Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-28 / 228. szám

1984. szeptember 28., péntek Somogyi Néplap 3 Pályázó Az elmúlt másfél évben körülbelül 25—30 vezetői állást töltöttek be pályáza­ti úton az iparban, az épí­tő- illetve élelmiszeripar­ban, az állami gazdaságok­ban. Több mint 200-an je­lentkeztek eaekre az állások­ra. Ezen belüűi volt, ahol csak két pályázó volt, volt ahol másfél tucatnyiból választ­hatott a kijelölésre létreho­zott bizottság. Mind a pá­lyázók, mind a kinevezet­tek között kizárólag férfia­kat, az állást megszerzők között többnyire negyvene­seket, vagy az ötvenes éve­ik elején tartókat találunk. Elsősorban a vezetőjét ke­reső vállalat dolgozói közül, illetve a szűkebben vett szakmai körből verbuvá­lódtak a jelentkezők, s vé­gül is ők lettek többnyire a „nyertesek" is. Minden munkaadónak érdeke, hogy minél nagyobb körből választhasson. Ko­rábban a saját maguk dik­tálta „szempontok” a kivá­lasztottak körét beszűkítet­ték. Olykor a második vo­nalból lépett elő valaki, máskor a minisztériumok­ból, vagy más szervezetek­től felülről jött az „ejtőer­nyős”. Lehetett ő bukott, vagy- kiemelésre érdemes ember, a befogadói kör, a vállalat dolgozói bizalmukat nem könnyen szavazták meg, ha egyáltalán megsza­vazták. Most a pályázat esetében mind a kinevezők­nél. mind a befogadóknál nagyobb az esély a „meg­nyugvásra”. Feltételezhető, hogy az adott pillanatban a leginkább rátermett vezetőt sikerül kiválasztani. Mi erre a biztosíték? A pályázatok nyitottsága. A szorgos újságolvasó ma már meg sem lepődik, ha a ve­zetői állásról szóló pályáza­ti hirdetményre bukkan a lapok hasábjain. Egyértel­műek a feltételek, sőt ha valaki vezetővé akar válni, már korábban láthatja, mi­lyen iskolák, feltételek tel­jesítése esetén lehet majd esélye a vezetői címre. A hirdetmények nyomán be­érkező személyi jelentkezé­sek egy arra kijelölt bizott­ság kezébe kerülnek. A bi­zottság tagjai újabb garan­ciát nyújtanak a kiválasz­tás demokratizmusához, ők ugyanis ismert vállalati ve­zetők — elsősorban a ha­sonló nagyságú, profilú vál­lalatoknál, illetve vezetőt kereső gyár, üzem legfőbb szállítóinál, vevőinél —. va­lamint a minisztériumi sze­mélyzeti osztály képviselő­je, és megfigyelőként, ta­nácskozási joggal az érintet' vállalat párt- és szakszerve­ÖSSZEFOGOTT ■ ■ Üzemi étkezde épült A somogybabodi szövetke­zethez tartozó három köz­ségben mintegy ezer tsz- tag és nyugdíjas él. Hat- százhuszan mindennapos dolgozók, sőt mintegy har­maduk ipari körülmények között, több műszakban végzi munkáját. A nyomasztó gond. a köz- étkeztetés hiánya — a múlt évben enyhülni kezdett. Ga- máson a tanács, a termelő- szövetkezet és a lakosság példás összefogásával két­száz adagos üzemi konyhát létesítettek. Halaszthatat­lanná vált. hogy a szék­helyközségben, Babodon is megoldják ezt a gondot. Itt is az együttműködés segített, a boglárlellei áfésznál ta­lált partnerra a termelőszö­vetkezet. Az úttal, a parkolóval együtt, mintegy tízmillió forintos beruházással épült meg a korszerű, háromszáz vezetők zeti bizottságainak titkárai. A bizottság munkájának el­ső része a rosta, a pályáza­ti feltételiek egybevetése a jelentkezők adataival. A tapasztalatok szerint az ajánlkozók egy része ekkor kihullik. Akik fennmarad­nak a rostán, azokat az il­lető vállalat jövőjére szóló koncepciók kidolgozására kérik fel. Ennek alapján folynak a további, immár személyes megbeszélések, ezeknek alapján tesz javas­latot a bizottság egy, de oly­kor több személyre is. Ez után a kinevezőnek (mi­niszter, miniszterhelyettes) a bizottsági javaslattal való egyetértése után a szakszer­vezet, a pártszervezet jóvá­hagy, illetve választ. így jutunk el a kinevezésig. Az eddig szerzett tapasz­talatok alapvetően pozití­vak. A „választék" bővült, ha szakemberek szerint nem is elégséges mérték­ben. Jobb lenne, ha több tucatnyian jelentkeznének egy-egy állásra. Emellett bi­zonyos értelemben ördögi körben is mozog ez a rend­szer. Egyfelől keveselljük a fiatalok arányát a jelentke­zők és a kiválasztottak kö­zött. másfelől sokéves veze­tői tapasztalatot kérnek számon feltételként a pályá­zatot kiírók. Persze esetleg nem kelle­ne ezt ennyire mereven ke­zelni. Inkább a kidolgozan­dó stratégiai koncepciók alapján kellene rostálni. Mert itt is találhatunk szélsősé­ges eseteket: van, aki egy­szerűen a napilapok vezér­cikkeinek gondolatait má­solja át koncepcióként (a dollárelszámolású export fokozása, az anyag- és tnergiatakarékosság, a ver­senyképesség javítása stb.). A gyermekbetegségek tü­neteit természetesen még tovább sorolhatnánk. Nincs értelme: majd elmúlnak. Ma az a fontos, ne csak a vál­laltaitok igazgatóit, de min­den szintű és rangú vezetőt hasonló módon válasszanak ki. Ez nem jelenti, nem je­lentheti ugyanakkor azt, hogy a korábbi vezetői utánpótlást szervező ter­vek hasztalanok lennének, a vezetőképzők diákok nél­kül maradnának. A két rendszernek — a szerve­zett, tervszerű utánpótlás­nak és a pályázati rend­szer nyitottságának — kell olyan együttes alkotnia, amely garancia lehet, hogy az elkövetkező időszakban a hazai vállalatok alsó-, kö­zép- és felsőszintű vezetése méltó kezekbe kerül. Breitner Miklós AZ ÁFÉSZ ÉS A adagos üzemi konyha, az étkező, illetve az átutazókat is szolgáló hangulatos ven­déglő. Az épület többirányú hasznosítását szolgálja, hogy alatta tízvagonos gyümölcs­tároló is van, s a vendéglő­vel egy fedél alatt elkészült a szövetkezet rövidesen megnyíló gyümölcsboltja. A létesítmény üzemelte­tését, berendezését az áfész vállalta a tsz-szel kötött együttműködési szerződés A megyei ipari szövetkezetek közgyűlése ÖSZTÖNZÉS, SZIGORÍTÁS Átadták Fölkészülés a kereskedelemben az őszre, télre Balaton­szárszónak Bőségok és hiányok Földgázvezetéket fektetnek A Hegyi utca és a Németh István fasor között még ebben az évben a földbe kerülnek a csövek. Jövőre pedig, a Losonc köztől a Hegyi utcáig tartó gázvezetékrendszert építik ki. Az idei munkák generálkivitelezője a KEV, a csövek földbehelyezését a Kögáz gazdasági munkaközössége végzi. A földgázvezetéken a kórház kazánházát látják majd el energiával). A somogyi ipari szövetke­zet első félévi tőkés export- szállításainak üteme csök­kent, a bérek és a teljesít­mények között ellentmondás van, és jónéhányan alap- anyaghiánnyal küzdenek — mondta tegnap délelőtt Biczó Péter, a Kiszöv me­gyei elnöke. Az ipari szövet­kezetek küldöttei, vezetői közgyűlésükön az első félévi gazdálkodásról szóló tájékoz­tatót, hallgatták meg. A hozzászólók hangsúlyoz­ták, hogy az erőfeszítések ellenére a szövetkezetek fej­lődése lassú, annak ellené­re, hogy a szövetkezetek ipa­ri termelése tíz százalékkal nőtt, emelkedett a belföldi ellátásban való szerepük, és szerencsére nem volt közöt­tük veszteséges üzem. A hozzászólók kifejtették: sokszor az elengedhetetlen műszaki fejlesztéshez nincs elég pénz. A tőkés exportban a lemaradás alpvetően abból származik — mondták néhá- nyan —, hogy nincs megfe­lelő alapanyag, s az alap­anyagának ingadozása nehe­zíti a külkereskedelmi mun­kát. Hosszadalmas a kül­földi gépek beszerzése, pedig az új technológiák hamar megtérülnek és jelentős hasznot hoznak. A szövetkezeti iparnak — hangzott az egyik vélemény — nincs stratégiája, hiány­zik a hosszútávú tervezés a szövetkezetek gazdálkodási politikájából. Ezért — néha nem eléggé gazdaságosan — csak a napi érdekeknek megfelelően kereskednek. A továbbiakban elfogadták a közös fejlesztési alap fel- használásáról szóló doku­mentumot, tájékoztatót hallgattak meg a kongresszu­si felkészülésről. Végül a közgyűlés — az elnökség ja­vaslatára — tagjai sorából egyhangú szavazással kizárta a boglárlellei Pirocomp kis­szövetkezetet, mert az nem tett eleget az alapszabályban foglalt követelményeknek. — Sajnos minden szakmá­nak vannak hiánycikkei, a nagykereskedelmi vállala­tok téli árualapja is hiányos még. Az lipar kínálata pedig bizonytalan. Nemrég egy ta­nácskozáson részletesen tá­jékoztattuk egymást helyze­tünkről. Ez némiképp se­gítheti a gondok megoldá­sát. Rengeteget utazunk, az ország távoli zugaiból is igyekszünk árut venni. Sok nyitott kérdés van még, mint ahogy tavaly ilyenkor is volt. — Hasonló a helyzet a So­mogy Kereskedelmi Vállalat szemszögéből nézve is: sok a hiánycikk, tehát nem ró­zsás a helyzet. Ha a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyí­tom, azt mondhatom: nem rosszabb. Sokak szerint már ez is eredmény. örültünk, hogy több áru hiányát sike­rült megszüntetni, viszont mérgelődtünk is, mert újabb hiányokkal találtuk szemben magunkat. 2. A helyi árualapok fel­kutatásában, illetve a más kereskedelmi vállalatokkal való együttműködés terén si­került-e előrelépni? — Az áfész is nagyrészt a nagykereskedelmi vállala­tokra támaszkodik, de a hi­ányok pótlását, illetve eny­hítését szolgálja, hogy egyre több maszektól, géemkától, szövetkezettől szerzünk be árut. Együttműködésünk jó a szerelvényértékesíitő válHa- láttali, a Ferroglobusszal, az Éptekkel. Ami azonban or­szágosan hiányoikk, azzal ezek a cégek sem tudnak szolgálni, hiába van közös boltunk. Radiátort — lemez- és lapradiátort — például sehonnan sem sikerült ven­nünk elegendőt. — Közvetlen termelői be­szerzésünk 200—220 millió forint értékű az idén, körül­belül 30 millió ebből a so­mogyi üzlet. De nem szer­ződésesek. itehát biztonságos kapcsolatot jelentenék ezek, hanem többnyire „gyorsvá- sárilások”. A helyi ipar ka­pacitása is jórészt le van kötve több évre előre; elő­fordul, hogy vevőként csak „befurakodni” tudunk né­hány jelentősebb termelőhöz. Sikerült például a csurgói Napsugár szövetkezettel kap­csolatot teremtenünk s van már egy elvi megállapodá­sunk a kaposvári Ladyvet. De hogy ebből áru mikorra lesz ... 3. Milyen hiányokat okoz ez a helyzet és milyen cik­kek esetében számíthatunk bőségre? — A műszaki cikkekből még a belföldiek közül is több hiányzik, például ke­vés továbbra is a színes té­vé. Kevés a függöny, a ha­zai csecsemőruházati cikk. Bőven lesz viszont szőlésze­ti, borászati kellék, import csecsemőáru, sál, kendő, kesztyű, divatcikk. A to­vábbi felsorolást kollégámra bízom, azzal, hogy amit mond, az nálunk is hiányoz­ni fog, illetve bőséggel lesz. — Hiányoznak a tréning­ruhák, az őszi gyerekcipők, az öltönyök, a radiátorok, a gázkonvektorok, a zománc­edények. Bőven van és lesz női csizma, kötött holmi, fla- nelláru, szánkó. A többi ese­tében pedig csatlakozom az előttem szólóhoz. Egyéb árukról pedig annyit: a mennyiség többnyire elegen­dő, de a választék szerin­tünk sem a legjobb. Példá­ul a női és a férfifehérne­műből sok van. de egysíkú a kínálat. 4. Tudjuk, hogy a rendelé­sek elmentek. Vajon aszály lítások is időben megérkez­nek? Milyen karácsonyi kí­nálatra számíthatunk? — Elsősorban a Skála- Coopra támaszkodunk e té­ren. A karácsonnyal kapcso­latban mindig szóba kerül­nek a drágább holmik is. rendeltünk, ígéretet is kap­tunk. A valóságot majd meglátjuk. A tavalyi kará­csonyi kínálatnál nem lehel rosszabb az idei. — Mi is rendeltünk, ne­künk is ígértek. De ha arra gondolok, hogy tavaly de­cember 21-én érkezett sok. ünnepre szánt áru, sőt még januárban is, akkor szívom a fogamat. Igaz, az idén ha­tározottabb „jóslat” jött ar­ról, hogy az áru idejében meg fog jönni. Érdemes még szólni a bútorról, közelegnek a lakásátadások. Az idén megnőtt a kérésiét. Nem könnyű a helyzetünk; a BNV-n is tárgyaltunk több gyárral, s most még teszünk több körutat. Pótlólag ve­szünk árut, de nem túl sokat tud adni az ipar. Aki bútort akar venni, ne számítson lé­nyeges javulásra az idén. Ez évek óta így van. Mi, ke­reskedők egyöntetűen az ipar szállítási készségének, gyártási hiányosságainak tudjuk be, hogy ilyen a helyzet. Luthár Péter a település­fejlesztési díjat A megyei tanács általi meg­hirdetett településfejlesztési versenyben a nagyközségek kategóriájában az első díjat Balatonszárszó nyerte el. 1983-ban a nagyközség min­den lakosára 1533 forint ér­tékű társadaJJni munka ju­tott­Az első helyezésről szóló oklevelet és a megyei tanács 350 ezer forintos jutalmát tegnap délután a Balaton­szárszói Nagyközségi Tanács ülésén adta át dr. Kassai Já­nos, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának titkára. Balatonszárszó a megyéi ta­nács által adott 350 ezer fo­rintot fejlesztési céljainak megvalósítására használhat­ja föl. A kereskedeflmi vállalatok alapvető érdeke, hogy minél több árut adjanak el. Ezt az egyszerű igazságot azért szükséges előrebocsá tanunk, mert az üzletekben tapasz­taltak nem mindig tanúskod­nak róla. Az őszi-téli áru biztosításáért talán még so­ha sem tették annyit az utóbbi években a somogyi kereskedők, mint az idén. A jelenlegi gazdasági körülmé­nyek között ez létérdekünk. Hogy e tevékenység mire volt elegendő, arról tudako­zódtunk megyénk két legna­gyobb iparcikk-kiskereske­delmi cégénél. * « • Rabati László, a kaposvári áfész osztályvezetője és Ga­ras Imre, a Somogy Keres­kedelmi Vállalat osztályve­zetője válaszolt ugyanazok­ra a kérdésekre. 1. A tavalyi áruellátáshoz viszonyítva milyen lesz az idén az év végi helyzet? TÉESZ SOMOGYBABODON alapján. A két hét óta tar­tó és nagy közmegelégedést kiváltó próbaüzem után (máris százötven tsz-dolgo- zó étkezik itt naponta), teg­nap délután ünnepélyesen átadták rendeltetésének a modern létesítményt, és aláírták az együttműködési megállapodást. — Gamás után megoldó­dott a Babodon élők gond­ja is. Mi lesz a harmadik községgel. Somogytúrral? — Nem sokat várat ma­gára ott sem a megoldás — mondta Bártfai Imre. — A volt tsz-irodát átalakítjuk étkezővé, és egy melegítő, kiszolgáló helyiséget létesít­ve ez az üzemi konyha lát­ja el Somogytúron is a köz- étkeztetést. Hétköznapi ünnep volt a tegnapi. A szövetkezők ösz- szefogásával régi. jogos kí­vánság teljesült... V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents