Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

1984. szeptember 29., szombat Somogyi Néplap 3 Start 1985-ben Vállalati jövőkép Eleresztem a fantáziámat és látom, hogy a nem távo­li jövőben a dolgozók kül­döttei igazgatót választanak, s a vállalat életét érintő nagy horderejű, stratégiai jellegű ügyekben döntenek. És magam elé képzelem az igazgatót, amint a napi munkában, az éves felada­tok megoldásáért teljes (egy­személyi) felelősséggel in­tézkedik. Feltételezhetően megváltozik a dolgozó kollek­tíva és az igazgató viszonya egymáshoz, a vállalat ügyeihez, a gondjaikra bí­zott állami tulajdonhoz. Nő a „részvényesek” és a ve­zetők felelőssége, öntevé­kenysége. Az érdek a hajtóerő A legjelentősebb változá­sokat mégsem az eszmei hajtóerő növekedésében, a lavuló emberi kapcsolatok­ban, a megújuló helyi tár­sadalmi viszonyokban fe­dezem fel, hanem az érde­kek síkján. Ha igaz az, már­pedig igaz. hogy a cselek­vés fő mozgatórugója az érdek, akkor az érdektelen­ség, a közömbösség a tett halála. A termelő kollektí­vák érdekeltségének kö­zéppontjába — egyértelműb­ben és következetesebben, mint eddig — a nyereség kerül. A vállalati jövede­lem felosztására vonatkozó központi előírások megszűn­nek. a felhasználás módjá­ról (a fejlesztés, a tartaléko­lás mértékéről) helyileg döntenek. Az MSZMP Központi Bi­zottsága április 17-i állás- foglalásában olvasható: „A jelenlegi vállalati átlagbér­szabályozás szűnjön meg azokon a területeken, ahol a teljesítmény növelésére ösztönző módszerek alkal­mazhatók, s a gazdasági verseny, az ár- és költség- érzékenység képes korlátoz­ni a teljesítménnyel nem megalapozott bérkiáram­lást. A keresetek alakulása a nyereség nagyságától, a nyereség felhasználására vo­natkozó vállalati döntéstől, valamint a bért terhelő adó­zástól függjön.” Ezt kérem — ezt adom A keresetszabályozás te­hát mindenütt, ahol arra lehetőség nyílik, egyértel­műen az ösztönzést, és nem a vásárlóerő kiáramlás visz- szafogását szolgálja. Ennek velejárója a vállalatok és dolgozók közötti jövedelmi különbségek növekedése a teljesítmény alakulásától függően. Növekszik a pia­ci verseny differenciáló sze­repe. Fokozódik az érde­keltség a termelési ráfor­dítások háromnegyed ré­szét kitevő anyag- és ener­giaköltségek csökkentésé­ben, hiszen a megtakarí­tások jelentős részét bér­ként fizethetik ki a dolgo­zóknak. A forint a vállala­ton belül konvertálhatóvá válik: megszűnik az amor­tizáció, a fejlesztési, a be­ruházási és béralapok me­rev elhatárolása. Valószí­nűleg a főmunkaidőben is tért hódít a vállalati gaz­dasági munkaközösségek­ben jelenleg széles körben alkalmazott „ezt kérem — ezt adom” egyösszegű meg­állapodás, amely növeli a dolgozók érdekeltségét a szervezésben, a kollektíva összteljesítményében. „A jövedelmek teljesít­mény szerinti differenciáló­dása megfelel szocialista el­veinknek és gazdasági ér­dekeinknek, kedvezőbb helyzetet, jobb fejlődési le- hetőséget biztosít a haté­konyan gazdálkodó vállala­toknak, fejlesztési forrása­ik az átlagosnál gyorsabban bővülhetnek” — olvashatjuk a Központi Bizottság állás- foglalásában. „Számítani kell arra is, hogy a kevés­bé hatékonyan vagy veszte­ségesen dolgozó vállalatok pénzügyi, gazdálkodási ne­hézségei nőnek. Ez rákény­szeríti őket tevékenységük (termelési szerkezetük, szer­vezési és szervezeti rend jük) megváltoztatására, a gazdálkodás érdemi javítá­sára.” Nyertesek és vesztesek A vontatókötelet már 1968-ban elvágták. A biz­tonsági övtől ezután szaba­dulnak meg a vállalatok. Ezért találkozunk majd a boldog nyertesek mellett vesztesekkel is. Egy-egy csődeljárás során a szállí­tók futnak majd a pénzü­kért, a behajthatatlan köve­teléseikért, hogy kintlevő­ségük minél nagyobb há­nyada megtérüljön, és mi­nél kisebb része kerüljön veszteségként leírásra. S ha a csődeljárás elkerülhetet­len, ügyelnek arra, hogy az értékesítés során el ne kó­tyavetyéljék az épületeket, berendezéseket, készlete­ket. Feltételezhetőleg a csőd az esetek túlnyomó többségében hatásos pénz­ügyi, műszaki-gazdasági, személyi intézkedésekkel időben megelőzhető lesz. De a bukás lehetősége maga is visszatartó erővé válhat. Kovács József (Folytatjuk.) r Érdeklődő van, pénz nincs Nem terjed eléggé a napkollektor Az energiahasznosítással kapcsolatban elsősorban a takarékos módszerek alkal­mazása foglalkoztatja a vál­lalatok szakembereit és a magánembert egyaránt. Ki­csiben és nagyban sorra kez­dődnek az úgynevezett ener­giaracionalizálási progra­mok, amelyeknek keretében a módszereik közül jó néhány már általánosan elterjedt, mások azonban ma még elég ritkák. Ilyen ritka a napkol­lektorok hasznosítása is. Ha­zánkban, az utóbbi évek né­hány kísérleteitől eltekintve — például a balatonfüredi kemping, egy debreceni la­kótelep és a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet szociális létesítményének melegvízellátását biztosító napkollektorrendszer meg­építése, illetve egy dombó­vári családi házé — ez még ritkaságnak tekinthető, nem pedig egy hosszú távú prog­ram első lépéseinek. Napkollektorok gyártásá­val néhány kisebb üzem és méretekben nagyobb a bar­csi ÉSZKV foglalkozik. Ám félő, hogy a gyártást és az ezzel összefüggő fejlesztése­ket szüneteltetni kell — ha nem kapnak állami támoga­tást a felhasználók. Jelenleg 300 darab nap­kollektor vár vevőre a rak­tárban. S bár az érdeklődők száma nem kevés, mégsem jön létre üzlet. Rauch János, az ÉSZKV igazgatója a következőkben látja az értékesítési gondok okát: — Négy éve foglalkozunk napkollektorokkal. Évente, ha volna rá igény, ötezer darabot tudnánk elkészíteni. De mind a vállalatok, mind pedig a magánszemélyek úgy vélik, nem gazdaságos. Ha rövid távon gondolkodunk, bizonyára nem, hiszen a költ­ség megtérülési ideje körül­belül tíz év, és azt is tudni kell, hogy az év bizonyos szakaszában a melegvíz-el­látást, a fűtést valamilyen rásegítő rendszerrel kell megoldani. A másik ok: ezek a rendszerek meglehetősen sokba kerülnek : egy-egy kollektor négy-négy és fél­ezer forint, így egy átlagos méretű családi ház melegvíz­ellátását biztosító kollektor- rendszer megépítésének költsége például ötvenezer forint. S ez még önmagá­ban nem oldja meg az év minden napján a melegvíz- ellátást. — Mivel lehetne ösztönöz­ni a vásárlókat? — Mivel a napkollektorok árának csökkenése a követ­kező egy-két évben nem vár­ható, gyors felfutásra sem számíthatunk. Volna azonban másik megoldás : állami tá­mogatás azok számára, akik napkollektort kívánnak al­kalmazni. Követendő példa­ként említhetek több külföl­di országot, ahol a napkol­lektorok az alkalmazójának csökkentik az adóalapját. Nálunk, számomra érthetet­len módon, az energiaracio­nalizálás fogalomkörébe tar­tozó korszerűsítésre adható állami támogatás nem érinti a napkollektort, így a lakos­ság nem vehet föl rá példá­ul OTP-hitelt. Pedig széles körben — akár az ipari és a mezőgazdasági üzemeket is tekintve, ahol melegvíz­fogyasztást igénylő munka van — jó eredménnyel hasz- nosíthatóak e rendszerek. Sajnos, ezt jobbára csak kül­földi tapasztalatokkal tud­juk alátámasztani. — Végül is mi mozdítaná el a holtpontról a napkollek­torok értékesítésének ügyét? — Mivel több minisztéri­um hatáskörébe is tartozik, véleményem szerint csak mi­nisztertanácsi szintű döntés hozhat változást. Mert nem arról van szó, hogy nem vol­nának alkalmazói e rend­szernek, hanem arról, hogy az anyagi alapokat nem tud­ják megteremteni sem a vál­lalatok, sem pedig a magán- építtetők. Ha azonban olyan döntés születne, hogy az energiaracionalizálási prog­ram részeként fogadnák el a napkollektorok alkalmazását s így hosszú lejáratú köl­csönt vagy vissza nem térí­tendő állami támogatást is vehetnének föl rá a rend­szer alkalmazói, nem lenne gondunk az értékesítéssel. És a gyakorlat majd igazolná a hasznosságát is. N. Zs. Bár a gyakori esőzések hátráltatnak, megyénk mező- gazdasági nagyüzeméi nagy igyekezettel végzik a legfonto­sabb teli tömegtakarmány, a silókukorica betakarítását. Több mint huszonháromezer hektár termését keli lesilózni, s ed­dig a feladatnak valamivel több, mint felével végeztek a gazdaságok. KÖZTERÜLET-FELÜGYELET BARCSON Óvni kell a települést A barcsi városi tanács a város környezetének állapo­tával foglalkozott. A város a településszemléken az el­múlt három évben elnyerte a kiváló minősítést. A jelen­tős erőfeszítések eredménye, hogy az utaknak több mint 90 százaléka betonút. A vá­rosba érkező rendezett kör­nyezettel találkozik. Kialakí­tották a városi szabadidő­központot és a városközpon­tot is. A Hősök terét ren­dezték, s megszépült a Baj- csy-Zsilinszky utca is. Fel­újították a Táncsics Mihály utcát és a Somogyi Béla ut­cát is. Az újonnan épített sportcsarnok környéke is rendezett, esztétikailag is szép látványt nyújt. Ez a barcsi ÉSZKV munkáját di­cséri. Elhangzott az is, hogy a településen kevés a játszó­tér és a meglévők felszerelt­sége sem megfelelő. A költ­ségvetési üzem kommunális tevékenységét összességében jónak ítélték, die probléma­ként vetették fel, hogy egyes parképítési, fenntartási mun­kák nem kellő szakszerűség­gel készültek, és esetenként a munkák is torlódtak. Ahol a kommunális részleg szer­ződés hiányában nem dolgo­zik, ott a zöldterület fenn­tartása a lakosságra vár. A testület véleménye az, hogy a zöldterület gondozá­sában, az utak, járdák fej­lesztésében, fenntartásában fokozni kell a tervszerűséget. A tanács éppen ezért szük­ségesnek tartotta, hogy ké­szüljön terv e hibák felszá­molására és ez tartalmazza az egyes feladatok rangso­rolását és figyelembe véve a társadalmi szervek és a la­kosság véleményét, támoga­tását. A tanács elhatározta egy önálló közterület-fel­ügyelet létrehozását. Wellischné Börzöli Szilvia A népesedés társadalmi ügy A Minisztertanács csü­törtöki ülésén népesedéspo­litikai kérdésekről tárgyalt, és a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának állásfoglalá­sát alapul véve hosszabb távra szólóan meghatároz­ta a teendőket. Az ország népesedési helyzete az elmúlt évek­ben kedvezőtlenül változott. A családok nagysága nem biztosítja a népesség újra­termelődését, annak ellené­re, hogy az elmúlt évtized­ben csökkent a gyermek­telen és az egygyermekes családok aránya, számban növekedett és általánossá vált a kétgyermekes család. Ahhoz, hogy a népesség lé- lekszáma hosszú távon vál­tozatlan maradjon, csalá­donként — átlagosan — kettőnél több gyermeknek kellene születni. Az alacsony születési szám miatt a népességen belül csökken a gyermekek ará­nya. A termékenység ala­kulására kedvezőtlenül hat. hogy évek óta mind keve­sebben kötnek házasságot, s nő a házasságon kívüli együttélések száma. Kisebb ingadozásokkal tovább nő a válások száma. különösen a fiatalok köré­ben, s emiatt sok gyerme­ket csak az egyik szülő ne­vel. A kormány megerősítette azt a szándékát, hogy a né­pesedés ügyét fontos társa­dalompolitikai kérdésként kezeli. Szükségesnek tartja azoknak az intézményes gondoskodási formáknak a rendszeres megújítását, ame­lyek biztosítják, hogy a nemzet alkotó tevékenysé­ge kiegyensúlyozott népese­dési alapokon nyugodjék. Ugyanakkor továbbra is tiszteletben tartja az állam­polgárok jogát az önálló családtervezésre. A Minisztertanács a né­pesedési helyzet javítására olyan — hosszú távon, fo­lyamatosan érvényesülő — állami és társadalmi tevé­kenységet tart szükségesnek, amely lehetővé teszi, hogy a népesség csökkenésének fo­lyamata mérséklődjék, na­gyobb távlatban megálljon, majd a népesség újra gya­rapodjék, javuljon a népes­ség korösszetétele. Hosz- szabb távon növekednie kell a születések számának és tartósan mérséklődnie a halálozási aránynak. A népességcsökkenés mér­séklése. majd megállítása érdekében erősíteni kell a családok gyermekvállalási hajlandóságát. Kívánatos, hogy gyarapodjon a három- gyermekes családok száma. Különös gondot kell for­dítani a többszörösen hátrá­nyos helyzetű családok élet- körülményeinek fokozatos javítására. Arra kell töre­kedni, hogy az ilyen csalá­dok gyermekei az átlagos­nál több segítséget kapja­nak az életpálya megalapo­zásához és a társadalmi be­illeszkedéshez. Kívánatos, hogy a gyer­mekek egyéves korukig, ál­talánosan hároméves koru­kig a mainál nagyobb arány­ban a családjukban nevel­kedjenek. A gyermekgondo­zási segély korszerűsítése céljából, fokozatosan beveze­tésre kerül a gyermekgondo­zási díj rendszere. Ez az ellátás arra hivatott, hogy nagyobb mértékben pótolja a kisgyermeket gondozó anya keresetét. A gyermek- gondozási díj a munkavi­szonyhoz és a munkabérhez kötődik. A beteg gyermekek otthoni ápolása érdekében a gyermekápolási táppénz­re jogosultság a jövőben kiterjed a gyermek 10 éves koráig. A gyermekes családok jö­vedelmi helyzetének javí­tása szükségessé teszi, hogy a családi pótlék fokozato­san — a gazdasági lehetősé­gekkel összhangban — mind nagyobb mértékben járuljon hozzá a gyermeknevelés csa­ládi költségeihez. Ebből ki­indulva sorrendben először a három- és többgyermekes családoknak járó családi pótlék emelésére kerül majd sor. A családalapítás és a gyermekvállalás feltételei­nek javításában különös fontossága van annak, hogy rövidebb legyen a lakásra várakozás ideje, s mérsék­lődjenek terhei. Ez szüksé­gessé teszi, hogy meggyor­suljon a lakáshoz jutás több lépcsős rendszerének gyakorlattá válása, bővülje­nek az előnyös előtakaré- kossági formák, s a jelen­leginél kedvezőbb, a több gyermeket vállaló családo­kat jobban támogató hitel- felvételi és -törlesztési konstrukciókat alakítsanak ki. Fokozatosan létre kell hozni az egységes család- gondozói hálózatot. Ennek az a feladata, hogy a csalá­di élet meghatározó szaka­szaiban felvilágosító és gon­dozó munkát végezzen, s támogassa az átmenetileg vagy tartósan nehéz hely­zetbe kerülő családokat. A családgondozói hálózat ezt a munkáját a Hazafias Nép­front elnöksége által szer­vezett családvédelmi taná­csokkal együttműködve végzi. A csecsemőhalandóság lé­nyeges csökkentése érde­kében fejleszteni kell a gyermekvállalás egészség- ügyi feltételeit, a terhes­gondozást és a szülészeti el­látást. A lakosság egészségi ál­lapotának javításában — az egészségügyi ellátáson kí­vül — fontos tényező, hogy emelkedjen az egészségkul­túra általános színvonala, s visszaszoruljanak az egészségkárosító szokások. Programot kell kidolgozni, és végrehajtani annak elő­segítésére, hogy mérséklőd­jön az alkoholizmus és a dohányzás, egészségesebbé váljon a táplálkozás, s csökkenjenek a környezeti ártalmak. E célok elérésé­hez az anyagi és más esz­közök, valamint az érde­keltség biztosításán túl igé­nyelni és hasznosítani kell a társadalom közreműkö­dését. Az egészség megőrzésére, a betegségeknek idejében való felismerésére és gyó­gyítására átfogó egészség- ügyi szakmai programokat kell kidolgozni. Tovább kell fejleszteni a leggyakrabban halált okozó betegségcso­portok (szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatos betegségek) korai felismeré­sét segítő szűrővizsgálatok rendszerét. Üj formákkal kell gazda­gítani az öregkori gondo­zást, egészségügyi és szociá­lis ellátást.

Next

/
Thumbnails
Contents