Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-21 / 273. szám
2 Somogyi Néplap 1984. november 21., szerda Őszinte, baráti magyar—vietnami tárgyalások Martens befejezte látogatását Wilfried Martens belga miniszterelnök elutazása előtt sajtóértekezletet tartott Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) A belga miniszterelnök ezután válaszolt az újságírók kérdéseire. Az enyhülési folyamat esélyeiről szólva hangsúlyozta, hogy annak napjainkban „bátorító és poaitív jelelt” tapasztalja. Ezzel kapcsolatban ismételten kiemelte : Magyarország és Belgium, amely egyaránt megbízható tagja saját szövetségi rendszerének, érdekelt abban, hogy oldódjék a jelenlegi fagyos nemzetközi légkör. Martens a magyar—belga gazdasági kapcsolatok erősítéséről szólva elmondta, hogy a szakemberek nemrég 200 témakört tartalmazó listát állítottak össze, a javaslatokat a közeljövőben kormányszervek kölcsönösen elemzik majd, hogy mihamarabb konkretizálni lehessen azokat. A délutánt városnézéssel töltöte a belga kormányfő és felesége. Ezután a vendégek a Ferihegyi repülőtérre hajtattak, ahol ünnepélyesen búcsúztatták Wilfried Mar- tenst és feleségét, valamint a kíséret tagjait. A búcsúztatáson megjelent Lázár György és felesége. Várko- nyi Péter külügyminiszter, továbbá politikai és gazdasági életünk több más vezető személyisége, valamint Lőrinc Tamás és Willy Tile- mans, a Belga Királyság budapesti nagykövete. (Folytatás az 1. oldalról.) Kedden délután jegyzőkönyv aláírásával befejeződött Hanoiban a magyar— vietnami gazdasági és -műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság XIII. ülésszaka. Ennek jegyzőkönyvét magyar részről Borbándi János, a Mi- nisatertanács elnökhelyettese, a bizottság magyar tagozatának eilnöke, vietnami részről pedig Tran Phuony miniszterelnök-helyettes, a bizottság vietnami tagozatának elnöke írta alá. Az ülésszakon áttekintették az 1981—1985. évi gazdasági együttműködés legfontosabb kérdéseit, és meghatározták a magyar kormány álltai nyújtott fejlesztési hitel további felhasználási céljait. Az árucsere-forgalom jövő évi előirányzatai 37 százalékkal haladják meg az 1984. évit. Elhatározták, hogy az áru cserei orga lmom belül tovább bővítik a termeltetési együttműködést. Az ülésszakom áttekintették az 1986—1990. évi tervkoordinációs tárgyalások eddigi eredményeit, és kijelölték a tovább vizsgálandó kérdésék körét. Megállapodtak abban, hogy a következő tervidőszakban további intézkedésekkel segítik elő a tervezési, a gép- és berendezés-szállítási, valamint a kLviteűeaési tevékenység összhangját. Intézkedéseket hoztak a műszaki-tudományos együttműködés 1986— 1990. évi fő irányainak kidolgozására is. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke Cu Huy Can-nal, a vietnami kormány kulturális és tájékoztatási hivatalának vezetőjével folytatott szívélyes megbeszélést. Jelen volt a vietnami rádió és televiziós bizottság, valamint a VNA vietnami hírügynökség képviselője is. Kölcsönösen tájékoztatták egymást a sajtó, a hírközlés munkájáról, áttekintették a két ország e téren folytatott együttműködésének helyzetét, s véleményt cseréltek a kétoldalú tájékoztatás, a sajtómunka javításának lehetőségeiről. A nap folyamán Nagy Gábor külügymímszter-he- lyettes találkozott Hoang Anh Tuan vietnami külügyminiszter-helyettessel . Gázrobbanás Mexikóban Nem végleges adatok szerint Mexikóvárosban legalább négyszáz emiber halt meg a hétfői nagyerejű gázrobbanások és a környező lakott területekre átterjedő tűzvész következtében. A sebesültek száma több mint 1500. A rendőrség szóvivője elmondta: a szerencsétlenség hétfő reggel történt, amikor az Unigas magánvállalat egyik elosztótedepén fölrobbant egy folyékony gázt tartalmazó tartálykocsi, majd ennek hatáséra négy nagy tartály, amelyekben összesen mintegy 11 millió liter folyékony gázt tároltak. A lángok átterjedtek az állami tulajdonban lévő Petro- leos Mexicanos vállalat telepeire és a közelben fekvő városnegyedre is. A környéken lakók elmondták, hogy az első robbanást még legalább hét követte, amelyek következtében a helyszíntől még öt kilométerre is ablakok törtek be és más károk keletkeztek. A mentési munkálatokban résztvevők elmondták, hogy a városrész lakóit, mintegy 350 ezer embert, ki kéllett telepíteni. Közülük nagyon sok hajléktalanná vált. Bukarestben folytatta munkáját a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa Koalíciós csatározások Hosszú idő után ma ismét általános sztrájk bénítja meg Olaszországot. Mindhárom szakszervezeti szövetség: a kommunista irányítású CGIL, a kereszténydemokrata CISL és a szocialista republikánus befolyás alatt álló UIL vezetői egyetértettek abban, hogy Visentini pénzügyminiszter reformjával úgynevezett csomagtervvel szemben — amely az adórendszer reformjával egyidejűleg a bérből és fizetésből élők kereseti viszonyait is kedvezőtlenül érinti — a szerdára hirdetett négyórás általános munkabeszüntetés az egyetlen hatékony fegyver. A republikánus párti miniszter kétségkívül rendkívül szigorú programot dolgozott ki. Tulajdonképpen sok tekintetben egyetértettek vele a szakszervezetek, hiszen Itáliában az államháztartás krónikus, ezer milliárd lírákban kifejezhető deficitje nem utolsó sorban az eltitkolt, illetve be nem fizetett adókból keletkezik. Visentini és a szakértők nem kímélték ugyan a magas keresetű fő- hivatalnokokat és a vállalkozókat, valamint az egyéb, csillagászati összegeket harácsoló rétegeket, de az adóreform a viszonylag alacsony fizetésű dolgozókat is sújtja. Ugyanakkor Confindustria, a olasz gyáriparosok és munkáltatók szövetsége a legutóbbi hónapra nem hajlandó kifizetni az inflációs bérkiegészítést, ami ugyancsak kivívta a szakszervezetek fölháborodását. Itáliában máskor is volt már általános sztrájk. Ez a mostani azonban bizonyos mértékben különbözik az előzőektől. A Visentini-terv ugyanis az ötpárti koalícióban is súlyos ellentéteket szült. Jellemző, hogy a törvényhozásban egyes részkérdéseinek szavazásakor Craxi kabinetje többször is kisebbségben maradt, s az ellenzék sok módosító indítványát kénytelenek voltak figyelembe venni. Ilyen körülmények között érthető, hogy Alessandro Natta, az OKP főtitkára az Unitának adott nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi kormány „olyan többséget képvisel, amelynek tagjai között nincs komoly egyetértés, nem tudnak megegyezni semmiféle, az ország szükségleteinek megfelelő programban, mivel nem az általános érdekek, hanem a közeledő választások szempontjait tartják szem előtt.” Kétségtelen, hogy az Olasz Kereszténydemokrata Párt belső válsága a hatalmi-politikai rendszerben is érezteti hatását. A mind gyakoribb politikai botrányok — maffia, korrupció, P—2 szabadkőműves páholy — középpontjában nem ritka a vezető kereszténydemokrata személyiség. Legutóbb Andreotti külügyminisztert érték súlyos vádak, amelyek alól tisztázta ugyan magát, de aligha mindenki számára meggyőzően. Valószínű, hogy a kereszténydemokrácia — noha az európa-parlamenti választásokon a korábbiakhoz képest is jelentősen visszaesett — elérkezettnek látja az időt, hogy elhódítsa a miniszterelnöki pozíciót a szocialistáktól. Arról is nyilán beszélnek Rómában, hogy az ugyancsak szocialista Pertini államfő helyére jövőre a kereszténydemokraták valamely politikusa pályáznék. Olyan tétek ezek, amelyek súlyosan esnek a latba, éppen ezért az egykori hegemónia visszaállítása érdekében a kereszténydemokrácia ma mindenre képes. Még arra is, hogy az ország ügyeit elhanyagolva, a háttérből manőverezve, megbénítsa a kormányzati munkát, s végül — az összekuszált helyzetből kiutat kínálva9— rákényszerítse akaratát partnereire. Gy. D. VARSÓI TÁRGYALÁSOK Lesz-e gazdasági áttörés? Október és november kétségtelen áttörést hozott Lengyelország és Nyugat-Euró- pa politikai kapcsolataiban. Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerdán kezdődő varsói útja, amit rövidesen olasz kollégája, Giulio Andreotti látogatása követ, kétségtelenül megkülönböztetett figyelmet érdemel. Már csak azért. i&, mert hiszen annak a két országnak a külügyminiszterei érkeznek Varsóba, amelyek 1982-tben az elsők között csatlakoztak a Lengyelország politikai és gazdasági elszigetelését célul tűző embargós politikához. A korábbi látogatóknak, Andreasz Papandreu görög miniszterelnöknek és Leopold Gratz osztrák külügyminiszternek nem kellett különös erőfeszítéseket tenniük a kapcsolatok újrafelvé telére, hiszen azok a lengyelországi szükségállapot 1981-es bevezetését követően sem szakadtak meg. E két ország nem csatlakozott a lengyelellenes nyugati tömbhöz. A Nagy-Britanniát képviselő Malcolm Rifkind államminiszter november ele- ji látogatása pedig egyszerűen azt az űrt töltötte be, amelyet a 30-as években az Egyesült Államok és Franciaország — Lengyelország két legfontosabb tőkés gazdasági partnere — hagyott maga utáin. A szükségállapot felszámolása. az amnesztiarendelet, a kétségtelen ' belpolitikai konszolidáció, a nagy részvételi aránnyal megtartott választások után ma már a nyugati kommentárok sem a látogatások politikai jelentőségét taglalják elsősorban, hanem a következő lépés, a normális gazdasági kapcsolatok helyreállításának esélyeit latolgatják. A nyugatnémet ás az olasz külügyminiszter tehát nem kis mértékben e lehetőségek fel derítésének feladatára is vállalkozik Varsóban. Nagy-Britannia 1981 után fokozatosan növelte szerepét a lengyel külkereskedelemben és az idei évre tervezett 400 millió dolláros exportjával az NSZK után a második legfontosabb szállítóvá lépett elő, megelőzve az Egyesült Államokat és Franciaországot. Az NSZK pedig még ma is 16—17 százalékkal részesedik a lengyel tőkés importból és továbbra is a legtöbbet vásáröl Lengyelországtól, miközben a két ország kereskedelme évről évre — ha lassan is — de növekszik. A tények alapján tehát nehéz lenne figyelmen kívül hagyni Nyugat-Európa „megértő közeledésének’ gazdasági mozgatórugóit. A 37 millió lakosú és gigant'- kus — bár most részben kihasználatlan —- ipari kapacitással és komoly felvevő piaccal rendelkező Lengyel- ország aligha elhanyagolható gazdasági partner. Csakhogy Lengyelország és a nyugati tőkés országok gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt még ma is két igen jelentős akadály tornyosul. Az egyik az, hogy Lengyelország adósságai, az adósságszolgálatokkal együtt — a lengyel statisztikai hivatal adatai szerint — az idei év közepére immár 26,4 milliárd dollárra emelkednek. A másik akadály a vele szemben alkalmazott hitel-blokád. E hatalmas ösz- szeg nagyobb részét Varsó a hetvenes években a nyugati országok kormányainak garanciája mellett kapta, miközben 1974—1979 között a lengyel import évente 2-3 milliárd dollárral múlta felül a tőkés exportot. Mára ugyan a helyzet lényegesen megváltozott és 1981 óta Lengyelország pozitív külkereskedelmi szaldót mutat fel a tőkés országokkal folytatott kereskedelmében, de e többlet messze nem elegendő a kötelezettségek folyamatos teljesítéséhez. A 17 hitelező ország azonban máig nem hajlandó komoly tárgyalásokat kezdeni az adósságok átütemezéséről, a visszafizetési feltételek mindkét fél számára elfogadható rendezéséről. Az utóbbi hónapok félhivatalos puhatolózásai egyelőre nem vezettek eredményre. Eltekintve az Egyesült Államok politikai megfontolásokon alapuló ellentétes irányú nyomásától, a nézetek lényegében „csak” a sorrendben térnek el: Varsó előbb szeretné elérni a normális kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok helyreállítását. majd erre alapozva kíván megállapodni a hitelek reális visszafizetési feltételeiben, míg a Nyugat kötelezettségek vállalása nélkül a lehető legrövidebb időn belül szeretné viszontlátni a kölcsönöket. A kör itt bezáródni látszik: Amig Lengyelország nem kap a többi országhoz hasonló feltételeket a nyugati kereskedelemben, addig a feketeszén, a réz. a kén, más nyersanyagok, mezőgazdasági és félkésztermékek kivitelével nem lesz képes olyan kereskedelmi többletet elérni, amely lehe tővé teszi a tartozások kifizetését A helyzet normalizálására tehát mindenképpen kétoldalú erőfeszítésekre lesz szükség. Ezt Varsóban már régen pontosan látják, és úgy vélik most a másik fél belátásán múlik a megoldás. Ez egyáltalán nem olyan elképzelhetetlen, hiszen a Lengyelországnak kölcsönöket folyósító kereskedelmi bankok már több sikeres átütemezési megállapodást kötöttek, ök ugyanis, kormányuk „garanciái”, vagy talán politikai nyomása nélkül, egészséges gazdasági érdekeik alapján döntöttek. Zseb esi Zsolt ^KEMIKKL. Talajpára, talajnedvesség elleni szigetelésre — akár nedves felületre is — alkalmazható a Rît ■ IMA R A szigetelés az alapozást követően két rétegben készül, és felhordható utólag is. R Á Bit ugel alkalmazható még csemperagasztásra. Megvásárolható a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat telepein és a Fészek áruházban. (94035)
