Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-23 / 224. szám
XL évfolyam, 224. szám Ara: 1,40 Ft 1984. szeptember 23., vasárnap Versenyben a tanuló Állandó versenyben van az iskola az élettel. Non scho- lae, séd vitae discimus — mondták a latinok. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk! E felismerés igazságához kétség ma sem férhet, ám napjainkban az iskola és az élet — de mondjuk inkább: a társadalom — kapcsolata sokkalta áttételesebb. Természetes, hogy a társadalom megfogalmazza a kívánalmakat az iskolával szemben, ugyanakkor az oktatásnak igen nagy szerepe van jövőnk alakításában. Az iskolai élet, az oktatás Magyarországon az utóbbi évtizedben^ felgyorsult változásokon ment keresztül, a megújhodás folyamatai távlati elképzelésekben fogalmazódnak meg. Az új tanév legfőbb feladata az érvényben levő iskolai dokumentumok alapján a tartalmi munka javítása. Nemcsak az iskola — mint sajátos intézménytípus — áll versenyben, hanem az egyes tanulók is. E verseny tartalma, formája tükrözi az oktatáspolitika szellemét. Ezt szeretném bemutatni a tudományos, technikai úttörőszemle átalakulásával. Látszatra csupán formaváltozást ígér a felsőtagozatos általános iskolások újszerű tanulmányi versenye, ám ha az új kiírás szellemét is megismerjük, lemérhetjük, mit jelent az idei tanévtől a tanulóknak ez a verseny. Egyéni pályázati rendszer lépett érvénybe szeptembertől, az eddigi tudományos-technikai úttörőszemle helyébe. A hangsúly az egyéni képességekre tevődött. Az iskolák feladata a tehetséges diákok eddiginél fokozottabb segítése, a bennük szunnyadó, a már megmutatkozó kiemelkedő képességek fejlesztése. Évekkel ezelőtt megfogalmazott cél az iskolában a tehetséggondozás. Kutatják módozatait a legjobb pedagógusok, s az Országos Pedagógiai Intézet az új típusú tanulmányi versennyel újabb ösztönzést ad számukra. Nemcsak a diákok versenye a tanulmányi munka összemérése: abban, hogy milyen eredményt értek el, nagy részük van a pedagógusoknak is. Kiszélesítve a kört: a könyvtáraknak, a kutatóhelyeknek, a különböző köz- művelődési intézményeknek is nagy feladatuk van az iskolai munka segítésében, a tanulók tudásigényének kielégítésében. Társadalom kutatómunkára, nyelvtanulásra, a természettudományokban való elmélyülésre, a matematika, a technika, a mezőgazdaság világának megismerésére vállalkoznak azok a tanulók, akik részt kívánnak venni a pályázaton. Mint minden versenyben, itt is lesznek győztesek, akik eljutnak a harmadik fordulóig, s onnan a nyári szaktáborokba. A lemaradókkal vajon mi történik? Sporthasonlatai élve: újabb lendülettel készülhetnek a további erőpróbákra. A mai győztesek helyébe újaknak kell lépniük! Kik közül kerülnek ki? Azok közül, akik folyamatosan edzésben vannak. Az általános iskolai újtípusú tanulmányi verseny szelleme a latin mondást éppúgy eszükbe idézi, mint napjaink társadalmi követelményrendszerét. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Horányi Barna Felszabadulási ünnepség Battonyán Battonyán, szombaton a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából ünnepséget tartottak. Délelőtt fél tizkor a felszabadulási emlékparkban Filip Kiva, a szovjet hadsereg nyugalmazott alezredese, a Szovjetunió hőse, aki felderítő rohamegységével elsőnek lépte át 1944. szeptember 23-án a magyar-román határt, meggyújtotta a Békés megye városaiból érkezett ifjúsági staféta fáklyáját, amellyel emléklángot gyújtottak a fiatalok is a felszabadulási emlékműnél. ügyi minisztert, Bíró Gyulát, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárál, Molnár Bélát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát. Ezt követően Méhes Lajos mondott ünnepi beszédet. A pártkongresszus és a felszabaduló* évfordulója tiszteletére Üjabb brigádfelajánlások Hárommilliós többlettermelés a Kaposplastnál MÉHES LAJOS: Tisztelettel hajtjuk meg az emlékezés zászlaját A zászlódíszbe öltözött nagyközség főterén tízezren gyűltek össze. Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusz hangjaival kezdődött, majd Szabó Miklós, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára köszöntötte a résztvevőket, közöttük Méhes Lajost az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát. Vlagyimir Bazovsz- kijt, a Szovjetunió budapesti nagykövetét, Konsztan- tyin Kocsetov vezérezredest az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokát, Vaszilij Brjuhov altábornagyot, a felszabadító szovjet hadsereg volt páncélos felderítőjét, Filip Kivát, Schultheisz Emil egészségSzeptember 19—21-én M os zkváiba n m eg tar tot ta 111. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának végrehajtó bizottsága. A végrehajtó bizottság megMiitiatta a KGST-tagor- szágok ez év júniusi, felső szintű gazdasági értekezletén. hozott határozatok végrehajtáséval kapcsolatos kérdéseket. Áttekintette a KGST 39. ülésszaka elé kerülő anyagokat, köztük az 1986—1990-©s népgazdasági tervek koordinációjáról szóló infoinnaációt, az energetikai, üzemanyag- és nyers anyag- termelési együttműködés hosszú távú komplex intézkedésiéit, a KGST-n belül folytatott sokoldalú együttműködés és tevékenység szervezeti tökéletesítésének irányait. A végrehajtó bizottság Battonya jelkép a magyar nép számára. Jelképe a nemzet sorsában bekövetkezett fordulatnak, egyszerre jelképe véráldozatnak, szenvedésnek, megújulásnak és felemelkedésnek. Negyven évvel ezelőtt itt lépett hazánk földjére a felszabadító szovjet hadsereg, itt kezdődött meg a harc az országot megszállva tartó fasiszta német csapatok ellen. Battonya joggal lehet büszke arra, hogy neve összeforrott a magyar felszabadulással — mondotta bevezetőben meg-em ! ékezett an nak az egyezménynek a 20. évfordulójáról, amelynek értelmében Jugoszlávia részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveinek munkájában: A végrehajtó bizottság megállapította, hogy Jugoszlávia és a KGST -tagors zá gok gazdasági és 'tudományos-műszaki szervei között sikeresen fejlődik a sokoldalú, kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés. Hangsúlyozta^, hogy ennek az együttműködésnek, amely elősegíti a benne résztvevő országok gazdasági növekedését, még széles körű fejlődési lehetőségei vannak. A végrehajtó bizottság munkáját a barátság és az elvtársi együttműködés légköre jellemezte. Méhes Lajos, majd így folytatta: — Hálával és tisztelettel tekintünk a szovjet népre, a szovjet emberekre, akiknek annyi áldozat és gyötrelem ellenére volt erejük és elszántságuk folytatni a harcot a fasiszta rendszei végső felszámolásáig. A hazájukért és a szocializmus jövőjéért egyszerre küzdő emberek elszántsága volt ez. (Folytatás a 2. oldalon) Hárommillió forintos tervtúlteljesítést vállaltak a Kaposplast dolgozói a XIII. pártkongresszus és hazank felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére. A műszálüzem Kállai Éva kaposvári székhelyű Kefe- és Műanyagipari Vállalatnál — ahol már korábban i« szép sikereket értek el a szocialista munkaversenyben a brigádfelajánlások révén — újabb vállalást fogadtak el a dolgozók közösségei. A aranykoszorús szocialista brigádja felhívással fordult a Kaposplast többi üzemében dolgozókhoz, s a párt- kongresszus és hazánk fel- szabadulásának évfordulója tiszteletére a műszálüzem 94,3 millió forintos évi árbevételi tervének hárommillióval történő emelésést határozta el — az export növelése révén. Az itt készített termékeknek majdnem tíz százalékát exportálják, külföldi szállításaik értéke pedig megközelíti a kilencmillió forintot. A Kállai Éva brigád vállalását magukévá tették a Kaposplast többi üzemének dolgozói, s vállalták 246 millió forintos vállalati terv — ebből 14 millió a tőkésexport — növelését, amelynek révén 32 millió forint tiszta nyereséget érnek el — a korábbinál kevesebb létszámmal. Vállalták a belső tartalékok további feltárását, üzemekre bontott ösz- szeggel gazdálkodnak, s ennek révén tervszerűbbé teszik a munkát, illetve munkaszervezést; ésszerűsítik a szállítást valamennyi munkaterületen szigorú takaré- koskodási intézkedéseket vezetnek be. A műszakiak, a tmk-üzemfenntartási osztály dolgozói már októberben elkészítik a téli energiafelhasználás szakaszolását: ez — éves szinten — több millió forint megtakarítást jelent. Mindezt több ..kisebb” vállalás egészíti ki: a műszálüzem például elvégzi a hulladék visszadol- gozását — minőségromlás nélkül, a munkáshiányon rugalmasan, belső átcsoportosítással segítenek; s csökkentett létszámmal is teljesítik a teijes évi tervet. A Kaposplast tizenkét brigádja jelhívással fordult a megye többi tanácsi vállalatához, versenyre szólítva föl brigádjaikat. E felhíváshoz csatlakozva a Patyolat 13 szocialista brigádja tett pótválialást, miszerint a vállalat 64 millió forintos évi árbevételi tervét 67,2 millió forinttal teljesítik, víz- és energiatakarékosság révén csökkentik a költségeket, s mintegy 25 százalékkal javítják a termelékenységi mutatókat. Közlemény a KGST-vb moszkvai üléséről Szám jegy vezérlésű megmunkáló központokat, marógépeket, portálmarókat gyárt exportra és belföldi megrendelésre a Szerszám gép ipari Művek Esztergomi Marógépgyára. Egyik legújabb termékük az MKP speciális marógép, amely tetszőleges térbeli felület megmunkálására akaJmas. ŐSZ SZÓ EMLEKET Az öregember eltűnődött. Asszony, ha csak puskaporos időkben nem. sohasem vetett. Férfi dolga volt ez mindig is. Napok óti mocorgott benne valami mondta is neki a párja, hogy nyughassék. 0 még nem tudott megülni egyhelyben. hiába pézsmitált az öregasszony. Pedig máskor fél napokat elüldögélt a sámlin, a tornácról az utcát figyelve; egy-egy szót is váltott a boltba igyekvőkkel. Mikor is volt, hogy ráébredt, kevesebb a beszél- getnivalója a falujabeliek- kel? Akkor lehetett, amikor úgy megszaporodtak a vele egyivásúak ott, a kálvárias iemetődombon. Bolond VII- helmi az egyetlen, aki vele- korú, de avval meg mi szó- váltanivalója volna, amikor avval a bajuszkás peremű szájával csak somolyogn: tud csempén. Bővebben mértek szegény egyiigyűnek, mint az épnek... Az öregember meg a párja között tizenkét év volt, öreglegényként is kapott fiatalt, igaz, ugyanolyan szegényei. mint ők voltak. A két nyomorúságot házasították együvé. Délután hátul szöszmötölt. a pajtában. Eke, borona után kutatott a szemével. Meg is lelte az ekét; rég nem tükör már, mely minden arcvonást visszaragyogott. Az öregembernek — ki tudja, miért — azok a szántások jutottak eszébe, amikor hosszú esők szomo- rították, ilyenkor csúnya, szalonnásan nagy földdarabokat .fordított ki az éles vas. Tavasztól őszig húzódó munka volt ez, s ha kicsit is hanyagolta földjét a gazda. az gazzal tromf olt visz sza, a haszontalan gaz beleakadt az ckefejbe. ráhurko- lódott, s hiába vakarta az ember az ösztökével sűrűn, alig tudott haladni munkájával. Megvolt a kocsija is. szétszedve; ezt már a feltámadási harsonák sem rántják össze egész kocsivá. Emlék párázott lelki szemei előtt újra. Ha szántani indult, már előző este kocsira készítette a boronát fogaival befelé, ne rongálja az oldalt, az ekét a gerendc- lyével előre, a gyeplőt az egyik lőcsre. A szántás is férfidolog volt; még emlékszik, a napra, amikor az apja átengedte az ekeszarvat. De amíg bírta magát, a vetést maga végezte. Csak szoktatta, „ha már ó majd a második gyerekkorba ér"... Abban ember volt ő is, mikor a magbúzás zsákokat n padlásról le kellett cipelni. A mosóteknőbe a kékköves, rézgálicos lét lepattogzolt zománcú vödörből öntözgették a magokra, kézzel keverték el. Nem is támadta meg üszög soha. Ilyentájt a rozsot szokták vetni, ott a sűrű mellett volt egy kis tábla; az apjától tanulta, hogy bozótos erdős melleit ez a jó, nemigen kedvelik a madarak. Azokból meg erdősben. ligetesben terem a a legtöbb. A búzát októberben vetette az apja, s ő is. Abban is követte az öreget, hogy mindenszentek felé kiballagott a táblához, akkorra majdnem mindig zölddel ébresztett benne reményt. Parasztember gyerekének az apja a mester. Az öregember életében a legkedvesebb munka a vetés volt. Gépük nem volt hozzá, arra a kis földre nem is kellett. Csak az osztáskor pótolta meg a földigényié bizottság azt a négy magyar holdacskát. Ült a tornácon, és arra a tavaszra gondolt. Az öregasszony valami abroszt rázott ki, morzsa se hulljon potyára — a kendermagosok elé szórta. Az abrosz megintcsak azokra a régi októberi napokra terelte a? öreg gondolatait, amikor a litániára hívó harangszó vetette haza. Hurkot csomózott az abrosz sarkaiból, nyakába akasztotta, balról lógott le, bal kézzel fogta jó erősen, még rá is csavarta a végét a kezére. S jobbal szórta a szemet. Mindig úgy gondolta, azért nem a másikkal, ne balszerencse legyen a munka kísérője. Mintha most is érezte volna a szemmel teli abrosz húzását a nyakán; hogyne hiszen egész vékával cipelte benne a magbúzát Az öregasszony hívta be. de nem mozdult. A teher egyre erősebb lett: már a mellét is nyomta, összegörnyedt a kis széken. Odabent a televíziót már bekapcsolta a párja. Irgaimat- lan nagy gépek dolgoztak a földeken. Leskó László
