Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-20 / 221. szám
1984. szeptember 20., csütörtök Somogyi Néplap 5 Két új magyar dráma  budapesti Várszínház évadnyitóján Egy iskolai könyvtár átváltozásai örvendetes, dicséretes és az ország Nemzeti Színházához mélltó gesztus, hogy már az évad elején előtérbe állMtja a mai magyar dráma- irodalom új terméseit. Ka- maraszínpadán, a' budapesti Várszínházban két egymást követő estén mutattak be évadnyitóiként két új magyar drámát* Kertész Ákos Családi ház manzárddal és Sárospataky István Teakúra című munkáik Hozzávehető jüik ezekhez az anyaszínlház e mapokbeü évadnyitóját, Hubay Miklós drámáját Freud, az álomifejtő címmel. Érdekes, hogy a Várszínház mindkét új bemutatójának szerzője lélektani-morális oldaliról közelíti meg — egyébként teljesen más és más — témáját. Különösen az utóbbiban érvényesül erőteljesen a pszichológizáló törekvés. » « * A Kertész-darabban a mo- mogám házasság válságáról, vagy állítólagos válságáról esik szó ikét felvonáson át. A szerző erre vonatkozó gondolatait éppen a közelmúltban fejhette ki, eléggé nagy vitát keltő tanulmány ábain irodalmi lalpunk hasábjain. Igen tiszteletre méltóan ott is, akárcsak a mostani dráma előképében, a regényében nem foglal határozott állást, hanem inkább szemléletesen föltárja e sorokat foglalkoztató társadalmi ügyet. Eleve olyan hélyzetet teremt most a színpadán, amely bizonyára szélsőségesnek mondható, de áhrázolni, föHmutatmii lehet benne a különféle nézetek, meghökkentően újszerű és a maradi vagy csupán a megszokotton alapuló fölfogások összecsapását. Az alapkonfliktus rendkívül érzékletes. Ahból indul ki, hogy a korszerű társadalmi — benne a mi szocialista — fölfogásunk az ember teljes szabadságát hirdeti, ebből következően a feleség vagy a férj sem lehet egymás alárendeltje. Szabadon döntse él, kit választ, még ha házasságban él is. A példa, amelyet Kertész Ákos elénk, tár, nyilván nem mindennapi. De alkalmas rá, hogy helyenként groteszk és mulatságos helyzetekben mutasson rá — ha másra nem is —, hol vaníliáik napjainkban az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatásainak buktatói. A rendező Szundi Miklós Kaposi Levente 1. Az igazgató hangja harsogott a nagycsarnokban. — Kedves elvtársaim! Mindenki tudja, hogy a nyugati világban példátlan méretű infláció tombol. Óriási mértékben megemelkedett a nyersanyagok, az energiahordozók ára. S miután, elvtársak, mi nem egy, a világtól elzárt szigeten vagyunk, nekünk is mindent meg kell tennünk azért, hogy a mi gyárunkban a lehető legkisebb mértékben gyűrűzzenek be a tőkésinfláció kellemetlen és kiszámíthatatlan hatásai. Ennek kivédését leginkább a takarékossággal lehet megoldanunk. A „vezérkar" már eddig is megtett minden lehetőt, de a takarékosság nem lehet néhány ember szűk magánügye, mindenkinek azon kell fáradoznia, hogy spóroljon az anyaggal, az energiával. Ezért javaslom, hogy először is hozzuk létre a nagy akcióbizottságot, aztán pedig kü- lön-külön üzemenként, munkacsoportonként is a megfelelő szintű bizottságokat. Az igazgató szavait nagy taps fogadta. Ezután megválasztották a fő akcióbizottságot. 2. A kiscsarnokban az üzemvezető a takarékosság jelenkitűnő hangsúlyokkal pergeti az előadást, két olyan pillérre építve, mint Avar István és a Nemzetiben most debütáló Esztergályos Cecília (férj és feleség). Hozzájuk szinte egyenrangúan tud társulni a tehetséges Ivánka Csaba jellemet és szituációt teremtő erővel. Ö áll a háromszög egyik sarkában, ezúttal „hivatalos” -szeretőiként, hiszen a férj szabad lehetőséget adott a feleségnek az alkalmankénti választásra szíve joga szerint. Ami Avar Istvánt illeti: a főhős óhatatlanul inkább illusztratív figuráját szerencsésen telíti élettel. » * « Sárospataky Istvánt eddig jobbára inkább a pécsi vagy a gyulai Várszínház közönsége ismerhette meg sikeres darabjaiból, ezúttal pedig a budapesti Várszínházban új hangvételű és stílusú művével találkozunk. Groteszk komédiának nevezi Sík Ferenc, az előadás rendezője, aki némiképpen irodalmi, színpadi felfedezője is a hajdani pécsi fogorvos szerzőnek. Bemutatók sora bizonyítja, hogy jó szemű fölfedezője. Ez az új mű azonban valami bizonytalan útkeresést mutat hémdrámá- ba torkolló extrém történetével, amelyből nehezen hámozható ki a tulajdonképpeni mondanivaló. Eehet, hogy nem -is volt több a szerző szándéka, minthogy sajátságos körülmények közé helyezzen két asszonyt, és lélektani bonckés alá vegye viselkedésüket. Afféle utánérzése lenne Tennessee Williiamsnek? Itt is indulatok, érzelmek, vad haragok csapnak össze újból és újból anélkül, hogy mélyebb ókadnak elemzését kapnánk. Vagy ha-kapjuk is, annyira egyediek a feltárt sorsok, hogy azonosulni legfeljebb olyképpen tudunk, mint amikor egzotikus, létező-memlétező világot szemlél aiz ember. Két egymáshoz láncolt nőről van szó: az egyikük 43 éves elvált asszony, a másikuk 60 éves pártában maradt hölgy, aki hivatalból kirendelt gyámja a fiatalabb nő debil nagyfiúnak. Tulajdonképpen gyámkodik az anya fölött is, akit id'egbe- tegsége folytán nyugdíjaztak. A köztük folyó hisztérikus párviadal a darab cselekménye, amelybe egy és mást lehet belfemagyarázni, sőt színpadi lélektani tanulmányiként is fölfogható. Még azt is megengedem, hogy helyenként a figyelmet fölkelti és leköti egy idlei-g. Ez utóbbi azonban mindenekelőtt a két remek szereplőnek köszönhető: Lukács Margitnak (Bertái az idősebb hölgy) és a Nemzetihez szerződött Szemes Marinak (Bella, a gyermekes asszony). A tragikumot, a vígjátéki elemeket, a groteszket egyaránt pompásan csillogtató, magával ragadó jeleneteik valóban emlékezetesek maradnak. Tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy csak az előadás után kezdünk gondolkodni rajtol, mit is láttunk vallójában. Lőkös Zoltán Barcs iskolahálózata bármennyire is fejlődött, a megyében itt a legnagyobb az egy tanteremre jutó tanulók száma. Az új iskola mellett új tantermek épültek a korábbi intézményekben. A legnagyobb átalakulás az I. számú általános iskolában történt. A századfordulós, úgynevezett vöröskeresztes iskola öreg falait két éve bontották le, helyet adva a korszerű épületeknek. 1978- ig Barcsnak ez volt az egyetlen általános iskolája. 1983- ban bővítették az iskolát, a modern szárny azonban máris szűknek bizonyul. E változó iskolában a könyvtár mindig is fontos szerepet töltött be a tanulók és a pedagógusok művelődésében, története eggyé forrt az intézményével. Ma újabb átalakulás előtt áll. Somogybán szép számban vannak példásan működő iskolai könyvtárak, ezek egyike a barcsi I. számú iskoláé. Négy éve függetlenített könyvtáros itt Egerváriné Soós Gabriella. Előtte órakedvezményt kapott az iskolai könyvtáros, ennél is korábban a társadalmi megbízatásért szóbeli elismerés jutott. — Kérem, mutassa be az iskola könyvtárát. — Tizennégyezer kötet van a birtokunkban, évente mintegy huszonöt-harminc- ezer forintot költünk új művek beszerzésére. Elsősorban a tanulók köteleké olvasmányait vásároljuk meg, az igényeket ki tudjuk elégíteni az ajánlott irodalomból is. Pedagógiai szakkönyveink a tantestület rendelkezésére állnak. — A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán részt vett a könyvtárosképzésben. Tanítóként miben látja az iskolai könyvtár hasznát! — Elsősorban az önművelésben van szerepe. Megtanítjuk a gyerekeket a könyvtárhasználatra. Tudatosítjuk, hogy a tankönyv ma már kevés a széles körű ismeretek megszerzéséhez, a könyv a leghasznosabb eszköze az önművelésnek. — Könyvtárosként miben látja a pedagógus szerepének fontosságát az olvasás népszerűsítésében? — A könyvtár színesebbé teszi az oktatást, a megszokott tantermi környezettel szemben oldottabb nálunk a Esztergályos Cecília és Avar István Kertész Ákos darabjának egyik jelenetében Takarékossági akció tőségéről beszélt. Elmondta, hogy a tőkésinfláció világméretű probléma, s az infláció káros következményei nem csupán a gazdaság egészét, hanem a gyárat, sőt, azon túlmenően az ő üzemüket is sújtják. Épp ezért az eddiginél jóval takarékosabban kell bánni az anyagokkal, az energiával, mert csak így lehet kivédeni, hogy a begyűrűző hatások megzavarják az üzem egészséges menetét. Javasolta. hogy hozzák létre az üzemi szintű akcióbizottságot. A javaslatot mindenki egyhangúlag támogatta, s megválasztották a bizottságot. 3. A brigádvezető komor szavakkal ecsetelte a tőkés világban lejátszódó válságjelenségeket. Elmondta, hogy a tőkések most gazdasági síkon indítottak offenzívát, s ezt csak úgy lehet kivédeni, hogy ha a brigád minden egyes tagja jobban takarékoskodik a keze ügyébe kerülő anyaggal, energiával. A középkorú Szabó morogva jegyezte meg, hogy ezt a lemezt már harmadjára hallják, meg aztán ők is nézik a televíziót, olvassák az újságot. A brigádvezető azonban dohogva leintette. — Ez olyan kérdés, miről nem lehet eleget beszélni. Aztán megválasztották a brigád akcióbizottságát; tagja lett Szabó is. — Most már remélem, te is komolyabban fogod fel a kérdést — mondta neki a brigádvezető. — A kérdést eddig is komolyan fogtam fel — mondta Szabó. — Csak azt nem tudom, hogy miért kell háromszor meghallgatni valamit. 4. A gyári akcióbizottság vezetője kortyolt egyet a pohárból, majd folytatta: — Miután a takarékosság lényegét már valószínűleg tisztán látják az elvtársak, hiszen ugye, itt most a különböző szintű akcióbizottságok vezetői vannak, javaslom, hogy hozzuk létre az úgynevezett koordinációs tanácsot. Ennek a tanácsnak, mint a nevében is megfogalmazódik, az alapvető feladata a koordináció lenne. A tanács negyedévenként ülésezne, és beszámoltatná az ugyancsak most megalakítandó anyag- és külön energiatanácsot, valamint ezek munkáját koordinálná. Egyetértenek a javaslatokkal? Az egyik résztvevő felnyújtotta a kezét. — Tessék, parancsoljon az elvtárs! — Én nem értem, hogy minek ez a rengeteg bizottság, meg tanács. A végén az lesz majd, hogy mindenki a másikra hárítja a felelősséget, ha nem megy a munka. — De elvtársam — szólt közbe az akcióbizottság vezetője —, ön nem jól látja a kérdést. Takarékoskodni csak szervezetten lehet és irányítással. A bizottságok, tanácsok lényege épp az, hogy minden területet átfogjunk, sehol se maradjon hézag. .. Már megbocsásson, maga a fától nem látja az erdőt. — Az lehet — dohogott a felszólaló —, de annyi energiával, mint amennyit ezekre az ülésekre, tanácskozásokra fordítottunk, jobb lett volna, ha az udvaron levő hulladékot elszállítottuk volna a MÉH-nek. Mert hát a mi energiánkkal sem ártana jobban takarékoskodni. Épp azért, hogy használjunk is valamit, ne csak értekezzünk. A tanácskozás résztvevőinek jelentős része csóválta a fejét, hogy micsoda értetlen emberek is vannak. Épp most, amikor dühöng a tőkés infláció. hangulat. Hanglemezek is rendelkezésünkre állnak. A felső tagozatosok elsősorban élettapasztalatokat meríthetnek a könyvek segítségével. — Mit olvasnak szívesen a gyerekek? — A televízió műsorai után a regényadaptációk eredeti forrásai iránt észrevehetően nő az igény. A kötelező olvasmány, az ajánlott irodalom nem népszerű a tanulók körében. Egy új válogatás segíthetne ennek a gondilláik a megoldásában. — A tanulóknak kötelező-e könyvtárba járniuk? — Mintegy ezer tanuló jár az iskolánkba, közülük olyan nyolcszáz a beiratkozott olvasó. A kisegítő iskolások is igénybe veszik könyvtárunkat. A könyvtárral pedig minden gyermek megismerkedik évente két-három foglalkozás során. Az óvodások szintén. Az olvasást már ebben a korban meg kell szerettetni a gyerekekkel. — A pedagógiai témájú könyvek iránt milyen az érdeklődés? — A nevelési értekezletek előtt témajavaslatokat készítünk a pedagógusoknak, olyankor nagy a kereslet a pedagógiai témájú szakkönyvek iránt. Nem hagyjuk figyelmen kívül a szülőket sem: a legfontosabb szakkönyvekhez ők is hozzáférhetnek az iskolai könyvtárban. — Barcson a városi könyvtár újra csak ideiglenes otthont kapott az új lakótelepen. Milyen a kapcsolata az iskolai könyvtárnak a tanácsi könyvtárral? — Az iskolai és a városi gyerekkönyvtár jó kapcsolatának köszönhető, hogy a gyerekek igényeit ki tudjuk elégíteni. Az iskolai könyvek java megtalálható a szaktantermekben, a városi gyerekkönyvtár elsősorban a napi igényeket elégíti ki. Hamarosan átköltözik a városi könyvtár az új fiók- könyvtárba, s az iskolai könyvtár újra tiszta profilú desz. Horányi Barna A fiatal értelmiség helyzetéről A PÁRTÉLET KETTŐS SZÁMA A Pártélet című folyóirat legújabb — kettős — számában Faluvégi Lajos méltatja a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének a legutóbbi másfél évtizedben elért eredményeit és értékeli a közelmúltban Moszkvában tartott felső szintű tanácskozás állásfoglalásait. Tétényi Pál ugyanakkor a fiatal értelmiség helyzetével foglalkozik. E témát nemcsak az a körülmény teszi időszerűvé, hogy az elmúlt évtizedben hazánkban gyorsan növekedett a felsőfokú végzettségűek száma és aránya, hanem az is, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában az előttünk álló feladatok megoldásában növekszik az értelmiség szerepe. Jövőnk szempontjából különösen fontos, hogy a fiatal szakemberek milyen fel- készültséggel, milyen gondolatokkal és eszmékkel, milyen feltételek között kezdik meg tanulmányaik befejezése után munkájukat, hogyan illeszkednek be társadalmunkba. A fiatal értelmiség közérzetét, politikai hangulatát nagymértékben befolyásolja, hogy pályáját a gazdasági fejlődés lelassulása, a források szűkösségének időszakában kezdte meg, akkor, amikor a fiatalabb szakembereknek szűkült az előrehaladási lehetősége. Az extenzív fejlődés lezárulása egyúttal azt is jelenti, hogy ritkábban létesülnek új munkahelyek. vállalatok, intézmények, tanszékek, sőt néhol a meglevők száma is csökken. Épp ebben az időszakban válik különösen fontossá a lehetőségek jobb felhasználását, teljesebb kiaknázását igénylő kezdeményező, innovatív szellemi tevékenység, ezt azonban nem minden mun kahelyen igénylik konkrét formában és megfelelő súly- lyal. Növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsülését, az egyes értelmiségi pályák vonzerejét. Egyebek között ezzel segíthetjük elő a társadalmi céljainkat meggyőződéssel támogató és erre tehetségénél, felkészültségénél fogva képes új értelmiségi generációk nevelődését. Bogyó Tibor folytatja— a népgazdaság helyzetéről szóló írását. Míg az első rész a Páítélet 6. számában a külgazdasági egyensúly néhány összefüggését elemezte, a mostani cikk a kibontakozás főbb feltételeit taglalja. Három Vas megyei vezető pártmunkás beszámol a helyi életviszonyok javításának lehetőségeiről és tartalékairól. Hasonlóképpen megyei tapasztalatokat ad közre az a beszélgetés, amelyet Czoma László folytatott Karvalits Ferenccel, a Zala megyei pártbizo.ttság titkárával napjaink közösségeinek és közéletiségünk- nek néhány jellemző vonásáról.
