Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ____________________________________»_______________________________________________________________ XL. évfolyam, 271. szám________________________________________________• _____Ára : 1,40 Ft 1984. november 18., vasárnap L osonczi Pál látogatását befejezte Indonéziában Sajtóközlemény a hivatalos látogatásról Magyarországra látogat a belga miniszterelnök Művészet­politika Az állásfoglalás a lapok jóvoltából már mindenkihez eljutott: alkotókhoz, az alko­tások közvetítőihez és a be­fogadókhoz is. Azt hiszem, az olvasta jól, aki azt is ér­ti, hogy a művészetpolitika nem az alkotófolyamatra irá­nyul, hanem az úgynevezett ellátásra. Ahogy Aczél György mondta egy október­végi tanácskozáson: nem a művészetbe akar a politika beleszólni, hanem az igények jobb kielégítését, magasabb színvonalú beteljesítését tartja szem előtt. Minden igazi művészi, emberi érté­ket támogat. Inspirálja lét­rejöttüket, de nem enged utat a rombolásnak vagy a selejtnek. Egyfajta nemes ér­telmű érdekvédelemről van tehát szó, a művészetpolitika felelőssége éppen ebben áll. Nem véletlenül hangoztat az állásfoglalás, illetve jóné- hány más dokumentum köl­csönös bizalmat. A politika alapcéljaiban való egyetértés kiegészül a művészet humá­nus küldetésével. Éppen ez volt az az alap a korábbi év­tizedekben is, és erre a fun­damentumra épült a politika és művészet szövetsége. Gon­doljunk csak arra, milyen jelentős művekben kamato­zott a kétoldalú közeledés és együttműködési hajlam Ily- lyés Gyula, Veres Péter, Né­meth László és mások eseté­ben. Irodalmunk ma nem volna olyan gazdag, ha ez a korrekt szövetség nem jött volna létre. Tehát az idő igazolta, hogy az út helyes volt, nem vezetett zsákut­cába. Ma is ez a nyitottság, az együttműködési készség az alap. Az elkötelezettséget ugyanis önkéntesség jellem­zi. Hatalmi szóval nem lehet elvi vagy ízlésbeli különbsé­geket eltörölni. S csak az értheti meg igazán a közös­ség igényeit — csak az in­dulhat ki ebből — és csak az találhatja meg a leghaté­konyabb kifejezési formát, módszereket a, művészi köz­vetítéshez, aki maga is _ a közösség életét éli. Másként nem talál utat az emberhez, nem ismerheti ki magát kap­csolataink bonyolult szöve­vényében. Mert az is biztos, hogy minden művésznek szüksége van olyan befogadó közegre, amely érti és to­vábbgondolja műveit. Ahogy Aczél György mondta: az al­kotók többségét megviseli a közönségkapcsolatok hiánya. Flaubert-t idézte, aki ezt szavakban is megfogalmazta. Az a legtermésztesebb, hogy a társadalom azt kí- kívánja, várja a művésze­tektől: járuljon hozzá a konfliktusok felismeréséhez, az egyén és a közösség ma­gatartásmintáinak megszi­lárdításához, a tömegek szín­vonalas szórakoztatásához. Ábrázolják azokat a törése­ket, sőt tragédiákat, ame­lyek nélkül az utóbbi évti­zedek életmódváltása nem mehetett végbe. A magyar irodalom például adósa az 1951 utáni fontosabb fordu­lópontok jelentős művekbeni ábrázolásával. Ellenpélda alig akad. A filmművészet e tárgyban jelesebb eredmé­nyekkel büszkélkedhet. Az igazi művészet — cseng a fülemben a már említett tanácskozás előadójának sza­va — funkciója szerint meg­marad életpártinak. Háborús légkörű világban fokozza a békevágyat, az elért értékek­hez való ragaszkodást. S ilyen csak akkor lehet, ha nem válik belterjessé, me­lyen kívülrekednek a világ dolgai. Leskó László Báli nevezetességeivel is­merkedett szombaton Lo­sonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és kísérete. A magyar államfő és fe­lesége a két és fél millió lakosú, a többségében mu­zulmán Indonéziában hindu hagyományokat őrző szige­ten tett körutat. Batu Bul- na városkában a különleges barong táncjátékot tekintet­te meg. Kintamali magasla­táról a híres tűzhányók tá­rultak elé. köztük az Agung amelynek utolsó kitörése 1963-ban pusztított. Losonczi Pál a tampaksiringi szent forrás fölé épült elnöki pa­lotában a bámulatra méltó ügyességű faszobrászok, ele­fántcsontfaragók kézműves bemutatóját csodálta meg Este Báli kormányzója, Ida Bagus Mantra és felesége búcsúvacsorát adott a ma­gyar elnöki pár és kísérete tiszteletére. Ezzel véget ért az Indo­néziában tett első magyar államfői látogatás hivatalos programja: a vasárnapot pi­henéssel tölti az Elnöki Ta. nács elnöke és kísérete, s hétfőn kezdődik az ázsiai körutazás második szakasza, amelynek során három szo­cialista országba vezet párt és kormányküldöttséget Lo­sonczi Pál. Az indonéz lapok szom­baton is előkelő helyen foglalkoztak a magyar ál­lamfő látogatásával. A leg­több újság végig részletes, fényképes tudósításokban számolt be Losonczi Pál tárgyalásairól, s kifejezte re­ményét, hogy az út nyomán megélénkülnek a kétoldalú kapcsolatok, elsősorban gaz­dasági téren. * * * Suharto köztársasági el­nök és felesége meghívására Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és felesége 1984. november 13—19. között hi­vatalos látogatást tett az In­donéz Köztársaságban. Az Elnöki Tanács elnökének kí­séretében volt Borbándi Já­nos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, dr. Bányász Rezső, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­Az október, akár egy he­behurgya festőinas, hadoná­szik az ecsettel, bíborral, sárgával piktorolva. A szőlő­hegyen száraz, rőtvörös le­velek között, fáradt napsü­tésben hordók és más szüre­ti készségek között lélekcsik­landozó izgalommal várjuk a napot, amikor a nyári ve- sződség gyümölcsei vincellé­rünk puttonyában halmo­zódhatnak. Éles, hasító a reggel, a fények erősek. Gázolva já­runk az avarban, dércsípte már a fű a diófa körül. A présházban frissen sú­rolva az asztal. Tejföllel ke­vert túró, pirospaprikás dísz­szel és torokkaparó tavalyi pálinka látványa melegít. nöke, dr. Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes. dr. Melega Tibor külkereskedel­mi miniszterhelyettes és Debreceni István, hazánk dzsakartai nagykövete. Losonczi Pál szívélyes lég­körű megbeszéléseket foly­tatott Suharto köztársasági elnökkel. Kölcsönösen tájé­koztatást adnak országaik helyzetéről. A két államfő aggodalmát fejezte ki a nemzetközi fe­szültség növekedése, a fegy­verkezési verseny fokozódá­sa és a világgazdasági hely­zet romlása miatt. Egyetér­tettek abban, hogy szükséges és lehetséges a vitás kérdé­sek érdemi tárgyalások út­ján történő mielőbbi megol­dása. Állást foglalták a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államok közötti pár­beszéd és együttműködés mellett, és kölcsönösen ki­fejezték országaik készségét ennek előmozdítására. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta Indonézia függet­len, el nem kötelezett poli­tikáját. amely a kialakult realitások alapján törekszik Titkos kattanással nyílik a pinceajtó, foghíjas, öreg kő­lépcső vezet a csöndes sötét­ségben várakozó hordókhoz. Alig csörren a hébér, ahogy a keskeny nyíláson hasába szívja az óbort. Mézszínű az ital. a poharakba csurran; íze, akár az érett szőlőé. Foltozott sparhelt ásít a sarokban, torka apróra hasí­tott fái fogad be és kukori- cacsuhét; meleget ad. Szóf­ián mozdulatok és megfon­tolt tevékenységek jellemzik a napot. Csak a pohár kop­pon néha az asztalon s a gyufa lángja lobban, ahogy az öreg vincellér szívni kez­di a pipát. Csípőre tett kézzel áll ki János bácsi az ajtóba, föl­a délkelet-ázsiai térség problémáinak békés úton történő rendezésére, indokí­nai szomszédaival a megér­tés megteremtésére, Suhartp elnök elismeréssel szólt a Magyar Népköztársaság ak­tív, békeszerető külpolitiká­járól. Megállapították : az együtt­működés fejlesztése a köl­csönös érdekek alapján mindkét fél érdeke. Üdvö­zölték a kereskedelmi forga­lom növelése, a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés szélesítése érdeké­ben elhatározott intézkedé­seket. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének indoné­ziai látogatása és szívélyes, baráti légkörben lezajlott megbeszéléseik új ösztön­zést adnak a Magyar INép- köztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti kapcso­latok fejlesztésének. • Losonczi Pál hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Suharto elnököt és feleségét, akik a meghí­vást köszönettel elfogadták mérve a hat vágó szőlőt, gondolatban elkülönítve otellót. rizlinget, s régi. aranyérmes borok emlékén mereng. „A fene aki meg­eszi — gondolja —, megcsíp­te már a dér a tűkét, cuk­rozhatunk szakmányba”. Nem is tűri soká az asz- szonybeszéd meginduló ára­datát, parancsoló kézzel int a stelázsi felé, ahol tenyérbe simuló nyéllel, éles kések várakoznak. Elkezdődik a szüret. Aztán, mikor bársonyte­kintettel köszönt az este és gyertyák lángja világít; sor­sára bízva a mustot János bácsi utolsót sulykol a tör­kölyön, az asszony felrázza még a dunyhát, suhintást tesz a seprővel a tiszta kő- padlón. s csattanva fordul a pincekulcs a zárban. Novemberben már forr a must. csípős a pince levegő­je. Az első kóstoló az úf borból tündérízu ígéret. Ko­Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására november 18-án, vasárnap hivatalos látoga­tásra hazánkba érkezik Wií­A világban meglévő gon­dok megoldására együttes erőfeszítéseket kell tenni. Ezt hangsúlyozta a szovjet— amerikai kapcsolatok egyes kérdéseiről szólva Konsztan- lyin Csernyenko, aki az NBC amerikai televíziós há­lózat tudósítójának kérdé­seire válaszolt. Az interjú szövegét szombaton tette közzé a TASZSZ szovjet hírügynökség. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke válaszaiban megállapította, hogy nincs szükség formális fontossági sorrend felállítá­sára a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tait érintő kérdéskörben, hisz a nemzetközi helyzet alakulása olyan problémá­kat vet fel, amelyeket közös erőfeszítéssel kell megolda­ni. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak első­sorban a fegyverzetek kor­látozásáról és csökkentésé­ről, ezen belül is a nukleá­ris fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről kell meg­állapodniuk, valamint arról, hogy megakadályozzák a fegyverkezési hajsza kiter­jesztését újabb területekre. A Szovjetunió kész energi­kusan tevékenykedni ennek érdekében, s erre irányul­nak azok a javaslatai is. amelyek kijelölik e cél el­érésének gyakorlati útját. Egy esetleges szovjet— amerikai csúcstalálkozó le­hetőségeire vonatkozó kér­désre válaszolva Konsztan­pasz ágakkal mered a dió­fa, hideg a hamu az üst, alatt, csendes a lépés a grá­dicson. Üvegekben a kifőzött pálinka, hordóban a káposz­ta, veremben a krumpli, a zöldség. Hó csöndesíti a lép­teket, a présházban rend: ígéret jóízű beszélgetésekre, amikor majd valóban a tél uralkodik. December elején pezsdül fel újra az élet. Böllér jön holnap, az ólban a hízó vár­ja az utolsóítéletet. A hasto­kot lesúrolta az asszony, ámbár a paprika lehetne dú- sabb, pirosabb. Tisztára mosva várakozik az üst, egy­másra halmozva az aprófa. A böllér hajnalban érke­zik, magával hozva a hurka­töltő szerkezetet. Olvad a hó, és elpatakzik a pörkölő láng hevétől; sercen a zsír, ahogy üstbe mélyed a kanál, s pi­rosra izzik a tepertő. Dél~ fried Martens, a Belga Ki­rályság miniszterelnöke. (.W. Martens életrajzát a 2. ol­dalon közöljük.) tyin Csernyenko megerősí­tette, hogy nagy jelentőséget tulajdonít az államok veze­tői közötti személyes kap­csolatoknak. Ügy gondolom — mondotta —, még nem alakultak ki azok a körül­mények, amelyek szüksége­sek ahhoz, hogy a legfel­sőbb szintű szovjet—ameri­kai találkozó olyan ered­ményt hozzon, amilyet el­várnak tőle. A továbbiakban Konsztan- tyin Csernyenko emlékezte­tett arra, hogy a hetvei>es években a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös erő­feszítéseinek eredményeként először sikerült jelentős ha­ladást elérni a nukleáris fegyverzetek korlátozása és csökkentése terén. A hetve­nes évekre jellemző nem­zetközi enyhülést mindenek­előtt az tette lehetővé, hogy az államok fölismerték: a fegyverkezési hajsza nem erősíti meg egyetlenegy or­szág biztonságát sem. Az or­szágok készséget mutattak arra, hogy egymás törvényes érdekeinek figyelembe véte­le alapján alakítsák kapcso­lataikat. A két ország kapcsolatai­nak pozitív irányú alakulá­sa esetén széles körű lehe­tőségek nyílnának a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok együttműködésére, az egész emberiséget foglalkoz­tató globális problémák megoldására, egyebek között a világ számos térségét súj­tó éhínség felszámolására és a környezetvédelem terén — mondotta Konsztantyin Csernyenko. utánra a hurka, a kolbász karikába hajtva várja, hogy füstölőbe vigye a szekér. A gondolatokban már a karácsony moccan, a havas reggeleken lustábban ébred­het az ember. Elvégeztünk minden munkát. A zsebrevá- gott pincekulcs izgatottan bi- zsergető érzés, amíg a csiz­ma a havat tapossa, a hegy­re menet. Kitárul a présház ajtaja. Bor kerül a kanosá­ba, fényes-aranyszínű újbor. Karika hurka, karika kol­bász az asztalon, s lassú szó­val indul a beszélgetés. Porhanyósan hullik kint <t hó. Estére hajlik az idő, mi­kor kortyintásnyi bor vár még a pohárban, s csendesül a szó. Helyére kerül a bics­ka; ismét csattan a zár. Utat vágunk a hóban, hazafelé, az emlékké feketült nap után — a holnap ígéretével. Klie Ágnes Tegnap délelőtt esős, hideg, zord időben is árut rakott ki a kaposvári Erzsébet rakodón a vagonokból a kaposvári áfész brigádja. Ezit kapta lencsevégre fotóriporterünk, aki­nek szerencséje volt, hogy épp a megfelelő időben nézett körül a pályaudvaron, mert egyébként igencsak kihaltnak tetszett a tehervagonok környéke, mint általában a hét­végeken EMLÉKEK EGYÜTTES ERŐFESZÍTÉSEKET KELL TENNI ^mmmmmmÊimÊÊ—ÊmmÊmÊÊmmmaÊÊÊÊmmamÊmÊmm K. Csernyenko nyilatkozata az NBC-nek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents