Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

Somogyi Néplap 1984. október 6., szombat 10 OTTHON ÉS CSALÁD Ez a divat! BEBIETREND A bébiételek kifogástalan nyersanyagból készülnek, steril gyártási körülmények között, gondos ellenőrzés mellett, tehát bizalommal vásárolhatják a kismamák. A b éb i éteik on zer v e két for­rásban levő vízben, lezárt állapotban kell melegíteni, felbontás után még gazda­gíthatjuk, ízesíthetjük az ételeket sajttal' májjal, to­jással stb. Nagyon fontos, hogy a konzérvek hosszabb ideig, a romlás veszélye nél­kül tárolhatók. Felhasználá­sukkal változatos étrendet biztosíthatunk a babának. Mindazokat a fontos vitami­nokat, ásványi sókat és táp­anyagokat tartalmazzák, amelyek a baba zavartalan fejlődéséhez szükségesek. Kitűnő ízűek, mert gondos elkészítésük során megőrzik a növények természetes táp­anyagait, vitaminjait. Háromhónapos kortól ad­hatunk a babának bébiétel- konzervet. A gazdag válasz­ték közül a kecskeméti kon- zervek ötletesen eltérő szí­nű zárókupakkal kerülnek forgalomba. A háromhónapo­soknak a piros, az öthóna­posoknak a zöld, a tizenöt hónaposoknak a kék színű terméket vásároljuk. Háromhónapos csecsemők­nek kapható sárgarépapüré, paradicsompüré burgonyá­val, vegyes zöldségpüré, zöldborsópüré, zöldbabpüré, sütőtökpüré. Az öthónapos csecsemők részére is nagy a választék : zöldborsópüré sertésmájjal, zöldborsópüré marhahússal, vegyes zöld­ségpüré marhahússal, para­dicsompüré burgonyával és sertésmájjal, vegyes zöld­ségpüré csirkehússal, zöld­babpüré csirkehússal, para­dicsompüré burgonyával és marhahússal. Nyolchónapos kortól ad­hatók az importból szárma­zó Diépal és Blédina bébi­ételek, amelyekkel változa­tos és vitaminokban,, táp­anyagokban gazdag étrendet biztosíthatunk a gyorsan fejlődő babáinak. A babáinak — akár szopik, akár mesterségesen táplálják — két-háromhetes korától kezdve szüksége van gyü­mölcsre. A gyümölcs igen fontos kiegészítő táplálék, mivel jelentős vitamin, ás- ványianyág és gyümölcscu­kor jut vele a baba szerve­zetébe. Ezen kívül étvágy­javító és emésatésszabályozó szerepe is van a gyümölcs­nek. Legelőször az almaié adható. Elkészítése: a folyó víz­ben jól megmosott, hibátlan almát meghámozzuk és meg­reszeljük, szitán átnyomjuk, az almaiét felfogjuk, kevés cukorral, citromlével ízesít­jük. Minden új ételt először csak egy-két kanálkával ad-, junk a babának, így az al­maiét is. Aztán fokozatosan emelve az adagot, egy köze­pes almát adhatunk a cse­csemőnek. Egyhónapos kor­tól kaphat a baba almapü- rét (reszelt almát vagy pá­rolt almát citrommal, cukor­ral ízesítve). Adhatunk a babának sárgarépalét, para­dicsomlét is. Egyéves kor után — természetesen a fo­kozatosság betartásával — már minden gyümölcs ad­ható a kicsinek. Állandó ér­vényű szabály: a gyümölcs mindig friss, egészséges és tiszta legyen. F.K. Gombával készül Az idei divatirányzatot a hanyag elegancia, az egysze­rű, de mégis rafinált vona­lak, érdekes, de kényelmes szabások jellemzik. Lássunk néhány illusztrációt. A telteknek előnyös a csí­kos, egyenes vonalú ruha nyitott, kis álilógailóros, két­oldalt slicceit, elkerekített sarokkal. 2. Különleges a krémszínű ruha ujjszabása Az ujjak kétféle pasztell­színből (ciklámenlila és tür- kiszzöld) vannak összeállítva. 3. Mélyre szabott ujjak, egy­szerű gailénmegoldás, a ru­ha lezserségét öv fogja ösz- sze. 4. Gombolása, illetve nyakmegoldása az 1. modell­hez hasonló, bő háromnegye­des ujjakkal. A tunika szok­nya vagy nadrág nélkül -mi­niruhaként is viselhető. 5. Elegáns, sima vonalú a kosz­tüm szoknyája: oldalt slic­ceit. A kabát a most diva- tqs kimonószabás szerint sza­bót, széles öv fogja össze. 6. Különösen fiataloknak ked­ves a romantikus stílus: hú­zott, fodros fedső és csipkés alsószoknya, fodros blúzzal, széles, fűzős övvel. Házipatika Még ha a második házban is van tőlünk a gyógyszer­táp, akkor is hasznos, ha rendelkezünk egy kis házi- patikával. Nem arról van szó, hogy fiókokat rakjunk meg dugig különböző gyógy­szerekkel, rakjunk el minden megmaradt tablettát, kenő­csét, amit a családban va­lakinek valamikor felírt az orvos. Ellenkezőleg. Ez igen káros szólás, gyógyítás he­lyett inkább bajt okozha­tunk olyan szerrel, ami va­lamikor használt, de nem biztos, hogy más helyzetben is ugyanolyan hatású. Ellenben mindenkor legyen otthon néhány alapvető gyógyszer, fájdalomcsillapító, fertőtlenítő és kötszer, hogy­ha bármi baj történik, kéz­nél legyein az első segítség. Aat mondanunk sem kell, hogy mindenféle ilyen szert biztonságos, elzárható, gye­rek által el nem érhető he­lyen tartsunk. A hazai gyógyszertárak tucatjával adnak ki olyan készítményt, amelyhez nem kell vény, tehát feltételez­hetően nem okozhatnak jó­vátehetetlen károsodást sem. Ezekután vegyük sorra, mit tartsunk a házipatiká­ban? Kisebb sérülés ellátá­sára steril vattát és gézt, kötözőpólyát, jódat és seb­benzint. Legyen benne egy tompa hegyű olló, néhány biztosítótű, ragtapasz, vala­mint sebhintőpor. Gyomorégés ellen tartsunk szódabikarbónát, Alumíni- umhidroxid tablettát, hány­ingert szüntet a Deadalon. Emésztési zavarokat korri­gál, könnyíti a gyomor mun­káját a Bilagit, a Dipank- rin, valamint az Enterosep- tol, és a Sulfaguanidin, bél- fertőzésnél jó hatású az or­vosi szén. Gyomorrontáskor, csalánkiütéskor a Suprastin, vagy a Sandosten használ, külsőleg a Phlogosan ke­nőcs és a Ftorocit. Váratlan görcsöt enyhít a No-Spa, a menstruációs fájdalmat eny­híti a Meristin, de jó ha­tású lehet a nyugtató Seve- naletta, vagy az Andaxin is. A legfontosabb szerek a fájdalom- és lázcsillapítók. Általánosan ismert a Kalmo- pyrin, az Istopyrin, az Anti- neuralgica. Hírős csillapító az Algopyrin, a fogfájást leg­inkább Demalgonnal enyhít­hetjük. Jó, ha tartunk otthon láz­csillapításra felnőttnek Ami- dazophen végbélkúpot, gyermek részére Germicidet. Végbélfájdal máknál segít a Hemorid kúp és kenőcs. Nem hiányozhat a házipati­kából valamilyen hashajtó sem, például a Tisasen. Vé­gül pedig emlékezzünk meg a könnyű altatókról: Ilyen az Eunoctin, a Noxiron, az Andaxin. K. M. GOMBÁS OMLETT Hozzávalók 4 személynek : 18 dkg liszt, 5 tojás, 1,5 dl tej, só, kakukkfű, fél kg gomba, 2 fej hagyma, 7—8 dkg zsiradék, 13 dkg főtt sonka, bors. A tojásokat, lisztet össze­keverjük és hozzáadjuk a tejet, sózzuk és kakukkfűvel fűszerezzük. Jól elkeverjük. Forró, zsiradékban (5 dkg) a hagymadarabokat megpá­roljuk. Sózzuk, borsozzuk és hozzákeverjük a sonkadara­bokat. A lisztes tojással összekéverjük, és a maradék zsiradékban 4 részletben megsütjük. GOMBÁS MARHASÜLT Hozzávalók 4 személynek : 75 dkg burgonya, 3 dkg ser­tés zsír, 20 dkg szalonna, 2 evőkanál olaj, 35 dkg főtt marhahús, 15 dkg gomba, só, bors, 5 dkg pirított hagy­ma, 1 evőkanálnyi petrezse­lyem. A burgonyát meghámoz­zuk, és fél cm-es kockákra vágjuk. Forró zsírban kb 7 percig sütjük, közben forgat­juk. Csökkentjük a tüzet és további 15 percig sütjük, majd kivesszük a sült burgo­nyát a zsiradékból. Á meg­maradt zsírban felolvasztjuk a szalonnát. Beletesszük a feldarabolt marhahúst, a fel­szeletelt gombát, és barnára sütjük. Sózzuk, borsozzuk, hozzákeverjük a sült burgo­nyát és "a hagymát, majd együtt felforrósítjuk. Apróra vágott petrezselyemmel megszórjuk. Mellé tükörto­jást adhatunk. (K. E.) Együtt játszani A gyermekek megajándé­kozásának a legkönnyebb része a vásárlás. Az aján­dék átadásakor számos szü­lő nyomban learatja a si­kert, s aztán úgy gondolja, több tennivalója nincs is Pedig csak ezután következ­ne az igazi ajándék: a jár tékszer felavatása, az első közös játék a gyerekkel! Csakhogy az utóbbi nem mindig követi az* ajándék átadásának ünnepélyes aktu­sát. Vagy azért, mert ez már időigényes és fáradságos volna vagy azért, mert a szülők többsége meg van győződve arról, hogy a gye­rek — lévén „főfoglalkozású játszó” — feltehetően tudja, miként kell használni a já­tékokat. Olykor képesek még megsértődni is, ha látják, bogy gyermekük ott tétlen­kedik, unaitkozik az újdon­sült, pompás játékok mel­lett. Talán ,fel sem merül bennük a gondolat, hogy kis­gyermekük nem tud mit kezdeni az ajándékkal, és nem gondolnak arra sem, hogy reájuk vár a feladat, erre megtanítani őket. Kü­lönösen egy-egy bonyolul­tabb játékszer átnyújtása után nem ártana, ha leülné­nek a gverek mellé, és se­gítenének neki. A szabályoknak, a játék­szer használatának az elma- gyarázása azonban nem je­lentheti a kisgyermek kiok­tatását! Ha pedig tanácsta­lansága láttán netán még ügyetlennek is nézik őt szü­lei, csupán azt érhetik el, hogy megútáltatják vele a szép ajándékot. Hg a gyerekeket affelől kérdezzük, hogyan játszanak velük otthon, bizony elég sivár kép tárul elénk. A szü­lők egy része még a közös játékot is kizárólagosan ne­velői célra használja fel, s noha jószándékkal, de rá­erőszakolja a gyerekre saját elképzeléseit, meggátolva ev­vel a gyermek spontaneitá­sát, letöri alkotókedvét. Nem a gyerek helyett, hanem ve­le kell játszaniuk — ezt ké­ne megérezniük. A „nonstop nevelő” szülő örökösen ma­gyaráz, minden játékot ő akar kézbe fogni, mindent ő akar kipróbálni, ám ezzel akarartlanul is, kedvét szegi a gyereknek. Nem beszélve arról, hogy egy idő után az ilyen mindentudó, sőt min­dent jobban tudó szülő ter­hessé válik a gyerek szá­mára, akadályává felszaba­dult, örömteli játékának. A másik véglet a „testben" közel — lélekben távol” szü­lőtípus. ö az, aki gyermeke minden kérdésére válaszol, mindig vet egy futó pillan­tást a „műalkotásra", ám gondolatai máshol járnak, igazából nem is érdekli, mi­vel foglalkozik kisfia, kislá­nya. A gyermek természete­sen mindig csalhatatlanul . megérzi a felszínes érdeklő­dést; bizalma, amellyel mintegy visszaajándékozni kívánta a szülőt, megcsap­pan, végül lemond a közös élmény édességéről, s hátat fordít a felnőtteknek. De mindez még mindig jobb annál, mint amikor a szülő tehernek, zaklatásnak érzi gyermeke kérdéseit, ab­beli igyekezetét, hogy bevon­ja őt a közös játékba. A szü­lők nagy része ugyanis sajnálatos módon, egészen egyszerűen elzavarja magá­tól a gyereket, munkájára, elfoglaltságára, gondjaira hi­vatkozik. Nem csoda, ha a gyerek ilyenkor elkedvetle­nedik, szomorúan eloldalog és hozzá sem nyúl többé az undokká vált játékhoz, amelyben már semmi öröméi nem leli. Nem árt erre is gondolniuk azoknak a szü­lőknek, akik folyvást amiatt panaszkodnak, hogy a gye­reknek otthon tenger játéka van, sem sajnálnak tőle semmit, mégis örökösen nya­fog, unatkozik, körülötte leb­zsel, s nem értik, mi kelle­ne még neki. ök kellenének neki, pontosan ők: anyu és apu! És csak azután a já­tékok tengere. És még néhány megszív­lelendő dolog! A gyereknek a játék, örömteli tevékeny­ség — éppen ez a játék lé­nyege. Játszani nem köteles­ség! Ne ültessük le hát já­tékai közé, felszólítva őt, hogy most játsszék, s ha el- mélyülten szorgoskodik, ne dicsérjük, hogy „szépen ját­szottál”, „jó gyerek voltál”. A gyerek nem azért játszik, hogy addig is békében hagy­ja a szüleit. Ellenben nem szabad szó nélkül hagyniuk a gyermek alkotásait, meg kell dicsérniük, ha örvendezve mutatja, milyen magas tor­nyot épített, milyen szépen megfésülte a babáját. Gyakori, hogy a felnőttek nem értik, sőt megsértődnek amiatt, ha egy-egy ünnepi alkalomra adott ajándékot a gyerek az öröm első meg­nyilvánulásai után félrete­szi, és visszatér megszokott kedvenceihez. Tartsuk tiszte­letben a gyermek saját él­ményeitől megszépített, megkopott, régi társait. Hoz­zájuk fűződő hűséges ra­gaszkodása legalább olyan értékes tulajdonsága, mint az újdonság iránti lelkese­dése. Nem biztos, hogy a legmu- tatósabb játék a legkedve­sebb a gyermek számára! Még kevesebb örömet szerez és még kevésbé töltheti be feladatát a polcon díszelgő játékszer! Ne féltsük a játé­kot a gyermektől még akkor sem, ha dobálja, szétszedi, kibelezi. A játéknak éppen az az egyik célja, hogy ki­elégítse a kisgyermek kíván­csiságát, módot nyújtson ki­tapasztalnia, mi mindent le­het csinálni a tárgyakkal, hogyan lehet szétszedni, ösz- szerakni, újat alkotni belő­lük. Kétségtelen: szétszedni könnyebb — de csak ez az út visz el odáig, hogy egy­szer majd ő maga találjon ki valamit, amit eddig még soha senki nem talált ki. Flamm Zsuzsa CSÍKOS MELLÉNY Vegyünk Klára-fonalat, mindhárom színből tizenöt­tizenöt dekát. Szimpla szál­lal kössünk hármas tűvel. A mellény méretét combközép­től számítsuk. A kötés egy­szerű, színén sima, vagyis a páros, visszafelésorokat for­dított szemekkel keü kötni. Karikivágást és gombolás nem kell kialakítani. Csak a vállrészben fogyasszunk mindkét oldalon 6, 5, 4 sze­met. Ha összeállítottuk az eleje- és a hátrészt, a kar- kivágás körül felszedjük a szemeket, és széles sima s’ze- gélyt kötünk. Ha elértük a 4-5 cm-t egy sor fordított szemeit kötünk, és ismét si­mán 4-5 centimétert. Ezt a hozzákötött szélességű csíkot visszahajtva levarrjuk. Az öv és a szegély színe tetsző­leges, készülhet akármelyik színből amellyel a mellényt kötöttük. Hol vétettük el? A házaspár kétségbe­esetten keresett meg. El­mondták, mind a ketten munkásemberek. Három fiúk van. Nem könnyen, de tisztességben nevelik őket. A két kicsi­vel nincs is különösebb gond, és nem volt a• na­gyobbal sem, a most nyolcadik osztályt kezdő Ferikével sem. Csak ez a nyár. Ezen a nyáron valami mintha megváltozott volna. Igaz, csak a két kicsit adták napközis táborba, Ferike már nagyfiú, ő kulcsot kapott, és délben a ma­ma esti főttjét melegítet­te magának. Eleinte csak azt vették észre, hogy Ferike nem maga járt otthon, hanem többedmagával. S azután tünedezni kezdett a lakás­ból egy és más. Először csak a soha addig nem zárt fiókosszekrényböl tűnt el egy buszos, ötve­nes, ■százas. Az asszony eleinte bizonytalan is volt a dologban, de később, amikor gyanússá vált, pontosan megjegyezte, mennyi maradt reggel. Es ekkor már bizonyossá vált a gyanú: Ferike, aki ed­dig soha ilyet nem tett, bizony hozzányúlt a csa­lád pénzéhez. Aztán eltűnt egy kis­rádió _Igaz, régen ' nem h asználták, a fiók mélyén hevert, de bizonú eltűnt.. — Sokáig titkoltam, de nem mertem szólni a fér­jemnek, féltem, hogy agyonveri a gyereket. Fe­rikével négyszemközt be­széltem. Először tagadott, és tagadott másodszor, harmadszor is. Azután különböző meséket talált ki barátokról, akiknek ö fizetett mozit: később, amikor már követelték tőle és fenyegették is, akkor bort is vett. Az asszony folytatta: — Most megkezdődött az iskolaév, gondoltam, a gyerek elszakad nem tu­dom honnan szerzett ba­rátaitól és minden rend­be Jön. És tegnap itt járt nálunk az osztályfőnöke, érdeklődni, mi van Feri­kével, mert a tanévnyitó óta nem látta. Es Ferike minden reggel elment ott­honról az iskolatáskájá­val. Csak éppen az isko­lába nem ment. Akkor sem volt otthon, amikor a tanárnő nálunk járt. Este jött meg, fur­csán csillogott a szeme és mintha furcsán, benzin- szagú lett volna a lehe­leté. Az egész gyerek benzinszagú volt. Arra gondoltunk, talán moto­rozott számunkra ismeret­len barátjával, és a fér­jem már fel is készült az alapos leckéztetésre, ami­kor a gyerek egészen rosszul lett, majdhogy­nem az eszméletét is el­vesztette. Kihívtuk a kör­zeti orvost, aki a sze­münkbe mondta: „A gye­rek ragasztót szívott, attól benzinszagú a lehele­té ..." A szülők kétségbeeset­tek, ezért jöttek, taná­csért. Amit mondani tudtam, csak annyi: talán még nem késő. Kár, hogy a nyáron, amikor az első jelek mutatkoztak, az asz- szony titkolta a férje előtt, de ha most együtt, emberségesen beszélnek a gyerekkel, ha jobban odafigyelnek rá, ha el­mondják, hogy mi lehet egy ilyen útnak a követ­kezménye, ha őszintén rá­ijesztenek (mert a gyerek most maga is megijedt a rosszullététől), akkor még nem késő. S a tanulság talán csak egy: az első jelekre fel kell figyelni. 8. M.

Next

/
Thumbnails
Contents