Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-25 / 251. szám

4 Somogyi Néplap 1984. október 25., csütörtök Új falburkoló anyagok gyártását kezdték meg a napokban a kadarkúti termelőszövetkezet faüzemében. Az ezer négy­zetméternyi faburkoló elemeket Kiskunhalasra szállítják Szélhámoskarrier Akár ,,szélhámaskarrier”- nek is nevezhetnénk azt a tönbénetet, amelynek végére a közelmúltban tett pontot a kaposvári bíróságon dr. Kovács Ildikó tanácsa. A harminc három éves ka­posvári > Gróf Iván grófi módon szeretett volna gond­talanul, könnyedén élni : úgy gondolta, hogy állandó munkahelyre nincs szüksé­ge... A vádlott korábban sok­szor állt a törvényszék ellőtt, s így többszörös és különös visszaesőnek számít. Ezúttal „mindössze” kilenc rendbeli bűncselekmény miatt vonták f elelősségre : jelentős kárt okozó, üzletszerűen, folyta­tólagosan elkövetett csalá­sok, sikkasztás, lopás ter­helte lelkMsmeiretét. Hogyan sikerült ilyen , .sommás” vádlistára szert tennie? Hölgyismerősétől személiyglépkoosit vett át, mondván, hogy azt kijavítja, majd értékesíti. Nem javí­totta ugyan ki, viszont el­adta — saját zsebére. Ugyan­ettől a hölgytől elkért egy nyakláncot is — de nem díszként hordta, hanem — aránynak titulálva — eladta egy másik hölgynek, akinek a lakásáról ellopta annak iratait és pénztárcáját 2500 Ft készpénzzel. Volt olyan károsult is, akinek — kü­lönböző bel- és külföldi is­merőseire hivatkozva — többféle üzletet ajánlott, például játékautamaták be­szerzését A hiszékeny is­merőstől így kácsalt 110 ezer forintot. Másnak azt állítatta: el tudja intézni, hogy lakás­hoz jusson. Persze ehhez itt-ott „kenőpénzre” is szük­ség van... A károsult be­dőlt az ígéretnek, és egy pecsétgyűrűt, valamint tíz­ezer forintot adott át Gróf úrnak. Akadt balek, akitől négyezer forintot vett át, ígérve, hogy ennek fejében nyugatnémet márkát szerez neki. S ha már az idegen­forgalommal vagyunk kap­csolatban: egy ismerősének azt ígérte meg, hogy Siófo­kon egy büfébe üzlettársnak beveteti hétezer forint és egy arany pecsétgyűrű fejé­ben. Másik ismerősétől több alkalommal kért kölcsönt, összesen 17 ezer 500 forin­tot, amit szintén „vatikáni valutában” (Isten fizesse meg!) adott vissza. Az egész ügyben az a legmegdöbbentőbb, hogy az áldozatok korábban is is­merték Gróf Ivánt, s tud­ták róla, miféle ember, megjelenésének, határozott fellépésének azonban. — úgy látszik — nem tudtak ellenállni. A bíróság öt év négy hó­nap — fegytházban letölten­dő — szabadságvesztésre ítélte Gróf urat, és hat évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Gy. L. Ismét a gombáról Mostanában nemcsak a Somogyi Néplapban, hanem az országos lapokban is sok szó esik a gombáról. Több helyről súlyos mérgezéseket jelentettek. Ügy látszik, hiá­ba a figyelmeztetés, az em­berek nem tanulnak belő­le... Kaposváron, a vásár- csarnokban Kiss Lászlóné gombavizsgáló áll a kirán­dulók és az alkalmi gom­bászok rendelkezésére. Ked­den és pénteken, a hivata­los kiírás szerint. Mellék- foglalkozásban, havi nyolc­száz forintért végzi ezt a munkát. Sem a munkaidő meghatározása, sem a fi­zetség megállapítása nem feladatunk. Mégis, el kelle­ne gondolkozni a tanács il­letékeseinek azon, vajon elegendő-e ilyen szűkén li­mitálni a gombavizsgálás lehetőségét? Másutt — Bu­dapesten, Pécsett és még le­hetne sorolni — a gomba­gyűjtés szezonjában min­dennap meghatározott idő­ben gombavizsgálók (!) tel­jesítenek szolgálatot. Tudá­sukat hogy meg tudják kü­lönböztetni egymástól az ehető és mérges gombát, nem adták ingyen, és a fe­lelősségük is igen nagy. Ha tévednek, emberéletbe ke­rül ... Kiss Lászlóné neve és lakcíme megtalálható a vásárcsarnokban. Nem egy­szer előfordul: azok, akik kirándulásukról kosárnyi gombával tértek haza, a la­kásán is fölkeresik, hogy mondana „ítéletet”. A gom­bavizsgáló hölgy — bár nem feladata — szívesen rendelkezésükre áll(na), ha nem történtek volna olyan furcsa esetek. Nem egyszer előfordult ugyanis, hogy va­laki, aki elégedetlen volt az általa hozott gombák minő­sítésével. a gombavizsgáló arcába vágt3 a táska tar­talmát és dúlva-fúlva távo­zott. .. Mások tekintet nél­küli szabad idejére, este ki­lenckor (!) csengettek be hozzá, s megesett, hogy Kiss Lászlónénak gombahalmo­kon keresztül kellett lakása ajtajához jutni — türelmet­len kuncsaftok borították oda, dühükben, hogy nem találták otthon ... Szögezzük le: a boltok ve­zetőinek, felelős dolgozóinak neve, címe, általában talál­ható, jól látható helyen ki­függesztve az ajtón, még­sem jut eszébe senkinek, hogy a bolt zárása után la­kásán keresse föl a húsbolt vezetőjét, merthogy venne egy kiló karajt, vagy az írószerbolt irányítóját, mert elfelejtett golyóstollat ven­ni... Épp ezért érthetetlen, és helytelen, hogy Kiss Lászlónét zavarhatják a la­kásán, esetleg olyan helyze­tet teremtve, hogy ha a gombavizsgáló felelősséget érez a munkájáért, ne uta­síthassa el őket. Kiszolgáltatott helyzet ez, mindenképpen. Olyan, amelynek elejét lehetne (és kell is) venni. A hét min­den napjára megszabott idő­pontokban a gombászok rendelkezésére álló gomba­vizsgáló munkaidejébe be­leférne az is, hogy a vizs­gálatot kérők igényeit ki­elégítse. Természetesen ezt a szolgáltatást meg is kelle­ne fizetni. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy munká­jáért nemhogy elismerést, köszönetét nem kap, de sér­tegetik, magánéletében za­varják. Sok jó érzésű em­ber emelt szót ez ellen, hi­szen gombavizsgálói tevé­kenysége fontos, az általa nyújtott szolgáltatás elen­gedhetetlenül szükséges. Mert ne feledjük: minden gombát meg lehet enni Egyszer ! K. A. SZÁRÍTÓKBAN A KUKORICA Tízezer liter olaj ég el naponta A véletlen hozta, hogy mi­közben Nagyatádon Mészáros Sándor tűzoltó őrnaggyal az idei őszről beszélgettünk, felsivítottak a szirénák és a gépjárműfecskendőkkel Ba- bócsára kellett vonulni, ahol kigyulladt a helyi termelő- szövetkezet Bábolna típusú szárítója. Ez volt az idén az első szárítótűz. A nagyatádi tűzoltóság parancsnokhe­lyettese : — Felkészülhetünk arra, hogy a következő hetekben még sokszor fordul elő ha­sonló eset. Nedves a kuko­rica, túlterheltek a szárítók, elég egy apró figyelmetlen­ség, s mindjárt ott a kár. Aztán baj van az előírások betartásával is ... Este körülnéztünk a szom­szédos gazdaságokban. Mé­száros őrnagy és Puskás Jó­zsef rendőr hadnagy társa­ságában elsőként Kutasra tartottunk. A termelőszövet­kezet Élgép-Colman típusú szárítója nem tartozik a leg­korszerűbbek közé. Az egyik szerkezetet még 1972-ben vá­sárolták, a másikhoz 1975- ben jutottak ócskavasáron. De többre akkor nem fu­totta, most is kénytelenek beérni ezzel. Héjjas János, a szárító ke­zelője vezetett körül a biro­dalmában. — Harminchárom százalé­kos a kukorica nedvességtar­talma, van tennivaló bőven. Eddig ötven vagon repcét szárítottunk, hatvan vagon napraforgót, s hátra van még 320 vagon kukorica. Ez ideig még nem történt rendkívüli esemény. De mi történne akkor, ha mégis égne az üzem? Az udvaron tartálykocsi áll traktorral, Jól haladnak a vasúti beruházások Az elmúlt háromnegyed évben a MAV-nak sikerült teljesítenie beruházási terve­it, a munkák a terveknek megfelelően haladnak. Az idén 6,45 milliárd forint jul vasúti beruházásokra, 300 millióval kevesebb, mint ta­valy. Ebbői az összegből a MÁV elsősorban olyan fej­lesztésekre költ, amelyek az alaptevékenységet szolgál­ják, növelik a biztonságot, emelik az utazás, szállítás színvonalát, s javítják a szo­ciális ellátást. Az anyagi esz­közök jelentős része — mint­egy 70 százaléka — a meg­lévő eszközállomány szinten tartását, a selejt pótlását szolgálja, s csak viszonylag kis hányada jut a fejlesz­tésekre, kapacitásbővítés­re. Az idei 600 kisebb-nagyobb beruházás jórésze már be­fejeződött. Több létesítmé­nyen az utolsó simításokat végzik. Ütemesek az épít­kezések ott is, ahol csak a következő években várható az átadás. mindenütt poroltó készülé­kek láthatók. Azonnal kezd­hetik a lángok megfékezé­sét — elvben. Mert éjszaka csak két ember van a szá­rítónál, egy traktoros és a kezelő. Ha baj van, az egyiknek a tűzoltóságot kell értesítenie. Ez pedig jó ne­gyed órába is beletelik, te­lefon ugyanis csak a tsz-iro- dáiban van. Elő kell keríte­ni a takarítónőt, aiki az egyik kulcsot őrzi, majd be kell jutni az irodába, s ha szerencséjük van, akkor használhatják a vonalat... Cseppet sem különb a helyzet Háramfán. Ott, ha történne valami, akkor este tíz után be kellene törni a mérlegház ablakát, hogy be­juthassanak és telefonálni lehessen. Nem épp szívderí­tő megoldás. Főképpen azért berzenkedtek útitársaim, mert itt sok minden nem volt szabályos. Például az előírások szerint 130 fokos hőmérséklettel kellene szá­rítani, de a jelzők 135-öt mutattak. Fonyó József a szárító vezetője nem vitatta, hogy öt fok többlet nagyon is sokat jelent, de máskép­pen alig tudnának megbir­kózni a 40 százalék nedves­ségtartalmú kukoricával. Egy vagonnyi szárításához most egy óra kell. Hogy mekkora a megterhelés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 24 óra alatt tízezer liter olajat égetnek el a Bábolna típusú szárítóban. Éjjel-nappal dolgoznak a Somogy megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat nagyatádi szárítójában is. A tűzoltók ismerősként jár­nak ide. Tavaly a környé­ken egyetlenegy szárítótűz volt, az idén nyáron, aratás idején ugyancsak egy. És mindkettő itt! Ezért is el­lenőrizték most szigorúan a tűzoltó készülékek állapotát. Az égőfejeknél levőkről ki­deríthetetlen volt, hogy mi­kor vizsgálták meg őket utoljára. Három kézi ké­szülék közül csak egynek volt dátummal ellátott pa­pírja. Okmányokat hiába kért Mészáros őrnagy, azok épp el voltak zárva valaho­vá ... Szárad a kukorica. Jó, amíg csak szárad, és nem ég. Nagy Jenő Noteszlapok az NDK-ból Judit missziója a kapcsolatokért — Mikor hazamentem, el­sírtam magam. Rolf, a fér­jem azt hitbe, baj van, pe­dig hát örömömben sírtam. Tálán egyszer sem voltam még olyan boldog, amióta az NDK-ban élek. Judit 15 éve ment felesé­gül Rolf Leopoldhoz, a Drezdai Műszaki Főiskola testnevelő tanárához. Azóta a drezdai utazási iroda ide­genvezetője. Azért vállalta ezt a munkát, mert így ma­gyarok között lehet. A cso­portokat mindannyiszor meglepi pesties kiszólások­kal színezett ízes beszédé­vel, s az ezernyi érdekes „pletykával”, amit az egy­kori udvarlókról elárul. A felnőttek is a mesehallgatás hajdani örömeit élték át, amikor például arról be­szélt, miként adott cserébe egy dragonyos hadsereget 16 kínai vázáért Erős Ágost szász választófejedelem, aki egyébként 369 gyermek büszke édesatyja volt... Juditot azonban nem elé­gítette ki a csoportkísérés. Mást, tölbbet is akart tenni honfitársaiért. — Sok magyar fiatal dol­gozik a Drezda környéki üzemekben. Bántott, mikor azt láttam, hagy bár a mun­kában helytállnak, nem tud­nak mit kezdeni a szabad­idejükkel. Vannak, akik rossz társaságba keverednek, a kocsmákban, bárokban kallódnak. Rosszul esett, mikor egy éjszakai „zűr” után, melynek legtöbbjük inkább áldozata, semmint részese volt — egyesek a magyarokról mondtak som­más véleményt. Ekkor hatá­roztam el, hogy programo­kat szervezek a munkásszál­lókon lakó magyar fiatalok­nak. Hogy ezt meglehessem, még egy múzeumasszisztensi tanfolyamot is elvégeztem. KI ubdélu tanokat, múzeumi sétákat szerveztem, a világ- történelem és a művészet csodáit igyekeztem közvetí­teni az érdeklődésükhöz sza­bottan. Voltak, akik elma­radtak, mindannyiszor ki­alakult azonban egy 15—20 fiatalból álló csoport, ame­lyik kitartott mellettem, akikiben új érdeklődést si­került ébresztenem. Később többen közülük már szemé­lyes gondjaikkal is megke­restek. Feri, a 18 évesmun- kásfiú azelőtt afféle kemény, gyerek volt, mégis talán >a legfogékonyabb a jóira és szépre. Ott volt minden klubdélutánon, ámulva fi­gyelte az elé táruló isme­retlen földrészeket és koro­kat. Azután néhány hónap múlva egyszer meglátoga­tott. Megmutatta frissen vá­sárolt öltönyét, és azzal a meglepő kérdéssel állt elő, hogy szerezzek neki jegyet a Zwinger zenei koncertjére. „A tv-ben már hallattam Beethoven IX. szimfóniáját — mondta —, de még szebb lehet élőben...” Juditot időközben kitün­tették a magyar—NDK kap­csolatok erősítésében vég­zett munkájáért. Ezt azon­ban nem tőle, s csak vélet­lenül tudtam meg... Az utazás utolsó napján már a repülőtér félé menet Judit még mindig tucatnyi apró érdekességgel szol­gált. Drezda külvárosában például feltűntek az út mellett sorakozó folddiarab- kák, a kertbarát társulás földijei. Mindössze egy már­káért bárki tag lehet, s kap egy parcellát, ahol megter­melheti, ami a konyhára keli. A zöldségboltok kínála­ta hazai fogalmiak szerint meglehetősen szerény. Emiatt azonban itt senki sem ber­zenkedik. Úgy tartják ugyan­is, hogy aki nem restelli megfogni a koponyáiét, elő­állíthatja magának is azt, ami a boltból hiányzók. A várost átszelve még egy pillantást vetettünk az újjáépülő Semper operára. A csodálatos építészeti re­meket — mint Orezda any- nyi más szép épületét — bombatalálat érte a II. vi­lágháborúban. Újbóli átadá­sát 1985. február 13-án, a bombázás 40. évfordulóján tervezik. Mint 1848-as meg­nyitásaikor a bemutatón, most is Richard Strauss Ró- zsalovugja kerül színre. A bemutatóra már minden jegy elkelt, s a szomszéd­ságában épülő japán szállo­dának is minden szobája foglalt. A repülőtéren még az él­mények hatása alatt, de már a hazatérés örömével száll­tunk a Malév gépére. A Ferihegyen várakozó busz a neonfényes belvároson át idult hazafelé. Az addig oly élénk beszélgetés észrevét­lenül abbamaradt. Mdndösz- sze nyolc napig voltunk tá­vol, s a busz ablakából mégis ámulrva csodálkoz­tunk rá mindenre, ami más­kor oly természetes. Bíró Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents