Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

XL évfolyam, 212. szám Ara: 1,40 Ft 1984. szeptember 9., vasárnap Folytatta munkáját az EDP kongresszusa Elfogadták a szervezeti szabályzatot KOROM MIHÁLY FELSZÓLALÁSA AZ IDEI ÚTTÖRŐÉV FELADATAI Az eltelt negyven esztendő eseményeinek megismerését tűzték célul Egy határozat évtizede Tízéves a közművelődési párthatározat. Érdekesnek ígérkező rádióműsor is fog­lalkozik e témával ma dél­után. Megszólalnak majd megalkotásának szorgalma­zói, törvénybe fogalmazói közűi is: politikus, szocioló­gus. Nyilván szó esik a ha­tározat és a közművelődési törvény előzményeiről, létre­jöttének társadalmi, gazda­sági, kulturális okairól, vég­rehajtásának eredményeiről. Somogyi tapasztalatok is megelőzték, sürgették a ha­tározat, illetve egy évvel ké­sőbb a törvény létrejöttét. Izgalommal vártuk. Tudtuk, hogy nem lesz mindenre ha­tásos csodagyógyszer. De joggal és okkal hittünk a változásokban, katalizátori hatásában, hiszen a Közpon­ti Bizottság határozata nem­csak közvetlen, gyakorlati célokat fogalmazott meg, ha­nem elvi jellegű és jelentő­ségű volt. Egyaránt szólt ve­zetőhöz és művelődő, műve­lődni vágyó emberhez. A tennivalók irányát határozta meg, hogy nyomában kidol­gozhassák a helyi adottsá­goknak, lehetőségeknek és a konkrét munkaterületeknek megfelelő intézkedéseket, terveket, programokat. Le­ninnek azt a gondolatát tar­tották szem előtt, hogy ezen a területen nem lehet „lo­vasrohamokkal” csatát nyer­ni. Mindezek figyelembevé­telével a törvény célja nem is lehetett más, mint hogy „meghatározza azokat az alapvető jogokat és köteles­ségeket, amelyek elősegítik a fejlett szocialista társa­dalmat tudatosan építő, mű­veltségüket és szakmai kép­zettségüket folyamatosan tö­kéletesítő, szocialista világ­nézetű és magatartású sze­mélyiségek létrejöttét, az ál­lampolgárok művelődési igé­nyeinek felkeltését, tovább­fejlesztését és kielégítését.” A megfogalmazásban az is benne rejlik, hogy a közmű­velődés új szemlélete segíte­ni képes a dolgozó ember­nek abban, hogy munkáját tudatosabban, eredményeseb­ben végezhesse. Bennefoglal- tatik a szocialista demokrá­cia fejlesztésének lehetősége a kulturális feltételek kiala­kításában is. De az is, hogy a közművelődés támogatása minden vezetőnek kötelessé­ge. S folytathatnánk a ha­tásvizsgálat módszereivel még sokáig ... Sok somogyi példa sorjá­zik minden kitételre. így ar­ra is, hogyan ösztönözte kö­zösségek létrejöttét a hatá­rozat, s az általa sürgetett szemléletváltozás. A munka- kultúra, a szakmai képzett­ség rendszeres kiegészítésé­ben, megújításában, az újabb ismeretek megszerzésében is vannak eredmények. Tíz év természetesen ta­nulóidő. S miután a határo­zat és a törvény nem csoda­szer, sikere a végrehajtástól függ. Az intézmények és az egyes emberek akaratától, tisztességétől, cselekvőkész­ségétől. Az állam támogatá­sa, a helyi gazdasági ténye­zők — vállalatok, téeszek — segítsége csak ott hathatós, ahol a közművelődés dolgo­zói maguk sem tapasztalat­lanok a jó értelmű gyakor­latiasságban. Addisz-Abebában szom­baton a külföldi vendégek felszólalásával folytatódott az etióp dolgozók pártjának alapító kongresszusa. A ma­gyar párt- és állami küldött­ség vezetője, Korom Mihály, az MSZMP PB tagja, a KB titkára a délutáni ülés első szónokaként lépett a mikro­fonhoz. Küldöttségünk vezetője a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében köszöntötte új test­vérpártunk alapító kong­resszusát, amelynek átadta a szocializmust építő magyar nép, a magyar kommunis­ták és személy szerint Ká­dár János testvéri üdvözle­tét és jókívánságait. Méltatta a két nép között az utóbbi évtizedben meg­erősödött és kiszélesedett együttműködést és barátsá­got, amelynek alapja a marxista-leninista eszme, a világ haladásáért és béké­jéért folytatott közös harc, egymás kölcsönös megbecsü­lése. Népünk, az etióp forrada­lom kezdete óta különös fi­gyelemmel és együttérzéssel kíséri küzdelmüket, elismeri eredményeiket, jelentős vív­mányaikat — hangsúlyozta Korom Mihály. Ezek közül is kiemelkedik a jelenlegi esemény, a marxista-leninis­ta élcsapat párt megalapítá­sa. Ismerjük és nagyra érté­keljük azt a szerepet, ame­lyet önök vállaltak a világ haladásáért küzdő erők so­rában, a még gyarmati sor­ban sínylődő népek küzdel­mének támogatásában, az af­rikai egységszervezet tevé­kenységében és az el nem kötelezett mozgalom haladó és antiimperialista céljainak megvalósításában. Vívmányaik értékét még- inkább növeli, hogy azokat a külső agresszió és fenye­getettség, valamint a belső ellenség aknamunkája köze­pette érték el — mutatott rá beszédében a magyar kül­döttség vezetője. Ezután Korom Mihály is mertette a magyar népnek a szocializmus építésében el­ért sikereit, a felszabadulás Sűrű levelű cukorrépa­táblákra, rozsdásodó kukoricatengerre kacsint ki a nap a bárányfelhők közül. A gépbúgás ilyen messziről da­rázs dongásává szelídül. Két fehér lepke kergetözik; nem tudják, hogy már nem so­káig. \Bent a faluban a gó­lyák bezzeg érezték az időt. Már a fecskéknek is mehet- nékük van; kecses figuráikat a levegőbe közösen írják. Néni ácsorog a kapuban, szemben a buszváróval, meg- megállnak egy kicsit beszél­getni vele a városból most érkezők, boltból jövők. Ilyen­kor csöndet parancsol a ku­tyának. Máskor van annak szólási joga. Hogy az utolsó asszony is ellép előle, oda­ballagok. Árnyékot tart a szeme fölé, úgy néz, ismerős vagyok-e. Nem, de azért a jó szóra jó szó kell, nem olyan, ami elsöpri a másikat, mint a ^kártyában a lapok. — Mari néném — kérdem a megismerkedés egyszerű aktusa után —, mit ígér az ősz? Schwarz Károlyné elérti, óta eltelt négy évtized ered­ményeit. Rámutatott, hogy Magyarországon érvényesül a marxista-leninista párt vezető szerepe, dolgozók milliói vallják magukénak és követik a párt politiká­ját, és a magyar társadalom alapvető jellemzője a széles népi-nemzeti egység. Ugyanakkor az utóbbi években mi magyarok is a korábbinál nehezebb külső és belső feltételek között élünk és dolgozunk, annak következtében, hogy az im­perializmus egyre kihívób- ban lép fel a szocializmus, az új társadalmat építő országok, köztük hazánk el­len is — mondotta. Meg­győződésünk, hogy akkor veszünk részt hatékonyan a haladó erők harcában, ha népünk egysége szilárd ma­rad, ha országunkat a szo­cializmus sikeres építése jel­lemzi. Azt akarjuk, hogy barátaink változatlanul úgy tekintsenek ránk, mint a szocializmus, a béke és a nemzetközi szolidaritás b'z- tos pontjára. Az elmúlt évek során nagy jelentőségű Változások történtek itt, Afrika földjén is. Létrejöttek a haladó, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás útját kö vető országok. Meggyőződé­sünk, hogy az önök ügye igazságos és semmilyen visz- szahúzó erő nem tudja meg­akadályozni céljai!; elérését. A magyar nép támogatja az afrikai népeknek a fel- emelkedésért vívott igazsá­gos harcát. Szolidárisak va­gyunk az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak az apartheid politika megszüntetéséért folytatott harcával. Országaink pártjait egy­máshoz kapcsolja a testvéri szolidaritás, a marxizmus- leninizmus eszméje és a szocializmus építésének kö­zös célja. A magyar nép, híven követve internaciona­lista elveit, a jövőben is támogatja Etiópia népét és szolidáris küzdelmével — hangsúlyozta Korom Mi­hály. A magyar küldöttség ve­zetője végezetül eredményes munkát kívánt az etióp dol­mit akarok a kérdéssel. Bar­na szeme derűt villan. — Na, elsorolom, ha tény­leg érdekli. — Csak a legelejéről! Megvan az a fonal, lehet belőle hímezni az egyetértés vásznát. — Na, hogy tudja, ’sz lát­hatja is, mindjárt itt van szem előtt. Az alma potyado- zik, már majdnem mind a fa alatt vár. A sárga szilvá­nak a férgese hullik, most akarom összeszedni. Kis pá­linka lesz belőle, kontyalá- való. Hanem, tudja az apró vetemény, az kevés lesz. A paradicsony! A paprika is rútul néz ki. Ugye, a hindá- ja nagyon szép, de azzal mit ér az emberlánya? Eső kel­lene, nagyon. Akkor ipered- ne. Mondjam tovább? Megbiztatom, s nemcsak azért, mert ez a dolgom. gozók pártjának, az alapító kongresszusnak, és köszön­tötte a résztvevőket az etióp forradalom közelgő tizedik évfordulója alkalmából. A magyar párt- és állami küldöttség vezetője, akinek a beszédét a kongresszus lel­kes tetszésnyilvánítással fo­gadta és az elnöklő Men- gisztu Hailé Mariam baráti kézszorítással köszönte meg, átnyújtotta az EDP-nek az MSZMP ajándékát: a tanácsköztársasági emlékmű kicsinyített mását. A tanácskozás szombaton elfogadta az előzetesen már a szerveződő pártsejtekben is megvitatott szervezeti sza­bályzatot, amely kimondja, hogy az EDP a marxizmus- leninizmus, a proletár inter­nacionalizmus és a demok- raikus centralizmus alapján áll. Az EDP alapító kongresz- szusa folytatja munkáját. — Na, idehallgasson! A krumpli terem, szebben hoz, mint tavaly, de az az eső ar­ra is jó volna, hogy köny- nyebb lenne felszedni. Ta­valy 25 mázsa kukoricám termett, az idén több lesz, úgy nézem. Aztán tudja, mit ad még a kert? Sütőtököt. Nagyon finom étel télen an­nak, aki szereti. A spárga­tökből jó főzelék lesz; benn várja a sorát a hűtőszek­rényben. Már zöldbabot is tettem el télire. Máma így megy ez, decemberben is le­het frisset főzni. Hát hogyne lehetne a tévé, a rádió korá­ban! Mindent kitalál az em­beri elme. Kedvem telik szavaiban. Nem is titkolom. Olyan asz- szony a Mari néni, akinek az arcán a ráncok nem a hara­got, vagy a bút formálják, hanem a mosolyt. Fején a Szeptember elején az ál­talános iskolákban több mint 1 millió 200 ezer út­törő és kisdobos kezdte meg ismét a tanulást, és egyúttal az 1984—85-ös úttörőév fel­adatainak teljesítését. A piros- és a kéknyakkendős pajtások közösségei — az Üttörőszövetség Országos Tanácsának irányelvei alap­ján — elsősorban a csapat­élet hagyományainak meg­őrzését és építését, a felsza­badulás, s az azóta eltelt negyven esztendő esemé­nyeinek megismerését tűz­ték ki célul. Közös dolguk lesz, hogy fejlesszék csapat­alkotmányukat, mindenna­pi tettekkel és romantikus játékokkal köszöntsék ha­zánk felszabadulásának 40 évfordulóját. Az úttörőév első szakasza szeptember 23-tól 1985. áp­rilis 4-ig tart. A gyerekek, kendő hátra van kötve, mintha még mindig a fonói kontyot viselné, mint me­nyecske korában. — Elment fölöttem a het­venedik esztendő is, úgy néz­zen rám. Aztán még kime­gyek a högybe is, mikor a szőlő kívánja. Kapáltam, te­tőztem. Tudja, mi a tetőzés? A fölső leveleket lecsípdesi az ember lánya, hogy a für­tökhöz hozzáférjen a napsu­gár. Most már csak a szü­retre lesz gond azon a két­száz négyszögölön. Október derekán, úgy gondolom. — Egyedül nehéz lehet... — Az uram hat éve ment el szegény, infarktusban. A fiam Dombóváron buszveze­tő. Van unoka is! Azért, ha munka van, megjönnek, és akad segítség itt is a roko­nok, jó ismerősök között. közösségeik részt vesznek lakóhelyük társadalmi ese­ményein, településük felsza­badulásának évfordulóján üdvözlik a szabadság Batto- nyáról Nemesmedvesre tar­tó lángját. Teendőjük az úttörőközösségek kapcsola­tainak szélesítése, a csapat- élet rendszeressé tétele, s az ünneplés helyi sajátosságai­nak megtalálása. Az úttörőév második sza­kaszában, 1985. április 5-től augusztus 31-ig az úttörő­közösségek felkészülnek a XII. VIT-et köszöntő, és annak eszméjét kifejező gyermeknapi VIT-raajálisra. A nyári táborok tagjai ma­guk alakítják ki majd prog­ramjukat, s a lakóterületi úttörő közösségek önkor­mányzatának fejlesztésével várhatóan javulni fog a he­lyi szünidei programkínálat is. Jól benne járunk a dél- elöttben. Hátul kacsák, tyú­kok sereglenek. Negyven szárnyas; a tojás a felvásár­lóhoz vándorol a kosárban. — Abban az időben, amit a gyerekek már mesének hisznek, volt tizenkét kis- holdunk. Valahogy megél­tünk. Aztán téesz lett, oda soroltunk. Jó tíz éve, hogy utoljára voltam kapálni. Nem úgy ám, mint máma: gyalog mentünk ki, akármi­lyen messze volt a tábla. Most meg hordják, viszik a jónépet. — Azért a kert, a kukori­ca háztáji csak megfájdítja a Mari néni derekát ma is. Jól megnéz magának. Olyan lehetek, mint akinek hiába beszélnek. — Hová gondol? Gyün a kombány, leszedi, a csutaté- pő a szárral végez, a tövét meg beleszántják a földbe, hadd rothadjon trágyává. Még a kertbe is begyün a zetor; az dolgozik ... Ingatja a fejét, méltatlan­kodva. Este gondolok rá me­gint. Zápor suhog. Leskó László Négymillió négyzetkilométernyi területet fog át Szibéria egységes energiarendszere, amely­nek irányítóközpontja Kamerovóban van, E rendszerhez tartozó erőművek összteljesítmé­nye az utóbbi három évben több mint hétmillió kilowattra nőtt. Képünkön: épül a Jenyi- szejre telepített szajano—sucsenszki erőmű, összes egységét jövőre kapcsolják be a ter­melésbe

Next

/
Thumbnails
Contents