Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-30 / 230. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL évfolyam, 230. szám Ara: 1,40 Ft 1984. szeptember 30., vasárnap Zene és nemzet A százéves operaház második megnyitása nemzeti üggyé váll Egy ország figyelte a képernyők és a hangdobozok mellett, hogyan tért vissza a színpadra töretlen hanggal, elegánsan, lenyűgözően a 66 esztendős Simándy, hogyan tette fel a koronát minden eddigi teljesítménye a 61 éves Melis. Nézték, hallgatták a Bartók muzsikájától korábban idegenkedő tömegek a fából faragott királyfi sorsának alakulását, a Kodály által nemzeti hőssé általánosított református prédikátor panaszát. Régen, nagyon régen hangolt egy egész nemzetet egyetlen hullámhosszra úgy esemény, minit ez a csodálatos ünnep. Hasonló büszkeséggel halljuk, olvassuk naponta a híreket hangszeres művészeink, operaénekeseink szerepléséről a nagyvilágban, arról, hogy a Kodály-módszcrt bámulatos eredményekkel adaptálták Japánban és az Egyesült Államokban, s hogy újabb magyar hanglemezek nyerték el a párizsi Charles Cros Akadémia nagydíjai tv" Gyönyörű a kirakat. Legfeljebb azon törhetjük a fejünket, honnan érkezik bele az utánpótlás. A raktár ugyanis korántsem ennyire zsúfolt. .. Kinek ne tűnt volna fel, hogy iskolásaink a nagyszünetekben diszkóra vagy kemény rockra futkároznak az udvaron, a népi muzsika legfeljebb az órákon kerül szóba afféle elsajátítandó penzumként? Ki ne sorolná a „magas művészet” illetékességi körébe például Bartók: Gyermekeknek című pofon- egyszerű zongoraciklusát, vagy a Psalmus Hungaricust, holott — ha nem munkálnak bennünk előítéletek — ezt is, azt is populáris műként kellene elkönyvelnünk? Melyik publicista ne háborgott vagy élcelődött volna az ének-zene tantárgy alacsony óraszámán, melyben ugyan történt némi változás mostanában, sőt, jövőre már az ének is a választható érettségi tárgyak között szerepel, a lehetőségek mégsem métóak Bartók és Kodály honához. A zene — aligha kétséges — a magyar kultúra legfontosabb „erportcikke”. Vonatkozik ez nemcsak klasszikusaink kompozícióira, nemcsak előadóművészeink közmondásos kiválóságára, hanem mai szerzőinkre is: jól tudjuk, mekkora visszhangot keltettek külföldön Kurtág. Durkó, Balassa, Sugár, Ribáry szerzeményei. De megmaradhat-e eme hírünk- nevünk, s megmaradhat-e egyáltalán nemzeti önérzetünk, ha a muzsikát — félig- meddig intézményesen is — az úgynevezett elitkultúra részének tekintjük, ha a filharmóniai koncerteken — ki ne tapasztalta volna? — a ^társasági önmutogatáSTa vágyó nagyestélyis-feketeöltö- nyös-kösöntyűs szonobokkal találkozunk rendre s, nem fertőzetlen fiatalokkal, a partitúraolvasásban ugyan járatlan, de a szépségre ösztönösen érzékeny munkásemberekkel és kispénzű fiatal értelmiségiekkel ? Ennyit csupán, az ünneprontás szándéka nélkül, s a kodályi százéves terv sikerében reménykedve, a holnapi ünnep elé. Lengyel András Á tizedik országos békekonferencia előtt Október 27-én ül össze Budapesten a X. országos békekonfereácia. A hazai békemozgalomban munkálkodó tíz és százezrek, társadalmi munkások legmagasabb szintű és legátfogóbb fórumát legutóbbi, júliusi ülésén hívta össze az országos béketanács. A közelgő konferencia programjáról, törekvéseiről érdeklődött az MTI tudósítója az országos béketanács ügyvezető elnökségénél. Békemozgalmunk képviseletében 800 — munkahelyi kollektívák és helyi társadalmi testületek által megválasztott — küldött vesz részt a konferencián, s mintegy 200 hazai és külföldi vendéget is meghívnak. Az országos békefórumnak kétnapos programja lesz. Számadást készítenek az 1978 decemberében tartott IX. magyar békekangresz- szus óta eltelt hat esztendő mozgalmi munkájának eredményeiről, illetve programot adnak a további esztendők békemozgalmi tevékenységéhez; megújítják a mozgalom vezető testületét, az Országos Béketana- csot. Ezek lesznek a főbb mozzanatai a konferencia tervezett plenáris üléseinek. Ugyanakkor szekcióüléseket is a programba iktattak hat főbb témakörben — ezek- „Az ifjúság békére, szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésénél; időszerű kérdései”, „Európai biztonság, leszerelés, enyhülés”. „Fejlődés, béke, szolidaritás”, „Írók, művészek a békemozgalomban”, „Tudósok felelőssége a békéért", „A 35 éves békemozgalom útja, aktiális feladatai hazánkban, tevékenységének formái, módszerei”. A konferenciára készülő beszámoló — az előzetes tájékoztatás szerint — elsősorban arról ad számot, hogy a legutóbbi kongresz- szus óta hazánkban erősödött a békemunka politikai tartalma, szélesedett a mozgalom társadalmi bázisa, kiterjedtebbé váltak nemzetközi kapcsolatai. A mozgalom cselekvőén szolgálja hazánk bel- és külpolitikai törekvéseinek megvalósítását, erősíti népünk politikai aktivitását, a béke védelméért érzett felelősségét, sikeresen járul hozzá a szocialista nemzeti egység erősítéséhez. Az elmúlt évek megannyi hazai rendezvénye, mozgalmi eseménye, a társadalmi aktivitás meggyőzően kifejezésre juttatta, hogy népünk szilárdan elkötelezett a béke ügyében, szolgálatában. Az elmúlt évek során létrehozták az OBT Ifjúsági- és Diákbizottságát. szerte az országban ifjúsági csoportokat és klubokat létesítettek a fiatalok politikai nevelésének. aktivitásának serkentésére. Az egyházak békemozgalmi tevékenységének élénkülését jelzi, hogy a protestáns, az ortodox. az unitárius és az izraelita felekezetek képviselőinek közös kezdeményezésére életre hívták a magyar békemozgalom Egyházközi Békebizottságát. Országszerte elismerést keltett a „Felelősséggel a hazáért és az emberiségért” gondolattal megtartott papi békekonferencia. Nemzetközileg is jelentős visszhangja volt az atomfegyvermentes Európáért szervezett magyarországi akcióknak, a béke és barátsági hónap évenként ismétlődő rendezvényeinek, a velencei, a pusz- tavacsi békefesztiváloknak, a szolidaritási akcióknak. Az Országos Béketanács továbbra is fő céljának tartja, — s erre megerősítést kér az országos konferenciától is —, hogy kellő időben és formában reagáljon a világ eseményeire, juttassa kifejezésre nemzeti és internacionalista érdekeinket, elkötelezettségünket a békéért. Fontos eredmény a párbeszéd ténye Ronald Reagan és Andrej Gromiko „nyugodt és tárgyszerű” légkörben tárgyalt — mondotta a találkozó után tartott tájékoztatón Shultz külügyminiszter. Utalt arra, hogy Gromiko a tőle megszokott határozottsággal fejtette ki a megtárgyalt kérdésekben a szovjet álláspontot. Az eszmecsere során, amely a munkaebéddel együtt mintegy három és fél órás volt, élénk hangvételű párbeszéd folyt A találkozó után az amerikai fél tartott tájékoztatót. Shultz azt mondotta, a felek abban állapodtak meg, hogy „kapcsol a'ban maradnak egymással”. Konkrét megáiSzedésre érettek a tömött fürtök A szüret megyeszerte folyt a hét végén: a korai fajták termését szedték a kistermelők és a nagyüzemi gazdaságok. A változékony, esős időjárás után elsősorban a kistermelők szőlőskertjeiben sürgetik a szüretet. Az idén több, mint 5 ezer hektár termését kell betakarítani a megyében. A szőlőterület egy része — mintegy 3100 hektár — a kistermelőké. lapodások nem születtek a tanácskozáson, amelynek előre jelzett célja nem is ez volt. Az érintett témák közé sorolta az amerikai külügyminiszter a szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetét, a nukleáris fegyvereik kérdését, néhány regionális kérdést. Ezek közül Shultz az Irak és Irán közötti háború, Libanon és a Palesztin nép helyzetének témáját említette meg. A nukleáris fegyverek és a leszerelés témakörét érintve mind Reagan, mind Gromiko szóit az űrfegyverkezés, a világűr fegyvermentesítésének témájáról is. Az amerikai miniszter szerint ez „két határozott egyéniség” eszmecseréje volt, amelybe a tárgyalás többi résztvevője csak kevéssé kapcsolódott be. Lapzarta Andrej Gromiko szovjet és George Shulltz amerikai külügyminiszter második találkozója hélyd idő szerint délelőtt tíz órakor kezdődött meg az amerikai külügyminisztérium épületében. A két külügyminiszter tárgyalása — az eredetileg jelzett egy óra helyett — két óra hosszat tartott. Grorniko a tárgyalásról távozva nem nyilatkozott a nagy számban várakozó újságíróknak. Shultz külügyminiszter mindössze annyit mondott, hogy „érdemi” tárgyalást folytattak s megállapodtak abban, hogy a kapcsolatot diplomáciai csatornákon keresztül tartják fenn, mégpedig „nem alkalmilag, hanem igen alapos módon.” ÁTÁLLÍTOTT ÓRÁK Borongás már sokszor az idő, és a nyárra átállított óráinkat is vissza kell térítenünk az eredeti időszámításhoz. Mennyivel könnyebb a dolguk most a hagyományokhoz ragaszkodóknak: csak egyet csavarintanak a gombon, és máris a megfelelő helyen állnak a mutatók. A korszerű kvarcórák tulajdonosai pedig tűt, tollat vagy ceruzát fognak, nyomogatják a gombokat, és amikor már egészen összezavarták a digitális csodát, akkor elviszik ahhoz az élelmes órásmesterhez, aki ingyenes óraátállítást hirdetett az újságban — állandó javíttató pácienseket is remélve akciójától. Akár jelképnek is fölfoghatjuk a különféle órák többjajta átállítgatását, s miért ne fognánk föl annak. amikor jelképekben gondolkodni és ilyenekkel játszadozni színes, kellemes dolog. Akár a bibliát forgatjuk irodalmi ős-műként, akár a népmesekincset böngészgetjük — nemcsak a magunkét — lépten-nyomon találkozunk a képes „beszéddel”, amely sokszor jobban s egyszerűbben magyarázza meg a dolgok mikéntjét, mintha valójában szigorúan a témáról magyarázkodna az Írás. Nos hát tegyük ezt az óraátállításl kettős jelképpé itt. Nem. nehéz. Vegyük elsőbben is a hagyományos zseb- és karórák szépségét, könnyű engedelmességét, sok évszázados idő-képét Mondhatják ezek a maguk nemében csodás kis szerkezetek nekünk: járt utat járatlanért el ne hagyj. S ha jól szemléljük ezt a köny- nyen maradiságra is csábító szólást, akkor szólhatnak szép óráink arról is: óvd, vigyázzad azt, ami régi és hasznos, azt, ami régi és kívül-belül becses, azt, ami régi és jól használható, mert lám-lám, egyszerűségével szolgál téged, és ódonságá- val hozzákapcsol az elmúlt időkhöz, meggyökereztet a múltadhoz. S nézzük meg eztán új óráinkat, valamint átállításukat. Súghatják: új seprő jól seper. Egy kis fáradozással hamar rájöhetünk, átállításuk nem ördöngösség, bárki megtanulhatja, aki odafigyel. S ha jól szemléljük mindezt, akkor szólhatnak új óráink arról is: keresd a korszerűt, a meg- újulót, mindig igyekezz befogadni a szokatlant. íme, állandó lüktetéssel mutatjuk neked az idő múlását. Aki lemarad, tévedni fog, rosszul cselekszik, aki ösz- sze-vissza kétbalkezesen nyúl az újdonságokhoz, annak meggyűlik a baja az idővel, és a végén semmire sem lesz való. Akár új, akár régi, egyvalami ugyanaz marad: az idő múlása. Ezt egyszerre mind a két óránk susogja fülünkbe. Tudatják: aki a múlttól elszakadni igyekezne, avagy a jövőt odázná, tulajdonképpen egyazon cselekedetet visz végbe, s a végén semmilyen se lesz, úgy érezheti magát, mintha egy homokóra távolba kilőtt, az űrben súlytalanul lebegve megálló szemcséje volna. Hát ilyenféléket láthatunk, hallhatunk bele ketyegő vagy némán működő óráinkba, miközben átállítjuk a mutatókat, a számokat. Persze nem muszáj csavarga- tás vagy böködés közben effélékre gondolni, mert tulajdonképpen az egész állítgatás semmiség. De miért ne szórakoznék el az ember az órákkal foglalatoskodva azzal, hogy beszélget a kicsiny szerkentyűkkel. Úgyis annyi bajjal együtt múlik mostanság az idő, ezt a kis örömöt nem érdemes elszaladtam. Luth ár Péter
