Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-16 / 269. szám

2 Somogyi Néplap 1984. november 16., péntek Konsztantyin Csernyenko beszéde Elfogadták a fejlesztési és költségvetési tervet Az SZKP KB Politikai Bizottsága legutóbbi ülésén át­tekintette a Szovjetunió jövő évi népgazdasági tervének fő irányait, amelyekről Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára mondott beszédet a testület ülésén. Csernyenko felhívta a fi­gyelmet, hogy az 1985. évi terv és költségvetés összeál­lításánál nemcsak az eddigi gazdasági fejlődés eredmé­nyeit, hanem annak hiá­nyosságait is számításba kel­lett venni. 1981—82-ben pél­dául különböző okok miatt a szovjet gazdaság fejlődé­sének üteme a tervezettnél valamivel alacsonyabb volt. A helyzet reális értékelése alapján az SZKP a gazda­sági növekedés ütemét meg­gyorsító hatékony intézkedé­seket dolgozott ki, s ma már megállapítható, hogy a Szovjetunió gazdasága dina­mikusabb fejlődésnek indult. Az utóbbi két évben kedve­ző változásQk történtek a népgazdaság valamennyi ágazatának tevékenységében. 1983—1984-ben a termelés növekedésének éves átlaga másfélszerese lesz az ötéves terv első két évében elért átlagnak. Reményt keltő változások mennek végbe a mezőgazdaságban is. s javul­nak a vasúti szállítások. A legfontosabb eredmény az — mutatott rá Konsztan­tyin Csernyenko —, hogy az említett változások kedvező­en hatottak a szovjet em­berek életszínvonalának alakulására. meggyorsítot­ták a reáljövedelmek növe­kedésének ütemét. Az elért eredményeknél azonban megállni nem le­het, még jelentős munkát kell végezni a szovjet nép­gazdaság továbbfejlesztésé­ért — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. — A jövő év­re, a jelenlegi ötéves terv utolsó esztendejére kidolgo­zott gazdaságfejlesztési terv egészében helyesen orientál­ja a szovjet népgazdaságot. A legfontosabb gazdasági mutatók növekedési üteme a tervek szerint felül fogja múlni az első négy évben elért átlagos növekedési üte­mét. Ily módon elérhetővé válik, hogy sok fontos mu­tatót tekintve teljesüljenek az ötéves terv előirányzatai A terv különösen nagy fi­gyelmet fordít a társadalmi termelés intenzívebbé tété - lére. Számottevően fejlőd­nek majd a fűtőanyag- és energetikai komplexum ága­zatai, s a korábbiakhoz ha­sonló gyors ütemben nő a gáz- és atomenergetikai ipar termelése. Fontos, hogy nö­vekedjen a kitermelt kőolaj és szén mennyisége is. mi­vel ebben az évben a kő­olajipar és a szénbányászat dolgozói még mindig nem tudják teljesíteni tervfelada­taikat. A terv szerint fel­gyorsul az új gépek és ipari berendezések kibocsátásának üteme. A terv szociális előirány­zatairól szólva Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta, hogy a mutatók többségét tekintve 1985 végére sikerül elérni az ötéves tervre elő­irányzott eredményeket. 1985-ben a szovjet emberek reáljövedelme 3,3 százalék­kal nő, s ez lényegesen na­gyobb ütem. mint az előző négy év átlagos évi növeke­dési üteme. Több foglalkozá­si kategóriában hajtanak végre fizetésemelést, növe­lik a nagy honvédő hábo­rú résztvevői számára bizto­sított juttatások értékét. s megkezdik a munkások, al­kalmazottak és szövetkezeti parasztok nyugdíjának növe­lését. A jövő évi terv a Szovjet­unió külgazdasági kapcsola­tainak továbbfejlesztésével számol minden területen — mutatott rá Konsztantyin Csernyenko. Különösen in­tenzíven fejlődnek majd a KGST-tagországokkal fenn­tartott kapcsolatok. Ezek ter­vezése során szovjet részről maradéktalanul figyelembe vették a KGST-országok ez év júniusában Moszkvában megtartott felső szintű gaz­dasági értkezleten hozott döntéseket, amelyek végre­hajtását nem csupán gazda­sági. hanem politikai kér­désnek is tekintjük. A terv a kellő mértékben számol azokkal a szükségle­tekkel is, amelyek a Szov­jetunió védelmi képessége erősítésének igényéből fa­A két Korea — egy asztalnál Több mint harminc év telt el a koreai háború vége óta, s ennél is jóval több éve vált politikailag két ország­gá a távol-keleti félsziget. Azóta Észak- és Dél-Korea alig váltott szót egymással. Ez családok, rokonok mil­liói számára tette lehetetlen­né nemzedéknyi időre, hogy akárcsak halljanak egymás­ról, de talán még ezen is túlnő a politikai veszedelem jelentősége. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság szem­benállása egy amúgy is ál­talában nem nyugodt vidé­ken, a Távol-Keleten tartós világpolitikai feszültségfor­rást jelentett. A hetvenes években, tehát akkor, ami­kor a szocialista és a tőkés államok között enyhültebb politikai viszonyok kezdtek formálódni, a koreai-félszi­geten is megmozdult valami. Északról, majd délről is érkeztek javaslatok a szem­benállás állapotának fel­számolására. Történelmi tény ma már, hogy általában az északi kezdeményezésekre válaszolt nemmel a déli ve­zetés. Egyrészt a szöuli dik­tátorok reakciós szemlélete már eleve megszabta a kom­munista Phenjannal lehetsé­ges érintkezés határait, más­részt mindig — ma is — döntő hatással van az ese­ményekre az Egyesült Álla­mok, amely jelentős ameri­kai haderőt állomásoztat a félsziget déli részén. Termé­szetesen, ez utóbbi tényező nemcsak koreai kérdés: Wa­shington számára Dél-Korea igen kedvező katonai és po­litikai hídfőállás állandó tá­vol-keleti nagyhatalmi játsz­máiban. Ezért meglepő, hogy az át­törés jelei a két Korea kö­zött éppen most, az enyhü­léspártinak egyáltalán nem mondható R&tgan-kormány- zat alatt mutatkoztak meg. A Dél-Koreát sújtó árvizek károsultjainak igen jelentős segélyt küldött Észak, s en­nek elfogadása után rés nyílt a határon: a szállítmányok átvétele jelentette voltakép­pen az első közvetlen kon­taktust a két Korea között három évtizede. Majd most csütörtökön a gazdasági tár­gyalások, amelyeken már az első alkalommal arról esett szó, hogy a két szomszédos és lakosságában rokon or­szág az alapvető politikai­társadalmi különbségek elle­nére működjön együtt gaz­daságilag. A. K. kadnak. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az imperializmus egyre agresszívabbá válik, és meg­próbál katonai erőfölényre jutni a szocialista közösség­gel szemben. A Szovjetunió senki ellen sem akar támad­ni, de tpvább fejleszti védel­mi erejét, hogy megvédel­mezhesse a szovjet emberek békés munkáját, s a világ békéjét. A gazdaságfejlesztés általá­nos kérdéseiről szólva Konsztantyin Csernyenko vé­gezetül leszögezte, hogy or- országszerte ésszerűbb gaz­dálkodásra, az erőforrások­kal való fokozottabb takaré­koskodásra kell törekedni. A hatékony gazdaságfejlesztés alapjának nevezte a tudo­mányos és műszaki eredmé­nyek szélesebb körű alkal­mazását a termelésben, és rámutatott arra, hogy energi- kusabban kell törekedni az ország gazdasági mechaniz­musának tökéletesítésére. Az* előadói beszéd, s az utána következő vita alapján az SZKP KB Politikai Bi­zottsága elfogadta a Szov­jetunió jövő évi népgazdasá­gi fejlesztési tervének és költségvetésének tervezetét és javasolta a Szovjetunió minisztertanácsának, hogy terjessze elő azokat a leg­felsőbb tanács november 27- én kezdődő ülésszakán. Folytatják a sztrájkot a brit bányászok A brit bányászszakszerve­zet (NUM) végrehajtó bi­zottsága csütörtökön Shef- fieldben újból elkötelezte magát a nyolchónapos sztrájk folytatása mellett. Egyszersmind a vb úgy határozott, hogy közvetlen támogatást keres az angli­kán egyház vezetőinél. Erre a jellegében új fej­leményre az ad magyaráza­tot, hogy az anglikán egyház szinódusának Londonban ülésező tagjai, élükön a durhami püspökkel, kémé­nyén támad ük a kormány monetarista gazdaságpoliti­káját, sőt azt a fajta maga­tartást is, amelyet az orszá­gos szénhivatal a bányászok­kal szemben tanúsított és ta­núsít. A NUM — némiképp sza- monkérő célzattal — a szak- szervezeti főtanács és a munkáspárt vezetőivel is új kontaktust keres. Krétai csúcstalálkozó Mitterrand elnök és Moo- mer el-Kadhafi találkozóját már szeptember közepén tervbe vették, amikor Tripo­li ban megkötötték. azt a megállapodást, hogy Francia- ország és Líbia visszavonja csapatait Csádból — jelen­tette ki Roland Dumas mi­niszter, a francia kormány szóvivője a krétai csúcsta­lálkozóval kapcsolatban. A nyugatnémet fővárosban a Zöldek tüntetést rendeztek az amerikai nagykövetség előtt a Reagan-kormányzat közép- ametrikai politikája ellen, A transzparensen ez olvasható: „Nem akarunk második Vietnamot Közép-Amerikában”. (Talafotó — AP—MTI—KS) A SOMOGY MEGYEI TELEPÜLÉSTISZTASÁGI ÉS KERTÉSZETI VÁLLALAT 1984. december 1-től kezdődően 5 évre terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a marcali Simon téri virágüzletét A pályázatokat 1984. november 25-ig keld benyújtani a vállalat közipontjába, (Siófok, Fő út 37). A versenytárgyalás 1984. november 28-án 9 órakor lesz a vállalat központjában. A tájékoztató adatokat, nyomtatványokat a vállalat központjában lehet beszerezni. (72408) Ál iparosodó Közép-Vietnam Látogatás Da Nangban A közép-vietnami térség legnagyobb városában, Da Nangban vagyunk, amely­nek lélekszámú jóval meg­haladja a milliót. Tízegyné­hány éve baljós csengése volt a Da Nang névnek, hiszen az amerikai B—52-es óriásbombázók innen száll­tak fel, hogy egész városo­kat, vidékeket tegyenek n föld színével egyenlővé. Az egykori katonai reptér kifu­tópályájáról ma polgári gé­pek is felszállnak. innen in­cikkekig mindent látni. Ez a sokoldalúság előny is, meg hátrány is. Előny, mert sok mindenhez ért a gyártó kol­lektíva, gyorsan követhetné a piac igényeit — ha ez szempont lenne. Hátrány, mert a széles gyártmány­skála miatt naponta gépet, technológiát kell váltani. A vállalat még egyelőre szigo­rúan központi irányítás alatt áll, tervutasítások szab­ják meg a munkát. A köz­pont, Hanoi viszont messze Óvodások ebédje a Da Nang gyárban. dúl naponta — ha éppen nem törlik a járatot üzem- anyaghiány miatt — a Ha­noiba, illetve Ho Si Minh városba tartó AN—24-cs. szovjet gyártmányú utas- szállító kisgép is. A repülő­tér körül kunyhók áthatol­hatatlan szövedéke. Valami­kor itt éltek a Da Nangban állomásozó amerikai katoná­kat kiszolgáló vietnami csa­ládok. Változások A bádoglemezekből, kar­tonhulladékból, kiszuperált katonai szerkezetekből, jár ’ művekből összetákolt viskók ma is változatlanul megvan- nak._ Lakóik viszont már másból élnek A nagyváros izmosodó iparában, a Da Nangtól délre húzódó sík vidék mezőgazdaságában vagy az itt bőkezűbben fi­zető halászatban keresnek megélhetést. Egész Vietnam­ban nagyon sokan foglalkoz­nak a közvetítőkereskede­lemmel — ehhez a többmil­liós munkaerőfelesleg is hozzájárul — s ez alól Da Nang sem kivétel. Hatalmas piaca ötpercnyi gyalogjárás­ra van a városközponttól. Az árusok előtt a híres da nangi, pogácsaformájú, rücs­kösbőrű. de belül igen fi­nom narancsok halmaza, zöld banán, papaya-hegyek tornyosulnak, de megtalálni a múlt maradványait is, az amerikai hadsereg itthagyott felszerelési tárgyait, katona­zubbonyokat. keki-ingeket. nadrágokat. A piacot északi irányban elhagyva, útban a festői Felhőszoroshoz, szépen kar­bantartott, rendezett udvari) üzem tűnik fel az összevisz- szasághoz. rozsdás alkatrész- halmazokhoz, szétdobált gé­pekhez szokott szemnek. A takaros kapu fölött felirat: Nha May Da Nang — azaz Da Nang nevű gyár. 1975, az országegyesítés, a felsza­badulás után kezdtek hozzá építéséhez, és 1977 február­jában már termelt is. Per­sze, senki se gondoljon va­lamiféle óriáskombinátra, a 400 dolgozót foglalkoztató létesítményt a műhelyek nagysága szerint nálunk in­kább üzemrésznek vagy ktsz-nek hívnánk. Dugattyútól alumíniumfedőkig Lam Cong Bt gépészmér­nök. igazgató-helyettes is mértét meg bennünket a gyárral, miközben a hosszú tárgyalóasztal mellett ülve szemügyre vesszük a vitrin­ben kiállított termékeket. Meglep a sokszínűség. Te herautó dugattyúktól alumí­niumfedőkig, olcsó tömeg­van. Amíg a levelek, utasí­tások megjárják a kilomé­terben is kétezret kitevő hosszú utat, sokszor már késő. Ez persze nemcsak da nangi, hanem országos proh ■ léma is. Az 1980—81-ben kezdett óvatos, reformjelle- gű útkeresés a gazdaságirá­nyításban ezt az általános gondot is elűzheti. Ha job­ban engednék őket a saját lábukra állni — ahogy Lám Cong Bi mondja —. napok alatt letörhetnék a masze­kok, zugműhelyek által kéz- bentartott da nangi alkat­részpiac magas, spekulatív árait, a rossz minőségű ter­mékek kínálatát. A gyár, élve a tömegtermelés, a gé­pesítés, a viszonylag na­gyobb szériák előnyeivel, ol­csóbban és jobb minőségben gyárthatná az 50 köbcenti­méteres Honda kismotorok igen keresett dugattyúit, más alkatrészeit. De mint­hogy köti őket a tervfegye­lem, a központhoz való szo­ros viszony, egyelőre tehe­tetlenek. Körbejárjuk az üzemet, belül is a már említett ka­tonás, szokatlan rend. A gépek ugyan sokfélék, az amerikai, tajvani forgácsoló­masinák mellett szovjet, len­gyel, bolgár gépeket is lát ­ni. Szociális létesítmények A gyár, mint megtudjuk, kiemelt 'létesítmény, az or­szágban a legjobbak közé tartozik. Így több-kevesebb rendszerességgel egyenesen Hanoiból kapják az alap­anyagot, a Szovjetunió által szállított nyersalumínium tömböket. Ezekből itt al­katrészeket öntenek, majd szerszámgépeken munkál­ják meg őket. A gyár kapa­citás-kihasználtsága mintegy 70 százalékos, ami az 50 százalékot alig hogy elérő országos átlaghoz viszonyít­va magas. A városban gya­kori áramszünetek többsége őket nem kényszeríti leál­lásra. Bölcsőde, tiszta óvoda, egyszerű orvosi rendelő ezek a szociális létesítmé­nyek méltán keltenek föltű­nést egy közép-vietnami gyárban, hiszen ma még rendkívülinek számítanak. Mint ahogy a gyári kantin is az, ahol a dolgozók na­ponta egyszer enni kapnak, és a városi áraknál lénye­gesen olcsóbban lehet ciga­rettát. hordós sört, kenye­ret kapni. A gyár kollektí­vája jó munkával, rendsze­res tervteljesílóssel hálálja meg ezeket a kivételes mun- k akörülményeket. Dunai Péter

Next

/
Thumbnails
Contents