Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-26 / 252. szám
1984. október 26., péntek Somogyi Néplap 5 MÚZEUM KISCELLBEN ezres nagyságrendű metszettár egésze az egyedi grafikai és akvarell gyűjtemény 70 százaléka helytörténeti jellegű Az I. világháború idején vásárolták meg Procopius Béla 1368 darabos éremkollekcióját. A Buda visz- szafoglalásától 1914-ig, a főváros életének minden területére adatokat szolgáltató gyűjtemény az alapja a mai éremtárnak. Épületdíszítő Szent László szobor, 18. századi oltárkép a Mátyás-templomból, a Martinellinek az Invalidus palotát ábrázoló festményével kezdődik a Pest(MTI-foitó — KS) A pogányjszentpéteri honismereti szakkör rég hallatott magáról. Most egy kiállítással hívta föl az érdeklődők figyelmét, hogy a faluba látogassunk. A kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezettel karöltve a helyi művelődési otthoniban kiállítást rendezitek a szövetkezet termékeiből, kerámiáiból. A kiállítás november 10-ig tart nyitva, délelőtt 9 árától délig és délután négytől este húsz óráig. Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és Úttörő- művelődési Központban tegnap kedvezményes virágvásár kezdődött, az érdeklődők 28-dg válogathatnak kedvükre a különféle virág- féleségekből : reggel nyolctól este hatig. Pénteken Rivaldafény címmel két népszerű színész mutatja be műsorát: Galambos Erzsit és Haumann Pétert láthatják a zenés est műsorában 19 órától. Ugyanitt szombaton tini- diszkó. Továbbra is szervezik a szüreti bálokat: Tabon a művelődési házban, szombaton a Wox együttes közreműködéséivel rendeznek táncmulatságot, az ifjúsági klub előtt szüreti felvonulásra hívja a mulatni vágyókat. Csurgón Komárom megyei napokat tartanak a héten, kiállítással, termékbemutatókkal, vetélkedőkkel és filmvetítésekkel tarkította a programot az észak-dunán- túllii megye. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban népszerű rendezvénynek számítanak a „Harmincasok klubja” programjai. Szombaton este a nyolctól hajnali háromig tartó nosztalgiaesten Bonsz Géza, Lehr Ferenc, Fogarasi János, Katona János, a Rádió- kábáié és a Telepódium j ól ismert szereplői lépnek föl. A Kaposvári Csiky Gergely Színházban szombaton délután öt órakor a Cigánybárót játsszák — Gár- donyi-ibónlet —, este hétkor a darabot az Ódry-bérlet tulajdonosai nézhetik meg. Vasárnap 15 órakor bérlet- szüneti előadásban láthatja Strauss művét a közönség. A kaposvári szabadidőklubban szombaton 10-,tői 12-ig gombi ociklub, vasárnap 14 árától ifjúsági klub, keresztrejítvényfejtők, hexa- sakkozók, egyéb játékok iránt érdeklődők jelentkezését várják. A megyei könyvtár előadótermében mától kiállításon szerepelnek a közalkalmazottak szakszervezete pályázatának résztvevői. Hazánk felszabadulása negyvenedik évfordulójának tiszteletére országos kiállítást szerveznek, a megyéből pályázók legjobb munkáit láthatjuk a könytvárban. Kulturális nyognózis a jövő hét első napjára: hétfőn a K,itt,ián György Ifjúsági Littörő-iművelödési Központban Rómeó és Júlia ma címmel az Ikarosz jazzbalett társulat mutatkozik be, előadások 17.30-kor és 20 órakor. Ugyanitt délelőtt Ki kopog? címmel Levente Péter az óvodásoknak és kisiskolásoknak tart műsort. Továbbra is programajánlatunkban szerepel az V. dunántúli tárlat: az egykori vármegyeházám, a Somogyi Képtárban és a Kilián György ifjúsági házban tekinthetők meg a kiállítások. Képünkön: Gerő Kázmér, az V. dunántúli tárlat egyik díjazottjának festménye. tetőzi be a 19. századi mesterek parádés felvonulását. A 19. századtól a dokumentáció szerepét a képzőművészetektől a fotó veszi át. A 60 ezer fényképet számláló fotótár várostörté- neti szempontból értékes épületek, életképek topográfiai rendben sorakozó gyűjteménye. Az 1850—60-as évekből származó felvételek eredeti nagyságú másolatai, a Klösz-féle műintézetben készült lemezek. Erdélyi, Goszleth fényképei pótolhatatlan értékek. Különösen gazdag a múzeum fotótára a Tanácsköztársaságot, az I. és II. világháború budapesti eseményeit, az újjáépítést megörökítő felvételekben. A múzeum legújabbkori képzőművészeti szerzeményezésében elsősorban a művészi értékekre koncentrál. Képviselve van a századforduló és a 20. század minden jelentős művészeti kezdeményezése. A szecesz- szió, a nyolcak és az aktivisták, a Gresham-kör, ,a szentendreiek és az európai iskola, a szür-naturalizmus, a realizmus, vagy a 60-as évek grafikai törekvései mind megtalálhatók. Olyan nevekkel jelezve, mint Fe- renczy Károly, Mednyánsz- ky, Rippl-Rónai, Tihanyi, Uitz, Szőnyi, Derkovits, Eg- ry, Désy-Huber, Czóbel, Aba-Novák, Amos Imre. Vajda Lajos, Barcsy, Kondor — hogy csak néhányat említsünk. Folytatva a sort: napjaink grafikája, festészete és szobrászata is meglehetős bőségben. Biedermeier stílusú bútorok, állványok, patikai cégér, tégelyek, folyadéküvegek, mérleg, méregszekrény, az 1794-ben alapított Arany Oroszlán patika hangulatos enteriőrje és a? ipartörténeti értékű 18—19. századi nyomdászat technikáját, gépeit, írásos emlékeit, nyom tatott dokumentumait bemutató kiállítás tölti meg a múzeum földszinti termeit. Az egykori Franklin Társulat vezetősége az egyik 1848 as nyomdagépet, amelyen a 12 pontot és a Nemzeti dalt nyomták, mint nemzeti ereklyét adományozta a múzeum elődjének. Megalapozva ezzel az ország leggazdagabb nyomdatechnikai kollekcióját. Nemrégiben az Egyetemi Nyomda 18—19. századi matrica- és patrica gyűjteménye került Kiscellre, ahol a sokoldalúan gazdag gyűjteményi anyagnak természetesen csak néhány százaléka látható. Kádár Márta A kiscelli múzeum-kastély udvara A Kiscelli Múzeumban van Budapest egyik leggazdagabb képzőművészeti gyűjteménye. Bár a Fővárosi Képtár anyagának zöme 1957-ben a Nemzeti Galériába került, egy részét, a várostörténeti témájú műveket visszakapta a Budapesti Történeti Múzeum, s azóta is jelentős vásárlásokkal bővült, alakult ki a mai gyűjtemény. A mai kollekció csaknem száz év gyűjtő munkájának eredménye. A múlt század utolsó harmadában alakultak ugyanis Európa-szerte a várostörténeti múzeumok. A Fővárosi Múzeum létesítésének szükségességét — a gondolatot először Römer Flóris vetette fel —■, a Fővárosi Tanács 1885-ben hozott határozatával ismerte el. De csak másfél év múlva,, 1887 novemberében Krammermayer Károly polgármester elnöklete alatt tárgyalták meg az előterjesztést és rendelték el a Várostörténeti Múzeum megszervezését. 1899-ben a főváros közgyűlése — az ezredévi kiállításon bemutatott várostörténeti anyag együtt-tar- tása mellett döntött. A kiállítás zömét érdekes makettek (a királyi palota terve. városrészletek, Bazilika! tervrajzok, térképek és néhány képzőművészeti alkotás (Benczúr Gyula: Buda visszafoglalása) adta. Ekkor ajándékozta Toldy László főlevéltárnok 291 darabos fényképgyűjteményét a múzeumnak, megalapozva a fényképtárat. Az alakuló várostörténeti anyagot az 1885-ös Országos Kiállítás Stefánia (Népstadion) úti képzőművészeti pavilonjában gyűjtötték. A nagyközönség számára 1907-ben itt nyílt meg a Fővárosi Múzeum kiállítása. Adományok, hagyatékok, vásárlások bővítették az anyagot. Weiszberger Miklós hagyatéka 818 metszetet, városképet tartalmazott. Vajda Adolf műgyűjtő ajándékai között 414 metszet és Alt Rudolf látképsorozata volt. Blaha Lujza 1913-ban kétezernél több ereklye-tárgyat juttatott a múzeumnak. Csak 1938-ban költözött a múzeum mai helyére, Óbudára az egykori trinitárius kolostorba, amelyet Schmidt Miksa, bécsi bútorgyáros hagyományozott a fővárosra. A gyűjteményben a legkorábbi ábrázolások az 1600 —1700-as évekből származó metszetek, grafikák. Törzsanyagát a Lanf ranconi Enea 332 lapos városképgyűjteménye adja, s amelyet a múzeum alapításakor adományozott a fővárosnak az olasz származású mérnök. A legrégibb vízfestmény, az 1550-es évek végén készült és egy török követnek Budán tett látogatását ábrázolja. A grafikai gyűjtemény őrzi Buda legelső rajzos megjelenítését Wolge- mut fametszetét, amely 1493-iban jelent meg Stíhe- del Világkrónikájában. A 10 Buda művészeti emlékei a 18— 19. századból című képzőművészeti kiállítás. Amely a barokk jeles és korfestő ábrázolásaitól kezdődően vezet el napjaink művészetéig, a Budapest művészete a 19— 20. században című kiállítás terméig. Osztrák, német mesterek vedutái, korabeli Pest-Bu dai városképiéi, portréi, szoboralakjai sorakoznak a barokk művészetet reprezentáló termekben. A Budán megtelepedett Binder és a Pesten működő Dónál' képei a hazai művészet kezdeteit jelzik. Az épület egyik alapítójának, Zichy Miklósnak díszes síremlékéről való dombormű — Bebó Károlynak, a Zichy család udvari szobrászának alkotása. Ez az egykori trinitárius templom egyetlen, a helyszínen megőrzött emléke. Idősebb Markó Károly, Telepy, Brodszky, Borsos, Barabás remek portréi és tájképei a nemzeti művészet kialakulásának tanúi. Történeti festészetünk jelentős kompozícióinak vázlatai — Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Than Mór művei sorakoznak a falakon, Lotz Károly freskótervei és színvázlatai (az Operaház, a Vigadó étteremhez), Zala György millenneumi emlékművének, Ligeti Antal Anonymus szobrának kisméretű változatai. Paál László, Munkácsy Mihály. Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály néhány műve Az egyik leghangulatosabb teremben az 1713-ból való bu davári Szentháromság szoborcsoport alakjait helyezték el HÉTVÉGI tájoló írókg gengszterek, professzorok Mítoszt teremteni. Mindegy, hogy milyen áron. Mindegy, hogy közben szellemi öngyilkosságot követek-e el. Csak beszéljenek rólam. Csak fénypontban legyek. Csak fénysugárban járjam, járhassam önmutogató táncomat. Mert jaj nekem, ha kikerülök a sugár- özöniből! Ha nem világít rám, immár örökre elfelejtenek. Nincs még egy földrész, nincs még egy korszak, amelyekre ezek a megállapítások jellemzőbbek lennének, mint a mai Amerika irodalmi és művészeti életére. Ezt a sokszínűén eleven világot tárja elénk Gore Vidal közelmúltban megjelent vitriolos esszégyűjteményében. Vidal, a regényíró közkedvelt és szeretett a magyar olvasók körében is. A Julianus, a Washington D. C., a Burr ezredes utolsó kalandja osztatlan sikert arattak. Olvasmányosságuk mellett elsősorban írójuk sokoldalú tájékozottsága fog meg bennünket. De talán még lebi- lincselőbb Vidal, az esszéíró, aki — immár többször bejárva a világot — egyformán otthon van a politikai, irodalmi és művészeti életben. Gore Vidal — ezt ellenfelei is kénytelenek elismerni — jelenleg az amerikai irodalom csúcsaira ért. Ott „jegyzik”. De vajon meddig? Az évtizedek óta folytatott szívós repülés is kérészszárnyként lanyhulhat el, ha a buktatók fala erősebbnek bizonyul az ívnél. Gore Vidal jelenleg fent van a csúcson. Megküzdőit olvasóiért, megküzdött hírnevéért. Vitriolos. kegyetlen, gúnyoros ez a hang, de nem a pályatársak — sokszor barátok — lejáratásáért íródott. Ellenkezőleg. Még a legkegyetlenebb szókimondást is áthatja valami baráti gesztus, az „egy csapatban vagyunk”. Ez a ma Amerikája. A miénk. Formálásában mi is közrejátszottunk. Osztovits Levente szerencsés kézzel végezte a válogatást. Elsősorban arra törekedett, hogy a gazdag gyűjteményből olyan alkotók művészi útja bontakozzon ki «lőttünk. Vidal tollán, akik számunkra sem ismeretlenek. Sőt! Mi most — a recenzió szűkre szabott kereteihez igazodva — maradjunk kettőnél. Norman MaiKönyvespolc lernél és Tennessee Wil- liamsnál. Norman Mailért 1967-ben ismerte meg a magyar olvasóközönség. A hóhér dala címmel írt regénye a napokban jelent meg az Európa Kiadónál. Norman Mailért sokáig az amerikai irodalom fenegyerekének tartották. Ma már — a kegyetlenül őrlő idő jóvoltából — csak „fene öreg”-nek titulálják. És mit mond Vidal? „Mailer van annyira becsületes, hogy bevallja, kárba veszett fáradság volt indulnia a választásokon, de közben aggasztják a kritikusak, a rossz sajtó és az írótársaknak látszólag az ő bosszantására elért sikerei. Mégis, tökéletesen tudja, hogy az írók nem egymással versenyeznek. Az igazi ellenfél a közönség, mely egyre közömbösebb lesz az irodalom iránt, a közönség, melyre csak ritka tüneményekkel, kifinomult pornográfiával vagy mai életünk szándékosan szemérmetlen leírásával lehet hatni.” (Norman Mailer magakelletései) Tennessee Villiams életműve nem szorul bemutatásra. Darabjai a magyar színházi életnek is állandó tartozékai, s közülük többet filmen is láthattunk. Gore Vidal emlékezésében (az emlékezés tragikusan valóságossá vált, hiszen Williams a közelmúltban elhunyt) barátját csak Madárnak hívja, nyilvánvaló utalással az Ifjúság édes madarára, Williams egyik leghíresebb művére. „Tennessee most, hatvannégy éves korában is ugyanolyan félelmetes mohósággal habzsolja a munkát és a sikert, mint huszonnégy évesen. Sőt még jobban, hiszen a dicsőségre bármi más kábítószernél jobban rá lehet kapni... Tennessee olyan író, aki nem fejlődik, csak tovább dolgozik. A témái már serdülőkaráiban megvoltak. De Vida! számára nincs tabu. Kiteregeti a magánélet legintimebb részleteit is, igaz, sokszor magát sem kímélve. Közömbös a közönség az irodalom iránt? Igen! Több milliós példányszámban jelennek meg a vezető bestsellerek, amelyeket illik ismerni, de a mai Amerika nem olvas. írókat emel a csúcsra, isteníti őket, de nem olvassa. És így kényszerülnek bele sokszor a legnagyobb alkotók is a szellemi hazárdjátékba. Az írók, gengszterek (— s itt természetesen irodalmi gengszterekre gondoljunk), professzorok című fejezet csak a mű első részét teszi ki. Legalább ennyit mond a ma Amerikájáról a Politika, történelem, paranoia című második — egy másik megközelítésben. A szent család a Kennedy-klán tragédiája, különös tekintettel a meggyilkolt elnökre és tevékenységére. De a jövőre is, amelyet Vidal így képzel el: „Ha igaz az, hogy a nemzetek nagyjából megérdemlik a vezetőiket, akkor ez a komolytalan és fásult választópolgárság, ezzel a hiú és mohó intellektuális uralkodó réteggel szövetkezve, egészen biztosan visszajuttatja a hatalomba az illúziókeltő Ken- nedyeket.” Dr. Sipos Csaba
