapokat fölmérésekhez, s olykor előadásokat vállalunk a másik főiskolán. Az ősz szefogás nélkül nem juthatnánk messzire. Csak egyetlen példa: igény volt a tanítóképzőben a mai latinamerikai változásokat ismertető előadásokra. Nálunk ezzel senki sem foglalkozik. meghívtuk hát Hor váth Gyula kandidátust, a mezőgazdasági főiskola docensét, a téma egyik legkitűnőbb hazai szakértőjét. Az együttműködést bizonyítja a tavaly rendezett közös pártnap, s bizonyítja néhány hónap múlva a felszabadulás negyvenedik évfordul óXV. Vöröskeresztes üzemegészségügyi tanácskozás Kiépült hálózat a megyében A Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusára készülve a kiaposvárú szervezet vezetőségének javaslatára üzem- egészségügyi tanácskozás- sorozat kezdődött 1969-ben; a kezdeményezés nemcsak az egészségügyi dolgozók körében talált visszhangra, hanem fölkarolták a megye- székhely ipari létesítményei is. A hatvanas évektől fogva jelentős fejlődésnek indult Somogybán az üzemegészségügyi hálózat, melynek rangos fóruma az évente megrendezett vöröskeresztes üzemegészségügyi tanácskozás. A XV. alkalommal, tegnap megrendezett kaposvári tanácskozás megnyitójában dr. Varjú Irén, a kaposvári egészségügyi osztály vezetője a tizenölt év munkáját összegezte, értékelte. A tanácskozáson mintegy kétszáz meghívott vett részt, köztük vdlt Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese, Honfi Istvánná, a Magyar Vöröskereszt Somogy megyei Szervezetének titkára. Ez alkalommal a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság adott számot az üzem- egészségügy és munkavédelem helyzetéről. Fodor Imre kereskedelmi igazgató elmondta: a mintegy ötezer dolgozót foglalkoztató gazdaság az ötödik ötéves terv éveiben a tervezettnél többet fordított szociális és munkavédelmi célok megvalósítására. összesen 317 millió forintot költötték a dolgozók jobb szociális ellátására és a munkavédelemre. A jövőben is nagy gondot fordítanak ezekre a föladatokra. Beszámolt az igazgató arról, hogy a gazdaságnál, ahol kilenc üzemi erdészet, egy műszaki erdészet és két gyáregység működik, az országos átlag szerint alakul évről évre az üzemi baleseték száma. Átlagosan két- százöten szenvednek balesetet a gazdaságban, az üzemi balesetből eredő táppénzes napok száma pedig évente hét-nyolcezer körül van. Majd minden napra esik egy baleset. Ennék okát vizsgálva azt állapították meg, íogy nem műszáki hiányosságokból fakad a balesetek kilencvenöt százaléka, inkább figyelmetlenségből, gondatlanságból. Az otthoni balesetek száma is magas: az üdén hatszáz dolgozó volt ilyen okból táppénzen, ösz- szesen kilencezer ^harminchét napot hiányoztak a munkahelyükről. Az idén a termelőmunkából naponta háromszázharminchat dolgozó hiányzott munkahelyi, illetve otthoni baleset miatt. A SeAz erdészek nehéz munkáját a munkakörülmények javításával, a biztonságtechnika alkalmazásával igyekeznek enyhíteni. Az elmúlt években kétezer dolgozó került jobb munkakörülmények közé a gazdaságban. Fodor Imre elmondta, sok segítséget kap a gazdaság, a megyei üzemegészségügyi szakrendelőtől, a Köjáltól, a munkahelyi vöröskeresztes alamszervezeitektől. jára rendezendő tudományos tanácskozás, melyben más intézmények is részt vesznek. Sorolhatnám azokat a kurzusokat, speciálkollégiumokat, melyeket az oktatási igazgatóság munkatársai vezettek nálunk és fordítva. Voltak közös tanácskozásaink is. Az erők összpontosításának lehetőségét remekül illusztrálja a kaposvári ifjúsági házban szervezett politikai szabadegyetem, amely hatékonyan járul hozzá a mi hallgatóink világnézeti fejlődéséhez is. — Tehát kielégítő a kép? — A látszat ellenére nem az. Jóval több gyümölcs teremhetne a közös munka nyomán. Tudom például, hogy egyik vagy másik téma ismertetésére a mezőgazdasági főiskola vagy az oktatási igazgatóság valame lyik munkatársa alkalmasabb, mint én, mégsem adhatom át neki az óra megtartásának jogát, hiszen így nem teljesíteném a kötelező óraszámot. A tétel fordítva is igaz. Sok minden előnyösen változott az utóbbi években, de a tartalékok egy része még kiaknázásra vár. L. A. Befejeződött a levéltári napok eseménysorozata Kutatási témák Dél-Dunántúlon Tegnap befejeződött a somogyi levéltári napok rendezvénysorozata. A tanácskozás második napján a Dél- dunántúli levéltárak regionális kiadványait értékelték a résztvevők. A megyei könyvtár előadótermében megtartott tanácskozáson vitaindítójában Enyedi György akadémikus, a Pécsi Akadémiai Bizottság tagja, a Dunántúli Tudományos Intézet főigazgatója kifejtette: a Dél-dunántúili régión belül folyó tudományos kutatómunka összehangolásából mindenkinek basznia származik. A kutatási témákat nem kitalálni kell, hanem felismerni a társadalmi-gazdasági folyamatokat, és azokra építeni a kutatási programokat. Az előadó szólt az aprófalvak elnéptelenedésének gondjáról, kifejtve, hogy az aprótfallvak elnéptelenedésének vizsgálata hatvan évvel ezelőtt is már tudományos kutatómunka tárgya volt. Ezt követően bemutatta A magyar falvak mai típusai címmel a Dunántúli Tudományos Intézet gondozásában megjelent kiadványt és gazdag adattárát, valamint megállapításait a kutatók figyelmébe ajánlotta. A tanácskozáson az előadás után a Tolna megyei Levéltárban folyó tudományos kutatómunkáról dr. K. Balogh János, igazgató, a Baranya megyei Levéltár tevékenységéről dr. Szita László igazgató adott részletes tájékoztatást. A Somogy megyei Levéltár munkáját Kanyar József, a történelem- tudományok doktora, igazgató ismertette. A tanácskozás befejezéseként dr. Horváth Sándor a megyei pártbizottság osztályvezetője átadta a megyei pántbizottság ajándékát dr. Andrássy Antalnak, a megyei levéltár igazgató-helyettesének a legújabb kor történetének kutatásában elért eredményéiért. A megye üzemegészségügyi hálózatánák fejlődéséről dr. Vincze Erzsébet, a megyei kórház főigazgatóhelyettese, a megyei üzem- egészségügyi szolgálat szakfőorvosa adott áttekintést. Megyénkben az iparosodással együtt járt az üzemorvosi hálózat kiépülése. 1955- ben havi negyvennyolc órában rendeltek az üzemekben az orvosok, az idén kétszáz- huszonikét órában. Nemcsak a megyeszékhelyen tudják biztosítani az üzemegészségügyi ellátást, hanem Vidéken is, s az ipari dolgozók mellett a mezőgazdaságban dolgozók igényét szintén igyekeznék kielégíteni. Az elsősegélynyújtás feladatairól beszélt dr. Szőllősy József, az Országos Mentőszolgálat városi főorvosa. Az elsősegélynyújtó tanfolyamok, az üzemi elsősegélynyújtók szerepét hangsúlyozva a balesetek ellátásának feladatairól tájékoztatta a résztvevőket. A fölkért előadók mellett sokan mondtak véleményt, nemcsak a Sefag üzemegészségügyi és munkavédelmi munkájáról, hanem a város nagyobb üzemeinek a helyzetéről is. A Magyar Vöröskereszt kaposvári városi vezetősége díszoklevelet alapított, melyet a tegnap megtartott tizenötödik vöröskeresztes üzemegészségügyi tanácskozáson adtak át dr. Sarlós Vilmosnak, dr. Cser Frigyesnek, dr. Révfalvy Szabolcsnak, dr. Hugyák Józsefnek és dr. Varjú Irénnek. H. B. Az orgonaművészet varázslója Pécsi Sebestyén, a Liiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára, a magyar orgonaművészet nagy doenje, művészi pályafutásának ötvenedik évfordulójához érkezett. De csaknem ugyanennyi ideje áll a hazái zenepedagógia szolgálatában is, hiszen művészi és pedagógiai tevékenységét — miként Kodály Zoltán tanítványainak többsége — mindig is elválaszthatatlannak tartotta. — Ezernél is több tanítványom él a világ minden táján, akik nemzetközi viszonylatban is jelentős orgonisták, zeneszerzők lettek, már nem is emlékszem mindegyikükre — tűnődik el a hetvennégy éves mester. — Néha emlékeztet valaki, javakorabeli, itthon vagy külföldön élő művész, komponista, hogy egykor én javítgattam — Kodály afféle tanársegédjeként — az ő dolgozatát. — Ügy tudom, tanár úr, karnagyként, illetve zeneszerzőként kezdte pályáját. — Klarnagyi oklevelem 1933-ból datálódik, tehát valójában tavaly volt ötvenéves évfordulója hivatalos művészi pályámnak, ezért kaptam meg akkor a második aranydiplomát. Az első, 1980-ból az esztergomi tanítóképzőtől való, ahol 1930-ban végeztem. Nagyon megható volt, amikor az egykori harminchatos létszámú osztályból harmincán újra találkoztunk ... Zeneszerzőként először 1938-ban mutatkoztam be az István király című szimfonikus költeményemmel, majd egy dalciklussal, a Bánatos órák című művel Ady verseire, amely- lyel 1942-ben pályadíjat nyertem. Orgonistaként 1934- ben kezdtem pályát. — Fél évszázados orgonaművészi tevékenységet szinte lehetetlen áttekinteni. Valamiféle szintézis, összegzés talán mégis kialakul a művészetben az idők folyamán ... — Azt hiszem, nagyon szerencsés ember voltam: azzal kereshettem a kenyeremet, ami a kedvtelésem is volt. Nagyon szerettem koncertezni is, tanítani is, és a pályám eléggé egyenletes volt. Megfordultam Európa minden jelentős zenei centrumában, koncertjeim száma jóval meghaladja az ezrei, és a legrangosabb fesztiváloknak voltam vissza-vissza- térő vendége. Számos dicsérő kritikát kaptam, az egyik olasz kritikus pedig — túlfűtött temperamentumának megfelelően — egyenesen az orgonaművészet varázslójának nevezett. Az már szinte természetes, hogy tapasztalataimat igyekeztem minden módon átadni másoknak is. Több szakkönyvet írtam az orgonáról, az orgona tanítás módszertanáról, orgona- islkolám pedig már ötödik kiadásban jelent meg. És igen sok magyar művet mutattam be itthon és külföldön, s ezért kitüntetést kaptam a zenei alaptól. Több éven keresztül számos hangversenysorozatban játszottam végig Bach, Liszt. C. Franck műveit, bemutattam Hindemith, Messiaen jóné- hány kompozícióját. Tanítvá- nyaiimhak pedig elsősorban mindig a stílushű orgonálást tanítottam, s ezt az elvet képviseltem a zenei versenyeken is, ahova gyakran meghívtak zsűritagnak. Szomory György
