Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
/ 1984. szeptember 1., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A söntéspuit előtt Dusán gubbasztott. Ivott. Vörös haja rágöndö- rödött fülére; bamba nevetéssel fogadott minden egyes szót, amit mostohaapám. Gábor úr édesapja. Faterka mondott: — Azt mondta egyszer Ferenc Jóskának az egyik minisztere: „Kegyelmes uram! Nagyon panaszkodik a nép, jajgat, sír ...” „Még egy kis adót rája!” — felelte a császár. így ment ez mindaddig. Dusán, amíg egyszer azt mondta Ferenc Jóskának az a bizonyos minisztere: „Kegyelmes Uram! örül a nép, táncol, iszik!” Erre a császár: „Most már nem szabad, töjah adót kiróni rájuk, mentákkor nem fognak dolgozni.” Itt pedig mindenki úgy vedel, mintha mindent ingyen adnának ... Nem tudom, most mit mondana Ferenc Jóska, de azt én mondom neked, Dusán, jobban tennéd, ha legalább kisöpörnéd ezt a helyiséget, másképp a főnökasszonytól nem kapsz ebédet. £ Az öreg Gábor jót nevetett, ő tudta, hogy min; ki- , esi, meggörbült ujjáivai szaporán rakta a szódásüveget a söntéspultba, átvette a söröstől a sört. kitörölte a jégszekrény alját, összeszedte a söröskupakokat, s mire kiemelkedett felsőtesttel a söntéspuit mögül, Dusán is megállapíthatta, hogy tökrészeg az öreg. Dusán nevetett, és csámpás lábával kitántorgott az utcára. Nemsokára, amikor visszajött, nagy hangon tiltakozni kezdett, hogy ő bizony nem megy lovat hajtani még a németeknek se, ő paraszt és nem lóhajcsár. (Amikor nem akaródzott Dusánnak lovat hajtani, ak- kpr mindig azt mondta, ô paraszt.) Faterka ezen jót nevetett, mivel tudta, hogy Dusán el fog menni lovai hajtani, sőt mi több: nem akar majd visszajönni, amikor dolga végeztével jól leitatják. Az öreg Gábor azt is tudta, hogy pontosan egy hét múlva Dusán tökrésze- gen ott fog ülni az ajtó melletti kisasztalnál, lehet, hogy lent a földön, egy fillér nélkül, soványan, szótlanul és bambán. 1944 áprilisa szesztilalommal kezdődött. No, nem egész napra szóló szesztilalom volt ez, csak az esti órákra korlátozódott. — Mert Sztójai lett a miniszterelnök. Hát ez is jól kezdődik, kérem. Már kapkodunk, nem vitás — kezdte volna a beszélgetést Gábor úr az egyik újságolvasó civillel azon az áprilisi reggelen, amikor nem volt éppen szolgálatban a vasútnál, de a civil újságolvasó nem válaszolt. — Olvasta a mai lapban a kormánynyilatkozatot, kérem? — és gyorsan féldeci kevertet tett a vendég elé, hogy szóra bírja. — Köszönöm, nem iszom. — Még sose láttam nálunk, uram. Gábor Ervin vagyok — nyújtotta a kezét az idegen felé. DÉR ENDRE Hunyadi (T énynovella) — Hunyadi Ferenc vagyok —. fogott kezet Gáborral az idegen újságolvasó, és Gábor úr csodálkozására szűnni nem akaró csuklásba és nevetésbe fogott. Erre Gábor úr fészkelődni kezdett, s csak annyit tudott mondani: — Nyugodjék meg, kérem. — Hunyadi Ferenc vagyok, Hunyadi Ferenc vagyok! — kiabálta az fölemelt kézzel. — Uram, én Hunyadi Ferenc vagyok! — ujjongott még egy utolsót, aztán lerogyott a székre. Teljesen kimerültnek látszott. Barna, tüskésre nyírt haja itt-ott őszülőben, az arcán kamaszos vigyor, behorpadt, sovány mellén a szürke nagykabát szétnyílt. — Hol van az a kormány- nyilatkozat? — kérdezte ellentmondást nem tűrő komolysággal, ettől Gábor úr megijedt, s rábökött a Pesti Hírlap 1944. április 2-i számára, éppen oda. ahol az újság nyivat volt, és éppen arra a cikkre, amit az imént olvasott el láthatólag a behorpadt mellű tüskéshajú. — Ahá! Akkor ezt el kell olvasni. Ein moment... Gábor úr Falerka mellé húzódott, és a fülébe súgta: „Spiclinek látszik.” Faterka bólintott, az asztalhoz lépett, és a horpadt mellű elöl elhozta a Gábor úr által oda helyezett féldeci kevertet, valamint az elfogyasztott hosszúlépés' utáni !t > \k Babodí dombok ftu: S? y<i Felhősödbe m % (Pinczkerné Rápó Kornélia grafikái) üres poharat. Az asztal a söntéspulttal szemben helyezkedett el, s a horpadt mellű figyelemmel kísérte az öreg óriásbakancsba bújtatott csoszogását. ebből rögtön megsejtette, hogy kincstári holmihl*/ van szerencséje. Azonnyomban meg is kérdezte: — Kiszuperált az istenadta? — mutogatott a hatalmas bakancsok felé. Majd cinkosan közölte: — Én is... — Értem, értem* értem én ... — felelgetett Faterka, és odakacsintott a fiára —. mivelhogy én ezt azért hordom, mert máris ind.ulnom kell szolgálatba. Mivelhogy a szolgálat az szolgálat. — Fater, akkor , öltözz! Majd én maradok helyetted ... — Siessen, Faterka, mert az oroszok még megelőzik! — biztatta az idegen. S mentegetőzve hozzátette : — Nekem lehet; én bolond vagyok... Tiszta bolond vagyok, kérem, elhihetik. De sebaj : a nevem eszembe jutott végre, és ez a lényeg Éppen az imént, jutott < eszembe, amikor kezet nyúj-"* tottam. Hát persze, hogy Hunyadi Ferenc vagyok, ás persze, hogy bolond vagyok, s ha elmondom magának, mit értek én ezen a kormánynyilatkozaton, akkor megint kényszerzubbonyt húznak rám, éppen azért semmit nem mondok. Csak éppen megjegyzem, hogy én az utolsó pillanatban értem a városba ... Faterka fölvette a kincstári katonaruhát, a katonaköpenyt, amely szabályosan a földet súrolta, .szalutált, Gábor úrra kacsintott, és elhagyta a vendéglőt. Faterka távozása után Hunyadi Ferenc könnyíteni igyekezett a lelkén. Elmondta Gábor úrnak, hogyan tudott ő megszabadulni a katonaságtól ... Mivel a repülőtéren állandó bombazáporoktól kellett tartani (ahol repülőgépszerelőként teljesített szolgálatot), terve szerint „meghülyítette” magái. A terv véghezvitele jobban sikerült a kelleténél, mivel a repülőgépszárnyakat cipelő teherautó gyorsabban ment az elgondoltnál és kelleténél nagyobb erővel csapódott Hunyadi Ferenc fejére. — Csakugyan elájultam, és valóban elfelejtettem a nevem. Ráadásul, amikor magamhoz tértem, rettenetes dolgokat kiabáltam. Horthyt lehülyebaromoz- tam, a németekről nyomda- festéket nem tűrő szavakat röpítettem a levegőbe, Hitlert pojácakandúrnak neveztem, majd végül vezényelve magamnak, ordítottam, hogy :„Le ve-le; le ve-le”! Végül is nem tudom miért, most hazaengedtek, mert reggel a kórházban még nem tudtam, megmondani a nevemet.. „ Most meg tudom. Olyan ez. mintha újra születtem volna. Sőt mintha most kezdenék csak élni! Ami igaz is, hiszen van nevem, hát élek ... A vörös grófnő Beszélgetés Kovács Andrással új filmjéről Háborúból hazatért magyar bakák vonulnak a Lánchídon a páncélautó fedezékében. A pesti hídfőné! boldog polgárasszonyok szaladnak eléhük a barikád mögül, őszirózsát tűznek a borostás fegyveresek sapkájára. Az enyémre is kerül egy szál. Győz az őszirózsás forradalom. Előkelő nemesek, bárók, grófok, vezérkari tisztek, bankárok, gyárosok táncolnak a fényes bálteremben. Közöttük látjuk Károlyi Mihályt és elbűvölő feleségét. Ünnepel az arisztokrácia. Frakkos, úri ficsúr társaimmal magánS* is hölgyvadászatra indulok a rendező- asszisztens intésére. De mindez csak játék, jelenetek Kovács András , előreláthatóan őszig készülő nagyszabású filmjéből, melyben amatőr szereplőként vettem részt. A vörös grófnő a Dialóg Stúdió, az MTV, a MOKÉP és a Hungarofilm közös produkciója. — Miért éppen Károlyinál választotta filmje főhőséül? — kérdeztem Kovács András rendezőt. — Mert lenyűgözött a nagyszerű asszony személyisége, életútja. Húsz esztendeje ismerem. Ügy tizenöt éve portréfilmet készítettem róla a televíziónak. Alkalmam nyílt megismerkedni a két kivételes ember sorsával, munkásságával. Izgatott ennek a csodálatos párnak az élettörténete. Káro- lyiné emlékezései, korabeli dokumentumok, levelezések, ismerőseik vallomásai alapján írtam a forgató- könyv vázlatát. Károlyi voltaképpen azért érdekelt már korábban, mert a magyar történelemnek ő is egyik félreismert alakja. A Horthy-,rendszerben hazugságokat terjesztettek róla, 1949 után agyonhallgatták nevét, történelmi jelentőségét. Dramaturgiai megfontolásból választottam Kárqlyinét. ugyanis egy politikus pályája elsősorban verbálisán közelíthető meg, s én szerettem volna inkább képileg látványos, monumentális filmet forgatni. Ha Károlyi Mihály alakja állna a középpontban, túltengenének a párbeszédek, eluralkodnának á parlamenti viták, felszólalások. — Tehát áttételesen történelmi ez a film? — Pontosan. Károlyiné sorsa része a magyar történelemnek, voltaképpen egész századunkat átélte, az utóbbi hatvan évben mindig szerepet játszott, s ma is éles elmével figyeli az eseményeket,’ magas, kora ellenére még mindig dolgozik. A film előterében a férfi— nő kapcsolata áll, s ezen Rásti Juli, a címszereplő keresztül jelennek meg a történelmi események: a két forradalomb a régi Magyar- ország szétesése. — Milyennek látja és ábrázolja a Károlyi házaspárt? — A valóság tényei korlátozzák filmes fantáziámat, de Károlyiné rengeteg segítséget adott és ad munkámhoz. Rendszeresen konzultálunk, s néha jelentéktelennek tetsző részletek ellenőrzésére is megkérjük Közben alkalmam nyílt megismerni kivételes emberi karakterét. Először hűen akartam utánozni személyiségét. Fiatalkori képeinek birtokában olyan színésznőt próbáltam felkutatni, aki külsőségekben is hasonlít hozzá, de ez nem sikerült, hiszen annyira szuverén egyéniség. Arisztokrata ifjú hölgy, kivételes intellektussal, műveltséggel. Kortársainak leírásai szerint nőként is gyönyörű, vonzó, szilaj, önálló személyiség, el kellett szakadnom a fotóktól, személyes emlékeimtől, elképzeléseimtől. Életéből bizonyos valód! epizódokat elhagytam, helyettük másokat találtam ki. „Modellem” kissé méltatlankodva olvasta az általam konstruált szerelmi jeleneteket, de nem tehettem mást, mint hogy a naplója e vonatkozásban rendkívül tartózkodó. Vitáink során hétköznapi konfliktusairól, természetes összezördüléseikről próbáltam érdeklődni, ám sajnos a megszépítő emlékezet meglehetősen elhalványította ezeket. Periig éppen ez a film egyik témája: hogyan képes két ennyire erős egyéniség évtizedekig eltéphetetlen emberi szövetségben együtíél- ui. — Miért volt nehéz ez számukra? — Az akkori normák szerint sem voltak összeillő pár. A kettőjük közötti tizennyolc év korkülönbség nagy szálka volt környezetük szemében. Ellentétet ■ szítottak a két család erősen eltérő tradíciói, politikai törekvései. Megismerkedésük idején Károlyi már tehetséges politikus, kialakult jellem, és tíz év óta együtt éi egy életkorban hozzáillő, de férjes asszonynyal. Karolyi nem forradalmár, de ellenzéki. Az arisztokrata családban politizáló légkörben felnövő, minden iránt érdeklődő Katinka számára az alkat nagyon vonzó. Kettőjük szerelmének az lehetett a titka, hogy felismerték azokat az értékeket, amiket egymástól kaphattak. A kölcsönös megbecsülés, és a szellemi rokonság segítette át őket a későbbi nehézségeken. — Noha nem kimondottan történelmi filmet forgatnak, mégis évtizedeken átívelő tablót rajzolnak. Hogyan teszik hitelessé a kort, a figurákat? — A díszletek, a jelmezek, a választott helyszínek eredetiek, korhűelj. A stilizálás elsősorban képi megoldásokban realizálódik. Barna, yirazsírozott fotók hatását keltő jeleneteket is felveszünk, melyek önmagukban meghatározzák a film színeit, levegőjét. Az eredeti, híradójelenetek így könnyebben is illeszkednek. Az operatőr Bíró Miklós. A címszerepet Básti Juli, Károlyit Bács Ferenc játsz- sza. Főszereplők: Kállai Ferenc (Andrássy gróf), Toí- nay Klári (Károlyi nevelőanyja), Bálint András (Já- szy Oszkár), Tordy Géza (Tisza Kálmán) és Torday Teri (Madelaine). Sámathy Tamás JOHN FRACCY Patricknek egy ismerőse elintézte, hogy soron kívül fogadja egy orvos, aki arról. volt híres, hogy különleges altató segítségével kezeli az elhízott pácienseket. — Zft vannak ezek a tabletták. Egy hétig minden este, elalvás előtt, bevesz egyet. — Es a diéta? — érdeklődött Patrick. — Semmiféle diéta nem szükséges! Hazatérve, Patrick lefeküdt, bevett egy tablettát, és nyomban elaludt. Azt álmodta, hogy egy fantasztikus szép szigeten sétál. A sötétkék égen mélytüzű csillagok ragyogtak; a partra csapódó, meleg hullámok simogatták meztelen lábát. Hirtelen egy mesésen szép HATÁSOS GYÓGYMÓD nő bukkant föl előtte. Patrick habozás nélkül odaugrott, és karjába zárta. A szép teremtés azonban meglepő könnyedséggel kisiklott karjai közül, és futásnak eredt. Patrick természetesen utánairamodott. Addig futott, míg végül kimerültén lerogyott az egyik pálma tövében. És ebben a pillanatban fölébredt. Hamar rájött, hogy a saját ágyában van — teljesen összetörtén, verejtékben úszva. így ment ez hét napig — ugyanaz a sziget és ugyanaz a víz, ugyanaz a szépséges teremtés, rövid ölelés és a hosszú futás. Amikor a kúra véget ért, a mérleg tanúsága szerint Patrick tíz kilót fogyott. Barátja, Sean, aki ugyanolyan kövér volt, valósággal elámult, amikor szemügyre vette a szokatlanul karcsú Patricket. — Nyilván valamilyen különleges diétát tartottál, olyat, mint az űrhajósok? — kérdezte irigyen. Patrick töviről hegyire elmondott mindent, és közölte az orvos címét. — Itt vannak ezek a tabletták. Egy hétig minden este, lefekvés előtt, bevesz egyet — hagyta meg neki is az orvos. — Értem! — bólintott Sean, és elégedetten sietett haza. Az ö kúrája azonban kissé másként alakult. Sean lenyelte az első tablettát, lefeküdt, és elaludt. De a délvidéki sziget és a szépségés np helyett neki egy szőrrel borított, vérszomjas emberevö jelent meg álmában. Sean ijedten futásnak iramodott... ' És amikor érezte, hogy ereje fogytán van, fölriadt. Valósággal úszott a verejtékben, és zihálva lélegzett. így ment ez hét napig. A hét végére Sean testsúlya is. tíz kilóval csökkent. Akkor elhatározta, megérdeklődi Patricktól, hogyan lehetséges az, hogy kúrája olyan kellemes volt, ő pedig majd meghalt a rémülettől. — Minden rendben van — válaszolta Patrick. — Hiszen én protekció révén jutottam be ehhez az orvodhoz, te pedig amikor rád került a sor ... Fordította: Génért György
