Somogyi Néplap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-02 / 258. szám

1984. november 2., péntek Somogyi Néplap 3 Befejeződött a közgazdász-tanácskozás Siófokon MÉRSÉKLŐDŐ ENERGIAFELHASZNÁLÁS Az elmúlt években legdi­namikusabban a szabályozók fejlődtek — állapította meg az egyik előadó, kritikus él­lel, tegnap délelőtt Siófo­kon, a Magyar Közgazdasá­gi Társaság statisztikai szak­osztályának XIV. vándor- gyűlésén. Kritikus és önkri­tikus hangnem jellemezte a második nap előadásait, amelyek két szekcióban hangzottak el. Az ipari szekció vitaveze­tője és fő előadója Czipper Gyula ipari miniszterhelyet­tes volt. Az energiagazdálko­dásból fakadó eredménye­ket, tartalékokat, perspektí­vákat elemezte. Megállapí­totta, hogy jelenleg .a villa - mosenergia-felhasználás nö­vekedése lassul, ám megha­ladja a tervidőszakra terve­zettet. Az elmúlt esztendők­ben lényegsen csökkent az olajfelhasználás, sikerült végrehajtani a takarékossági programot. De — a mérleg másik serpenyőjében — lát­ható, hogy a gazdasági nö­vekedés is lassult. A mezőgazdaság által fel­használt energiahordozók, szerkezetében, arányában lé­nyeges változás történt. A kedvező energiahordozó-cse­rék mögött a mezőgazdaság nagy fokú aktivitása áll. Sajnos, az ipar reagált a leg­kevésbé érzékenyen. Az energiaésszerűsítő beruházá­sok során az energiahordo­zók cseréje dominált, a be­ruházások jó része már a tervcíklus második felében működött. A jövőben mérsé­kelten növekedhet csak az energiafelhasználás, és a tervezett szintet nem léphe­ti túl. Szálkái Tóth István, a KNEB elnökhelyettese az anyagtakarékossági intézke­dések bevezetésének tapasz­talatairól szólt. Általában a megtakarítások eredménye nem ott jelentkezik, ahol keletkezik; az érdekeltség kényszeríti csak ki az ener­giatakarékosságot. Jól érzé­kelhető az áremelések hatá­sa a benzintakarékosságban, vagyis az áremelés az ener­giafogyasztás szerkezetére is hatott. A reális céloknak mozgósító erejét hangsúlyoz­ta. A vállalati tervek — e té­ren — nem elég konkrétak, nem határozzák meg a fe­lelősséget, általánosak, így az ellenőrzés is bizonytalan­ná válik. A mezőgazdaság aktivitását szép eredmények igazolják, jó néhány új ter­mesztési, tárolási technika honosodott meg. A szövetke­zetek, gazdaságok lendület­ben vannak, fejlődésüket a fogékonyság jellemzi. Re­mélhetően ez a lendület a következő periódusban is megmarad. Dr. Molnár Kálmán, a MÉH-tröszt vezérigazgató­helyettese a hulladékgyűjtés és az ipari előkészítés foko­zásának a másodnyersanyag­hasznosításban betöltött sze­repét vizsgálta. A lakossági Nem mellékesek melléküzemágak Megkésett lépések, tanulságokkal A kutasi termelőszövetke­zetet 1982-es eredményei alapján hazánk 1302 téesze közül az 1215. helyre rangso­rolták. Sovány vigasz, hogy voltak náluk rosszabbak is. Két éve aztán új vezetőség került a gazdaság élére, a termelőszövetkezet ügyeit pe­dig — egyedi elbírálás alap­ján — rendezték. 1983-as eredményeikkel már sikerült megelőzniük 435 téeszt. Ma valahol a rangsor közepén foglalnak helyet. Hogyan sikerült ekkorát előrelépni? — erre voltam kíváncsi, amikor fölkeres­tem Boncz József tsz-elnö- köt. — A váltás után elsősor­ban azt kellett megnéznünk, hogy mivel érdemes foglal­koznunk. Vegyük például a zöldségtermesztést! A bor­só, a paradicsom és a diny- nye ebben a földben nem fizet jól. Ahhoz, hogy burgo­nyát termesszünk, újabb be­ruházások kellettek volna. Lemondtunk mindegyikről, s megmaradtunk a gabonánál, a kukoricánál meg az olajo­soknál; a repcén kívül nap­raforgót is vetettünk. Az idő minket igazolt. Az állatte­nyésztést is szemügyre kel­lett venni. Nyolcszáz hek­tár gyepünk van, erre ala­poztuk a szarvasmarha-tar­tást. Körülnéztünk a szabási szarvasmarha-telepen.J Tíz éve jártam itt, s meglepett, hogy azóta semmi sem vál­tozott. Azaz: valami mégis­csak történt. A hetvenes évek közepén átlag 2300 li­ter tejet adtak az állatok, mostanra pedig sikerült el­érni a tehenenkénti 4500 li­tert. Az istálló mellett betono­zok dolgoznak; központi fe­jőház épül. — Muszáj volt belevágni a rekonstrukcióba — mond­ja az elnök. — Csak így le­het előrelépni. Építünk négy olcsó, kötetlen tartásra al­kalmas istállót. így ötszáz­ra fejleszthetjük a tehénál­lományt. Jó évük volt az idén a kutasiaknak, 11—12 millió forint eredménnyel számol­hatnak. Pedig nem is olyan régen még alapvető gondok­kal kellett küszködniük. Most melléküzemágakról is beszélnek, gépvásárláson gondolkodnak. Szabáson tsz- fémüzem működik. Valami­kor magtár volt e műhely, s most tizenhat embernek ad állandó munkát. Télen ide várják a traktorosokat is. A barcsi Unitech szövetkezet segített beindítani a terme­lést. Állandó partnerünk a VBKM kaposvári gyára és a Finommechanikai Vállalat. Az üzemvezető, Sári Dé­nes büszke a birodalmára. Elmondta: amikor kezdték, csak négy hegesztőjük volt, ma pedig ott áll a présgép, a marógép, a nagyméretű le­mezvágó és az élhajlító. S nemcsak fémüzem működik itt: az egykori istállóban a varrógépek mellett 28 asz- szony is dolgozik, két mű­szakban. Korábban Atádra jártak be vagy kint, a föl­deken szorgoskodtak. A Dráva ipari szövetkezetnek készítenek köpenyeket, mun­karuhát. A régi kutasi tele­pen a kaposvári villamossá­gi gyár segítségével egy sze­reidé működik. Sötétedett, mire bejártuk a kutasi téeszbirodalmat. A végére egy félig-meddig megválaszolt s mégis megvá­laszolatlan kérdés maradt : — Egyenesbe jutott-e a kutasi téesz? — Igen. S ami ebben a legnagyobb érték: nem azért fordult jobbra a sorsunk, mert hiteleket kaptunk, ha­nem azért, mert mindenki tenni akart. — Csakhogy ez a tenni- akarás kissé megkésett. Az elnök elgondolkodik. Persze, hogy korábban kel­lett volna tenni, amit most tettek ... De hiábavaló már azt keresni, hogy kinek lett volna akkor több a dolga, s miért tétlenkedtek azok is, akik most teljes erőbedobás­sal dolgoznak. Nagy Jenő és mezőgazdasági begyűjtés évről évre növekszik, ezzel szemben a szocialista szek­tor kevesebbet szállított. 1980-ban hatmilliárd forint értékű másodnyersanyagot használtunk fel, az idén megközelítőleg kilencmilliár- dot. Nyers József, a KSH fő­osztályvezetője az anyag- és energiagazdálkodási progra­mok statisztikai mérésével kapcsolatos feladatokat rész­letezte. Az építőipari szekció elnö­ke Szűcs Endre, építésügyi és városfejlesztési miniszter- helyettes az anyag- és ener­giatakarékosság építőipari tapasztalatairól, feladatairól beszélt. Ha csak az ajtók- ablakok legdurvább Jiibáit szüntetnénk meg, már egy- harmadával csökkenthetnénk a fűtési költségeket. Most kaphatók a hőtakarékossági követelményeknek is megfe­lelő ajtók, ablakok, áruk azonban a hagyományosnál magasabb, ám használati ér­tékük is nagyobb. 1986-tól várhatóan nem lehet majd beépíteni korszerűtlen nyí­lászárókat. A népgazdaság számára szükséges energia hat százalékát az építőipar használja föl. Ennek négyö­tödét az építőanyagipar, egy­ötödét az építőipari techno­lógia viszi el. A kormány- programban előírtaknak megfelelően jelentős megta­karításokat értek el az anyagt^rmelő iparban. Szá­mottevő a cement- és be­tonacél-megtakarítás. A jö­vőben a választék növelésé­vel további megtakarítások érhetők el. Az elmúlt évek­ben jó néhány műszaki szab­ványt megváltoztattak, to­vábbi felülvizsgálatok várha­tók az energia- és anyagta­karékosság érdekében. A beruházások, építkezé­sek hazai építőanyag-ellátá­sának tartalékait elemezte Tóth Gábor, a minisztérium főtanácsosa. Tamás László, a Beton- és Vasbetonipari Művek vezérigazgató-he­lyettese a nagyüzemi előre- gyártás takarékossági fela­dataival foglalkozott. Végül két előadás az információs rendszer problémáit taglal­ta. K. L. „hízelgő” TAPsiFÖlesek Gyöngytyúk valutáért Növekvő export — nagyobb nyereség 4 csurgói áfész növeli ex­portját. Ángyán Imre, az áfész elnöke mondta: — Vállaltuk, hogy a nyugati exportból az erede­tileg tervezett összegnél öt­millió forinttal több bevételt érünk el. Így többek között Olaszországba ipari fát, dió- rönköt küldünk. Porrogszent- királyi álmatermelő szakcso­portunk a napokban kezdte meg az alma szedését; a gon­dosan válogatott gyümölcs exportra megy. Eddig öt va­gonnal küldtünk, s valószí­nűleg még húsz vagonnal szállítunk olasz és nyugat­német vevőknek. Kísérlet­képpen a Hortobágyi ÁG- tól vásároltunk tizenkétezer naDOSgyöngytyúkot, Szentán egyenként 1,4 kilósra felhiz­laljuk, s Franciaországba küldjük. Ha sikerül, jövőre nagyobb mennyiségben is ne­veltetünk. Az áfész a lakosság ellá­tásán, a kiskereskedelmi és a vendéglátó-forgalom nö­velésén kívül igen nagy gon­dot fordít a felvásárlásra. Igyekszik minél több háztá­ji, illetve kisgazdasággal ter­meltetési szerződést kötni, s a munkához megfelelő se­gítséget is ad. Mintegy más­félezer kistermelő tart kap­csolatot az áfészszal, termel valamilyen árut. így sikerült például felvásárolni 40 va­gon uborkát. A nyúltenyésztés, sajnos, a helytelen — a gazdáknak kedvezőtlen — árpolitika miatt visszaesett. Korábban a hat nyúl tenyésztő-szakcso­portnak 350—400 tagja volt, s évente 20—25 vagon nyulat vett át tőlük az áfész. Most a tagok száma nem éri el a kétszázat, s jó, ha az idén sikerül 8—10 vagon nyulat fölváasárolni. Pedig az ola­szok, franciák érdeklődnek iránta. A szövetkezet most anyanyulak ingyenes kihe­lyezésével próbál javítani a termelési körülményeken. Málnából, piros- és fekete- ribizkéből 18 vagonnal küld­tek Nyugatra. Nemrég kezd­ték a gesztenye átvételét; 14 —16 vagonra számítanák — ennek javát exportra küldik. A nagyatádi konzervgyár­ba már szállítottak 50 vagon léalmát. Házilag hámozott almából pedig már az első napon 50 mázsát vittek a gazdák. Várhatóan 40 vagon­nál vesznek át. Segít ebben a böhönyei és a barcsi áf ész, valamint a miklósfai terme­lőszövetkezet is. A csurgói áfész ez évre — kiskereskedelem, vendéglá­tás, ipar, felvásárlás — a ta­valyinál 430 millió forinttal többet tervezett. 46 millió jut a felvásárlásra. Most érté­kelték az első kilenc hónap eredményét: a kiskereskede­lem 109 százalékos forgalmat ért el, a nyereség pedig 9,6 millió, a tervezettnek 134 százaléka. A szövetkezet ve­zetői így arra szállítanak, hogy a nyereséget jelentősen túlteljesítik. A felvásárlás­ból, illetve a növekvő nyu­gati exportból származó nye­reség legalább hárommillió forint lesz. Sz. L. Javítani kell a közművelődési munkát Eredmények és elképzelések Tab társközségeiben A kányái tanács megszű­nése folytán az idén újabb négy községgel nőtt Tabon a társközségek száma. A vá­rosi jogú nagyközség lako­sainak száma csaknem 12 ezer, s területi feladatokat ellátó művelődési központ és központi könyvtár mű­ködik itt. A közigazgatás át­szervezése, a helytörténeti anyag növekedése, a feldol­gozómunka bővülése, a köz- művelődési feladatok ered­ményes megoldása egyre nehezebb. Hogyan oldják meg a feladatokat? Milyen a tárzsközségek közművelő­dési helyzete? — erre vol­tunk kíváncsiak. — A társközségek népes­ségmegtartó képességében fontos szerepe van a köz- művelődésnek — mondja Pernyeszi Zoltán, a tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője. — Ezért is foglalkozott a tanács végrehajtó bizottsá­ga a közelmúltban ezzel. A testület elé került írásos anyag megállapította : a köz­ponti könyvtár felügyelete alá 34 fiókkönyvtár tarto­zik. de a módszertani segí­tést a falvak közművelődési tevékenységének irányítá­sát jelentősen hátráltatja a művelődést szolgáló autó hiánya, hiszen a kisközsé­gekben általában csak az esti órákban lehet előadást tartani. Kányában a könyv­tár az iskola épületéből a volt tanács két termébe köl­tözött, ahol az alapterület kicsi, a csaknem 3500 kötet és az olvasók kulturált el­helyezéséhez. Somogyegre- sen 1983 augusztusától több mint fél évig nem műkö­dött a könyvtár, mivel sem helyiség, sem könyvtáros nem volt. Azóta a volt is­kolai szertárban alakítottak ki egy helyiséget a több mint 2000 könyvnek. Rossz állapotban van a bábonyi és a tengődi könyvtárhelyi­ség is. Torvajon pedig ned­ves és zsúfolt a 12 négyzet- méter alapterületű könyv­tár. A tabi és a társközségek­ben kihelyezett könyvtárak statisztikai eredményei azon­ban a mostoha körülmé­nyek ellenére is jók. A 11 társközség könyvtári olva­sóinak száma 1983-ban mintegy 1400, az idén már az első félévben meghalad­ta az 1000-et. A 6500 láto­gató több mint 16 000 kötet könyvet kölcsönzött. Csu­pán Bedegkéren, Kányá­ban, Zalán és Daránypusz- tán van visszaesés. A mun­kásművelődés érdekében szükséges a különféle körök (olvasó, gazda) és klubok létrehozása a kisközségek­ben, s elengedhetetlen a központi könyvtár és a tár­sadalmi, gazdasági vezetők segítése. — Mi a helyzet a népmű­velésben? — Sajnos, itt is vannak gondjaink. Társközségeink közművelődési helyzetét ne­hezíti az állandó népműve­lőváltás, így nincs, aki megvalósítson egy több évre szóló elképzelést. Problémát jelent az is, hogy többnyire nem olyan személyek ke­rülnek e munkakörökbe, akik elkötelezettséget érez­nek a népművelés iránt, ha­nem akit sikerül rábeszélni. Hiányoznak a szakképzett művészeti csoportok vezeté­sére alkalmas emberek is. — Mik a legközelebbi céljaik? — A könyvtári munká­ban az olvasókörök számát gyarapítjuk. Szükség van az elhanyagolt könyvtárak fo­lyamatos felújítására és a tabi központi könyvtár bő­vítésére. Az ügyvezetőknek hatékonyabb munkát kell végezniük, szorosabb együtt­működést kialakítva a mű­velődési központtal. K. J. Európai kulturális fórum Ülésezett az előkészítő bizottság Az európai kulturális fó­rum magyar előkészítő bi­zottsága csütörtökön a Par­lamentben Köpeczi Béla mű­velődési miniszternek, a bi­zottság elnökének vezetésé­vel ülést tartott. Nádor György, a bizottság titkára beszámolt a kultúrá- lis fórumot előkészítő. Bu­dapesten a november 21-én kezdődő szakértői értekezlet­tel kapcsolatos magyar munkálatokról. Többek kö­zött elmondta, hogy a bi­zottság tevékenységét a ha­zai közvélemény érdeklődé­se kíséri. Hangsúlyozta, hogy a fórum megrendezése hazánkra kettős feladatot hárít. Egyrészt mint részt­vevő ország, érdekeltek va­gyunk abban, hogy a hel­sinki folyamat szerves ré­szét jelentő politikai tanács­kozások konstruktív légkör­ben folyjanak, másrészt mint házigazda ország kor­rekt és szívélyes vendéglá­tók kívánunk lenni. A kulturális fórum ma­gyar előkészítő bizottsága az ülésen kijelölte a szakértői értekezleten résztvevő ma­gyar küldöttséget és elfo­gadta a testület 1985. évi munkaprogram j át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents