Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
4 Somogyi Néplap 1984. október 27., szombat Tökéletesen záródó ablakok Új termék, de már régóta kellene — Ilyen még nem volt! — mondta Kocsis Miklós, a Sefag csurgói gyárának főmérnöke. —^Januártól a mai napig egyenletesen, jól tudtunk dolgozni. Volt bőven alapanyag, és a vevő sem hiányzott. Százezer négyzetméter parketta gyártását terveztük, és szeptember végéig már 71 000 négyzetméternyit gyártottunk. Korábban nem volt elegendő ajtó és ablak a piacon. Ezért az idén hetvenkétezer darab gyártására készültünk föl; ez tizenötezerrel több, mint amennyit tavaly csináltunk. A csurgói gyár korábban állattartó telepek faszerkezetes épületeinek gyártására rendezkedett be, illetve olyan épületeket ajánlottak, amilyeneknek nagy része ragasztott faszerkezetből készült. Ilyen például a kaposvári jurtaóvoda is. Az utóbbi három-négy évben azonban sokkal kevesebb a beruházás. A faszerkezeteket már nem keresik annyira; nincs pénzük a tanácsoknak, keveset építkeznek a mezőgazdasági üzemek is. Viszont egyre több családi ház épül. Ez késztette termékszerkezetváltásra a csurgóiakat. Többek között megkezdték a családi házakba való lépcsők gyártását többféle változatban. Ezért a termékért a tervező, Tóth Miklós gyártásfejlesztő . elnyerte az MTESZ-pályázat első diját. A főmérnök megemlítette: — Újdonság a Rötip- RN termékcsalád is, amely egyaránt alkalmas tetőtér-beépítésre, illetve egyszerű tető készítésére. Előnye, hogy alkalmas az értékes fenyőfa helyettesítésére; a három rétegből ragasztott elemeket akácból készítjük. A termék felhasználható új házak építésénél és régiek felújításánál is. Már javában folynak az előkészületek a következő év „slágerének” gyártására. Végre olyan ablakhoz juthatunk majd, amilyen tökéletesen zár, nem kell külön szigetelni, a réseket ruhával eltömni. Az úgynevezett energiatakarékos ablak abban különbözik a társaitól, hogy több vasalás van rajta, azaz több helyen rögzíthető a kerethez. Rossz hír viszont, hogy drágább lesz, mint az előbbiek. De a tervezők állítják, hogy rövid idő alatt megtérül az ára, mert kevesebb fűtőanyagot kell majd használni. A túlzott lelkendezés előtt azonban nem árt megemlíteni néhány tényt. Az ilyen típusú ablakokat külföldön már 15—20 éve gyártják. Az NSKZ-ban például öt évvel ezelőtt már támogatást kaptak az ilyen típusú ablakok vásárlói. Nálunk ugyan miért nem lehetett előbb csinálni ilyet? A szakember válasza meghökkentő: azért mert a vasalatokat, a zárakat, kilincseket készítő Elzett Művek nem tudott megfelelő minőséget produkálni. Jövőre is ■ csak úgy tud majd termelni, hogy vásárolt egy NSZK-licen- cet. Nagy Jenő Vasútvonalak és országutak találkozásánál Postaüzem Balatonszentgyörgyön A posta ismert jelképe a postakürt. Az is marad, valószínűleg, mert semmi értelme sem volna, ha megváltoztatnák. De a postakocsi bakján ülő egyenruhás ember legföljebb filmeken fúj már csak a rézkürtbe, hogy aztán a négy lipicai közé csapva „elszáguldjon” a legközelebbi lóváltó-állo- más felé. Kibernetikus kürt meg nincsen, hogy a jelképet valamiképpen korunkhoz igazíthassuk, tehát marad a régi. De a posta változik. A levelek, csomagok, táviratok és sok más küldemény magyarországi gazdája napjainkban érkezett el a rendszerváltáshoz. A ki- sebb-nagyobb korszerűsítés ellenére a Magyar Postát mindmáig általában a kézzel végzett munka, az emberi erőt igénybe vevő anyagmozgatás jellemezte. Szép a hagyomány, mondják a postások, viszont a régi módszerekkel ekkora forgalom lebonyolítása sokszor emberfölötti teljesítményt kíván. Nos, a teljesítményszintet újra emberivé tenni — ehhez nincs más út, csak a gépesítés. A Magyar Posta hosszú távú fejlesztési programjának, a rendszerváltásnak első vidéki megtestesítője a 150 millió forintért fölépített balatonszentgyörgyi postaüzem, amelynek próbáit ezekben a hetekben végzik az ott dolgozók. Rács Balázs üzemvezető mondta : — Tizenhat ilyen központ lesz az országban; a miénk épült föl elsőként. Feladatunk, hogy Zala megyének valamint Somogy és Veszprém egy részének postai küldeményeit fogadjuk és indítsuk, ezenkívül mi vagyunk a mozgóposta gazdája Balatonszentgyörgy és Budapest között. Kétszázhat posta hivatal és fiók tartozik hozzánk. Nem véletlen, hogy a szentgyörgyi létesítménynek nem hivatal a neve, hanem üzem. Gyártani ugyan nem gyártunk semmit, de az anyag feldolgozása ipari szintű, üzemszerű. További beszélgetés helyett sétára hívott az üzemvezető. Bonyodalmas leírásból ugyanis nehéz megérteni mindazt, amit a látvány pillanatok alatt megmagyaráz. Az impozáns építmény idegennek elvarázsoltkas- tély-szerű belső labirintusában sok meglepetés éri a látogatót. A szeszélyesen kanyargó folyosók, persze csak első pillantásra tetszenek kiismerhetetlennek, utóbb kiderül : vaslogika vezette a tervezőt, és irányítja a gépeket. Az üzemvezető így büszkélkedett; — Az anyagmozgatás legalább 80 százalékban gépesítve van. Ez a rendszer- váltás első eleme. A második: a munka jelentős részét számítógép irányítja. A régi adatfeldolgozás megszűnt. 23 járatot 206 helyre két és fél óra alatt kell indítanunk kora hajnalban; ezt ember nem képes átlátni és megszervezni. Bizonyságul szolgáljon néhány részlet leírása. Szalagon futnak a küldemények, szabványos dobozokban; a gép tudja, hogy mit hol kell megállítani, kirakni, berakni... Vándorolnak dobozok, zsákok, újságköte- gek. S a végállomás: a kezelő megnyom egy gombot, csengő szól, kinyílik egy ablak, kifut rajta a szállítószalag az udvarra; leszedik a pakkot, s indulhat a zöld postaautó. Ember santé hozzá sem ért a sokféle csomaghoz. Az épület másik oldalán vagonok állnak a rámpánál. Ez az ország egyetlen olyan postája, amelyből akár a vasúti kocsi ajtaján is behajthat a szállítójármű. S a diszpécserközpont, ahonnan minden folyamat irányítható, inkább hasonlít űrhajókabinra. Rács Balázs mosolygott csodálkozásunkon : — Hamar megszoktuk ezt az üzemet, pedig számunkra is furcsa volt először. Fölkészültünk már sok olyan változtatásra is, amiből valószínűleg csak néhány év múlva lesz valóság. Például nemsokára Magyarországra is el kell jutnia a katalógus-áruházi rendszernek. Tehát annak a kereskedelmi módszernek, hogy a vevő, mondjuk, Hollódon kinézi a képes árjegyzékből a kívánt kávédarálót vagy férfiinget, föladja a levelet, s néhány nap múlva csomagban megkapja az árut. Nos, ezt a forgalmat mi már most le tudnánk bonyolítani. — Sokat levelez a magyar ember? — A számított forgalmunk háromezer csomag, huszonkétezer könyvelt küldemény, tehát ajánlott levél, utalvány és egyéb, valamint százezer közönséges levél naponta. Ez nem sok. A nemzetközi összehasonlításban mi, magyarok lemaradunk. De valószínű egyre inkább visszatérünk ehhez a hagyományos kapcsolattartáshoz, és emelkedni fog a postai forgalom. — Talán azért is szoktunk le a levelezésről, mert a posta ... Szóval: ha föladunk egy levelet Zalaegerszegen Zalaegerszegre, akkor azt először ide küldik az irányítóközpontba, Szent- györgyre? — Nem. Persze ismerjük a panaszokat, s ismerjük a rólunk szóló vicceket is. De ilyen badarságokat csak a kabarétréfákban csinálnak. A postaüzem arra is hivatott, hogy gyorsítsa a forgalmat. Elvileg megvan annak a lehetősége, hogy egy sima küldemény másnap már minden esetben a címzettnél legyen. Ebben az üzemben éjszaka dolgoznak. Harmincán. De a létszám kétszáz. Csakhogy a többség „utazik”. Bent nincs szükség sok emberre. Ahogy kifelé megyünk, feltűnik még valami: halk zene szól. Vivaldi. És a színek ! A gépek, a falak színe ... A posta munkalélektani laboratóriuma tervezte mindezt. A zenét a diszpécser adja. Nemcsak célszerű, hanem kellemes munkahelynek is kell lennie egy ilyen központnak. — Miért került épp Bala- lonszentgyörgyre ez az üzem? — Az út- és vasúthálózat kedvező találkozása kívánta így. A többi postaközpont sem okvetlenül nagyvárosokba kerül. Helyüket a logika határozza meg, semmi más. Luthár Péter KÖTVÉNY-SIKEREK Néhány héttel ezelőtt nagy sor kígyózott az Állami Fejlesztési Bank budapesti Központja előtt. Konzum lakossági kötvényeket lehetett jegyezni. Röpke néhány óra alatt elfogyott az összes, 20 millió forintnyi névértékben. Egyébként Pécsett sem lehetett sokáig e kötvényekből kapni. Három évvel ezelőtt az első kísérleti kibocsátások után talán senki sem gondolt arra, hogy ilyen nagy sikert hoz ez az új befektetési forma. De mi a kötvény lényege nálunk, a szocialista gazdaság keretei között? Másképp fogalmazva a kérdést, szükség van-e egyáltalán az effajta értékpapírokra? Ha megvizsgáljuk a gazdaságban betöltött szerepét, egyhamar választ kapunk mindkét kérdésre. Nem részvény Kötvények kibocsátására akkor van szükség, ha egy vállalkozás tőkehiánnyal küzd, s a hagyományos keretek között például hitelből nem juthat újabb forráshoz. Ám megszerezheti a hiányzó milliókat, ha kötvényeket bocsát ki, amelyeket más vállalatok vagy magánszemélyek megvesznek. A befektetett tőkéjük után,, az előre meghatározott feltételek szerint kamatot kapnak és néhány év alatt tőkéjüket is visszafizetik. A kötvények tulajdonosai nem szólhatnak bele a pénz további felhasználásába, a vállalat ügyeibe, hiszen csak hitelezőké, nem pedig társtulajdonossá válnak. A kötvény és a részvény között itt rejlik az alapvető különbség, az utóbbival a tulajdonjog egy részét is meg lehet vásárolni. Ezenkívül g részvények nem kamatot hoznak tulajdonosaiknak, hanem osztalékot, ha nyereséges volt a vállalkozás. A magyar gazdaságban az értékpapírtól azt várjuk, hogy meggyorsítsa a tőkeáramlást, ezt pedig a legjobban a kötvények láthatják el. A honi értékpapírok 1981 —82-ben állták ki az első erőpróbát. Ekkor főleg kisebb célokra, járda- és óvodaépítésre, gázbekötésre bocsátottak ki kisebb névértékben kötvényeket. Jelentős részük nem fogyott el* s ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a tőkeallokációt nem is lehet ily módon méggyorsítani. Pedig csak az bizonyosodott be, hogy a takarékbetétnél magasabb kamatozású kötvények a kelendők. 1982 végén következett be a fordulat, amikor megjelentek a részletes jogszabályok. A paragrafusok pontosan meghatározták,, hogy az állam, a pénzintézetek, gazdasági szervezetek és tanácsok bocsáthatnak ki kötvényt. A lakosság által is megvásárolható értékpapírok kibocsátását engedélyezi csak a pénzügyminiszter; ha 50 millió forint névérték alatt a tanács szeretne ily módon pénzhez jutni, akkor a megyei tanács hagyja jóvá a pénzügyi tranzakciót. Viszont a vállalatoknak szánt kötvények kibocsátásához nem kell engedély. Állami garancia További megkötés vonatkozik a kölcsönvett tőke törlesztésére, ezt öt éven belül meg kell kezdeni, és 15 esztendőn belül szükséges befejezni. A vállalatoknak felkínált kötvények kárpátéról nem intézkedett részletesen a jogszabály, ám alapelv, hogy a mai hitel- viszonyokhoz mérve írhatják rá a százalékot a pénzjegyhez hasonló nyomású értékpapírokra. Eddig összesen 1,5 milliárd forintért bocsátottak ki kötvényeket a tanácsok, a vállalatok, szövetkezetek és a pénzintézetek. Ebből 400 millió forintnyit a lakosság vásárolt meg. A tapasztalatok szerint elsősorban azok az értékpapírok arattak átütő sikert, amelyek a legmagasabb OTPbetét kamatlábakat is meghaladó nyereséget ígértek. Ez történt a Konzum kötvények esetében is, évi 11 százalékkal számolva 1991-ig minden tízezer forint további 6050-et fial. Természetesen e nem egész két esztendő alatt nemcsak sikereket rögzítettek a krónikák. Néhány esetben a kibocsátók elszámították magukat, pontosabban szólva, rosázul mérték föl a fizetőképes keresletet. A szegedi telefon- kötvények például csak nagy nehézségek árán keltek el. A jegyzés során derült ki. hogy bár 7 százalékos kamatot kaptak volna a vásárlók, és három éven belül telefont, mégsem volt e célra a lakossági telefonigénylők zsebében kötvényenként 25 ezer forint. Így a tervezettnél jóval többet jegyeztek a vállalatok az értékpapírokból. (E kötvény a vegyes típusúakhoz tartozott, mert magánszemélyek és vállalatok ma is vásárolhatnak belőle. De ugyanilyen gyakran bocsátanak ki csak a gazdálkodóknak, illetve kizárólag a lakosságnak kínált értékpapírokat is.) A kötvénybe fektetett pénz és a kamat visszafizetéséért az állam vállalt garanciát, ahogy a takarékbetét esetében is. Tehát akár nyereséges, akár veszteséges a kibocsátó cég, a pénzüket a kötvényvásárlók visszakapják. Ez az állami garancia nagymértékben hozzájárult a kötvények sikeréhez. Eladható A honi kötvénypiac leírása nem lenne teljes, ha nem beszélnénk arról, hogy szeptember óta már nemcsak venni, hanem eladni is lehet ezeket az értékpapírokat. Az Állami Fejlesztési Bank vásárolja vissza a kötvényeket a névértékűknél magasabb vagy alacsonyabb árfolyamon. Az ár kialakításában a kereslet-kínálaton kívül figyelembe veszik azt is mikor kapják meg a tulajdonosok az egy évre szóló kamatot. Minél jobban közeledik a fordulónap, annál magasabb az árfolyam Persze az eltelt néhány hét alatt a forgalom még nem volt túlságosan nagy, de egyvalami fehéren-feke- tén bebizonyosodott: a kötvények csak akkor nyerhetnek végleg polgárjogot, ha azokat bármikor pénzzé lehet tenni. Egyébként az érdeklődők százai keresik a névértéknél magasabb árfolyamon is a kötvényeket. Az elmondottak alapján túlzás nélkül állíthatjuk, a kötvények beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, s a piaci viszonyokat előtérbe helyező szocialista gazdaságpolitika céljait szolgálják, mind nagyobb sikerrel. Lakatos Mária