Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
2 Somogyi Néplap 1984. október 20., szombat Szovjet—iraki tárgyalások Telepácban Baráti munkalátogatásra Moszkvába érkezett Tarik Aziz, az Iraki Köztársaság miniszterelnök-helyettese, külügyminiszter. Tarik Aziz éppen egy esztendeje, tavaly novemberben járt legutóbb a szovjet fővárosban. Az azóta eltelt időszakban más szovjet— iraki magas szintű konzultációkra is sor került Moszkvában. Az 1958-as iraki forradalom óta a szovjet—iraki kapcsolatok folyamatosan Kambodzsai segélykérés Sürgős élelmiszer- és gyógyszersegélyt kér a Kambodzsai Népköztársaság a rendkívül kedvezőtlen időjárás okozta nehézségek leküzdésére — jelentették be Phnom Penbem. Kong Sam Ol 'kambodzsai mezőgazdasági miniszter sajtóértekezletén elmondta, hogy kormánya haladéktalan segélyért folyamodik a testvéri szocialista országokhoz és a világ haladó erődhez. A kedvezőtlen időjárás és más természeti csapások következtében az eddigi esős évszak végéig (október közepe) a tervezett 1,7 millió hektár helyett csak 1,1 miilMó hektáron sikerült elvetni a rizst — a tervezett vetésterület 64,7 százalékán. A Kambodzsáival határos vietnami tartományok pénteken megkezdték a gyorssegélyek átszállítását a természeti csapások súlytotta kambodzsai területekre. fejlődnek, s legfontosabb jellemzőjük a szolidaritás az imperialista politika elleni küzdelemben, a kölcsönös tisztelet és az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás. A két ország között 1972 óta van érvényben barátsági és együttműködési szerződés, s ennek alapján jól fejlődnek a gazdasági kapcsolatok is. Tarik Aziz moszkvai tárgyalásainak fontos témája volt a Perzsa(Arab)-öböl térségében kialakult helyzet. Az immár ötödik éve húzódó háborúról szólva a szovjet kommentárok mind gyakrabban hangsúlyozzák Irak készségét a politikai rendezésre, s rámutatnak, hogy Teherán e tekintetben támasztott feltételei elfogadhatatlanok Irak számára. A nehéz helyzet ellenére a Szovjetunió továbbra is mindent megtesz az öböl körüli helyzet békés úton történő rendezése érdekében — egyebek között az ENSZ égisze alatt — mivel Irán és Irak háborúja politikai jelentőségét tekintve túlnőtt a térség határain, ürügyet szolgáltat az amerikai katonai jelenlét növelésére ebben az övezetben s ily módon közvetve az egész világ békéjére és biztonságára nézve is veszélyeket hordoz magában — mutatnak rá a szovjet kommentárok. Munkalátogatását befejezve pénteken elutazott Moszkvából Tarik Aziz. Egynapos ott-tartózkodása során megbeszélést folytatott Andrej Gromikóval, az SZKP KB PB tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettesével, külügyminiszterrel. Ronald Reagan, az Egyesült Államok „televíziós-elnöke” zavarba ejtő egyértelműséggel veszítette el első televíziós vitáját Walter Mondale-lal szemben. Kis politikai hökkenet után most sokan azt várják, s talán nem is alaptalanul, hogy a holnapi második tv-vita ennek a választási finisnek a legfontosabb eseményévé, netán fordulópontjává válik. Hogyan veszíthetett el egy ilyen igazán méretre szabott vetélkedőt Reagan, akinek kommunikációs készsége csöppet sem legenda, hanem éppenséggel a konzervatív kormányzat egyik fontos politikai hatáseszköze volt az elmúlt négy évben? Hogyan veszíthetett Monda- le-lal szemben, akinek jellegtelen külleme, színtelen hangja, s többnyire szürkékből álló politikai palettája egyáltalán nem látszott alkalmasnak egy ilyen próbatételre? Az egyik magyarázat az lehet, hogy az elnöknek sohasem volt erőssége az „egyenes adás”, s általában a nyilvánosság előtti szabad beszéd, legyen az sajtóértekezlet, vita, tv-interjú. Elnökként Reagan ritkábban tartott sajtóértekezletet, mint bármely ilegújabbkori elődje. Valamikor a tengerészgyalogosok bejrúti szálláshelyének felrobbantása után a fehér házi „szellemőrség” — Baker, Meese és társaik — egyenesen megtiltotta Rea- gannek a válaszadást alkalmilag odavetett újságírói kérdésekre. A demokrata politikus főkben most az okozza a vérpezsdítő izgalmat, hogy Mondale sikere belpolitikai vitában született. Nem így a második vita témájában, amely az Egyesült Államok külpolitikája körül forog majd. Alig van Amerikában politikai igényű réteg vagy csoport, amelynek tagjai ne tudnák: Rea- ganék külpolitikai teljesítménye védhetetlen. Mondale első tv-sikere csak pár fokot, s csak pár napra változtatott az amerikai választási barométer állásán. A műszer még mindig a demokraták oldalán jelez rossz időt, s ezen egy újabb sikeres tv-szereplés sem egykönnyen változtat. Alighanem az a baj, hogy a demokrata politikai platformban nem sikerült megvalósítani azt, ami a tévében viszonylag egyszerű: a kontrasztot. Az amerikai Paíersonban kigyulladt egy szálloda. A lángok között 13 ember lelte halálát, s több, mint 60 megsebesült. A tüzet a hírek szerint gyújtogatás okozta. (Telefotó — AP—MTI—KS) A gyilkosság és a merénylet mozgatói Brandték küldetése Ha figyelemmel kísérjük a Szocialista Internacionálé tevékenységét a legutóbbi he- tekben-hónapokban, szembe- ötlik, milyen fokozott erőfeszítéseket tesz Latin-Amerika, azon belül a közép-amerikai térség békéjének és biztonságának előmozdítására. A szervezet irodája legutóbbi ülését Brazíliában tartotta, Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke pedig fölkereste a kontinens néhány országát, hogy kifejtse álláspontját, mindenekelőtt Salvador és Nicaragua ügyében. Egyértelmű, hogy a szocialista és a szociáldemokrata pártok aggodalommal tekintenek a közép-amerikai eseményekre, az egyre növekvő ottani feszültségekre. Megnyilatkozásaikból azt lehet kiolvasni, hogy Salvadorban például szívesen vállalkoztak volna a közvetítő szerepre Duarte elnök és a hazafias erők között. Mielőtt a hét elején tárgyalóasztalhoz ült Duarte és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítást Front néhány vezetője, San Salvadorban olyan hírek terjedtek el, hogy a la Pálmában rendezett első hivatalos kapcsolatfelvételen Willy Brandt is jelen lesz. Utóbb kiderült: Duarte nem járult ehhez hozzá, mondván, a tárgyalások kizárólag salva- dori belügyet érintenek, közvetítőkre nincs szükség. Brandt most Mexikóvárosban nyilatkozott, mégpedig a közelgő nicaraguai választásokról. Elmondta: meggyőződése, hogy egyetlen kormánynak sem kellett olyan nehéz körülmények között választásokat rendeznie, mint a sandinistáknak. A Szocialista Internacionálé elnöke védelmébe vette a managuai rendszert, amely — mint kifejtette — mindenképpen igyekszik a november 4-i választások demokratikus jellegét megőrizni, s valameny- nyi párt számára biztosította a részvételt. Nem a sandinistákon múlt, hogy egyes jobboldali pártok visszautasították ezt a lehetőséget. Amint azonban Brandt rámutatott: Salvadorban a Duarte pártjától balra elhelyezkedő politikai erőket kizárták a választásokból. Aligha véletlen, hogy a Szocialista Internacionálé ilyen aktív szerepre szánta el magát Közép-Amerikával kapcsolatban. Salvadorban a hazafias erők bizonyos csoportosulásai — akárcsak Nicaraguában és a térség más országaiban — szoros kapcsolatot tartanak fenn a szocialisták és a szociáldemokraták nemzetközi szervezetével. Egész Latin-Amerikát behálózzák azok a munkáspártok, amelyek a kommunistáktól ugyan a centrum irányában helyezkednek el, de céljaikban és módszereikben a haladó politikát képviselik. Chilétől Perun át Mexikóig igen sok párt nevében is viseli a szocialista jelzőt, s közös vonásuk, hogy szembehelyezkednek a juntákkal, a katonai kormányzatok ellenzékét tömörítik. Amikor tehát a Szocialista Internacionálé most fokozott figyelmet fordít a „zöld kontinensre”, bizonyos, hogy befolyását és tekintélyét kívánja növelni. Jó ügy érdekében: a társadalmi és a gazdasági haladás szolgálatában. Gyapay Dénes Keresztyén békekonferencia A CIA ügynökei, akik beépültek a P—2 „szabadikőműves páholynak” álcázott olasz ámyékhatalmi szervezetbe, részt vettek az I. és II. János Pál pápáik életének kioltására irányuló ösz- szeesküvésefcben — erre a következtetésre jutott I. Andronov szovjet újságíró, aki kutatásainak eredményét a Lityeratumaja Gaaertacímű moszkvai hetilapban tette közzé. I. János Pál pápát, írja Andronov, utalva az egyházfő (alig egy hónappal megválasztása után bekövetkezett) váratlan halálára, két gyógyszer — nevezetesen egy digitális-készítmény és a magas vérnyomás ellen használatos effortil — keverékével megmérgezték. Külön- külön mindkét gyógyszer ártalmatlan, de végzetes, ha a kettőt együtt veszi be a páciens. A gyilkosságra azért került sor — fejti ki a szovjet újságíró — mert a pápa meg akarta tisztítani a Vatikán apparátusát a P—2 120 tagjától, mivel bűnösnek tartotta a titkos szervezet tevékenységét. A P—2 lényegében a CIA „leányvállalataként” működött. Vezetője az a Licio Gelli volt, aki hosz- szú évéken át az amerikai kémszolgálat ügynökéként tevékenykedett. A P—2 tagjai közé tartozott a chicagói származású Paul Marcinkus is, aki egytkor VI. Pál pápa személyi védelmét vezette és szintén a CIA-nak dolgozott, miközben a vatikáni bánik igazgatójának tisztjét is betöltötte. Társai, ’ nevezetesen Sindona és Calvi bankárok ugyancsak a CIA megbízatásait hajtották végre, amikor görög és olasz politikusokat vesztegettek meg. Marcinkus közeli barátja, Codi bíboros maga is elismerte, hogy több esetben dolgozott a CIA-nak. Arról, hogy a CIA-nak a vatikáni apparátusban tevékenykedő segítői meggyilkolták I. János Pál pápát, természetesen a CIA római rezidense, Frederick Breland is tudott — mutat rá Andronov. Marcinkus különleges szerepet töltött be a pápa meggyilkolásában, amire az 1978. szeptember 28-ról 29-re virradó éjjel került sor. A palotaőrség tagjai kétszer is látták a pápai lakosztály közelében Marcinkust, egyszer éjfél körül, majd hajnalban. Ez azért is „furcsa”, mert akkoriban Marcinkus a Vatikán falain kívül, egy villában lakott. I. János Pál pápa angol életrajzírója rámutatott: „Marcinkusnak nemcsak oka, hanem gyakorlati lehetősége is volt arra, hogy meggyilkolja a pápát. Mint a személyi védelem egykori vezetője alaposan ismerte a vatikáni biztonsági rendszert. A pápa halálának összes körülményei gyilkosságra utalnak. Meggyőződésem szerint megölték őt.” Marcinkus finanszírozta bizonyos fogamzásgátló szerek gyártását is, akkor, amikor a pápa megtiltotta azok alkalmazását. Marcinkus a vatikáni bankot belerántotta az amerikai maffiával folytatott milliárdos ügyletbe is. I. János Pál megtudta, hogy Marcinkus törvényellenes spekulációkat folytatott a Cattolica del Veneto Bank pénzeivel, és az egyházfő véget akart vetni ezeknek a machinációknak. Milánói katolikusok egy csoportja, amelyet felháborítottak Marcinkus törvényellenes akciói, megválasztása után levelet intézett II. János Pál pápához. Ebben azzal vádolták a vatikáni bank igazgatóját, hogy kapcsolatban áll a maffiával és több szabadkőművessel. Az új pápa utasítást adott, hogy a legszigorúbban vizsgálják ki a vatikáni bank igazgatóságának összes műveleteit. A pápa 1981 márciusában utasításban tiltotta meg a katolikus vallásúaknak, hogy részt vegyenek szabadkőműves páholyokban, mert ellenkező esetben az egyház kiközösíti őket. Nem sokkal ezután követte el a török bérgyilkos, Mehmet Ali Agca 1981. május 13-án a pápa elleni merényletet. A nyugati sajtóban annak idején hisztérikus (kampány folyt, miszerint bolgárok keveredtek bele a pápa elleni merényletbe. Ez csak arra szolgált, hogy elleplezzék a szabadkőművesek és a Vatikánban működő CIA-ügynökhá- lózat tevékenységét — írja I. Andronov. Marcinkusnak sikerült megtartania a vatikáni bank igazgatói székét, sőt érsekké nevezték ki, ahelyett, hogy kivizsgálták volna a szabadkőművesek Vatikánban folytatott üzelmeit, az említett pápai utasításból törölték azt a részt, amely szigorúan megtiltja a katolikusok részvételét e titkos szervezetekben. Eddig, írja Andronov, már tizenhat ember vesztette életét azok közül, akik részesei voltak az Agca merénylete kapcsán indított vizsgálatnak. A szovjet újságíró szerint ez csak megerősíti, hogy a török terroristát is meg kellett volna ölni közvetlenül azután, hogy rálőtt a Szent Péter téren a pápára. A feladatot Agca társára, Celikre bízták. A szovjet újságíró végkövetkeztetése szerint tehát hármas összeesküvésről volt szó a törökországi terrorista csoport — a „szürke farkasok” —, a CIA és a P—2 vezetői részvételével az olasz politikai élet amerikai ellenőrzésének biztosítására. Pénteken Japánban befejeződött az ázsiai keresztyén békekonferencia ötnapos tanácskozása, amelyen számos országból hatvan kiemelkedő egyházi személyiség vett részt. Húsz év után első ízben a Kínai Népköztársaság egyházai is elküldték képviselőjüket a konferenciára. A tanácskozás fő témája „az ázsiai békéért és a társadalmi igazságosságért” volt. Az ázsiai keresztyének tanácskozásán részt vett, és előadást tartott dr. Tóth Károly református püspök, a keresztyén békökonf erencia elnöke. Host biztosan megtalálja az igazit! NŐI ÉS FÉRFIDIVATCSIZMÁK GAZDAG VÁLASZTÉKBAN, S AB ARIA EDZŐCIPŐK (35—40-ES MÉRET) A SOMOGY ÁRUHÁZ CIPÖOSZTÄLYÄN. (72424)
