Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
Néplap 1984. szeptember 29., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Terepasztalon a művész- telep Évadot zár hamarosan a •tízéves nagyatádi szobrász alkoitótelep, és mérlegeli is az elmúlt évtizedet. A természet már elvégezte a maga dolgát, ítéletként azzal sújtotta a fával bánni nem tudókat, hogy alkotásaikat elemésztette szél, eső, fagy, meleg. A gondosságért, a tudásért a természet azzal fizetett, hogy hagyta dacolni a pusztító erőkkel a művész vésője nyomán újra életre kelt fákat, szobrokat. Az ember nehezebben végzi el ezt a rostálást... Tény: maradandó szellemi, művészi értékek is születtek szép számmal az elmúlt tíz évben Nagyatádon. A városban meghonosodott a faszobrászat, belekerült a hazai és a nemzetközi vérkeringésbe az, ami itt történt. Óhatatlanul fölidéződik bennem az elmúlt tíz év sok emléke: személyes találkozások, viták, új művek születésének örömei. Mindezek talán épp azért idéződnek föl bennem, mert az idei termést még nem ismerhetem, ám sokszor ültem a művész- télep idén nyáron elkészült terepasztala mellett, amely a jövőt ígéri. A szoborpark északi határa még az egykori vasútvonal; innen a kastélyig új te- rü let bel gazdagodi k a mű vés ztelep. A kastély új gazdára talált: az erdészet vette birtokába. Gondoskodnak a park egy részének felújításáról, a többi területet a szoborparkhoz kapcsolják. A művésztelep idei évadjának nagy feladata volt a szoborpark bővítése, terveinek elkészítése. Ezt láthatjuk a terepasztalon. Kísérletező kedvű fiatal képzőművészek — a Stúdió tagjainak egyik csoportja — kaptak erre megbízatást. A festők is szívesen vállalták, hogy ötleteikkel hozzájárulnak az új terület kialakításához. A terepasztalon látottak korántsem mutatják a végérvényes megoldást. A szoborpark új területe új feladatokat is ró a művészetpártoló városra és azokra a fiatal képzőművészekre, akik vállalkoztak arra, hogy segítenek a kialakításában. Talán épp azt hiányolhatjuk az eddigi tervekből, hogy még nem sikerült megfogalmazni a városlakók igényét a terület hasznosításában. Városainkban egyre sürgetőbb feladat a parkok, közterületek hasznosítása. A lakosság szeretné minél kulturáltabban eltölteni szabadidejét; a gyerekek, a felnőttek és az idősek sajátos igényeinek figyelembevétele nélkül nem lehet dönteni a területek kialakításáról, hiszen ők lesznek a birtokosai. Becsülni lehet az atádia- kat azért, hogy a tízéves szobrásztelepi múlttal új feladatra vállalkoztak. Ám a művésztelep hagyományos funkciója kiegészítésre szorul, hogy a terepasztal makettjeit a közönség is elfogadja majd. Korántsem csak a közönség igényének megismerése vezethet célra; a terepasztal' tanulsága szerint a művészek is rászorulnak a további tájékozódásra, elképzeléseik kivitelezésének szakmai tisztázására. A tíz év tanulságai közé tartozik a művészteleppel ismerkedő művészek szakmai fölkészítésének hiányossága. Ismerve a város terveit, a következő évtizedben pótolni igyekeznek ezt. Horányi Barna Bújj, bújj, zöld ág... Szabolcs Péter szobra Kaposváron Tavaszi hagyományt idéz a Bújj, bújj, zöld ág kezdetű gyerekdal, ez ihlette Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászt új alkotásának elkészítésére. Tegnap délután Kaposváron, a Búzavirág utcai bölcsőde és óvoda előtti téren Vidák Gizella, a városi tanács elnökhelyettese avatta föl a Zalaegerszegen élő szobrász alkotását a képzőművészeti világhét alkalmából. A vidéki kórházak A magyar egészségügy társadalmi és gazdasági fejlődésünkkel összhangban igyekszik kielégíteni a megnövekedett igényeket. Ehhez az egészségügyi hálózat gyors növelése is szükséges. Dr. Schulleisz Emil, az egészségügyi miniszter mondta: „A háború óta a kórházi ágyak száma megháromszorozódott, a VI. ötéves tervidőszak végén számuk meghaladja a százezret. Mennyiségét tekintve elegendő, megfelel a népességünkhöz mért ésszerű arányoknak. Mégis sok helyen, főként a belgyógyászati osztályokon zsúfoltság tapasztalható. Okát népességünk korösszetételének eltolódásában és a foglalkozási struktúra átalakulásában látjuk, ez nehezíti, illetve nem teszi lehetővé az idős emberek otthoni ellátását, így a gond a kórházak aktív osztályaira hárul. Ez a gondoskodás nem tehertétel, hanem kötelesség ” A fekvőbeteg gyógyintézetek jobb kihasználásának érdekében a központi diagnosztikus és therápiás részlegeknél nyújtott, illetve második műszakot szerveztünk meg. Célunk, hogy a kisebb kórházakban is a beteg olyan ellátásban részesüljön, mintha a legmagasabb szintű intézményben gyógyítanák. Ez a követelmény a mi viszonyaink között teljesíthető, sőt az adott tárgyi, személyi feltételek mellett meg is követelhető. — Az egészségügyi ellátás regionális elvéből kiindulva miként tudják betölteni feladatukat a megyei és városi kórházak? Csökkentek-e a területi aránytalanságok és milyen lehetőségek vannak a felszámolásukra? Egyértelműen magas színvonalú, teljeskörű ellátásról, a kórházi hálózatunk egészében természetesen nem beszélhetünk. A megoldást a különböző szintű kórházak között a munka- megosztás adja, vagyis regionálisan osztódnak meg a nagy felszereltséget és speciális szaktudást kívánó ágazatok, például a szívsebészet, a műveseel látás, az idegsebészet, a rosszindulatú daganatok komplex kezelése. Persze ez a tagozódás az intézmények között csak speciális különbözőséget jelenthet, de semmiképpen sem a saját szakterületükön nyújtott ellátás minőség szerinti eltérését. — Milyen fejlődés várható a vidéki egészségügyi ellátásban? Megfelelő-e a technikai felszereltség? A közeljövőben milyen beruházások, rekonstrukciók, bővítések valósulnak meg? — A VI. ötéves terv időszakában is folyamatosan korszerűsödnek az intézmények, csaknem valamennyi megyére jellemző a kisebb- nagyobb fejlesztés. hálózatbővítés. Tovább fejleszt-, jük a szigetvári, a debreceni, a veszprémi, a székesfehérvári és a kaposvári kórházakat. Továbbra is halaszthatatlan feladat az intézmények magasabb szintű technikai felszereltségének megteremtése. A tanácsi egészségügyi intézményekben a gép- és műszerállomány értéke csaknem 6 milliárd forint. A minisztérium még 1981-ben kiadott egy alapfelszerelési jegyzéket, amely meghatározza az 1990-ig elérhető technikai szintet. Ehhez viszonyítva jelenleg a műszer-ellátottság 60—70 százalékos. Sajnos, tudomásul kell venni, hogy az egészségügy rendkívül műszer- igényes ágazat. A technikai szint tartásának alapkövetelménye a műszerek jobb kihasználása, a szerviz-hálózat fejlesztése, szervezettebbé tétele, az alkatrész beszerzés bővítése. Anyagi lehetőségeink nagy részét erre koncentrálják. — A kardiológiai ellátás a VI. ötéves terv egészségügyi programjának kiemelt területe. Milyen feltételek állnak rendelkezésre ehhez a fővároson kívül? Kiépült-e az intenzív osztályok, őrzőszobák megfelelő hálózata? — A kórházak belgyógyászatain az ápoltak 40 százaléka szenved különböző keringési betegségben. Az életveszélyes állapotban lévő infarktusos vagy súlyos szívritmuszavar miatt orvosi megfigyelést igénylő betegeket jelenleg már mindenütt az országban intenzív osztályon vagy őrzőszobán helyezzük el. E betegek Kórházi halálozása a felére csökkent. A megyékben is mindenütt megszervezték a speciális kardiológiai ambulanciákat, amelyek együttműködnek a belgyógyászati osztályokkal. Az elmúlt három évben tizenhét megyében rehabilitációs osztályokat, részlegeket hoztak létre, s ezek kiegészítik a központi, balatonfüredi, soproni, mátraházai intézetek tevékenységét. — Milyen az egészségügy munkaerőhelyzete, különös tekintettel a kórházakra? Megfelelö-e a kórházi orvosok, egészségügyi dolgozók felkészültsége, továbbképzési lehetősége? Az egészségügyben dolgozók száma az elmúlt évtizedben megkétszereződött. A munkaviszonyban álló orvosok száma meghaladja a 30 ezret, s ez nemzetközileg is elismerten magas. Tehát az orvoshiány a szakmánkénti és a területenkénti jobb elosztással valójában megszüntethető. Lényegesen javult a helyzet vidéken, ott ahol a tanácsok lakást adnak a fiatal orvosoknak, akik szívesen vállalnak állást a kórházrekonstrukció után színvonalas munkakört kínáló intézményekben. Az üres_állá- sok aránya az összdolgozók- hoz viszonyítva 4,3 százalék. A kórházakban ez az arány valamivel nagyobb, « ennek oka mindenekelőtt a három műszak ... Az egészségügyi dolgozók kétharmada nő. Humánus munkánk jellegénél fogva ez rendkívül kedvező, azonban foglalkoztatási gondjaink zöme is ebből fakad: családalapítás, gyermekszülés. nevelés és a kórházak zavartalan működtetése — számtalan konfliktus forrása. M ester és műve Margarita nem áll az oldalán, nem ösztökéli arra. hogy az örökkévalóság számára írjon általános érvényű, hallhatatlan művet, s nincs lehetőség arra sem, hogy a mindenható Woland egy paradicsomi világba repítse, marad hát a kevésbé fennkölt hangulatú hétköznapok ügyes-bajos gondjainál a Mester, azaz Mester Ákos, a 168 óra felelős szerkesztője. Hozzászól, vitatkozik, riposztozik, ha kell, hadakozik, szívósan, mint a bulldog és könnyedén, mint a biúz. Olyan étlapot tesz elénk szombaton délutánonként, hogy a papucsos, ünnepi uzsonnás, családias kedélyállapot egy pillanat alatt szertefoszlik, majd — mint e legutóbbi adásban, amikor gyerekeket faggatott a felnőttek v iselked&ku 1 tű Tájának fogyatékosságairól — a telefonhoz ül, vagy az „élő” mikrofon elé, műsort vezetni. A vélemények, mint minden markáns személyiségről, róla is megoszlanak, „ö az igazi újságíró, aki mindig azonosul a nehézségekkel küszködő állampolgárral, istenigazából odasóz, az sem zavarja, ha olykor a saját bőrét kell a vásárra vinni” — hallom ismerőseimtől. „Nem engedi mellébeszélni a riportalanyt, könyörtelenül felállítja a csapdát.” Mások nem kedvelik, állítólagos túlzott rámenőssége és — uram bocsá’ — „arroganciája”, „rosszindulata” miatt. Az igazság bajnokának szerepét játssza, s ez ma már anakronizmus — mondják. Nos, szükség van-e manapság az újságírók „rámenős- ségére”? — vetődik fel a kérdés. Keressünk választ olyan „ügyeknek” — a teljesség igénye nélküli — leltározásával, melyeket a 168 óra „intézett el” az utóbbi évben, Mester Ákos irányításával. Lesz ugyebár hamarosan egy S. O. S. gyermekfalunk Békés megyében; a politikai magazin „szervezte” az építkezést. De „zöld jelzést” kapót az alapos oknyomozás következtében egy általános iskolai szakkönyv, melynek kiválóságát sem a pedagógusok, sem a szülők, sem a gyermekek nem vitatták, csak éppen a „felelős hivatal”. Volt azután felháborító tényeket feltáró „Talajvíz- riport-sorozat”, melynek nyomán ugyan egyes illetékesek „felkapták a vizet”, az áldatlan állapotot azonban a vízesés gyorsaságával szüntették meg. És — hogy a víznél maradjunk — teljesült végre a nudisták szívének és bőrének vágya, lemeztelenítve egyszersmind egyes öltönyös-nyak kendős puritánok és purifikátorok prüdériáját. Az építőipar ugyancsak megmutatta néhányszor, a 168 óra építő szellemű kommentárjainak hála, hogy a közvélemény előítéletei nem minden esetben indokoltak, így történt legutóbb, egy botrányos váci eset „kiteregetése” után is. Születtek döntések a pedagógusok adminisztrációjának csökkentéséről — a stúdióba meghívott Köpeczi Béla, illetve Gazsó Ferenc sem rejtette véka alá, hogy a változásokban a 168 óra afféle katalizátorként működött közre — s nyilván nem csekély azoknak a döntéseknek a száma, melyekben — legalább közvetetten — érdemeket szerzett ez a Mester-módra készített állandó magazin. Bár adná a sors — pontosabban a közélet demokratizálásának visszafordíthatatlan folyamata —, hogy a „mesterákosok” megszel i- dülhessenek, hogy csak szépet és jót kaphassanak mikrofonvégre és tűzhessenek tollhegyre, s ne legyen szükség „a közélet bajnokaira” ahhoz, hogy az állampolgárok jogainak érvényesítését minden „hivatalos közeg" elősegítse, ne pedig akadályozza packázásaival... Ha Woland mester erőszakos közreműködése nélkül juthatnánk a Mesterrel abba a paradicsomi világba ... Lengyel András Űj iskolát avattak Nagybajomban Csaknem hatszáz kisdiák, sok szülő és a somogyi párt- és állami vezetés számos képviselője — köztük Kovács József, a megyei párt- bizottság osztályvezetője — jelent meg tegnap azon az ünnepségen Nagybajomban, melynek során átadták a Claps-technológiával épített új általános iskolát a tanuló- ifjúságnak és a pedagógusoknak. A résztvevőket Csík László, a nagybajomi tanács elnöke köszöntötte. A településen több mint egy évszázada nem épült általános iskola — mondotta —, ezért ez az esemény mérföldkővel ér fel a falu lakosságának életében. Ezután Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője szólalt fel. Méltatta azoknak a tizennyolcadik századi tanítóknak az érdemeit, akik megalapozták az alapfokú oktatást, szólott az itt többször megfordult Csokonairól és a község szülöttéről, a feledhetetlen irodalomtudósról, műfordítóról és esszéistáról, Gyergyai Albertról, megköszönte Nagybajom lakosságának az iskola építéséhez nyújtott több mint hatszázezer forint értékű társadalmi segítséget, s értékelte a SAÉV dolgozóinak munkáját, mellyel az ötvenötmillió forint értékű épületet elkészítették. Ezután Gyulavári Tamás, a Sáév igazgatója adott át jutalmakat a vállalat dolgozóinak. Az ünnepséget az iskolások műsora zárta. Nagybajom 560 általános iskolása közül 430 kezdte az új tanévet az új létesítményben : néhány csoport a régi, elavult épületben maradt. A tizenkét tantermen kívül az új épülethez tartozik egy természet- tudományos szaktanterem, két, a technika oktatására szolgáló műhelyterem, s egy ebédlő, melyben csaknem négyszázan étkezhetnek majd öt-hat részletben. A valamivel kevesebb, mint háromszáz négyzetméteres tornaterem ugyan nem felel meg egyetlen labdajáték kötelező szabályainak sem, a korábbi körülményekhez képest azonban felüdülést jelent a gyermekeknek. A fűtést egyelőre konténeres gázzal biztosítják, a világítást pedig energiatakarékos, korszerű armatúrákkal: a fényerő tantermenként 400 lux lesz, tehát megfelel az előírásoknak. Könyvtár és sportpályák építésére később kerül sor.
