Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
1984. október 23., kedd Somogyi Néplap 3 Mutatós stratégiák Csapatmunka Tabon ÜJAK KÖZÖTT IS ÚJDONSÁG Sokak szerint könnyebb felvázolni egy vállalat 10— 20 évre szóló jövőjét, mint kitalálni, hogy mit is kell tenni a következő negyedévben. Valószínű, ezért fogadják némi kétkedéssel jó néhányan, hogy mind több vállalatunk készít hosszú távú, vagyis stratégiai terveket. Pedig szükség van arra, hogy a vállalatok 10- 20 évre is előre tekintsenek, gondosan mérlegeljék a várható fejleményeket. Ezért hasznos, sőt nélkülözhetetlen a jó stratégiai terv. Vannak is már ilyen terveink, csak az a feltűnő, hogy túlságosan mutatósak. Szembeötlő például, hogy e munkákból mindig optimizmus ámad. Megkérdeztük például, hogy nagyvállalatainknál szerepel-e vajon valahol, hogy az iparágon belüli tevékenységet hosszabb távon fel kell számolni, mert Magyarország külpiaci illeszkedési programjában ezen a ponton nem ígér semmi jót a jövő. Ilyenre — tudomásunk szerint — nincs példa, erre szóló késztetés legfeljebb „fentről” érkezik, az iparpolitikai koncepció valóraváltását szorgalmazó határozat formájában. Ennek a helyzetnek tulajdonítható, hogy még ma sem ült el teljesen a vita a hazai traktorgyártásról. De menjünk tovább: a legtöbb stratégiai terv többnyire a műszaki álmok tárháza. Ahelyett, hogy észre- vennék a tervezők, milyen termékekhez nem kell hozzányúlni, mert biztos pénzt hoznak, különösebb fejlesztés nélkül. Mekkora hányadban kell megtartani ezen gyártmányokat, hogy az ezekből keletkező viszonylag nagy jövedelemből finanszírozható legyen a holnapután „profitbányája’'. Hányszor hallottuk : a fej ■ lesztés eredményeként „kisöpörjük” a régi, elavult termékeket, amelyek noha még eladhatók, sőt nyereséget hoznak, de holnapra már szégyen lenne őket a technikai megújhodás korában gyártani. Nos, mikor a szép, nagyívű. sőt nagyratö- rő tervet végrehajtják, és bajok mutatkoznak a vállalat mérlegében, máris megfogalmazódik a következő érv: túlfeszítettünk, mert az árrendszer, vagy általában a szabályozók nem „honorálják” a műszaki előrelépést. Anélkül, hogy felmentő ítéletet adnánk szabályozóink hibáira, tudomásul kell venni: ez a KRESZ, ezt kell betartani, ezzel lehet részt venni a gazdaság „forgalmában”. A külföldi példák azt mutatják (pedig ott az árfolyam, a kamat, az ár s egyéb „szabályozók” a honinál lényegesen gyorsabban, olykor naponta is változnak), hogy a cégek kínosan ügyelnek a kiegyen, súlyozott előrehaladásra, már ami a termékszerkezet összetételét illeti. Ami profit kipréselhető a már futó termékből, azt kipréselik, és ebből finanszírozzák a felfelé ívelő szakaszban lévő áruk előállításának költségeit, amelynél a nyereség — éppen a tetemes kutatási-fejlesztési, beruházási kiadások miatt — még minimális. Így őrzi meg a vállalat a fizetőképességét. A fizetőképesség „fetisi- zálása” azonban visszafelé is elsülhet, mert a túlzottan fizetőképes vállalatnál nagy a valószínűsége, hogy elhanyagolták a jövőt. Egyensúly, arányosság, ész- szerűség, óvatosság, nem pedig határtalan optimizmus, és elbizakodottság — nos ezeknek kell jellemeznie a stratégiai hosszabb távra szóló tervezést. Az évek során sok mindent megtanultunk: nincs minden piacon eladható termék, a minőség nem műszaki, hanem piaci kategória, és egyáltalán : nekünk kell alkalmazkodni, mert nem a világ alkalmazkodik hozzánk. Akármilyen mutatós is egyik-másik vállalat stratégiai terve ... A tabi Építő- és Vegyesipari Szövetkezet 97 embert foglalkoztat. Az építőrészlegben huszonhatén dolgoznak, a tabi városi jogú nagyközségi tanács és az OTP megrendelésére harminchat lakást adnak át jövőre. A vasasak pedig újítanak. Szinte negyedévenként állnak át új és újabb termékék gyártására. — Szükség is van rá — mondja Trunk József üzemvezető. — Ha nem lenne piacképes termékünk, „ülve maradna” a szövetkezet. Mondták, hogy szerencsések vagyunk, amiért ilyen gyorsan át tudunk állni, sok kis cég zárt már be, mert nem tudott alkalmazkodni az igényekhez. Nálunk 2-3 termék mindig „porondon van”, így tudunk megélni. A szövetkezet hosszú évek óta különböző típusú és teljesítményű hőenergetikai készülékeket, berendezéseket gyárt. Ez év elején, saját fejlesztésben, megkezdte az univerzális üzemű, automatikusan működő, központi fűtésű, melegvizes gázkazánjainak sorozatgyártását, eddig 1000 darab talált vevőre. — Sokan érdeklődtek azonban kisebb teljesítményű, családi házak fűtésére alkalmasabb gázkazánok iránt — mondja Kovács András, a szövetkezet elnöke. — Ezért vállalkozó kedvű munkatársaimmal elkészítettük egy 20 ezer kilokalória/óra teljesítményű, kisméretű kazán terveit. A prototípus alapján hisszük, hogy ez a TGK—20 típusú gázkazán tisztességes versenyben méltán tör majd az élre. A termelői ára is igen kedvező — mindössze tizenhatezer forint. Ez a hasonló termékek áraihoz képest meglepően alacsony. — A szövetkezetnek nincs kísérleti üzeme. Hogyan old'- ják meg fejlesztési gondjaikat? — Csapatmunkában — mondja Kovács Béla géplakatos. — Nyolc éve dolgozom itt, már megszoktam, hogy mi valamit mindig újítunk, kísérletezünk. Teljesítménybérben dolgozunk, természetes, ha valaki éppen „kísérletezik”, az kiesik a termelésből, kevesebb fizetést visz haza. Valójában azonban mégsem így történik. Segítjük egymást. Tavaly óta például majdnem ezer forinttal emelkedett az átlagkeresetem. A szövetkezetben hatvanhárom ezer forint az évi bérszínvonal. Ez nem túl sok, de nem is kevés. Szűcs János elégedett vele. — Tizenkét évig gépkocsi- vezető voltam ugyanitt, január óta visszatértem a szakmába, géplakatos vagyok. Régen jobban kerestem sofőrként, most meg ezt fizetik meg. Igaz, nem öltöny-nyakkendő járja már, hanem olajos ruha, de pénzből él az ember. Mostanában hónapokig a kiskazánon dolgoztunk, menet közben alakult ki a végleges forma. Jó éí-zés, hogy olyan csapatnak vagyok a tagja, ahol lehetőség nyílik az alkotó munkára is. A szövetkezetben magas a mérce. Szigorú követelményeket támaszt az elnök, s nem ismer tréfát. A dolgozók nagy része törzsgárda- tag, régi szakember. — Akad itt is amolyan jövő-menő — mondja Takács János esztergályos —, de annak nyitva hagyjuk a kaput. Mindannyian megszoktuk, ahhoz, hogy minden hónapban biztosítva legyen a bérünk, alkotó módon kell részt vennünk a szövetkezet életében. Ha nem ismerjük a célokat, csak szemellenzősen, automatikusan végezzük a munkát, nagyon hamar arra ébredhetünk: új állás után kell nézni. — Nem sokáig tart ez a „nyugalmi állapot” — folytatja az üzemvezető —, hamarosan újabb termék prototípusát kezdjük el, mely- lyel nagy terveink vannak. Természetesen továbbra is gyártjuk a kiskazánt, jövőre több ezer darab elkészítését tervezzük, hogy ki tudjuk elégíteni a lakosság igényeit. Más megyékből is nagy az érdeklődés, s ez öröm számunkra. — Nincs olyan munkahely, ahol ne lehetne még jobban dolgozni — összegez Kovács András elnök. — Mi arra törekszünk, hogy talpon tudjunk maradni. Elsőrendű szempont a minőség. Ha a vevő két kazánunk között választani kényszerül, akikor baj van. Nem elég valamit csak gyártani, el is keli tudni adni, s a piacon verseny- képesnek maradni csak kifogástalan minőségű áruval lehet. Tavaly a hulladékégetőnk biztosította a szövetkezet nyereségét, ma a kiskazán. Jövőre? Majd kitalálunk valami újat! Kite Ágnes Breitner Miklós Növekvő teljesítmények kevesebb üzemanyaggal Á munkásfiatalok aránya nem változott A szervezés tartalékai Az 1980 márciusában tartott megyei pártértekezlet határozatban mondta ki, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodásában a korábbinál jobban érvényesüljön az ésszerű takarékosság elve. Még ugyanannak az évnek a végén a Miniszter- tanács kijelölte a VI. ötéves terv időszakára vonatkozó energiagazdálkodási programot, a MÉM pedig az ágazati tennivalókra szóló irányelveket adott ki. Ezek az irányelvek azóta is helyet kapnak a somogyi termelőszövetkezetek terveiben, s a következetes megvalósítást mutatja, hogy folyamatosan csökkent a mezőgazdasági termelés energiaigénye, mérséklődött a kőolajtermékek felhasználása. Megyénk közös gazdaságainak energiagazdálkodását rendszeresen értékeli a Teszöv elnöksége. Így történt ez a múlt héten is, amikor Pfeiffer Elemér titkárhelyettes előterjesztése alapján ezt a témát tekintetteát a testület. Két év adatait mérlegelték, s az összevetés bizonyítja: javult a téeszek energiagazdálkodása. Két év alatt az összes energiafelhasználás 10, az egy hektár mezőgazdasági területre jutó felhasználás pedig 9 százalékkal csökkent. Megváltoztak az egyes energia- hordozók felhasználási arányai, s noha a gépi kapacitás és a gépi munka meny- nyisége egyértelműen növekedett ebben az időszakban, a hajtóanyagban figyelemre méltó megtakarítás tapasztalható. A kombájnoknál például a 28 százalékos teljesí tmény-növekedéssef. együtt 6 százalékos hajtóanyag-megtakarítást értek el az üzemek. Az összehasonlítási időben — vagyis 1983-ban, 1981-hez képest — 9 százalékkal nőtt a villamosenergia felhasználása a somogyi közös gazdaságokban — ez főként a kiegészítő tevékenység bővülésének következménye —, ugyanakkor a terményszárítók tüzelőolaj-felhasználása 34 százalékkal csökkent. Szerepet játszott ebben a múlt évi, Viszonylag száraz időjárás és az is, hogy csaknem húsz téeszben különböző módszerekkel energiatakarékos üzemeltetésre alakították át a korábban tüzelőolajjal üzemelő szárítókat. Az energiagazdálkodásban tapasztalható kedvező változásban a személyi föltételek javulása is közrejátszott. Azökban a téeszekben, ahol a gazdálkodás 5 millió forintot meghaladó energia- költséggel valósul meg, egyre s másra alkalmaztak — függetlenített beosztásban — energetikusokat, akiknek képzéséről és továbbképzéséről a felügyeleti és az érdekképviseleti szerv folyamatosan gondoskodik. A somogyi termelőszövetkezetek 80 százalékában kerítenek sort a gépek rendszeres karbantartására és tervszerű javítására; mind több helyen alkalmazzák az automatizált műszeres mérést és az erőgépek diagnosztikai vizsgálatát. Mindez a takarékos energiaiéi’ használást szolgálja. Élénk visszhangra talált az ésszerű energiafelhasználás programja, a pályázatokkal elnyerhető támogatás az olcsóbb megoldásokra: ezzel a támogatással eddig tíz terményszárító berendezésnél cserélték ki földgázra a tüzelőolajat, s egy diagnosztikai műhely épült. Megtakarításra kínált lehetőséget a szántás nélküli vetőágykészítés — tavaly 8 ezer hektáron alkalmazták ezt az energiatakarékos módszert —, az állattenyésztésben pedig a nedves tartósítással készült kukoricaszem és -csőzúzalék. A múlt év őszi termésből több mint 19 ezer tonna kukoricát így tároltak a gazdaságok. Az eddigi eredményekből következnek a feladatok, ugyanis minden téren, ahol az elmúlt időszakban előbb- ralépés történt, további lehetőségek kínálkoznak az energiával való takarékosságra. Ott, ahol például a gépek műszaki állapota kívánnivalót hagy maga után, óhatatlanul az átlagosnál magasabb üzemanyagfogyasztás jelentkezik, tehát ellenőrizni kell a munkaeszközök üzemelését, rendszeres karbantartását és javítását, a költségek alakulását. Célravezetőnek bizonyult a megtakarításra való anyagi ösztönzés — ezen a területen is érdemes előbbre lépni, hogy az energiával való ésszerű takarékosság elvének jobban érvényt szerezhessenek a termeáőszövetkezetek- bén. H. F. Büszkén sorolta a cukorgyár KISZ-bizottságának titkára a múltkoriban, mit tettek azért, hogy „visszaszerezzék” a lecsökkent KISíZ-tagsáigot. A gyárba belépő fiatalok nemegyszer eltitkolják, hogy KlS'Z-tagok voltak az iskolában. A nyáron megtartott megyei KISZ-küldött gyűlésen is megállapították, hogy az úgynevezett mozgalmi átmenet megoldatlansága miatt veszítik el a legtöbb KISZ-tagot : így az iskola, katonaság és a munkahely között, valamint a csaflád- alapítás miatt. A megyei pártértekezlet határozata azt a feladatot rótta az ifjúsági szövetség szerveire és szervezeteire, hogy fokozzák a KISZ tömegbefolyását a megye ifjúsága, elsősorban a mun- kásiifjóság körében. A pártértekezlet óta kétezerrel nőtt a KISZ4agok száma, de ebből csak 250—300 a munkás- fiatalok száma. A munkás- fiatalok száma arányaiban nem változott, tehát nem sikerült elérni valamiféle „dinamikus áttörést”. A KISZ somogyi szervezettsége 32,2 százalékos, ezen belül a fizikai munkásoké csupán 22 százalékos. A csekély növekedés elsősorban a nagyobb és a középüzemekben mutatható ki, a kisüzemekben továbbra is alacsony a szervezettség. S ha még mélyebbre ásunk, akkor kitűnik, hogy a betanított munkások körében kevesebb lett a fiatalok száma. A számok önmagukban nem fejezik ki az igyekezetei a tömegbefolyás növelése érdiekében. Sok helyen megfogadták a tanácsot, s az üzemi KlSZ-bizottság szaros kapcsolatot tant az iskoláivail, bevonja a fiatalokat a programokra. A jó példák között említhetjük a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalatot, amelynek a KISZ-esei rendszeresen foglalkoznak a szakmunkástanulókkal. A megyei* KISZ-bizottság azt kéri, hogy mindenhol figyeljenek jobban a fiatalokra, és keressék meg, kit lehet bevonni a munkába. A nagyüzemekben megfogadták a tanácsot: ott a szervezettség eléri az ötven százalékot. Más területeken — az ipari szövetkezetekben stb. — még igen nagy tartalékok vannak. Sokszor hivatkoznak a gmk-ra és egyébre, amikor szóba kerülnek a szervezés nehézségei. Ahol azonban jó a szervezeti élet, a fiatalok össze tudják egyeztetni a kettőt. Van olyan ifjúsági brigád, például a II. Rákóczi Ferenc a Mezőgép siófoki gyáregységében, amelynek tagjai KlSZ-esek, vállaltak VIT-műszakot, ugyanakkor a gmk-ban is dol goznak. Csak a helyi körülmények alapos mérlegelése alapján lehet eldönteni, hogy mi tartja távol a fiatalokat a mozgalomtól. Nemegyszer ugyanis a vezetőség tehetetlensége járul hozzá ehhez. A munkásiifijúság bevonása a közéletibe fontos politikai kérdés. A KISZ megyei bizottsága azonban még csak keresi a jó módszereket létszámuk növelésére, közéleti nevelésükre, a vonzó programok kialakítására. Kétségtelen, hogy nincs csodaszer, bárhol alkalmazható recept. Az azonban bizonyos, hogy a munkásfiatalok érdeklődését figyelembe vevő programok sokkal több fiút és lányt vonzanak. A Kaposvári Villamossági Gyárnak, a Mezőgép kaposvári gyárának, a Sáévnek egyes munkásalapszenvieze- teiben éppen ennek köszönhető a nagyobb taglétszám. Érdemes ezért szélesebb körben is terjeszteni a jó módszereket. Lajos Géza
