Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Somogyi Néplap 1984. október 20., szombat 10 OTTHON ÉS CSALÁD MELEG KABÁT A kabát kétszálas RENÁ­TA fonalból készül. Vegyünk haitvan dekát, ha netán ma­rad fonal, sapkát készíthe­tünk a maradékból. A pasz- szérészeket hármas tűvel kössük, a kabátot négyes tű­vel. Vigyázzunk, ne kössük szorosan ! Mellékeljük a minta leírá­sát. Méretet nem adunk, a méretet mindenki saját ma­gasságának és testsúlyának megfelelően kötéspróbával számítsa ki. A rajzon kérdő­jellel jelölt irészt azt jelen­ti, hogy a kabátnak ezt a részét bővíthetjük vagy kes­kenyebbre köthetjük, asze­rint, kinek az alakjára ké­szül. Az eleje körüli pánt a kö­téssel egybe készül lusta kö­téssel. Ha elértük a kivá­gást, mindkét pántnál hat szemet hagyjunk a csíknak, és a esik előtt (a bal olda­lon), és utána (a jobb olda­lon) két szemet fordítva kös­sünk össze. A páros sorok­ban visszafelé ezeket az összekötött szemeket simán kötjük le. A háta nyakrészére ugyan­csak azonos széles pántot kötünk, mint az elejére. A rombusz-minta leírása: A jobbfelé kötött csík: A soronkövetkező szem utáni szemet elölről beszúrjuk a szem hátulsó ívébe, leköt­jük, majd lekötjük az elő­ző szemet. A balfelé vezető csíknál a kötőtűt hátulról szúrjuk be a hátsó ívbe, le­kötjük, majd az előző sze­met kötjük le. Mindkét eset­ben a visszafelé, azaz páros sornál simára simát, fordí­tottra fordított szemet kö­tünk. A cakkos csík ugyanezzel a módszerrel készül, mint azt előzőleg leírtuk, csak két- soronként egyszer jobbra, egyszer balra kötjük a sze­meket. A rombusz mintánál természetesen, ha jobbfelé kötünk egy szemmel, előbb kezdjük a két megcsavart szemet, ha pedig a balfelé vezető szemekhez érünk, ak­kor egy szemmel tovább kezdjük a lekötést. Sz. P. Hasznos apróságok A vadrózsa gyümölcse Ha a kötött holmikat ott­hon, házi mosással tisztítjuk, az utolsó öblítővízbe tegyünk kevés ecetet, a ruhák vissza­nyerik fényüket, rugalmassá­gukat. * * * Az ablakmosó vízbe te­gyünk néhány kanál ecetet, ragyogó fényes lesz az ab­lak, és gyorsabban elkészü­lünk a tisztítással. * • * Ha nincsen hűtőszekré­nyünk, egy-két napig eltart­hatjuk a húst, ha ecetes víz­be mártott, kicsavart ruhá­ba csavarjuk, és porcelán tálban hideg helyre tesszük. * * * A birkahús elveszíti jel­legzetes szagát, ha elkészítés előtt minden faggyút és hár­tyát eltávolítunk róla, majd ecetes vízben áztatjuk. Ké­szítéskor víz helyett vörös bort használjunk, és kevés fokhagymával fűszerezzük. * * * A tojáshab hamarabb fel­verődik, ha minden tojásfe­hérjéhez egy pár csepp cit­romlevet vagy egy kiskanál vizet teszünk. A csipkebogyó magas C- vitamin tartalmú, egészséget védő gyógynövény, amelynek a nép ajkán tájanként vál­tozik a neve — bicske, bu- gya, csipkenye, gyepürózsa — a rózsafélék családjába tartozik. Európában, Nyu- gat-Ázsiában őshonos. Há­rom méter magasra is meg­növő cserje, ívben hajló ágakkal, tüskéi erősek, hor­gosak. Hazánk minden táján megtalálható, száraz, kopár területeken, mezsgyéken, ár­kok és csatornák partján, 'e- gelőkön és sziken. A csipkebogyó szedését ak­kor lehet megkezdeni, ha a bogyó üdepiros színű, ke­mény, ép és egészséges. A zöldfoltos, világossárga, na­rancs színű bogyó gyűjtésre nem alkalmas. Könnyen szedhető, naponta 20—30 ki­logramm is begyűjrthető be­lőle. A gyűjtésnél, a feldol­gozásnál a legnagyobb fi­gyelemmel és szakszerűség­gel kell eljárni. A vadrózsa gyümölcse év­századok óta helyet kapott a patikák polcain. Varázs­erőt tulajdonítottak neki már akkor is, amikor négy évszázaddal ezelőtt foghús­vérzés ellen ajánlották. A javallat szerint a csipke­bogyó porával bedörzsölt foghúsban megszilárdultak a laza fogak. A modern or­vostudomány megállapította, hogy tízszer nagyobb a C- vitamin tartalma, mint a citromnak. A-, B-, K- és P- vitamint, gyümölcssavakat, cukrot, pektint, vasat, mag­néziumot, meszet, illő- és zsíros olajat is tartalmaz. A csipkebogyóból készült szörp felfrissít és jó közérzetet biz­tosít. A különféle csipke- szöroök a magas vérnyo­másos, érelmeszesedéses, ér- szűkületes és cukorbetegek gyógyszeres kezelését ered­ményesen egészítik ki. Öregek az úttesten A közlekedési statisztikák tanúsága szerint két korosz­tály tagjai, a gyerekek és az öregek különösen gyak­ran sérülnek meg vagy vál­nak baleset ádozatává. Saj­nos, gyakran szerepelnek a baleseti krónikákban 3—5 éves kisfiúk és -lányok, akik játék közben az úttestre futva, robogó jármű alá ke­rülnek. Ami az öregeket illeti, a helyzet — ha lehet monda­ni — még elszomorítóbb. Az összes gyalogosbalesetek ál­dozatainak 40 százaléka ugyanis 60—65 évesnél idő­sebb ember, noha ez a kor­osztály az összlakosságnak csak 13—15 százalékát alkot­ja. Tehát ez a korcsoport háromszor veszélyeztetet­tebb a többi korosztálynál. Bár az idős emberek ke­veset gyalogolnak és csak rövid útszakaszokon közle­kednek, a megtett kilométer­re számított baleseti gyako­riság rendkívül magas ná­luk. Ezenkívül ellenállóké­pességük is gyenge, és így náluk a balesetek halálos kimenetele háromszor olyan gyakori, mint a fiataloknál. A legtöbb szerencsétlenség oka, hogy az idős emberek a közlekedési szabályokat nem tartják be. Négy közül három balesetnél a rendőr­ség — természetesen pusztán jogilag — az idős gyalogost marasztalja el. Az ok, hogy az idős emberek látó- és hal- lásképessége erősen csökkent, és a figyelemösszpontosítás nagyfokú romlásával erősen romlik a reaktív viselkedé­sük. Ennek folytán a köz­lekedési követelmények­nek sem nagyon tudnak ele­get tenni. Ezért feltétlenül segíteni kell az idős embereket a közlekedésben is. Elsősorban a családtagok dolga, hogy segítségükre legyenek. Kí­sérjék el a családtagok és az ismerősök az öregeket. Nagy felelősség hárul a járművezetőkre. Az autósok minden esetben tartsák szem előtt az öregek — jóllehet helytelen — közlekedési szo­kásait. Az idős emberek ugyanis gyakran körültekin­tés nélkül lépnek le a járda­szélről. A járművezetőknek különösen a csúosforgalmi időkben kell számítaniuk erre. Ha az öregek tiltott he­lyen kelnek át az úttesten, álljanak meg a járműveze­tők, és kézzel jelezzék a mögöttük jövőknek, hogy lassítsanak ők is. Az átkelő­helyekhez mindig lassan ér­kezzenek, elegendő időt ad­va az öregeknek az áthala­dás befejezéséhez. Visszata­szító, amikor a vezető a ne­hezen mozgó öregre rádudál vagy az átkelőhelyhez érkez­ve csikorogva fékez, mint­egy megijesztvén az idős embert. A koros járókelő egyébként is fél és szorong a zsúfolt­ságban, a rohanó járművek között — amit minden jár­művezetőnek tudnia kell. Minden járművezetőnek írat­lan erkölcsi kötelessége, hogy a közlekedés írott szabálya­in túl — betartsa az embe­riesség íratlan törvényeit. B.I. NYŰLHÚSRECEPTEK Nyúlpástétom A nyúlhúst apró kockára vágjuk a szalonnával együtt. A finomra vágott hagymát kevés olajon átfuttatjuk, hozzáadjuk a szalonnát, majd a húst, s kissé megpirítjuk. Kevés vizet öntünk alá, majd sóval, kakukkfűvel, pástétom fűszerrel fűszerez­zük. Beletesszük a szétzú­zott fokhagymát, majd le­fedve addig pároljuk, míg a hús teljesen meg nem puhul. A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a mustárt. Az elkészült pástétomhúst át­daráljuk (ha van lehetősé­günk géppel pépesítjük), és hűlni hagyjuk. Mikor telje­sen kihűlt, egyenletes keve­rés közben a mustáros vaj­hoz adjuk. Egy darab alu- míniumfóliát vékonyan megkenünk olajjal, rátesszük a pástétomot, rúd alakúra formázzuk, belecsomagoljuk a fóliába, hűtőszekrényben kifagyasztjuk. Szeletelve tá­laljuk. Vadas nyúlgerinc Az előző nap bepácolt nyúlgerincet hártyáitól megtisztítjuk. A füstölt sza­lonnát vékony csíkokra vág­juk. Megtűzdeljük vele a húst, majd tepsibe rakjuk. A zöldséget karikára vágjuk, a hús mellé tesszük. Meghint­jük reszelt citromhéjjal, sózzuk, borsozzuk. Sütőbe tesszük, kevés húslevest vagy vizet öntünk alá. Addig ön­tünk alá egy-egy pohárka folyadékot, míg a hús meg nem puhul. Azután a húst ki­vesszük a tepsiből, melegen tartjuk. Párolólevét a zöld­séggel együtt átpaszírozzuk. Belekeverjük a tejfölt, cu­korral, mustárral, citromlé­vel ízesítjük. Kiforraljuk a mártást, majd a felszeletelt hús mellé öntve tálaljuk. Köretként zsemlegombócot vagy makarónit adunk. M. M. Fürdés vagy zuhanyozás? Mind több embernek okoz örömet, hogy élhet a tisztál­kodás legkényelmesebb módjaival, kinyújtózkodhat a fürdőkádban vagy alaposan lezuhanyozhatja magát. Ám a melegvizes fürdés nemcsak felüdülést ad, bajt is okoz­hat. Ha valaki forró, 39—40 Celsius-fokos vízben fürdik, a kipirult testre vetett egyetlen pillantás meggyőzi arról, hogy a bőrben a fe­lületen futó erek erősen ki­tágultak. Kevesebb vért kap­nak a belső szervek, a szív és az agyvelő is, amelyek er­re nagyon érzékenyen rea­gálnak. Az alacsony vér- nyomásúak könnyen lesznek rosszul ilyen forró fürdő­ben. Ne fürödjenek forró für­dőben a magas vérnyomású- ak sem, nekik ettől még magasabbra emelkedhet a vérnyomásuk, felgyorsulhat a szívműködésük. Idősebb ko­rúak elmeszesedett és rugal­masságukból jócskán vesz­tett erei megpattanhatnak, és könnyen agyvérzés lehet a következménye. Függöny­minta Ahol a konyha ablakának vagy ajtajának több ablak­szeme van, oda tetszetős vit- rázst készíthetünk a bemu­tatott mintával. Érdekessége, hogy hímezhető kongréra keresztszemmel, mullna vagy fátyolszövetre fehér hímző­vel, laposöltéssel, ám aki a horgolást kedveli, az is el­készítheti rece- illetve delta­horgolással. Sokak szerint a fürdésnél sokkal egészségesebb, frissí­tőbb a zuhanyozás. Tisztál­kodási szempontból is elő­nyösebb, mivel az állandóan folyó víz a szennyet nyom­ban el is távolítja a bőr fe­lületéről. Képünkön a legegészsége­sebbnek tartott úgynevezett svédzuhanyt láthatjuk, amelynél a testet oldalról, több szórófejből is igen erős vízsugár éri, masszírozó ha­tást is kifejtvén. Ennek egy újabb változatánál a szóró­fejekből váltakozva hol me­leg, hol pedig hideg víz lö­vell ki.

Next

/
Thumbnails
Contents