Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

1984. október 31., szerda Somogyi Néplap 3 Oknyomozás cserearány ügyben A politikai gazdaságtan tankönyvek a csereérték fo­galmái egy képlettel magya­rázzák valahogy így: 2 kő­balta = 1 juh. A csere­arányromlás kifejező magyar képlete: 1 tonna búza = 4 tonna kőolaj (1973-ban), il­letve 1 tonna búza = 1 ton­na kőolaj (1983-ban). Vagyis egy tonna búzáért tíz éve még négy tonna olajat kap­tunk cserébe, jelenleg csu­pán egy tonnát. A csereará­nyokon, a piac értékítéletén — bármilyen kellemetlen is — változtatni nem tudunk. Gabona, kontra kőolaj Mit tehetünk akkor? Az egyszerűség kedvéért ma­radjunk a képletnél: Csök­kenthetjük az ország kőolaj­felhasználását. Ezt meg is tettük. Az utóbbi években mintegy 20 százalékkal, két­millió tonnával csökkent az ország kőolajfelhasználása. Ügy. hogy részben csökkent a fajlagos (a termékegység­re jutó) energiafelhasználás, részben úgy, hogy a kőolajat más energiahordozókkal (szénnel, földgázzal, atom­energiával) helyettesítettük. E folyamat nem lezárt, le­hetőségeink is, feladataink is még jócskán vannak. Több búzát termelünk és olcsóbban. A veszteségek ellensúlyozása tulajdonkép­pen azt igényelné, hogy a búzatermelést megnégysze­rezzük, a termesztés-betaka­rítás költségeit pedig egy­negyedére csökkentsük. Ilyen mérvű feladat együtt is, kü- lön-külön is megoldhatatlan. Mivel az olaj behozatalá­ról nem mondhatunk le, a búza helyett más jövedel­mezőbb termékkel fizetünk. Kérdés, hogy van-e ilyen termék és kellő mennyiség­ben van-e? Az értékesítési (és a termelési) szerkezeit módosítása a hatékonyság fokozásának nagy tartaléka, de többnyire idő- és esz­közigényes. Még a legegy­szerűbb formában is az. Példánknál maradva: a ga­bona helyett húst exportá­lunk, ha az jövedelmezőbb. (Valójában a gabona jöve­delmezőbb exportcikk, ám a hús, főleg feldolgozott for­mában a kisebb fajlagos ha­szon ellenére is több magyar munkát testesít meg.) A gabona — kontra kőolaj példa persze nem képes ér-, zékeltetni a sokszínű ter­mékszerkezet alakításában, s egy-egy gyártmány korsze­rűsítésében. minőségjgvítá- sában, csomagolásában, szer­vizellátásában rejlő nagy jövedelemszerzési lehetősé­geket. Ha a két termékről a magyar külkereskedelem egészére váltunk át, megál­lapíthatjuk: az árvesztesé­gek ellensúlyozásában va­lamennyi lehetséges mód­szer kombinációjával élünk. De ezek együtt viszonylag rövid távon, ideális eset; ben sem elegendőek. Azért, hogy elkerüljük a törést a termelésben, az ellátásban, az életszínvonal alakulásá­ban, a veszteségeket 1974— 1978 között hitelfelvétellel ellensúlyoztuk Kulcshelyzetben : az ipar Nagy terhek, veszteségek ezek. Két választási lehető­ség adódik. Az egyik: kor­látozzuk a fogyasztást, a felhalmozást. A másik: a gazdálkodás és a külkeres­kedelem hatékonyságánaa növelésével ellensúlyozzuk a jelentős többletterheket. Az utóbbi megoldást szorgal­mazza a gazdasági stratégia, a hosszú távú terv, a gaz­daságirányítás fejlesztése. A kérdések kérdése a vállala­tok verseny- és jövedelem- termelő képességének fo­kozása, a sikeres beilleszke­dés az újra rendeződő nem­zetközi munkamegosztásba. Nagyatádot egy idő óta a színek városaként is emle­getik, hiszen az elmúlt egy­két évben a Széchenyi tér házait újjáfestették — néme­lyiket többször is, mert a vakolat ledobta a színréteget a rossz előkészítés miatt. Legutóbb a zeneiskola épüle­te és a tűzoltó-laktanya ka­pott ismételten új színt. Az utóbbi piros és bordó színei­vel eddig a legjellegzetesebb épületek közé tartozott, ma viszont az új festésnek kö­szönhetően a leg jellegtele­nebbek között emlegetik. Ki­deríthetetlen, hogy miért tér­tek el az eredeti tervtől. Mint ahogy arról sem tudni, hogy miért nem használják sok helyen a két esztendővel ezelőtt felállított hirdetőtáb­lákat. Van, amelyikre még sohasem került plakát. An­nál inkább a Széchenyi tér védett fáira. Hirdet rajtuk a sportegyesület, a bálszervező, és a művelődési intézmény is. A legvisszariasztóbb a Szé­chenyi tér Kossuth utca felé eső sarka. Itt egy elárvult telefonfülke lett alkalmi hir­detőoszlop. A telefont már régen leszerelték, így csak arra jó, hogy megtudjuk, mi­féle programok voltak a kö­zelmúltban Berzencén. A Széchenyi tér parkjának is megkopott már a régi pompája. Igaz ugyan, hogy több értékes fa is került ide, s az elszáradtak közül egynéhányat kivágtak, ám a fürdő felújítása miatt csata­térre hasonlít a környék. Hogy meddig? A városi ta­nácson elmondták, hogy a fürdő felújítása az előirány­zott összeg kétszeresébe ke­rül. Erre pedig senki sem számított. Mindenesetre a nagyatádi ÉSZKV a csordo­gáló lehetőségek szerint igyekszik befejezni a mun­kákat. A fejlesztési alap ter­hére újabb összegeket cso­portosítottak át, így várha­tóan a jövő év első felében elkészül az atádi gyógyfürdő. Addig a fürdőzni akaróknak marad a strand,, amit ilyen­kor már csak a legbátrab­bak vesznek igénybe. Az el­múlt télen szinte minden­nap akadt, aki a melegvíz­ben lubickolt, őket látva so­kan kérdőn néztek egymás­ra: de miért nem került sá­torborítás a strandra? Az építők már hozzáláttak a munkákhoz, de a fólia még- serh feszül a medence fölött. Az illetékes válasza sserint nem is fog, ugyanis amikor megvették, még senki sem tudta, hogy a fűtés és a fel­szerelés többe kerül, mint ami hasznot hozhat a fedett strand. A sátor ma a költ­ségvetési üzemnél várja bi­zonytalan sorsának betelje­sülését. Ajánlották már raktárnak, de vevő nem akadt. Így aztán senki sem tudja, hogy miből térül meg az ára. Ha a Széchenyi térről el­indulunk A Hild sétány fe­lé, két dolog is szembetű­nik. Az egyik, hogy rak­tárnak használják a volt bisztróhelyiséget. Az Atád Áruház szamszédságában, a másik, hogy ma sincs gazdá­ja a városi KISZ-bizottság volt helyiségének. Mond­ják, itt várhatóan a Somogy- ker létesít ajándékboltot. Ko­rábban szó volt róla, hogy a dél-dunántúli képzőművé­szek boltja lesz, aztán az OTP nyitott volna lottózót, ám egyiknek sem kedvezett a szerencse, így nyolc hó­napja kihasználatlanul áll. Ám mi lesz akkor, ha való­ban ajándékboltot nyit itt a Somogyker? Két ajándék­bolttal büszkélkedik majd a város? Nos, ennyire azért nem vagyunk gazdagok. Mint hallani, a Kossuth utcai ajándékboltot megkapja a Kaposker, amely a szomszé­dos, nagy forgalmú üzletét akarja bővíteni. S ha már a Kossuth utcában járunk, ak­kor érdemes elidőzni a ke­leti oldal kisajátított házai előtt. Itt folytatódik majd a Kiszely lakótelep építése. Ha minden jól megy, akkor a jövő ősszel, vagy 1986 ta­vaszán megkezdődik a több­szintes lakóházak építése. Rosszul megy mostanában a nagyatádi focicsapatnak, ám ennek ellenére sokan vannak, akik a Kiszely ut­cai pálya felé járnak, s akiknek feltűnik, hogy im­máron tíz éve betonszerkeze­tek hevernek a gazban és a fűben. Valamikor egy új MHSZ bázis építéséhez vá­sárolták, de mert nem volt elegendő pénz, lemondtak a munkáról, s ezideig az Uni- váz szerkezetről is. Tízévi pihenés után végre eldőlt az elemek sorsa. Megkezdődött a gimnázium bővítése, itt használják föl az elemeket, Ígérik, jövő őszre általuk hat tanteremmel lesz gazda­gabb a gimnázium. Nagy Jenő — A kukorica-betakarítás gyorsítására jó megoldásnak ígérkezik a téeszkemek való értékesítés. Ha ötven-nyolc- van vagonnyit eladhatnánk közvetlenül a táblákról, ez egyrészt a tárolás gondján enyhítene, másrészt ezzel a mennyiséggel nem kellene sorban állni a szárítónál... Gondot okoz ennek a nö­vénynek a kései érése, magas nedvességtartalma,, de nem feledkeztek meg arról, hogy a háztájiban is szükség van abrakra, s nem minden gaz­da győzi eleséggel addig, amíg a közösben végeznek a kombájnok. — Két és fél tonna kuko­rica a tagok háztáji járan­dósága, ebből fél tonnát ad­tunk mindenkinek a legko­rábban betakarított termés­ből — mondja az elnök. — Ez az előleg futja addig, amíg megkapják a teljes mennyiséget... Hogy erre mikor kerül sor, ez most már nem any- nyira a szövetkezetiek igye­kezetén, inkább az időjárá­son múlik. Hernesz Ferenc A társadalmi-gazdasági előrehaladás üteme döntően attól függ. hogy meg tuu-e újulni az ipar, s milyen mértékű, mélységű lesz az intenzív fejlődési pálya, amelyre a következő évek­ben átáll. Az ipari terme­lésnövekedés évi átlagos üte­me várhatóan 3,5 százalék lesz a következő 15 évben, mindössze a fele az előző 30 esztendő átlagának. De ez is csak úgy érhető el, ha a termelékenység 4,5—5 százalékkal növekszik éven­te, s ha a nemzeti jövede­lem minden egy százalékos növekedése csak 0,4—0,5 százalékos energiafelhaszná­lást igényel. (Ez csupán a fele a korábbi évek átlagá­nak.) Ilyen mélységű inten­zív fejlesztés feltételezi a piaci versenyt, a nagy fokú öntevékenységet, érdekelt­ségeit és vállalkozókészséget. Képzelőerő és realitásérzék Végre elbírja a föld a gépet. Kombájn a kukoricatáblán. Felkészülésünk az újabb és újabb kihívásokra, beil­leszkedésünk az átrendező­dő világgazdaságba nem csak gazdag képzelőerőt, hanem prózai realitásérzéket is kö­vetel. Nem vállalkozhatunk például a mikroelektronika és a számítástechnika fej­lesztésében és gyártásában átfogó, széles körű frontát­törésre. Itt csupán néhány jól megválasztott kapcsoló­dási ponton vehetünk részt versenyképesen a nemzetkö­zi munkamegosztásban. Az exportképesség és -po­tenciál fokozása döntően olyan hagyományos terüle­tekre vár, amilyenek a köz­lekedési eszközök, a villa- mosberendezések, a mező- gazdasági gépek, a híradás- technikai eszközök, a kórhá­zi berendezések és a gyógy­szerek gyártása. Nem tehe­tünk viszont engedményeket a legkorszerűbb technika széles körű — a termelés, az infrastruktúra egészét át­fogó — alkalmazásában. Jelenleg g távlati, straté­giai feladatok megalapozása, a gazdaság belső tartalékai­nak felszínre hozása a fel­adat. Az anyag, és energia­takarékosság. a fegyelmezett szervezett munka, a meg­bízható minőség, a változó kereslethez való rugalmas alkalmazkodás megalapoz­hatja a mainál dinamiku­sabb fejlődést. Kovács József — Tizenhat éve ott vagyok tavasztól késő őszig a szö­vetkezet vetési munkáinál. Hogy melyik évszakban ve­tek legszívesebben ? Tavasz- szal. Mert akkor, ha rossz is az idő, bírhatom abban, hogy jobbra fordul. De ősszel?! Ilyenkor már csak rosszab­bodhat ... Horváth József az egyik „faros’ a szentgáloskéri Béke Termelőszövetkezet vetőbri­gádjában. A munka sürget, csak rövid beszélgetésre fut­ja a tábla végén. Társaival — lstvándi Sándorral, aki szintén a vetőgépre ügyel és a két traktorossal, Sütő Jó­zseffel és Orsós Józseffel — a jó magágyat dicsérik kitű­nő földbe kerül a búza, jó terméssel fizet jövőre. A határ egy távolabbi ré­szén cukorrépáiéjelő tarolja a sorokat, s nyomában má­ris ott dübörög a kiszedő. Ember és gép igyekszik: a fölázott talaj sokáig nem bírta eíl a nehéz gépeket, most végre rá lehet menni, s ha nem jön közibe újabb eső. a hét végére kiszedik mind a hatvan hektárról a répát. Kell az üres terület a vetőknek, de előtte még a magágykészítöknek : 1200 hektáron kerül mag a föld­be ezen az őszön, s a négy vetőgép három hét alatt tel­jesíthetné is a feladatot, ha nem jön közbe semmi. Csakhogy máris közbejött: Október első hetében több mint 50 milliméter csapadé­kot kapott a Béke Tsz ha­tára, s ez kényszerpihenőre kárhoztatta a mező munká­sait. Dömötör Lajos főagronó- mussal a határrészeket ösz- szekötő dűlőutakat járjuk s kialakul a vélemény: a de­rült időből, a bágyadt nap­fényből elkelne még vagy három hét, s akkor a kuko­rica betakarítása is simán megoldódna. Most ugyanis a 38 százalékos nedvesség­tartalmú termést nem győzi a szárító, s ez a gátja gn- nak, hogy gyorsabban dol­gozzon a négy kombájn. Ott­jár,tünkkor 750—800 forintba került egy-egy tonna szem nedvességelvonása az olaj­jal üzemelő szárítóban. A magas nedvességtartalom nemcsak költségnövelő té­nyező, hanem a betakarítás ütemét is lassítja. Erről sze­reztünk bizonyosságot So­modor közelében: a jókora kukoricatáblán három kom- bájnos teli tartállyal várta a pótkocsis teherautó érkezé­sét. — Csak nyáron dolgozhat­tunk teljes kapacitással, a napraforgónál és a kukoricá­nál erről már nem lehetett szó — mondja Egerszegi Fe­renc kombájnos, aki az idei nyári búzaaratásban megyei kategóriagyőztes volt. — Ti­zennyolc napig adott mun­kát a napraforgó, most a ku­korica jelenti a legnagyobb feladatot. Ennyi még soha­sem termett a téeszben, mint A fedetlen fedett strand Jó magágyat kapnak az ősziek. az idei őszön: nyolc-kilenc tonna lejön egy-egy hektár­ról. Persze, ennél nagyobb gond sohase legyen. Az utób­bi napokban a nedvesség­tartalma is csökkent, dejnég így is magas, és a szárító ka­pacitása nem engedi, hogy szaporábban haladjunk ... A szövetkezet központjá­ban Pásztóhy András elnök­kel összevetjük az őszi mun­kákra készült s a vezetőség augusztus végi ülésén elfoga­dott feladattervet a pilla­natnyi helyzettel. A naptár október 24-ét mutatja; a hat­száz hektár kukoricából 120 hektárról takarították be a termést, áltálában 38 száza­lékos nedvességtartalommal. — November 10-ig kelle­ne befejeznünk ezt a mun­kát a feladatterv szerint, de most úgy tűnik, egy hetet csúszunk vele. Az 545 hek­tár napraforgó átlagtermése társai némiképp elmaradt a terve­zettől, de ami termett, azt a vártnál jobban értékesíthet­tük. Nyolcvan vagannyit a most épülő, 500 vaganos ter­ménytárolónkban helyez­tünk el, ide kerül szárítás után a kukorica nagy része is. A hatvan hektár cukor­répa szedését Október köze­pén kezdtük, napokon belül befejezzük. Tavaly ilyenkor a kukorica-betakarításnak már a felénél tartottunk, igaz, hogy mintegy másfél tonnával nagyobb az átlag. A Béke Tsz-ben az idén — a tavaszi árpa kivételével — minden növény nagyjában- egészében „hozta” a tervet, s ebből következően jövőre sem válnak meg egyiktől sem, esetleg az arányokon módosítanak. Jobban előké­szített talajba kerülnek az ősziek, mint tavaly; a talaj- munkákait és a vetéseket nyújtott műszakban végzik, szombaton és vasárnap se állnak le. A gépek műszaki állapota kielégítő; vetőmag, műtrágya, alkatrész, üzem­anyag hiánya nem akadá­lyozza az időszerű tenniva­lók végzését. Költséges a terményszárítás Őszt határ, bágyadt napfényben A recept: a versenyképesség

Next

/
Thumbnails
Contents