Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

1984. október 28., vasárnap Somogyi Néplap 3 Az itt élők összefogásával Bővül Kaposvár gázhálózata Az ötéves tervidőszak kez­detén csupán a gázhálózat kismértékű továbbfejlesz­tésével számoltak a kapos­vári terveket készítő szak­emberek. Elsősorban a kényszerűen takarékos ter­vezés miatt csupán néhány intézményhez, közülethez el­érő célvezeték megépítése szerepelt a tervekben. A fejlődés azonban a vártnál nagyobb lett. A fölgyorsult folyamat azt is követelte, hogy g terve­zés. az építés-szervezés rendje is megváltozzék, bát­rabb és előrelátóbb legyen. Farkas Istvánt, a városi ta­nács tervosztályának veze­tőjét kértük meg, segítsen áttekinteni az utóbbi né­hány év gázügyeit és a kö­vetkező időszak terveit. — 1982-ben gyorsult fel a fejlődés, akkor nyílt ki először jelentősebb mérték­ben az emberek pénztárcá­ja, 600 méternyi vezeték épült néhány utcában la­kossági erőből. Tavaly már három és fél kilométerhez járultak hozzá a városlakók, az idén pedig több mint hat kilométer gázvezetéket épí­tünk úgy, hogy fizetnek az emberek. — Fizetnek, méghozzá nem is keveset. Az .igénye két és a velük együtt je­lentkező pénzt miként lehet tanácsi szervezéssel mind gyorsabban gázvezetékké változtatni? — Korábban egyéves elő­irányzatok alapján épültek a vezetékek, de nagyon sok­szor el is tértünk a prog­ramtól. A tervezett meny- nyiség általában elkészült, de egyes utcák elmaradtak, mások soron kívül jutottak gázhoz, mert a műszaki fel­tételek nem úgy álltak ösz- ?ze, ahogyan a terv megkí­vánta volna. Ezért változ­tatni kellett a metóduson, most már kétéves és még távolabbi programok szerint dolgozunk, így biztonságo­sabban betarthatók az ígé­retek. Növeli a biztonságot az is, hogy megnagyobbo­dott az építőkapacitás. Ré­gebben csak a Kögáz és a Délviép csinált gázvezetéket, ma már a Városgazdálkodá­si Vállalat, a Tanép és a Közúti Építő Vállalat is képes ilyen munkákra. — És mennyiért építik? Mennyit fizetnek a gázra várók ? — Ez is változott a terv­időszakban. Kezdetben a tényleges költségeket ősz tottuK föl a leendő gázfo­gyasztók között, ám ez több esetben meglehetősen mél­tánytalan különbségeket okozott. Ugyanahhoz a használati értékhez az épí­tés bonyolultságától függő­en nagyon különböző ára­kon lehetett hozzájutni. Ta­valy már egységesen min­denki 23 ezer forintot fize­tett, a kevésbé tehetősek nek a részletfizetést is biz­tosítottuk. Az idén ugyan­ennyi volt a gáz..,,beugró­ja”. A költségek. közben emelkedtek, jövőre valószí­nűleg emelni kell a lakos­sági hozzájárulás mértékét, 25 ezer forint körül lesz ez, de az adat még nem végle­ges. — Ezek szerint az embe­reknek nem mindegy, hogy melyik utca mikor kerül sorra, mert mint sok min­den, ez is drágul. Milyen tényezők befolyásolhatják a 'sorrendet? — Elsősorban a pénz ösz- szeadása dönthet, mert a ta­nácsnak továbbra sincs tő­kéje, az igények pedig na­gyok. tehát ott tudunk épí­teni, ahol az emberek fi­zetnek. De néhány műszaki tényezőt természetesen nem lehet figyelmen kívül hagy­ni. — A gázhoz hasonlóan so­kan szeretnének hőtárolós villanykályhához jutni. De az ő lehetőségei két kor lá­tozza sok helyütt tovább már nem terhelhető villany­hálózat. Van-e valamiféle tervezési együttgondolkodás gáz- és villanyügyiben? — Konkrét esetekben van. De ez kevés, tud juk. — Végül még annyit: 1984-re mit ígérhetünk a kaposváriaknak ? — Az idén már elkészült a Noszlopy, a Léva, a Ná­dor, a Munkács és a Tüs­kevári utca vezetéke és ki­jutott a gáz Kaposfüredre; ez talán 1984 legnagyobb eredménye e téren. Még az idén befejeződik a vezeték- építés a Dimitrov, a Mátyás, a Nyár, a Xantus, a Kun, a Pázmány és a Buzsáki utcá­ban. Az idei programban szerepelt még a Vár és a Csalogány utca, de műszaki okok, illetve kivitelezői ka­pacitáshiány miatt ezek csak jövőre készülhetnek el. Luthár Péter Tízéves a magyar- szovjet etilén- vezeték Tíz évvel ezelőtt hegesz­tették össze az országhatár melletti Beregdarócnál a le- nimvárosi Tiszai Vegyi Kom­binátot és a kalusi Klónvi- nil termelési egyesülés vi- niilkloridgyárát összekötő 320 kilométer hosszú etilén- vezetéket. A magyar és a szovjet vegyipari nagyüzem között ezzel létrejött szoros technológiai kapcsolat az 1970. szeptember 15-én meg­kötött magyar—szovjet ole­finegyezmény egyik olyan fontos állomása lett, amely több évtizedre meghatározta a modem vegyipar óriásá­nak számító Tiszai Vegyi Kombinát fejlődését is. Az ilyen módon létrejött köz­vetlen, mindennapos .techno­lógiai kapcsolat, a két nagy­üzem termelésének össze­hangolása nélkül nem épül­hetett volna meg a TVK Olefin Gyára, s nem jöhet­tek volna létre az ehhez kapcsolódó nagyberuházá­sok. Új gépek IKR-ben az Több mint száz korszerű géppel bővült ezekben a he­tekben a bábolnai iparsze­rű 'kukoricatermelő közös vállalat taggazdaságaimak gépparkja. A 'beszerzésük részét .képezi annak a prog­ramnak, amelyek keretében több ezer új gépet tárod az IKR. Tavaly 1,2 milliárd fo­rintot költöttek ilyen célra, az idén további 1 milliárd 287 millió forint értékű gé­pet szereznek be. A vásárlá­sok fedezetét részben hitel­ből, részben saját fejlesztési forrásból teremtették elő. Az újabb beruházásból az IKR 252 taggazdasága közül 175 részesül. Az érintett gazda­ságok — az 1981—83-as élvek átlagához képest — 1985-,tői évente csaknem 40 ezer ton­na kukoricával és több mint 28 ezer ,tonna búzával alkar­nak többet termelni, s e többletből mindössze négy év alatt tudják majd vissza­fizetni a hitikleket. Emellett évi 10,6 millió dollárral nö­velik export árualapjukat is. Az újabb beruházás a ko­rábbi géppark bővítésekkel együtt olyan műszaki kapa­citást teremt a taggazdasá­gokban, amely már szinte diktálja a magas szintű tech­nológiát. CSAK A HELY UGYANAZ Elektroncső helyett monitorok Fonyódon a Híradástech­nikai Szövetkezet néhány napja átadott új gyáregysé­ge — a volt Egyesült Izzó helyén — felújított állapot­ban várja az üzem beindí­tását. Az üzem vezetője még nem érkezett meg Boglárlel- léről, ugyanis ő a Híradás­technika Szövetkezet bogiári gyáregysége késztermék- részlegének és iá fonyódi gyáregységnek is a vezetője. A várakozás idejét Tárnoki György művezetővel osztjuk meg, aki szintén Boglárról került új munkahelyére. — Az év végéig megbízott művezetőként dolgozom. Ez a szövetkezetnek és nekem is lehetőséget ad az esetleges visszalépésre, természetesen igyekszem úgy végezni a munkámat, hogy egyik fél­nek se kelljen gondolkodnia ezen a lehetőségen. Hegedűs Lászlóné csoportvezető Bencze Imréné, betanított elektronikai műszerész — Miilyen változást jelent a munkájában, hogy új munkahelyen, új beosztás­ban dolgozik? — Bogláron lakom, így ez most naponkénti utazást je­lent. Korszerű gépeikkel fel­szerelt gyáregységben már „Bonyolultabb, de érdekesebb a munka.. A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA A (hét végéig tartó nap­sütéses és derűs idő meg­könnyítette a mezőgazdaság­ban és az építőiparban dol­gozók munkáját. Ez minden­képpen érződik majd !a gaz­daságok és a vállalatok ered­ményében is. A mostani hét egyébként nagyon gazdag volt belpolitikai események­ben. A Balaton-parton pél­dául több országos jelentő­ségű tanácskozást tartottak, így például megemlítjük q vállalati jogászok kétnapos konferenciáját Sió­fokon, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökségének tanácskozását a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombi­nátban a hazai kertészeti ágazatok fejlesztési és kuta­tási kérdéseiről. A Hazafias Népfront megyei bizottsága az egyházpolitikát tűzte na­pirendre Kaposváron. A Politikai Bizottság tag­jai rendszeresen ellátogat­nak Somogyba. Ezen a hé­ten Havasi Ferenc, a Köz­ponti Bizottság titkára is­merkedett a megye társadal­mi, gazdasági, pártéletének eredményeivel, a gondokkal, a pártkongresszusra való ké­szülődéssel. Elismeréssel vette tudomásul a megyei pártbizottság élső titkárának tájékoztatója alapján, hogy Somogy lakossága az elmúlt években cselekvőén támogat­ta a megyei pártbizottság programját. Szó esett a me­gye hátrányáról, lemaradá­sáról is. A KB titkára arra is kíváncsi volt, milyen se­gítséget várnak Somogybán ennek a behozásához. A Ka­posvári Ruhagyárban tett lá­togatás azt bizonyította, mi­lyen erőfeszítéseket tesznek a tőkés export növelése ér­dekében. Sok szó esik mostanában az értelmiség élet- és mun­kakörülményeiről. Az SZMT elnöksége elsősorban azért tűzte napirendre ezt a té­mát, hogy pontosan megha­tározza a szakszervezeték fel­adatait. Somogy népességé­nek 4,3, az aktív keresők 6 százaléka végzett főiskolát, járt egyetemre. Számuk az elmúlt évtized­ben 64 százalékkal nőtt, ki­váltképp a műszaki jellegű és a közgazdasági, művésze­ti végzettségűek között. Szá­muk meghaladja vagy meg­közelíti az 1970. évi létszám kétszeresét. A f elsőfokú vég­zettségűek körében sokat emelkedett a nők aránya. Ugyanakkor a munkahelyek többsége elsősorban a férfi­akat várta. A testület megállapította, hogy az üzemek és intézmé­nyek kis hányada foglalko­zik érdemben és szervezet­ten a pályakezdőkkel. A fia­tal diplomások tudását, ké­pességeit isok esetben nem használják ki megfelelően, így van ez a műszakiaknál is. A megkérdezettek több­sége úgy nyilatkozott, hogy munkaidejének csupán ne­gyedében tudja kamatoztatni fölkészültségét. A jövőben rendszeresen szervernek rétegtanácsko­zásokat és fórumokat az ér­telmiségieknek, különösen a nőknek és a pályakezdők­nek. Az SZMT szorosabban együttműködik a tudományos egyesületekkel Somogy jobb szakemberellátása, a szakmai továbbképző és közművelő­dési igények kielégítése ér­dekében. Az ifjúság közéleti tevé­kenységének egyik színtere a KISZ. Ez indokolja, hogy a KISZ megyei bizottsága megtárgyalta a KISZ-demokrácia érvényesülését. Az alapszer­vezeti vezetőségek változá­sának 'és a fölkészítő mun­ka gyengeségeinek része van abban, hogy a KlSZ-vezetők közül sokan nem ismerik az ifjúsági szövetség intézmé­nyes képviseleti lehetősége­it. Így a fiatalok képvise­lete sokszor vezetői jóindu­laton, szubjektív tényezőkön alapul. A legnagyobb gond egyébként a lakótelepeken tapasztalható. A jó közéleti munkát /végző fiatalokat rendszeresen javasolják párt­ós tanácstagoknak a jövő­ben. Lajos Géza ismert, mégis újszerű fel­adatokat kell megoldani. Nyilván ugyanezek az ér­vek irányították Csepregi Andrást is, amikor elvállal­ta az új gyáregység veze­tését, akivel miután megér­kezett az itt folyó munká­ról és feladatokról beszél­gettünk. — A híradástechnikai be­rendezések iránt világszerte nagy az érdeklődés. Az itt készült termékeket elsősor­ban a szocialista országok­ba, ezen belül is főként a Szovjetunióba exportáljuk. Éppen a jelenlegi és a vár­ható igények indokolták, hogy a boglárúellei gyáregy­ség mellett — azzal szerves kapcsolatban — a szövetke­zet most egy újabb gyáregy­séggel bővítse működési kö­rét. — Hogy esett a választás éppen erre a helyre? — Az Egyesült Izzó nem kívánta tovább üzemeltetni a fonyódi telephelyét, a Hír­adástechnika Szövetkezet megvásárolta és nagyon rö­vid idő — alig több mint két hónap alatt — átépítet­te azzá, amit most lát. Hogy milyen állapotban vettük meg az épületet, azt a me- mentóként még megmaradt üzemcsarnok mögötti roska­dozó ház mutatja. — Megfelelő épületről te­hát nagyon gyorsan gondos­kodtak. És miként sikerült munkaerőt biztosítaniuk? — Felvettük azokat a dol­gozókat, akik azelőtt az Iz­zónál dolgoztak. Jelenleg mlrntegy 60-an — jórészt nők — találtak itt a korábbinál változatosabb, de bonyolul­tabb, szakszerűbb munka­végzést kívánó munkalehe­tőséget. Bencze Imréné az egyhó­napos bogiári betanulási és a néhány napos itteni munka után örömmel mondja, hogy nem bánta meg a cserét. — Most a fizetésem is több, mint az Izzóban volt, és a munkát is szívesebben csinálom. Számológépet ké­szítek, és azt már megtanul­tam, mit hova kell forrasz­tani, de azt is szeretném tudni, miért. A szövetkezet vezetői megértik ezt és jö­vőre indítanak egy tanfo­lyamot, ahol ezekre a szak­mai kérdésekre is választ kaphatunk. — Mennyi ideig dolgozott az Izzóban? — Kerek tíz évet, de az utolsó időben már nagyon kevés volt a fizetésünk. Az enyém például két és fél ezer forint, itt pedig ezer forinttal többet keresek. Mi­kor megtudtam, hogy lehe­tőség van arra, hogy ugyan­ebben az épületben, de mást, érdekesebb munkát végez­zek, egyből igent mondtam. Remélem a későbbiekben sem bánom meg, hogy így döntöttem. Hegedűs Lászlóné ugyan­csak 10 évig dolgozott az Izzóban. A munkaköre vál­tozatlan; ott is és most is csoportvezető. A fizetése — egyelőre — maradt a régi: 3100 forint. — Az elektroncsövek gyár­tása egyhangú munka volt. Ez sokkal érdekesebb, de egyben bonyolultabb is. Gimnáziumban érettsé­giztem, de most úgy érzem, szükségem van valamilyen szakirányú továbbképzésre is, amiiit lehetővé is tesz a szövetkezet. Azon kívül, hogy felelős vagyok azért, hogy a csoport tagjainak mindig legyen munkája, még prog­ramozást is végzek. Most is ezt csinálom. Egy új típust fogur^V gyártani és ehhez számítógép segítségével ha­tározzuk meg, hogy a beül­tetőgépen miinek hova kell kerülnie. Nagyon tetsaik ez a munka, ezért szívesen is csinálom. Nemcsak én, min­denki nagyon akar dolgoz­ni és bizonyítani, hogy al­kalmasak vagyunk az új és nehezebb feladatok ellátásá­Nagy Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents