Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. október 13., Szombat Somogyi Néplap 3 Áramot ad a Il-es blokk is A FELAJÁNLÁSOK NYOMÁBAN Helytálltak Pakson A jövő század üzeme. Ilyen benyomása támad annak, aki a Paksi Atomerőmű reaikítoncsarnoteálba 'lép. Először az óriási, vagy inkább monumentális méretek képesztik el, hiszen az építmény hosszúsága vagy száz, szélessége mintegy harminc méter, s a magassága sem lehet sokkal kevesebb. Már ami a látható, az érzékélhető térséget illeti. Hogy a valóságban hány emeletnyi magasságba, mélységbe terjedhet ki ez az üzem, legfeljebb sejthetjük, hiszen mindkét reaktomaik csak a domború, piros színűre festett vaslemez fedőjét látni. Ebből nyilvánvaló, hogy a reaktortestek nagyobb része a rozsdamentes acéllemez padlózat alatt rejtőzik. Másodszor a néptelenség, az ember nélküliség látványa ragadja magával a látogatót. Az, hogy az erőmű legfontosabb épületében nem találunk senkit. S mégis, megállás nélkül ontja magából a két reaktor a hőt, amelyekből majd gőz, a gőzből pedig áram lesz. Hogy az ember szerepe Itt már csak a megfigyelésre, « regisztrálásra szorítkozik, az a Il-es blokk félkör alakú, nem túl - nagy ve- zéri'flőtermében válik érzékelhetővé. Több férfi ül és áll íi pultnál, a sokszáz mű- szec, képernyő előtt,amelyeken megállás nélkül mozognak, villognak a színes fényjelek 1984. október 12-től már 880 megawatt teljesítmény szolgáltatására képes a PAV (Paksi Atomerőmű Vállalat.) Az ilyen eseményt már világszerte feljegyzik, nyilvántartják. Még inkább mi, hiszen mintegy 40 milliárd forintba került a két blokk. — Jó hír ez már azért is, ment ismeretes, hogy az ország két nagy erőműve, a százhalombattai, illetve a len in városi gáz-, illetve olajtüzelésű — mondja Tal- lósy János, a PAV osztály- vezetője. — A kőolaj megdrágulását követően adtuk ki a jelszót: minél kevesebb kőolajat eltüzelni, minél többet feldolgozni ! Azzal, hogy a PAV II. blokkja 440 megawattál javítja az ország energiamérlegét, nagy lépést tettünik a cél megvalósítása félé. Már azért is, merít az idén avatta fel az ország a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakik- üzemét, Százhalombattán, mély lehetővé teszi, hogy ne kelljen eltüzelni a Duna menti, illetve Tiszai Hőerőműben az olajat, s az így megtakarított fűtőolajból gépkocsinak való. benzint, dízelolajat stb-t állíthassunk elő. Hát így függ össze a II. blokk a Duna menti, illetve Tiszai Hőerőművel, illetve az említett katalitikus krakküzetmmel... Nyolcvanezer ember épített és szeréit Pakson, s töb- bé-kevésbé részt vett ebben a munkában még a PAV A H-es számú blokk turbina- és generátor csarnoka sok dolgozója is. Azt. hogy 24 napot nyeritek az előirányzott határidőhöz képest, kimondani, leírni nagyon egyszerű, elérni viszont nagyon nehéz volt. Mint "minden ilyen nagy beruházáson, itt is készítettek hálótervéket, amelyekben logikai sorrend szerint hangolták össze, ütemezték a különböző munkák menetét. De minthogy egy ilyen óriási építkeziés hihetetlenül szövevényes — öt fővállalkozó, több tucat alvállalkozó, plusz a külföldi gyárak, szállítók —, amint történni szokott, az előre nem látható váratlan események gyakran megkérdőjelezték a hálóterv számításait, s előtérbe lépett az emberi lelemény és áldozatképesség. Csak egy külön krónikában, könyvben lehetne kifejteni, részleteznie mi mindent éltek át az építők és szerelők, hogy tartani tudják a határidőt. Hányszor mulasztották el amiatt a reggelijüket vagy az ebédjüket az építkezésért felelős műszaki vezetők; hányszor maradták bent túlórázni; hányszor csengett náluk vasárnap délután, vagy éjszakánként is Paks-ügyben a telefon stb. Elképzelhető, hogy a kívülálló számára mindez kissé fellengzősen hangzik, pedig így igaz. A PAV II. blokkja valóban csak egy kiemelkedő állomás az atomerőmű-építkezés történetében. Az, aki megszemlélte a II. blokk turbináit, generátorait. s megfordul, egy újabb monumentális méretű üzemcsarnokot. lát maga előtt, amely — az I. és II. blokk már ismert munkatermétől eltérően — tele van nyüzsgő emberekkel. A betonpadlón heverő, beépítésre váró óriási gépek, alkatrészek . sokaságával. . 1987 végére be kell fejezni Pakson az építkezést és szerelést. A zaj. a lárma világa ez, ahol még késő este is villognak a hegesztőpisztolyok. Magyar László Minden rendben — mutatják a műszerek a H-es számú blokk vezérlőtermében A reaktorcsarnok, előtérben a Il-es számú blokk atommáglyájával Árszakértők az ártájékoztatásról A vevő csak annyit fizessen az áruért, amennyi arra fel van. tüntetve! — javasolja a Fagyasztók Országos Tanácsának árszakértői munkabizottsága, amely a közelmúltban foglalkozott- a vásárlói ártájékoztatás kérdéseivel. A munkabizottság tagjai, keresve a megoldás célravezető módjait, természetesen abból' indultak ki, hogy a kereskedelemben dolgozók túlnyomó többsége tisztességesen látja el a munkakörét, ennélfogva érdekest az alkalmankénti kínos félreértések, a bizalmatlanság megszüntetésében. A bajok legfőbb okát a testületi tagok abban határozták meg. hogy az üzletekben — a belkereskedelmi törvényben foglaltak ellenére — sem fordítanak kellő figyelmet az egyöntetűségre, vagyis arra. hogy a terméken csak egy, az érvényes ár szerepeljen. Az élelmiszer-kereskedelmi boltok vezetői e hiányosság magyarázataként általában azt hozzák fel, hogy túl későn kapnak hírt az árváltozásokról, s így nem marad elég idejük a szükséges „átírási" munkálatokra. Ez az érvelés a fogyasztók szempontjából elfogadhatatlan — mutattak rá a tanácskozáson, mert a vevő számára — bármennyire méltányolja is az élelmiszer-kereskedelem kétségkívül súlyos létszámgondjait — az a legfontosabb, hogy az üzletben ne érezze magát becsapottnak. A kettős vagy a már érvénytelen ái azonban alkalmas a megtévesztésre, a lakosság bizalmának aláásására. Ilyen esetekben, a fogyasztó éljen jogaival és kérje el az üzletvezetőitől a szállító vállalatok hivatalos árjegyzékét; kérését nem utasíthatják vissza. Ha mégis, a megengedhetetlen eljárás tényét írja be a Vásárlók könyvébe, vagy panaszával keresse meg a területileg illetékes felügyeleti szervet _— tanácsolták a FŐT árszakértői. A mérésekkel kapcsolatos reklamációkkal kapcsolatban felvetettlék: a továbbiakban a termékeken ne csak az árat, hanem egyúttal a súlyt is tüntessék fel. Ez nem növelné az eladók terheit, ám az intézkedés nyomán erősödhetne a pult két oldalán lévők közötti bizalom. A FŐT címére érkezett levelek egy része az előrecsomagolt, tálcákon forgalmazott termékek árai körüli visszásságokat tette szóvá. A szakemberek megítélése szerint e cikkeknél tétélsze- rüen kell féltüntetni, hogy miért — áruért, csomagolóanyagért és mennyit fizet a vásárló. Bővült Tabon a kenyérválaszték Teljesítette a XIII. párt- kongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére tett pótvál- Lalásainaik egyik pontját a megyei Sütő- és Édesipari Vállalat tahi sütőüzeme. Az országos méretűvé bontakozott szocialista munka verseny-mozgalom keretében a táblák felajánlották, hogy az év harmadik negyedévében Tabon bővítik a kenyérválasztókot. Csaknem két hete már, hogy Tabon és környékén megjelent az üzletekben a minőségét 72 óráig megőrző, házi jellegű „pelyhes" kenyér. — Miért a „kukoripapely- hes” mellett döntöttek? — kérdezem Kovács Imrét, a tatai sütőüzem megbízott vezetőjét. — Az év elején kísérletet tettünk a házi jellegű somogyi kenyér bevezetésére, de a forgalmat illetően kedvezőtlenek voltak a tapasztalataink. A lakosság nem igényelte ezt a fajtát. Más településeken, üzemekben szerzett tapasztalatok alapján határoztunk úgy, hogy kísérleti jelleggel bevezetjük a pelyhes sütését. A házi jellegű kukoricapelyhes kenyér mellett szól, hogy rugalmasabb, a bélszerkezet pórusai egyenletesebbek, íz- letesebb, mint a másik fajta. — Mennyit sütnek belőle naponta ? — Sütőüzemünk napi össztermelése 50—52 mázsa. Az indulásikor kísérleti jelleggel 400 kilót sütöttünk a pelyhes kenyérből, de ma már 12 mázsát igényel a kereskedelem.' Amennyiben további igény is jelentkezik, azt is ki tudjuk elégíteni. — Hogyan fogadták a vásárlók az új és drágább kényeiéit? — fordulok Pintér Jenőhöz, a itabi 2. sz. ABC vezetőhelyetteséhez. — Vásárlóink nagy része örömmel vette, hogy bővült a kenyérválaszték, s már az első napokban szinte elkapkodták. A küllemre is szép, kissé savanykás ízű, házi jellegű kenyérből naponta 300 kilót rendelünk, amely egyelőre kielégíti vevőkörünk igényeit. Azt tapasztaltuk, hogy a lakosság hamar megkedvelte a drágább, de jobb minőségű kenyeret. K. J MINŐSÉG, ÖSZTÖNZÉS, FELELŐSSÉG A minőség javításának fontosságáról, kivált a gazdálkodás, a termelés területén. sok fórumon és sokféle megközelítésben esik szó. Mi több, sokfélék azok a kezdeményezések, alkalmazott módszerek, melyek azt hivatottak szolgálni,.hogy a termék, a végzett munka, minél teljesebben megfeleljen a fokozódó minőségi követelményeknek. Általánosan alkalmazott fő eszköz az ösztönzés. Mező- gazdasági nagyüzemeink a termelési céltól, a termelési folyamattól és természetesen adottságaiktól függően többféle a módszer. S hozzá kell tenni: ezek a mindennapok során folyamatosan módosulnak — tapasztalatok hatására. Nemrég mondta az egyik nagyüzemi irányító: „Rájöttünk, hogy nincs kellő húzóereje, ha az elvégzett munkától távol esik, elszakad az ösztönzés. A dolgozónak lehetőleg azonnal kell tudni, hogy feladatát milyen minősítéssel oldotta meg. Ez buzdíthatja, ez ösztökélheti arra, hogy holnap még jobban, még kevesebb hibával még többet tegyen a minőségért.” Csakhogy épp a mezőgazdasági termelés sajátosságaiból adódik: sok esetben nyomban nem minősíthető a munka. Napjaink egyik fő munkájával összefüggő példa a vetés. Amikor földbe kerül a mag, nem mérhető, hogy a majdani terméseredményt befolyásoló fontos munkát hogyan végezte el a traktoros vagy a vetőgép kezelője. Az aratás ad majd erre végső választ; az viszont túl messze van az októberi vetéstől. Ezért — ma már nem is egy gazdaságban alkalmazzák ezt— a minőségi munkára ösztönző anyagiakat megosztják. Kelés után, amikor már látszanak a sorok, „beszél a tábla” a végzett munkáról, ezért a vetők a célul kitűzött jutalom egy részét már megkapják — természetesen, ha a tábla dicséri a munkát végzőt. Az ösztönző másik része a végső megméretéskor jár — ha jár. Az üzemi érdekeltség lényeges, ám ha nem párosul kellő felelősségérzettel, hiába várjuk a kívánt eredményt. Ezért az ösztönzéssel egyenrangúan fontos az elvonás is. A kettő együtt formálhatja leginkább a tudatot: a maga területén épp annyit tehet a traktoros a kívánt mennyiségű és minőségű termésért, mint a termelést irányító szakember. Egyforma szerepük van abban, hogy a piac igényeinek megfelelő termék hagyja el az üzemet. De vajon érzi, érzékelheti-e a gépeken, a telepeken dolgozó munkás a piac igényét, főként a külpiacokon tapasztalható rendkívül erős és élesedő versenyt? A közelmúltban Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója azt mondta: „A magyar mezőgazdasági termék piaci versenyképességéhez elengedhetetlen, hogy a terméket előállító kétkezi dolgozó is közvetlenül érezze a nemzetközi piac nyomását.” Például a Bábolnáról exportra kerülő tojásdobozokban benne van annak a dolgozónak a jele, aki a doboz tartalmát osztályozta, csomagolta. Ha reklamáció érkezik könnyedén bizonyítható, ki tévedett, ki követett el mulasztást. A nemzetközi pi ac szigorát, igényességét közvetlenül érzékelheti a nagyüzem dolgozója. S a felelősséget is, hiszen a mulasztás nem maradhat következmény nélkül. Mint ahogy a következetes minőségi teljesítmény sem marad elismerés nélkül. A minőség javítása az elsődleges gazdasági érdekek közé tartozik. Sokféleképpen és sokféle módon lehet — és kell — ennek érdekében munkálkodni. S a módszer keresése közben mindig akadnak mozzanatok, amelyeket érdemes ellesni, eltanulni a szomszédtól. V. M.
