Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-24 / 250. szám

1984. október 24., szerda KÖPECZI BÉLA A KÖZMŰVELŐDÉSRŐL ________________________Somogyi Néplap 5 É letmód és egészség Az egészségnevelés sze­repe az alapellátásban, az életmódiból adódó kockázati tényezők. Erről tárgyal a XIII. országos egészségnevelési tudomá­nyos konferencia október 24—26. között. A konferencia a két té­mát együttesen tárgyalja. A témáik időszerűségét egyrészt az adta, ihogy az egészségügyi Világszerve­zet 1978. évi alma-atai deklarációjában az egész­ségügyi gondozás elsődle­ges szerepét hirdette meg. Ez a program a fej­lett országok egészség­ügyében — a civilizációs ártalmak és az életmód­ból adódó kockázati té­nyezők megszaporodása miatt — fontos feladat. Hazai egészségügyi ellá­tásunk problémáinak megoldásában kulcskér­dés: (mennyire tudjuk az egészségügy szerkezetében az alapellátást minden te­kintetben olyan szintre hozni, hogy feladatának meg tudjon felelni?Szük­séges azohban, hogy a gazdasági-politikai té­nyezők, a társadalom cso­portjainak szerepét és fel­adatát is világosan meg­fogalmazzuk. A konferencia fővédnö­ke az egészségügyi mi­niszter, védnökei a Bel­kereskedelmi, a Művelő­dési, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium miniszterhelyettesei, a Magyar Vöröskereszt fő­titkára és a MÁV Egész­ségügyi Szolgálat igazga­tója. Korreferátumokat nemcsak az egészségügyi alapellátás egy-egy szak­mai képviselője tart, ha­nem az együttműködő gazdasági, szolgáltató és társadalmi szervek kül­döttei is. Ezek a szervek a konferencia ideje alatt kiállításon is bemutatják az egészségneveléshez fű­ződő kapcsolatokat. A konferencia fő tár­gyalási formája — a mun- kapcsoportok keretében — a vita. öt egészség- ügyi alapellátási ágazat­nak megfelelően : körzeti egészségügyi szolgálati, körzeti gyermek- 'és isko­laegészségügyi szolgá­lati, üzemegészségügyi szolgálati, fogászati és gyógyszerészeti munka­csoportok tevékenyked­nek az adott szakmai, va­lamint az egészségneve­lés egy-egy képviselőjé­nek vezetésével. Egy-egy munkacsoportban húszan- huszonöten — orvosok, egészségiéi szakdolgo­zók, művelődési szakem­berek, társadalmi szerve­zetekben, tömegkom­munikációban, gazdasági, szolgáltató szervekben dolgozók — vesznek részt. A munkacsoportok fel­adata, hogy a megadott fő témákban (dohányzás, korszerű táplálkozás, túl­zott gyógyszerfogyasz­tás, fizikai aktivitás) sa­ját szakmai területük egészségnevelési problé­máit vitassák meg. A konferencia témáját az Egészségügyi Világ- szervezet Európai Irodája olyan jelentősnek tartja, hogy az országos konfe­renciával egyidejűleg nemzetközi szemináriu­mot szervez Budapesten. A szeminárium szervezé­sére a magyar Egészség- ügyi Minisztériumot kérte fel. A bevezető referá­tum megtartására a ma­gyar Országos Egészség- nevelési Intézet jelölte ki, a magyar egészségnevelés egészségügyi ellátásban betöltött szerepének be­mutatásával. Dr. Bágyoni Attila az Országos Egészség- nevelési Intézet igazgatója Az országos tanácskozás tapasztalatai, tervek A napokban megjelent, azóta bizonyára újabb esz­mecserére serkentette a mű­velődési szakembereket a hónap elején tartott orszá­gos közművelődési tanács­kozás anyaga. Tegnap dél­előtt a Parlamentben Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter tájékoztatót tartott, melynek bevezetőjében azt elemezte, hogy a tíz évvel ezelőtti párthatározat nyo­mán megszületett közmű­velődési törvény szellemé­ben az intézkedések meny­nyiben segítették elő né­pünk műveltségi szintjének emelkedését. Megállapította: az oktatás kiszélesítése nagymérték­ben hozzájárult, főleg a fia­talok iskolázottságának gya­rapításához. E korosztály kilencvenöt, kilencvenhat százaléka elvégezte az álta­lános iskolát, a középfokú képzésben résztvevők ará­nya — beleértve a szak­munkástanulókat is — het­vennyolc, nyolcvan száza­lék. Az iskolai végzettség meg­határozó szerepet játszik a művelődési igények és szo­kások kialakulásában, a tel­jes személyiség formáló­dásában — hangsúlyozta a művelődési miniszter. Az oktatás korszerűsítése, tar­talmának gazdagítása olyan feladat, melyben az új is­kolai dokumentumok mel­lett a jól képzett, igényes pedagógusoké a legfonto­sabb szerep. A művelődési miniszter nem ok nélkül foglalkozott az oktatás időszerű kérdé­seivel, beleágyazva mon­dandóját a közművelődés egészének értékelésébe, a távlatok fölvázolásába. A következő években is az oktatási intézmények és emelett a közgyűjteményei: fejlesztése áll a program középpontjában. A közoktatás és közműve­lődés hatékonyabb össz­hangjának és különböző in­tézmények szorosabb együtt­működésének fontosságát húzta alá a miniszter. Kü­lönösen olyan megyében, mint a miénk, Somogy, ahol sok kis település található, fokozott igény van arra, hogy összefogjon a közokta­tás és a közművelődés a ta­nulók és a felnőtt lakosság általános és szakmai mű­veltségének gyarapításában. Köpeczi Béla ezután a közművelődés egyes terüle­teire irányította a figyel műnket. Az elmúlt évtized­ben gyarapodott a lakosság házikönyvtára, nőtt a mú­zeumok látogatottsága, a rá­dió és televízió műsorai szé­les tömegekhez jutnak el. Csökkent ellenben a mozi­látogatók száma, évek óta változatlan az érdeklődés a színházak produkciói, a hangversenytermek előadá­sai iránt. Nemcsak Magyarorszá­gon, de szerte a világon is tapasztalható a fiatalság művelődési, szórakozási igényének megváltozása. Az igényes szórakozás szin­tén hozzájárulhat a szemé­lyiség formálásához ehhez meg kell nyerni azokat a kiváló alkotóművészeket is, akik színvonalas művek­kel hozzájárulhatnak a fia­talság arculatának gazdagí­tásához. Szólt a miniszter a min­dennapi kultúra, a közhasz­nú ismeretek hatékonyabb bekapcsolásáról a közműve­lődésbe. Továbbra is fontos szerepe van az amatőrmoz­galomnak — állapította meg. Á. tájékoztatón szólt a gazdaság és a kultúra kap­csolatáról, a hatékonyabb propaganda fontosságáról. Az irányítás is továbbfej­lesztésre szorul. Az új kö­zösségi művelődési formák megkövetelik, hogy az irá­nyítást korszerűsítsük, fej­lődjön a demokrácia — mondta tájékoztatója be­fejezéseként Köpeczi Béla művelődési miniszter. H. B. Bedegkéri lépések Bedegkér hét és félszáz lakosú település, háromszá­zon felüli, házzal. Az épüle­teknek több mint egyhar- madában palackos gázzal főznek. A statisztikai év­könyv szerint óvoda, könyv­tár is van a faluban. Moz- galmaskodó település volt ez régebben is: a korabeli egyik aratósztrájk az uraság nagy kárával járt, s idege­neknek kellett levágni a lá­bonálló gabonát. Ha a fel­jegyzéseknek hinni lehet, a tengődiekkel, káraiakkal, kányaiakkal estére kétez­ren is voltak a munkameg­tagadók, akik minden eshe­tőségre készen fegyvernek azt ragadták meg, ami a kezük ügyébe esett. Szóval, olyan népek laktak errefe­le, akik nem tűrték, ha igazságtalanság esett rajtuk. Bedeg és Kér a felszaba­dulás előtt önálló község volt, nemigen jártak össze a lakosai; egy hiten sem voltak. Viseletűk, szokásaik is eltértek. Kért nevezték Tótkérnek is. csak 1903-ban lett — ha az emlékezet nem csal — Magyarkér. A két települést 1950-ben egyesí­tették mai revén. Idetarto zott még Csabagyöngye- puszta és a Mecseknek ne­vezett szőlőhegy is. Ha va­lamiről megemlegették a községet, az bizonnyal a fe­hér hússertés volt, melyet itt rendkívül nagy számban tartottak. A pécsi körzeti tévéstúdió egy stábja még akkor „bot­lott bele” a tarka múltú te­lepülésbe, amikor Lépésvál­tás című dokumentumfilm­jüket forgatták Litauszki János rendezésében: azt do­kumentálták, mihez kezde­nek a szanált és állami se­gítséggel mankózott téeszek a nagy lehetőséggel. Bedeg- kérre vissza-visszatértek, így készült el a múlt hét kedd­jén sugárzott újabb doku- menitumfiilmjülk „... És mi maradunk” címmel. Bizo­nyára sokan látták, és ab- I ban is bizonyos vagyok, hogy a helyiekben újabb összeütközéseket idézett elő. Ez mindig így van. ha tük­röt tartanak egy közösség elé. A téasz-vezetők váltották egymást ebben a községben, de az eredmény egyre csök­kent, ha egyáltalán ered­ményről beszélhetünk. Nyíl­tan, de közvetett módon is folyt az egyenetlenkedés, a pozícióharc. A bizalmat egyetlen vezetőség sem él­vezte sokáig. Noha a mos­tani elnök, Járjás Zoltán és a vezérkar — s ezt a film jól dokumentálja — máris tett egyet s mást azért, hogy a kátyúba ragadt szekér szárazra jusson, minden újabb lépésért meg kell küzdeniük. Vajúdik ez a közösség. Az ok-okozati ösz- szefüggések között föllelhe- tő ma is a településrész-el­lentét, amely nemcsak val­lási, hanem szokásbeli, va­gyoni különbségeket is rejt; aztán a közeli ipar munka­erővonzása, a háztáji mi­lyensége stb. De — s azt hiszem, a filmeseknek iga­zuk van — az ellentétek újabb és újabb feltámadá­sában, és ezzel az eredmé­nyek késleltetésében a leg­nagyobb szerepet az játssza, amit egy másik tévéműsoi- ban Sí faktornak szokott emlegetni a műsorvezető. (..Sárga irigység” faktor!) A bedegkéri viszállyal, a kilábalás első lépéseinek be­mutatásával nem a községet akarták „hírbe hozni” a té­vések. Napjaink egyik — más országrészekben is fel­lelhető — összeütközését tárták fel szociográfusi tü­relemmel. Az emberi ténye­ző olykor be sem kalkulált szerepére reflektoroztak. felvázolva az egymás elle­nében ható erővonalakat. Számomra azt is. bizonyítot­ták, vannak napjainknak olyan harcai, melyekről jó volna minél többet, minél nyíltabban szót váltani. Leskó László A pedagógus szakszervezet tárgyalta Ülést tartott tegnap a Pe­dagógusok Szakszervezeté­nek megyei elnöksége. A testület Fiola Pálné elnök- letévél megvitatta az idei bérintézkedések végrehaj­tásának tiaipasztailaitaiit. Gémesi Tibornak, a szak­szervezeti elnökség bénfele- lősiéniak, a kaposvári gépé­szeti szakközápísfadla igazga­tójának beszámolójából ki­világlott, szűkebb hazánk­ban 60,11 pedagógus bérét emelték. Havonta 2 631 000 forintot fordítanak erre, ez a korábbi átlagbérnek 9,16 százaléka, valamelyest ala­csonyabb az országos átlag­nál, ami persze nem jelent hátrányos megkülönbözte­tést, hiszen a somogyi ta­nárok, tanítók és óvónők jö­vedelme az elmúlt években magasabb volt a hazai kö­zéparányosnál. A béremelési rendelkezést örömmel vették tudomásul a pedagógusok, ugyanígy a gondos és gyors végrehaj­A századforduló konyhája A hajdúböszörményi Hajdúság Múzeum nosztalgia-kiállítá­sán bemutatták^ a századforduló paraszti konyhájának be­rendezését (2 kép) (MTI-fotó — Oláh Tibor felv. — KS) tást. Kevésbé völtaik. elége­dettek a munka minősége szerinti differenciálás mér­tékével. A kötelező szint fe­lett legfeljebb 200—250 fo­rinttal növelték a legkivá­lóbb tanárok, tanítók, óvó­nők fizetését is. Mindössze ketten fölilebfoeztak: a mun­kaügyi döntőbizottságok mindkettőt megalapozatlan­nak találták. Kevésbé rózsás a hangu­lat az iskolák technikai ap­parátusában és a felsőokta­tás dolgozód között, ők ugyanis az idén nem kap­tak béremelést. Zavarok ke­letkeztek a munkaközösség­vezetői és más pótlékok emelésével kapcsolatosan: egyik-másik tanács sajátsá­gosán értelmezte a jogsza­bályokat és az úgynevezett beszámolási kötelezettséget. Felszólaláséban Paré Irén, a Pedagógusok Szakszerveze­te megyei bizottságának tit­kára elsősorban a kaposvári városi tanács művelődési osztályát marasztalta el az intézmények önállóságát sér­tő, autokratikus rendelkezé­seiért, az adminisztrációnak a törvény szellemével szem­beszegülő növeléséért. Az ülés több résztvevője sze­rint hasonló akadályokat gördített és gördít a járulé­kos és csak egyes rétegek­re vonatkozó béremelés útjá­ba a megyei illetményhiva­talnak nem mindig tökéle­tes tevékenysége. Az általá­nos tapasztalat mégis az, hogy a pedagógusok elha- gyatottság-érzete csökkent, valamennyien bizalommal várják a béremeléseknek korábban beharangozott má­sodik fázisát. L. A.

Next

/
Thumbnails
Contents