Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-26 / 226. szám

4 Somogyi Népiap 1984. szeptember 26., szerda Új savüzem Utolsó szakaszába érkezett Péten az új kombinált sa­létromsavüzem építése. Kö- zép-Európa legnagyobb ka­pacitású, környezetszennye­zés nélkül működő savüze­mének egymilliárd forintos beruházási költségét az Ál­lami Fejlesztési Bank finan­szírozza. A Gyár- és Gép­szerelő Vállalat mellett öt japán cég is részt vesz a szerelési munkában. A szep­temberben kezdődő próba­üzemet követően, a jövő év elején megkezdik a terme­lést, s ezzel párhuzamosan fokozatosan leállítják a régi savüzemeket. Ezzel eltűnik majd Pét jellegzetessége, a sárga gázfelhő is. Jó tapasztalatok a szerződéses üzletekben A csurgói áf észhez tar­tozó 16 köz­ségben és te­lepülésen a jelenleg 5 melegkony­hás vendéglő, 7 presszó, 20 italbolt és egy borozó szol­gálja a lakosságot. A ven­déglátóüzletek ez évi for­galma a tervek szerint 67,5 millió forint lesz. Az utóbbi kétt évben meg­kezdték a vendéglátó üzle­tek szerződéses formában 20. Erre a nem várt ajánlatra azt feleltem, hogy két kéz­zel segítem az ügyet, és még egyéb kulturális termékek cseréjét is kilátásba helyez­tem. Agolián nagyon köszön­te az érdeklődést és a segí- tőiké&zséget, s azzailí távozott, hogy néhány napon belül majd újra jön, és akkor nyélbe ütjük a találkozót. Harmadnap Gömbös Gyula miniszterelnök hivatott. Odaérkezésemkor még bent volt nála Serédi Jusztinián, a bíboros hercegprímás, de egy percet, ha vártam, meg­szólalt a csengő a titkárnő asztalán. Az bement a mi­niszterelnökhöz, és néhány másodperc múlva megjelent az ajtóban Gömbös a her­cegprímással. „Muszáj volt csöngetnem, itt van a gomb a íróaszta­való üzemeltetését. Mielőtt kiadták volna ezieket az üz­leteket, úgy átalakították azokat, hogy megfelleljenek aiz osztáilybasorolás feltétte­leinek. Ma már szerződéses alapon tizenhárom vendég­látó üzem működik. A szö­vetkezet céfllja, hogy az elő irt feltételek megteremtése után tovább szélesedjen a kör. A tapasztalatok szerint ezeknél az üzleteknél javult a készletgazdálkodás, sokkal kevesebb fogyóeszközzel bo­nyolítják le a forgalmat, lom fiókja alatt, mert ez a szószátyár az egész napját nálam töltené” — ezzel fo­gadott, azután az íróasztalá­ról levett etgy gépelt pápírt, és megkérdezte: — Igaz-e, hogy találkozót beszélt meg egy orosz kul­turális személlyel ? Igaz-e, hogy sokoldalú könyv- és egyéb kulturális itermékek cseréjének a lehetőségét he­lyezted kilátásba? — Ez mind igaz — felel­tem —, jde mi a probléma? — Szerencsétlen, te az oroszokkal akarsz cserebe­rélni? — Miért? Csak neked le­het cséplőgépeket cserebe­rélni? Gömbös nevetett, és meg­mondta, hogy a politikai rendőrség embere járt ná­lam, ez a jelentése, és azzal darabokra tépte a gépelt pa­pírlapot. jobban figyelnek a költsé­gek csökkentésére. Több a kezdeményezés, különböző rendezvényeket tartanak, bő­vítik a szórakoztatás lehe­tőségeit. Amíg korábban a csurgói áfésznál a vendéglátás éves szinten 2 millió forint kö­rüli nyereséget hozott, ad­dig 1984 első félévében már 2,1 millió farint a nyereség, és ez' több mint háromszo­rosa annak, amit az élöző év hasonló időszakában el­értek. Nem szóltam közbe, lát­tam, hogy még mondani akar valamit. — A Magyarországban — folytatta — rendszeresen foglalkoztattam kimondottan baloldali felfogású újságíró­kat. Zsilinszky Bandit (Baj- csy-iZsiillinsZky Endrét) szeret­tem, egyenes jellemű, tiszta ember vélt, gyűlölte a ná­cizmust. Rendszeresen írat­tam vele vezércikkeket. Ab­ban az időben a Magyaror­szág főszerkesztői teendői­nek ellátása mellett tagja voltam az Aithenaeum-kon- szern igazgató tanácsának is, idle tartoztak tulajdonjogilag az Est-lapok is. Ha jól em­lékszem, volt ott egy szer­kesztőségi titkár vagy igaz­gató-féle, Vadnainak hívták, aki a megírt cikkekért a ho­noráriumot is utalványozta. Ez ia csúnya taslafülű ember havonta tizenkétezer pengőt keresett a cégnél1. Egy alkalommal Zsilinszky ve­zércikkéiért öt pengőt utoaKt ki. A belég le­került hozzám aláírásra. Nem vagyok rabbiátus ter­mészetű ember, de annyira felbosszantott ez az eset, hogy felrohantam ehhez az emberhez, és ráordítottam: „ön pengő Zsilinszkynek?” — és a pofájába vágtam a bizonylatot. Azt hiszem azonban, fon­tosabb a számodra az, hogy titokban Gömbös arra inspi­Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI Vezetők és beosztottak Mindig érdeklődéssel hall­gatom azokat a beszélgeté­seket, amelyekben munká sok feketén-fehéren kijelen­tik: azért nem vállalják az iskolát, a továbbtanulást, mert félnek, hogy kiemelik őket, akárcsak középvezetői beosztásba is. Magyarázat­ként aztán ezt a mondatot követik a pontos, s kétség­be aligha vonható számso­rok: mennyit keres egy szakmunkás a gép mellett, s mennyit aki mondjuk el­vállalta akár csak tucatnyi dolgozó közvetlen irányí­tását. Ez az összehasonlítás pedig Igencsak nyugtalanító. A vezetők tekintélyének meglétét vagy éppen hiá­nyát először is itt, az anya­gi megbecsülésben kell ke­resnünk s ez ma már álta­lánosan elismert alaptétele közgondolkodásunknak. Nem véletlen, hogy gazdasági előrelépésünk múlhatatlan feltételeként fogalmazód­tak meg az utóbbi hónapok­ban újra a műszaki közép­vezetők gondjai — a képzé­süktől a termelésben elfog­lalt helyükig —, s váltak ezek a gondok a sajtópolé- miák, a közvélemény vitái­nak tárgyává. Az elismerés, a megbe­csülés, a tekintély hiányát jelzi az is, hogy a munká­sok jó része fél attól: elve­szíti társai között kivívott szakmai tekintélyét, ha fel­jebb lép. Éppen az említett okok miatt korántsem mindig azok kerülnek vezetői be­osztásokba, akik arra a szakmailag, emberi tulaj­donságaik okán elhivatottak arra, hogy embereket irá­nyítsanak. A köznyelv ezt a jelenséget így nevezi: „el­felejtette, hogy honnan in­dult, hogy honnan . jött” Amikor az addig szerény, s csupa jó tulajdonsággal bí­ró emberről egyik napról a másikra kiderül: fennhéjá­zó, nagyképű, s csak saját „trónját” építgető vezető lesz. Az ilyen vezető képte­len a társadalom, a közös­ség javára tenni, mert em­beri tulajdonságai miatt egyszerűen nem bírja tár­sai, adott esetben beosztott­jai bizalmát. Így aztán ép­pen annak a követelmény­nek nem tud megfelelni, ami hivatása lenne: a na­gyobb célokat nem tudja lebontani, emberközelbe hozni, s a mindennapokban végrehajtani, végrehajtat­ni. Esett már szó a közgaz­dasági érdekrendszerek fe­lemásságáról. S az emberi tulajdonságok alakulásának rált, hogy hazai talajról (értsd: nacionalista alapál­lásból) németellenes éllel eresszek meg egy-egy jól irányzott cikket. Egy alka­lommal azután nekem és Zsi­linszkynek titoktartásra vo­natkozó becsületszavunk ké­rése után azt mondta: „Ti csak írjátok bátran a maga­tokét, s ne lepődjetek meg, ha a kormánylapokban vé­resre fenekeltetlek bennete­ket. Mert ez a politika.” ­— Ebben nincs semmi meglepő — szóltam közbe. Észre sem vette a meg­jegyzésemet. — Miklós Andor, az Athe- neum nyomda és ,az Est-la­pok tulajdonosa reggel hát órakor már dolgozott, elol­vasta négy lapjának kefele­vonatát. Nélküle egyetlen lé­nyeges írás sem jelenhetett meg a lapjaiban. Emellett persze írta a maga vezér­cikkeit. — Ez is egy újságcsináló rabszolga volt? — lA fenét! Hallatlanul nagy munkabírású, okos em­ber, aki havonta ötvenezer pengőt vett ki a pénztárból; neki volt először Rolls Royce autója Budapesten. — Okos, gazdag kapita­lista. — Én már 1932 végén tud­tam, hogy Miklós Andor nemsokára meghal. — Honnan /tudtad? (Folytatjuk) véletlenjei mellett itt is van még mit javítanunk. Hi­szen mit szóljon annak a nagyvállalatnak megannyi dolgozója, ahol a cég veze­tői egy „levezető” álvita után körlevélben közölték minden részlegvezetővel, dolgozóval : ezután szemé­lyesen felelnek minden csa­varért. s fizetésük bánja, ha eltűnik valami a raktárak­ból. Am ugyanez a levél homályban hagyta hogy a felelősség leépítése után, miért felelnek a vállalatok felsőbb vezetői. S homály­ban maradt az is: konkré­tan miért is tehető felelős­sé a középvezető, s hogy mit kérhet ő számon a sa ját beosztottjaitól. És nem akadt egyetlen részlegveze­tő sem. aki a körlevél ellen tiltakozott volna. A prémi­um, úgynevezett jó légkör megőrzése érdekében min­denki tudomásul vette az intézkedést. A gondok ismertek, lei­sorolásukkal gyanítom, nem Népgazdaságunk konver­tibilis exportjából a mező- gazdasági termékek csak­nem 35 százalékkal része­sednek. Ezen belül is meg­határozó az állati termékek részaránya. Húsexportunk az utóbbi öt évben megkö­zelítőleg 70 százalékkal nőtt. Az elmúlt években a vágó­marhák felét külföldre szál­lítottuk baromfiból ha­zánk adja a világexport több mint tíz százalékát. Megyénkben az V. ötéves tervidőszakban, valamint a VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában dinamikusan nőtt az állatitermék-terme- lés. Az ágazat jelentősen hozzájárult a lakosság vál­tozatos, magas színvonalú nyersanyag, valamint élel­miszerrel történő ellátásá­hoz a népgazdasági export­feladatok teljesítéséhez. Az állattenyésztés megha­tározó szerepét igazolja, hogy a vállalati termelési érték több mint 40 százalé­ka itt képződik, megyei szinten értéke meghaladja a 3000 millió forintot. Az ágazat eredménye összessé­gében kedvezően alakult, de különösen a sertéstenyész­tésben biztató az elmozdu­lás. A múlt évben Somogy termelőszövetkezeteiben az 1000 liter megtermelt tejre jutó ágazati eredmény 179 forint, az egy tonna hízóser­tésre vetített ágazati ered­mény 2440 forint volt. A juhtenyésztés viszont vesz­teséges ágazatként üzemelt. A szarvasmarha-tenyész­tésben a közelmúltban be­következett közgazdasági intézkedések hatására — az előző évekhez viszonyítva — csökkent az ágazat nyere­ségtermelése. Ez természe­tesen összefüggésben van a vágómarha-értékesítés te­rületén a Közös Piac diszk­riminációs intézkedéseivel és az árcsökkenéssel is. Míg 1973—1974. évben egy kiló vágómarha ára a világpia­con 1,2 dollár volt, az 1980- as évek elején már nem ér­A súlytalanság körülmé­nyei közötti sebészeti be­avatkozásokat lehetővé tevő műtőasztalt fejlesztettek ki szovjet tudósok. Mint azt Igor Goncsarov, a moszkvai Orvosbiológiái Intézet mun­katársa elmondta, a beren­dezés összecsomagolva egy nagyobb bőröndre hasonlít, amely egy puha, átlátszó anyagiból készült izoláló- kamnáit és magját a műtő­asztalt tartalmazza. Ebben helyezték el a sebész mun­kájához szükséges műszere­ket és a csánátlanított leve­sok újat mondtunk. Ám ha figyelembe vesszük, hogy gazdaságunk fejlesztéséhez minél több felelősen önál­lóan gondolkodó vezetőre van szükségünk, olyanokra, akik érdemben tudják a munkát megszervezni és irányítani, akik az év min­den napján egyformán bír­ják beosztottjaik bizalmát, akkor talán nem volt feles­leges a gondokra újra rá­irányítani a figyelmet. Nem véletlenül kerülnek napjainkban újra napvilág­ra a középvezetők problé­mái. A gazdaságirányítás to­vábbfejlesztése, a váMialaitok, üzemek irányításának meg­újítása. ennek eredményes­sége múlik azon: milyen az összhang vezetők és beosz­tottak között. Ehhez pedig mindenekelőtt szakmailag kiválóan képzett, s emberi tulajdonságok miatt sem ki­fogásolható vezetőkre van szükség. te el az egy dollárt. Figyel­meztető, hogy a jövedelem- csökkenés miatt egyre több üzem csökkenti szarvasmar­ha-állományát. ezen belül n tehénlétszámot. Az elmúlt évek sokszor indokolatlanul magas tenyészállat értéke az elmúlt években mély­pontra süllyedt, ezért csök­kent azon üzemek köre is. amelyek a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztéséért ál­doznak. A juhállományban a ko­rábbi évekre jellemző dina­mikus létszámgyarapodás lassult, az anyaállomány nagysága elmaradt a terve­zettől. Az ágazat helyzeté­nek javítására mielőbb szükség van, annál is in­kább, mert a piackutatók véleménye szerint a vágó­juk ára a közeli jövőben tovább javul. Az idén nyilvánosságra hozott szabályozórendszer egyértelműen bizonyítja, hogy kormányunk a kister­melői állattenyésztést vál­tozatlanul támogatja. Cél, hogy stabilizálódjon, sőt egyes részterületeken növe­kedjen termelésük. Ennek érdekében szükség van a nagyüzemek ez irányú tevé­kenységének további fej­lesztésére, javítására, a ki­alakult kapcsolatrendszer elmélyítésére. A jelenlegi helyzet egy­értelműen alátámasztja, hogy a főágazat helyzetének további stabilizálása megkö­veteli az üzemi jövedelem- csökkenésből adódó feszült­ségek feloldását. Természe­tesen a közgazdasági hely zet javítása mellett szükség van a komplex üzemi ága­zatfejlesztő intézkedések célirányos végrehajtására is. Tovább kell javítani a termelési mutatókat. első­sorban a biológiai alapok fejlesztésével, a szaporulat növelésével és a kiesési arány mérséklésével. Varga Gábor Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat kaposvári állomása gőt biztosító berendezést is. Az alsztalf a kívánt méretre és formáira állíthatják be, a beteg testét pedig speciális hevedereikkel rögzítik. Az izolálókamira szélei kü­lönleges anyaggal hozzáta- padmak a mütendő testtáj­hoz. A sebész csak steril kesztyűbe végződő ujjú­kon keresztül nyúlhat be az így képződő műtőtérbe. A kötözőanyagokat és az űr­béli használatra tarveziett műszereket zsilipeken ke­resztiül juttathatják a kam­rába. Friss Róbert Feloldást igényid feszültségek Agrártermelés és állattenyésztés Urműtő bolygóközi utazásokra

Next

/
Thumbnails
Contents