Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-15 / 268. szám
1984. november 15., csütörtök Somogyi Néplap 5 Élvonalban, gondokkal A könyvtárhálózat helyzete Somogybán több mint félezer könyvtári egységet tartanaik nyilván a tanácsi, szakszervezeti, iskolai könyvtárhálózatban. Ennek kiépülése ma sem tekinthető teljesen befejezettnek, s különösen nem az iskoláink esetében. Megyénk könyvtárügyének1 hélyzete a napokban került a Somogy megyei Tanács végrehajtó bizottsága elé. A témát Sótonyi Sándor, a művelődési osztály vezetője terjesztette elő. Jelentése élénk visszhangot keltett, ez bizonyítja, hogy fontos kérdésről van szó, hiszen — ahogy Sugár Imre, a megyei tanács elnöke — mondta: „Mi Somogybán egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a legnagyobb kincsünk az emberi tudás.” E tudás hozzáférhetővé éppen a könyvtárakban válik. * A könyvtárügy helyzete Somogybán — s ezt az ösz- szegzésen kívül a vita hozzászólásai is bizonyították — az országos átlagnál jobb,* de nem gondtalan. A megye könyvtárügyének döntően meghatározó tényezője a több mint három évtizedes múltra visszatekintő tanácsi közművelődési könyvtár- hálózat. Eredményeit a Művelődési-Minisztérium könyvtári osztálya 1980-ban összegezte így: „A közművelődési könyvtárak országos statisztikáját vizsgálva Somogy megye évek óta az első helyen áll. Ez nagymértékben a megyei könyvtár tudatos hálózatszervezési és módszertani gondozó munkájának, valamint a következetes fenntartói tevékenységnek köszönhető.” E munka elismerését jelenti, hogy az intézményt 1983^ban megyei közművelődési díjjal tüntette ki a végrehajtó bizottság, az idén pedig a minisztérium tudományos könyvtárrá minősítette. A megyéi könyvtár a hálózatok módszertani szakmai gondozásában összehangolja munkáját a szakszervezeti, illetve az utóbbi években az iskolai könyvtár- hálózattal is, mint annak könyvtárszakimai-módszerta- ni központja. Kedvezőtlenül hat a könyvtári munkára, hogy a VI. ötéves tervi fejlesztések — a megyei könyvtár bővítése, a barcsi felépítése — a vb-határozat ellenére sem valósultak meg. Noha a barcsi 150 négyzetméter alapterületű épületbe kerül, továbbra is az ország legkisebb városi könyvtára marad. Bővíteni kellene a csurgói, a fonyódi, a marcali, a nagyatádi, és a siófoki könyvházakat is, az utóbbit fiókkönyvtárakkal. A társközségek közül huszonöt— harmincban áldatlan körülmények között végzik ezt a fontos munkát. A zselici falvakban a működési költségek biztosítása is gond. A felhőket homlokunkról egy időre elűzheti az a tény, hogy az elmúlt években új vagy felújított épületben kapott helyet a könyvtár Bog- lárlellén, Berényben, Böhö- nyén, Csornában, Lengyeltótiban, Memyén, Nagybajomban, Pusztaszemesen és Za- márdiban. Más helyeken a megüresedett tanácsi épület vagy iskola lett a könyv otthona. A könyvtárak könyv- és dokumentumállománya szerényen gyarapszik, hangoztatja a jelentés. Az árak ugyanis itt is emelkedtek, 25—30 százalékkal. A példányszámokat csökkenteni kellett, a kis falvak könyvtáraiban jóval kevesebb az új kötet, s különösen tragikus a helyzet a zseliciekben. Az olvasói érdeklődés megyénkben is csökken. Ugyanakkor egyes rétegeknél emelkedik, például a szakirodalom után a gmk-ban dolgozók' kisiparosok körében. A könyvtár kilép hagyományos keretei közül, s nemcsak a könyvheteken vállal propagandamunkát, hanem kiállítások, kiadványok, olvasótáborok szervezésével is szolgálja a közművelődés ügyét. A feladatkör bővülését — erre éppen egy vállalati igazgató, Bors István hívta föl a figyelmet — a videó- kultúra, illetve a technika ^fejlődése is sietteti. Az iskolai könyvtárak fejlesztésére 1990-ig tartó középtávú terv készült, megvalósítása során a személyi és tárgyi feltételek fokozatosan javulnak. Ehhez a ,,mintakönyvtár”-ipályázatok által nyújtott támogatások is hozzájárulnak. A szakszervezeti könyvtárak működési feltételei nem mindenütt vannak meg, sürgős megoldást igényel a Kaposvári Ruhagyár, a húskombinát, a megyei kórház, a Sáév könyvtárának elhelyezése. A könyvtárlátogató dolgozók száma csökkent, s ennek nem kismértékben az is oka lehet, hogy a munkahelyi művelődés presztízse ma kisebb, az eszmei és anyagi támogatás vesztett erejéből, a közművelődés munkásainak megbecsülése sem megfelelő. Nem véletlen, hogy a szemléletválitoztatás szükségét emlegették a hozzászólók. A feladatok s ezzel együtt a tennivalók logikusan következnek a soroltakból. L. L. Eltűnt' a kotrókanál Rendkívüli leletek Kora több mint 27 évszázad A jereváni Avtoaggregát gyár területén az időszámítás előtti VIII. századiból származó karám iaedényeket és vastárgyialtót találtak. Voldemar Davítyán extóivá- tonkezelő kábellvezeték árkot ásott. A kotró kanalába egyszencsak egy vörös színű faragott tó került. Az újabb mankaláskor a kotrótónál eltűnt egy mélyedésben, mely a csodálkozó munkás szeme előtt nyílt meg. A munka leállt, a többi munkás is odasietett a hasadék- hoz. A mélybe lépcső vezetett le; azon leereszkedve a munkások egy vörös 'kővel borított helyiségbe értek. Polcokon!, falmélyedésekben, a padliôn kerámiaedények sokasága, valamint vastárgyak sorakoztak. Az örmény SZSZK tudományos akadémiája régészet és néprajzi intézetének szakemberei a helyszínre érkezve megkezdték a leletek vizsgálatát. Úgy vélik, hogy a talált .helyiség miniden valószínűség szerint temető. Kora több mint 27 évszázad. Képünkön : Vold ema r Davtyán (balra) exkavátor- kezelő és az örmény SZSZK tudományos akadémiája régészeti és néprajzi intézetének tudományos munkatársa, Leonyid Vijágov válogatják a kriptában talált tárgyakat Á zene szárnyán Bálatonföldváron A tóparti nagyközség általános iskolájának termeiből időnként tempós tnomhita- dalilamok, gitártfutamok és hegedűszólamok hulüámza- nak az utcára; 1979-től működik a siófoki zeneiskola kihelyezett tagozata Bala- tonföfldváron. Kezdetben huszonötén jelentkeztek, s csupán zongoraszak indult — idézi a múltat Pentaller István igazgató. — A szülők fölismerték a zeneoktatás fontosságát, egyre nőtt az igény, hogy minél több hangiszeren tanulhassanak a gyerekek. Siófokon a zeneiskola zsúfolt, innen utazni oda és este vissza, fárasztó. Ezért elhatároztuk, hogy helyben megteremtjük egy önálló zeneiskola alapjait. — Hogy történt? — Az 1982/83-as tanévben: harminckét tanulóval, a következő tanévben negyvennel több tanulót tudtunk fölvenni; beindítottuk a gitár, a tangoharmonika és a he- gedűszakofcat. S ebben a tanévben már hetvenhárman tanulnak hangszeren, nyolcvankilencen szolfézst a siófoki zeneiskola balatanföld' vári kihelyezett tagozatán. Pályázatot hirdettünk zenetanári állások betöltésére ; szívesen jöttek a fiatalok, a pályakezdők Földvárra. A Művelődési Minisztérium engedélye alapján az 1983/ 84-es tanévben: megszervezhettük az ének-zenei tagozatot az általános iskolában. Az idén már két osztályban tanulnak ének-zened tagozaton a diákok. Százhatvanezer forint támogatást kaptunk a minisztériumtól hangszerek beszerzésére, így aiapoztük meg, hogy idővel önálló zeneiskolává fejlődjünk. Balatonszemesen már előképzés csoportot is foglalkoztatunk. Nem kell Földvárra utazniuk, a zenetanár nelyiükbe megy. — Mit tudtak ígérni a pályakezdő zenetanároknak, hogy szívesen jöttek Bala- tonföldvánra? — Csupán, szolgálati helyet; önálló lakást nem. — A kihelyezett zeneiskolai tagozat csupán az iskolafalak között él vagy a lakosság is élvezi a gyerekek játékát ? — Évente két alkalommal,, mutatkoznak be növendékeink. Ezekre a hangversenyekre egyelőre csak a közvetlen hozzátartozók, a szülők, a rdkomok, a barátok jönnek el. Jobb propagandával bizonyára másokkal is megkedveltethetnénk a zenét. Jövőre ütőshangszenes képzés is indul! nálunk; ezzel szeretnénk megalapozni egy zenekar megalakítását. Hogy növendékeinkre itt is számíthassunk, bizony, három-négy évnek kell eltelnie. Abban viszont nagyon bízunk, ho,gy zeneszerető fiatalokat nevelünk, akik szabad idejükben szívesen hallgatnak muzsikát. Magyari Éva Komlóról került a debreceni zeneművé- < szeti főiskolára. Trombitaszákon végzett az idén. — Fuvolázni. szerettem volna; hatodik osztályos tanuló lehettem, amikor beiratkoztam a zeneiskolába. Nem volt hely a fuvolaszakon, ezért a trombitát választottam. Azóta végigkísér ez a hangszer. — Ritkán llátni, hallani, hogy nő játszik ezen a hangszeren. — Az országban jelenleg egy lány tanul trombitát a főiskolán. A zenekarok nem alkalmaznák női trombitásokat, tehát csak taníthatunk. Pedig de nagyon szívesen játszanék zenekarban. .. Horányi Barna SZINKRON Kezdetben voltak az operettfilmek, amelyek főbb szerepeit gyakran játszották kettős szereposztásban. A prózai szövegeket egy népszerű színész mondta, s amikor dalra kellett volna fakadnia, énekes vette át tőle a hangot, ő csak tátogott. Később egyre gyakrabban játszattak a rendezők külföldi színészeket. Világos, hogy őket szinkronizálni kellett. Még később amatőrök tűntek föl a filmvásznon, akiknek a hangja nem volt elég jó, de arcuk és alakjuk éppen a kiszemelt figurának felelt meg. ök is más hangjával ékeskedtek, új arcot láttunk, s a régi, jól bevált hangot hallottunk. Újabban magyar színészt is szinkronizál magyar színész. (Es már új távlatokat nyit a magyarról magyarra szinkronizálás terén.) Aztán az ,élet más területeire is átterjedt ez az ú] módi. Gondoljunk csak a metróvezetőkre. Érthetetlen hangjuk helyett ma már kiváló rádió- és tévébemondók tájékoztatnak bennünket a megállókról. A központi áremelések után Bánkuti Gábor kellemes baritonja közli velünk, mi mennyi, és hogy miért annyi, amennyi. Sokkal rosszabbul jön ki, ha mindezt Vallus Pál hangján hallanánk. Itt azonban nem kellene megállnunk.. Amúgy is sokan panaszkodnak, hogy manapság nem tudnak beszélni a kisebb-nagyobb funkciókat betöltő emberek. Sebaj, segít a szinkron! Gondoljuk csak meg, milyen jól venné ki magát, ha a termelési tanácskozáson Kálmán György hangján szólalna meg az igazgató, amikor bejelenti: „A vállalat egy huncut fi- tyinget sem tud fizetni, mert tavaly nem volt nyereség.” Szem nem maradna szárazon ... És még talán az igazgató is elvinné ... Szintén szárazon. Vagy itt van az új választási tör.vény, amelyben valóban törvényszerű a többes jelölés. Ennek érdekében még talán igazi kortesbeszédeket is kell tartaniuk a jelölteknek. Mennyivel több eséllyel indulna majd az a képviselőjelölt, aki Sinkovits Imre stentori hangján szólalna meg, mint aki elhadarja: „Üzlöm a kedves megjelent etásakat, a szakszet képse- lőit, a szocasta demokrácia e fórumán...” Igaz, a másik jelölt is szinkronizáltat- hatja magát, s akkor bevetheti Bessenyei Ferenc dörgő hangját az ügy érdekében. Eddig jutottam el gondolataimban, amikor feleségem — Piros Ildikó behízelgő hangján — a fülembe suttogta: „Menj el a boltba, kedvesem!” Hát lehet ennek ellenállni? Máris válaszoltam — Huszti Péter bensőséges hangján —: „Megyek már, drágám.” Gőz József Ki ellenőrizze a leckét? Egyre gyakrábban juí eszembe néhai T. tanár ’úr. Az volt ugyanis a szokása, hogy miközben magyarázott vagy éppen a soros nebuló kínlódott Ciceró nyelvével, ő a padok közt sétált, s be- le-belelapozott a füzetekbe Ellenőrizte a leckéket. (Nem csinálta feltűnően, tán hogyne látsszék bizalmatlanságnak. de a füzetlapozó séta annyira hozzá tartozott óráihoz, mint a be- vagy kicser- getés. Felnőttfejjel is úgy vélem, hogy T. tanár úr módszere — nemcsak középiskolás fokon — ma is követendő. Nem árt a „leckéket” időnként ellenőrizni. Milyen leckékre gondolok7 Azokra talán, amelyeket a nehezen megfogalmazható „szocialista életmód” tantárgyból kell ruap nap után megoldanunk és amelyből már sokan kaptak — az iskolás hasonlatnál maradva — intőt és rovót. A pénz utáni hajsza, a protekciókeresés, a jogtalan előnyök elvárása és elfogadása, mind-mind olyan jelenség, amely jogosan irritálja igazságérzetünket. Sokan tudnának tucatnyi példát is felhozni arra, hogy mi „csípi a szemüket”. De arra már kevesebben vállalkoznak, hogy szemtől szem be szóvá is tegyék: te, öregem, ez így nem jó, rossz irányba tartasz ... De hát ki ártsa magát — akár hivatalból is — a más dolgába, vagyis ki ellenőrizze a leckéket? Az ellenőrzés (is) a munkahelyi vezetők feladata. Nem könnyű feladat. Még akkor is nehéz, ha a vezető saját munkájával, életmódjával mutat példát, s teremt egyúttal erkölcsi alapot a számonkéréshez. Hát még akkor milyen nehéz, ha ez nem sikerül neki. Azt persze nem kívánja senki, hogy a vezetők két lábon járó erkölcsi példatárak és tilalomfák legyenek. Emberek ők is, a maguk hibáival, tévedéseivel. Csak egy valamiben nem tévedhetnek, a szocialista erkölcs- csel ellenkező jelenségek elleni fellépésben. És ha mégis? Ki szóljon, ki mer szólni egy vezetőnek? Lehetne az is a válasz, hogy miniden főnöknek van egy főnöke. De minden munkahelyen van pártszervezet, vannak kommunisták is Nekik is kötelességük fellépni — beosztásra való tekintet nélkül — :az írott és íratlan sza- bályok megszegőivel szemben. így amellett, hogy az adott munkahely vezetője- nek a „leckéjét” is ellenőrzik, egyúttal támaszt jelentenek számára. A káros, elveinkkel ellenkező jelenségek ellen fellépők nem magányos Don Quijoteként indulnak harcba, hanem maguk mögött, maguk mellett tudhatják a párttagok és a becsületes pártonkívüliek rokonszenvét, segítő egyetértését. Persze mindez akkor hatásos igazán, ha saját példájukkal is igazolják, hogy a követelmények, bármilyen nagyok is, nem teljesíthetetlenek, a feladat megoldható S még valamit T. tanár úrról. Senki sem vette diák- gyötrő akadékoskodásnak füzetlapozó sétáit. Talán azért, mert ő volt az, aki mindig pontosan, felkészülten, frissen vasalt ingben és öltönyben jött az órára, szinte abban a pillanatban, ahogy megszólalt a csengő. S ha az óra végét jelezte a kolompolás, bármit csináltunk is éppen, megköszönte a figyelmet, s hóna alatt jegyzeteivel távozott. Igdz, jegyzetei közt volt egy notesz, amelyben a hanyag diák neve mellett karika jelezte: ez a gyéreik valamit nem csinált meg, gyakrabban kell ellenőrizni. D. Kiss Csaba
