Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

1984. október 17., szerda Somogyi Néplap 5 Képek a gyárban Szirmainé Bayer Erzsé­bet képeiből rendeztek kiállítást a Pamutfonó­ipari Vállalat kaposvári gyárában. A kiállítás érdekessége a gyárban dolgozó kubai lányok­ról készült portrésor. Utószezonban is teltházra várnak A SZOT pihenőházainak többségében — 201 üdülőből 116-ban — egész évben fo­gadják a vendégeket. A be­utaltak közül sokan nem tudják, hogy a felnőttüdülők kétágyas szobáinak egy ré­szében pótágy is található, s a házaspári jeggyel a szülők vagy nagyszülők elhozhatják gyermeküket vagy unokáju­kat (kétéves kortól). Arra is volt már példa, hogy a leve­gőváltozásra szoruló kisdiá­kokat orvosi javaslatra, az üdülőés tíz tanítási napjára fölmentették az iskolalátoga­tás alól. A gyermekekkel való ér­kezést azonban előre kell közölni az üdülővel, s onnan visszaigazolást kapnak. A gyermek után a kedvezmé­nyes térítési díj a helyszí­nen fizetendő. Az utószezon­ban két helyre, Leányfalura és Sopronba, az úgynevezett kisbabás üdülőkbe a gyer­mekek egyéves kortól vihe­tők. Az év hátralevő részé­ben SZOT-beutalóval 121 ez­ren üdülhetnek. Az őszi üdülés előnyei A kedvezményes beutaló­kat minden alapszervezetben egész évre osztják el, mégis érdemes újból érdeklődni a szakszervezeti bizottságok üdülési felelőseinél. Ugyanis mindig vannak, akik meg­gondolják magukat és visz- szaadjáík a jegyet. Sokak nem ismerik, hogy az őszi hónapokban is többféle üdü­lési lehetőség kínálkozik, és a programok változatosab- bák, mint nyáron. Arról sem szabal elfeledkezni, hogy csak a főszezonra érvényes a kétévenkénti üdülési kor­látozás. Az elő- és utóidény­ben akár évente is lehet kedvezményes SZOT- vagy vállalati beutalót igényelni. A reumatikus és ízületi betegségben szenvedőket a büki, a debreceni, a gyulai, a hajdúszobóso ,ilz°N lsza- a hajdúszoboszlói, a hévízi gyógyüdülők kéthetenként várják. Nagyon fontos lenne, hogy a gyógybeutalókat csak azok vegyék igénybe, akik válójában rászorulnak. A szakszervezeti bizottságok akkor járnak el helyesen, ha a gyógyüdülők odaítélése előtt minden esetben kiké­rik a szakorvosok vélemé­nyét. A tavaly korszerűsített, siófoki Bányász üdülőszana­tóriumban baleseti sérülte­ket, utókezelésre szorulókat, bél- és epepanaszokkal küsz- ködőket, valamint vibrációs ártalomban szenvedőket fo- tgadnak háromhetes csopor­tokban. Soprontól Hollóházáig és Galyatetőtől Pécsig a termé­szetet, az» erdei sétákat ked­velők üdülhetnek. Sopronban tavaly ősszel nyílt meg a korszerűsített Csepel-üdülő egyik szárnya, a másik most szeptemberre készült el. Ma ez az épület az ország egyik legimpozánsabb üdülője. Útlevelet a beutalóhoz Az alapszervezetek többsé­be — nagyon helyesen — nemcsak az aktív dolgozók, hanem a nyugdíjasok ked­vezményes beutalásának szervezésével is szívesen fog­lalkozik. Sőt sok helyen anyagilag is hozzájárulnak az alacsony jövedelmű nyug­díjasok üdüléséhez. Jó tud­ni, hogy nemcsak az aktív nyugdíjasak kaphatnak beu­talót: azok is kedvezménye­sen üdülhetnek —, ha szak- szervezeti tagságukat fenn- tartoták —, akik a vállala­tukkal már nem állnak munkaviszonyban. Az őszi üdülést vonzóvá teszi, hogy a pihenőházak többségében összkomfortosak a szobák. Egyes üdülőkben uszoda vagy szauna, kondi­cionálószoba, játékterem is létesült, sőt Hajdúszoboszlón automata tekepálya is várja a beutaltakat. Néhány üdü­lőhelyről idegenvezetővel a szomszédos baráti országok­ba is szerveznek autóbusz- kirándulásokat. Pozsonyba lehet utazni Sopronból és Bükről is, Kassára Lillafü­redről, Nagyváradra a deb­receni és hajdúszoboszlói be­utaltak látogathatnak, aradi és temesvári úticélt a gyu­lai vendégek választhatják. Ezekre a helyekre érdemes az üdülésre útlevelet is ma­gukkal vinni. Tanulva pihenni A felnőttek mellett a gyer­mekek és a szakmunkásta­nulók utószezoni beutalására is van lehetőség. A kisdiá­kok három hétig tanulhat­nak, játszhatnak és sportol­hatnak hat iskolás üdülőben: Tóolmáson, Parádfürdőn, Pa- rádisasváron, Röjtökmuzsa- jon, Onmándkasíélyban és Milkosdszéplakon. A szak­munkástanulók háromhetes, ingyenes újhutai gyógybeu- taláson vehetnek részt. Még a beteg gyermekek­nek sem kell kimaradni az üdülésből: ők iskolaszanató­riumi beutalót kaphatnak. Az enyhén mozgássérültek Vaj tán, a légzőszervi és az asztmás általános iskolások Kőszegen tölthetnek négy hetet. De arra is van mód, hogy orvosi javaslatra a gyermekek szanatóriumi be­utaló nyolc, illetve maximá­lisan tizenkét hétre is kiad­ható. MEGYEI ŐSZI KÖNYVHETEK Mesztegnyői megnyitó A hagyományos nyári könyvhét árnyékában vala­melyest szerényebben hú­zódnak meg az őszi könyv­hetek rendezvényei. A vi­szonylagos szűkebb hírverés azonban korántsem jelenti azt, hogy az őszi megmoz­dulás kisebb jelentőségű. Sőt,: akkor láthatjuk igazi értékét, ha tudjuk, hogy ezekben a hetekben elsősor­ban a fálvak művelődési szintjének javításáért, a könyvnek a községekben való terjesztéséért indulnak harcba a szervezők. Hétfőn este Mesztegnyőn gyülekezett a megyei meg­nyitóra a falu apraja-nagy- ja. Ezen az estén Jókai Anna írónő volt a mesztegnyőiek vendége, és nagy tetszést arató felszólalásában többek közt azt hangsúlyozta, hogy ritka, ám annál örvendete- sebb az olyan protokolltól mentes rendezvény, ahol a főszerep nem az elnökség­nek, hanem a könyvnek jut. A mesztegnyőiek pedig bizonyították: jó választás volt. amikor községüknek adták a megnyitó rendezési jogát. Az írónővel egyetértve említhetjük dr. Novák Fe­rencnek, a Hazafias Nép­front megyei titkárának ih­letett, személyes élményeket fölefevenítő bevezetőjét, amelyben a könyv szerepé­ről szólt. A kulturális műsor össze­állítása is méltó volt az eseményhez. A helyi fiatal versmondók Nagy Lászlót és József Attilát választot­ták hitvallásuk megfogal­mazóiként. A műsor emel­kedett pillanatát szolgáltat­ta a balatonmáriai áfész Hosszú sor állt Jókai Anna élőtt, hogy dedikálja egy- egy könyvét támogatását élvező balaton- keresztúri kórus is, amely négy dalt mutatott be Ten­geréi Győző karnagy veze­tésével. Méltán aratott nagy si­kert — és nem a „hazai pálya” előnyei miatt — a mesztegnyői általános isko­la honismereti szakkörének műsora. A fiatalok Kövesdi Tiborné tanárnő vezetésével saját gyűjtésű táncokat, da­lokat adtak elő a táj népvi­seletébe öltözve. A hivatalos programot a műsor után könyvtombola színesítette. Belépésekor minden résztvevő díjtalanul kapott egy jegyet, amely szerencsés esetben egy fris­sen megjelent könyv tulaj­donosává tette. A rendez­vény sikerét bizonyította, hogy még a kétszázötvenes sorszám is kézbe került. No, és ha már a sikernél tar­tunk, akkor nincs jobb fok­mérője, mint az est végén dedikáltatni akarók hosszú sora. A Jókai Anna körül nyüzsgő olvasótábor alig hagyott szusszanásnyi he­lyet az írónőnek, bebizo­nyítva: bizonyos esetekben nem könnyű írónak lenni Magyarországon. Annak idején az első őszi könyv­heteknek két fontos felada­tuk volt: el kellett juttatni az irodalmat a „fehér fol- tok”-ra. 'lletve ahol ol­vasnak, ott minőségi javu­lást kell elérni. Hétfőn este az utóbbinak voltunk tanúi Mesztegnyőn. V. I. Mit ér Molière? Régen vártam már vitát olyan kíváncsian, mint va­sárnap este, amikor nagy tekintélyű és bölcs férfiak — naná, hogy férfiak, ami­kor a darab címe Nők isko­lája volt! — ültek össze, hogy kifejtsék álláspontju­kat a látottakról, és össze­csapjanak a produkciót véd­ve, támadva. Vitassuk meg! — erre szólította fel őket a műsor címe. De nem vitat­ták, inkább magyarázták; az advocaius diaboli szere­pére még formálisan sem vállalkozott senki. A műsor­vezetővel együtt öten zeng­ték a látottak dicséretét, egy közülük bölcsen úszott az árral, miközben a né­zőnek az volt a gyanúja, hogy legalább kettejüknek nem olyan hozsannás a vé­leménye a produkcióról, mint ahogy végül is állást foglalt. Nem polemizáltak a jeles férfiak, inkább felad­ták egymásnak a labdákat... Gyakori jelenség ez a kép­ernyőn, valami kamerafobia lehet, hogy feleselő szóla - mok megszólaltatása helyett a felek angyali harmóniá­kat zengetnek. Ezzel a „vi- tamódszerrel” aztán együtt jár, hogy a néző nem kap választ jó néhány fontos kérdésre. Mert ha ezek szó­ba kerülnének, akkor az ér­telmezések eltérése mégis­csak kiprovokálná a polé­miát. Annak viszont nem látom értelmét, hogy a Te­levízió valamely produkció­ját a nyílt színen agyba-főbe dicsérgettesse! Fehér György olyan ren­dezésekkel vétette észre ma­gát, mint a III. Richárd, vagy a Volpone. Arcokra, sőt szemekre — a szem a lélek tükre — kpmponált, premier plánokkal nézőt de- lejező alkotások voltak. En például először és mindmá­ig utoljára láttam hiteles­nek Lady Anna elcsábítását apósa koporsója mellett ép­pen a testek perzselő közel­sége okán a III. Richárd- ban. Ügy tetszik, Fehér György most túl akart tenni önmagán, illetve a meglelt módszeren. Gyanítom, ebben nagy szerepe volt a Bódy Gábor-filmek képi világát meghatározó látványterve­zőnek, Bachmann Gábornak. Igaz, hogy Jouvet is szür­realista módra fiktív ala­koknak ábrázolta Molière figuráit, itt azoijban vala­hogy túl sok a köd —mely­hez nem annyira Moliére-t, inkább a popkoncertek el­maradhatatlan közegét tár­sítja a képzelet —, a ba­rokknál is zsúfoltabb pom­pa, az aranyarcú táncospár stb. Mindez olyanannyira el­lene dolgozik az eredeti mű­nek, hogy elveszik a vígjá­ték, s lesz a moliére-i da­rabból melodráma: az öreg­ember nagy csalódása. S Fehér itt megpróbálja — ezért a XIV. Lajos udvarát idéző aranyos udvari világ — visszaruházni Moliére-re Arnolphe figuráját. Bejárt kisasszonyra Ágnest, a Mo­lière ifjú feleségét csábít­gató legényre Horace-t. Et­től olyarn sunyi alak ez a Horace ... Csakhogy min­den mű a valóság égi má­sa, vissza még a kulcsdráma sem fordítható a valóban megtörténtekre, ettől iroda­lom. Ezért gondolom azt, hogy Fehér György rende­zői látomása a Nők iskolá­járól egyfajta moliére-ítle- nítése a műnek. Kétség nem fér hozzá, hogy eredeti, nagyhatású látomás. Azt is megértem, hogy a kamerák elé ülő jeles férfiak néha tanácstalanok voltak egyes — az egésszel perlekedő részlete — dicséretében. Mert ugyan, ki tudná meg­magyarázni, azt a homo- szexualitást sugalló közelsé­get, amikor Horace.eldicsek- szi új hódítását éppen an­nak az Arnolphe-nak, akit ezáltal szinte felszarvaz? Már-már félteni kezdtem Kállai Ferenc fülét Hege­dűs D. Gézától... Egy bizonyos: Fehér György új rendezése komoly munkát ad majd a hivatá­sos ítészeknek, miként adott vasárnap este a fizetett di­csérők magyarázkodása el­lenére a nézőnek is! Az is biztos, hogy Kállai Ferenc élményszerűen éli meg a koros férfi szerelmi drámá­ját; egyik legjobb tévés ala­kítása ez, mely méltán ver­senyezhet év végén a kriti­kusok díjáért. Kis túlzással: francia hét volt a televízióban a va­sárnappal lezáruló. Azzá nemcsak Moüére műve tet­te, hanem a Lantmadár cí­mű remek sanzonműsor is, amelyet Nagy Katalin ese­ményszámba menően ren­dezett. Jacques Prévert és Kozma József sanzonjaiban felfedeztette velünk azt, amit Bajomi Lázár Endre így fogalmazott meg: „zse­niálisan tudta egyesíteni a legmagasabb rangú költői szépséget a tömegeket moz­gósító, duzzogva-dohogva játszó szókimondással, a rímtelen szabadvers tempó­ját a népi kiszámoló rigmu­sok ütemével...” Az utca embere énekelte saját érzé­seit ebben a sanzonfilmben, melyet B. Marton Frigyes vezetésével fényképeztek operatőrei. Nem ilyen lett .volna a műsor, ha nem Csákányi Eszter, Jordán Ta­más, Lázár Kati. Spindler Béla, Lukáts Andor, Básti Juli, Eperjes Károly szólal­tatja meg ezt a költői-zenei Világot. Élmény volt! Leskó László Ez azért mégiscsak disznóság, kérem! Be- megy az ember az üz­letbe, köszön. Tudom, hü­lyeség, mert ezek a csitrik akkor se köszönnek vissza, ha fölbukik bennük az em­ber. Rendben van, ne kö­szönjenek vissza. Én akkor is köszönök, kérem, mert hajdan engem még arra ta­nított az édesanyám. hogy minden bácsinak köszönni kell. Meg természetesen a néniknek is ... De hogy eze­ket a csitriket mire tanítja az édesanyjuk? Legföljebb arra, hogyan kell bevenni az antibébi tablettát, de még ahhoz is maflák, mert összetévesztik a kalmopi- rinnml, vagy a fiúnak ad­ják be. No, mindegy, ezen nem fogom fölizpatni magam. Odamegyek az egyikhez. He­lyesbítek, kérem: az egyik párhoz, mert ezek mindig ketten unatkoznak a zsú­folt üzletben. Szóval oda­megyek hozzájuk, és meg­kérdezem, van-e holland ta­NEMZEDÉKI ELLENTÉT petéjük. Mi erre a válasz? „Nem tudom, tessék meg­nézni a polcon, ott a máso­dik sorban.’’ No igen, ha ez olyan egyszerű lenne... Honnét második az a polc9 Elölről, vagy hátulról? Az­tán hol van rajta a holland tapéta? Alul, vagy felül? Megnézem, hogyne nézném. No de kérem,, amikor én voltam kereskedő inas, fu­tottunk a vevő elé. „Isten hozta, kedves vevő elvtárs! Mivel szolgálhatunk a ked­ves vevő elvtársnak?” Egy­szer még a városi tanács elnöke is bejött hozzánk. Ezek meg? Eh ... Tudják mi volt az a halaszthatat­lan megbeszélni valójuk? A saját két fülemmel hallot­tam. kérem. Az, hogy este, a diszkó után fölmenjen-e a Józsihoz. És vajon miért megy föl? Na miért? No ugye! Hát erről van szó, ké­rem! A szex! Mindig, és mindenütt az a szex! Jó, mi is voltunk fiatalok. Nem mondom, ha üres volt a bolt, én is elhúzódtam néha a segéd úrral csókolózni a raktárba, de nem olyan sze­mérmetlenül, mint ezek. Bár ne tettem volna . .. Mennyit sírtam, mert az iskolában zabinak csúfolták a fiamat... Ezek meg? Ellopják az any­juktól az antibébi tablettát kicserélik kalmopirinre, az meg szegény mehet az or­voshoz küretre. Tudom én, kérem, én is voltam kétszer a lányom miatt. De mindez nem érdekel, nem hagyom fölugratni a vérnyomásomat. Tudom, hogy ha a zsebembe nyúl­nék, rögtön ugranának. Egy ­ből lenne holland tapéta. De hát lopom én a pénzt? Nem lophatom, mert az üzletvezető helyettes hordja a postára. Én kérem csak abból a kevéske borravaló­ból élek, amit néha a zse­bembe csúsztatnak. A múltkor is, képzeljék, bejön az üzletbe egy olyan ügyefogyott formájú, cingár legényke. Éppen a kolléga­nőmmel beszélgettünk az áremelésről, meg arról, mi­ből lehetne olcsó vacsorát főzni. Hát nem odap.ofát- lankodott hozzánk?! Azt mondja: „Kézit csókolom, egy öltönyt szeretnék ven­ni”. Először úgy tettünk, mintha nem vennénk észre. Azt hiszik, odébb állt? A frászt. Pedig a Joli éppen akkor mondta, hogy a Nők Lapjában van egy olcsó re­cept. Be is ment érte az öl­tözőbe. Elhatároztam, hogy nem idegesítem föl magam. De ez a mafla kölyök csak nem hagyott békén. „Kézit csó­kolom, egy öltönyt szeret­nék venni.” Nem válaszol­tam, mert még azt hiszi, én vagyok a reszortos, pe­dig a Juli pultja volt. Éri csak a receptért mentem át hozzá. Erre a kölyök me­gint rákezdi: „Kézit csóko­lom, egy öltönyt szeretnék venni”. Erre aztán már én is kifakadtam. Mondom: „Jó napot! Erre az alakra? Ma­ga egy gnóm!” Képzeljék, a pasas elő­vett egy százast, és a zse­bembe gyömöszölte. Azt mondja: „Kézit csókolom, hálás lennék, ha segítene...” „Hát így egészen más, dél­ceg, szőke hercegem" —fe­leltem, és kerestem neki a raktárban egy olyan öltönyt, hogy no. Meg is szidott ér­te a főnökasszony. mert azt már ö is eladta kétszázért. No de kérem, hát valahol itt kezdődik a kereskede­lem, nem ezeknél a mafla csitriknél, akik még vissza­köszönni se tudnak ... T. Ágoston László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents