Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984. szeptember 15., szombat Somogyi Néplap 9 PETŐ SÁNDOR Kis János utókalkulátor egy reggel arra ébredt. .. Verőíényes, kora őszi reggel volt, a nagy nyújtózások ideje, szombat, amikor utolsó álmáért még egyszer falnak fordul az ember ... ... töredékek egy képből, egy nem evilági tájból, színes karikák egy furcsán fodrozódó mező fölött, hullámzó, parttalan vizek, arcok nélküli ködgomolygás, s ot' távolabb e- pusztának tűnj világ legszélén a máshogy is megélhető múlt cserepei. Reggel volt, szombat reggel, szabadszombat reggel, a jóleső semmittevések órái. amikor nem riaszt az ébresztőóra kelepelése. A teljes elernyedés stádiuma következik, vissza a takaró alá, ámbár a kora őszi napfény szeptember nemtudomhányadika, a nyár melegét hordozva lassan fölforrósítja a szobát. Kis János utókalkulátor felébredt. Első pillanatban, még észre sem vette, hogy az ágy fölött lebeg. A lecsúszott takaró, mint valami hófödte hegyvonulat gyúródott alatta. Görcsös éjjeli vágyakozásának nyomai megkeményedett foltokban maszatolták a lepedője ráncait. Nem emléke zett rá, mikor is volt utolsó éjjeli magömlése, tal*n még kamasz korában, első félelmei idején, amikor a bizonytalanság útvesztőit taposta, s a kilátástalan jövő nyomasztó érzése hatalmasodott el rajta. Azokat << lányokat, akiket mindig ivedvelt... hol vannak már. elérhetetlenül messze kerültek már akkor, kamaszkori álmodozásainak idején is Ámbár ha el is feledjük fiatalkori álmainkat, azért 3 sejtek méiye őrzi, s olykor bizony igencsak meglepődünk, ha életünk helyzeteiben újra felszínre kerülnek Kis János utókalkulátor s számok embere lévén rög tön megállapíthatta, mintegy másfél méternyi magasságban az ágy fölött, s hét ven centivel a plafon alatt foglalta el új helyzetét. Ezekből az adatokból arra a következtetésre juthatunk hogy Kis Jánost egy lakótelepi lakásban érte utói ez a furcí^ véletlennek, vagy eppen földöntúli csodának is betudható dolog. Kis János utókalkulátor életének utolsó tíz évét a biztonság jellemezte, utolsó két évét pedig, ez már az új lakásba költözés idejére esik. a polgári jólét, mely számára a viszonylagos adósságmentességet jelen tette, függőviszonya mindössze az OTP-vel volt, méh végső soron nem hatott ra nyomasztólag. » Mivel új helyzetét egy idő után megszokta, már arra is érzett bátorságot, hogy ki- - nézzen az ablakon. Az esői bámulta, mely hirtelen jött. ahogyan a nyári záporök. IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Elmúlásunk gyökerei nem is értette, szeptemberben, hogy történhet ilyen. Nem tudni, mit érzett, mire gondolt, egyszercsak elkezdett aszni a levegőben, a szekrény felé, melynek tetején nagyapja egyetlen emléket, egy öreg szitát őrzött. Aztán visszaúszott az ablakhoz, kezében már az öreg, porlepte, szitával. Kinyitotta az ablakot, egy pillanatra még visszanézett, az ágyban szuszogó feleségét nézte. Most már így öregedtünk volna meg, ez vök a tekintetében, mikor a nyitott ablakon át kiúszott az esőbe. A szomszéd ház kinyíló ablakában egy kíváncsi arc jelent meg, meghökkenve nézte a látomást. — Te..., te — dadogta maga mögé. — Odanézz, egy exhibicionista. — Mi van? — hallatszott egy rekedtes hang. — Mi van, mi van .. „ a kutyának meg azt mondod, tessék ? — Tessék? — Egy exhibicionista ott lenn. — Miért? — nyomult az ablakhoz egy hang tulajdonosa. — Azért, mert meztelen? — Nem látod? — Azt a nudistát? — Nem nudista, exhibi- cipnista. Kis János persze mit sem hallott ebből a beszélgetésből. Arcán a boldogság biztos tudatával állta az eső megújuló rohamait, s fáradhatatlanul rázta nagyapja szitáját, amelyen pergett az eső. Kis Jánosné számviteli előadó első pillantása a lepedőre esett Nézte a megkeményedett. sárga lóitokat, de, nem értett meg "belőle semmit. Óvatosan megtapogatta, mintha valami rejtvényt akart volna megfejteni. Aztán felkelt, a tükörhöz lépett arcát vizsgálta!., testének vonatait, melyet az idő egyre inkább elmosott. Lerogyott a székbe, s az ágyat bámulta. Érezte, remegni kezd, sírás fojtogatta. De a sírás miértjére sem kapott választ belülről. Arra eszmélt, hogy fázik. Ekkor vette észre, hogy nyitva az ablak, s a szél be- sodorja az esőszálakat, melyek apró ütésekkel verték a padlót. — Vajon miért, vajon miért? — motyogta maga elé. Szemének fókuszába gyűjtötte a szobát, a falakat, a bútorokat, melyek még ki sincsenek fizetve, a vázákat, a térítőkét, melyek egy részét őmaga horgolta, a képeket a falról, az egyik éppen az esküvőn' készült, családi körben. — Én lennék az? — vetítette maga elé a szobát. — Ezek a tárgyak? Ezek a formák, ez az egész, valóban én vagyok ? Az ablakhoz ment, hogy becsukja, de valami megállította ebben, s az éppen az a látvány volt, melyet az imént a szomszéd házban is észleltek, A férjét látta odakijit meztelenül állni az esőben, kezében nagyapja szitájával. Magára kapta pongyoláját, férje hátóköntösét hóna alá gyűrte, s egy esernyővel kiszaladt az ajtón. — János! — állt meg a férje előtt. — János! —sírta el magát. — Miért, mondd meg, hogy miért? A férfi ránézett, és saj- nálni kezdte. Húsz éve é1 tek együtt, a múló napok örvényében Sziklay Károly illusztrációja — Nézd, Irén, ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni. Ezt nem lehet, mert » nincs rá okos magyarázat. Csak az eső van, ez a szita és a csillagok. Én kimosom nekünk az aranyat, a csillagok aranyat, mely odafent- ről- jön. Mást nem tudok mondani. Nem vagyunk már fiatalok, de még nem veszett el minden. Még segíthetünk magunkon. — Vedd fel a köntösöd — tuszkolta rá az asszony, de a férfi nem engedte. — Nem, inkább vetkőzz le te is. ' — Mindenki minket néz — mutatott körbe az asz- szony. Az ablakok tele voltak kíváncsi arcokkal, dü - hős, kárörvendő, sajnálkozó tekintetekkel. — Nem baj, ne is figyelj oda. — Dehát János, mi olyan szépen éltünk, nemsokára a bútor részlete is lejár — mondta. — Add a kezed, Irén! — hagyta abba a szitálást a férfi. — És ne gondolj többé ilyenekre! — De mindenki azt hiszi, hogy megbolondultál. A férfi nem szólt, csak nézte a haját, a szemét, a száját. — Mi lesz velünk. János? — motyogta az asszony, de már nem félt annyira. Amikor a rendőrkocsi befordult a sarkon, a benne- ülők egy meztelen férfit láttak, aki egy csuromvizes, pongyolás nő kezét fogta, másik kezében pedig egy szitát tartott. A bejelentés pontos volt, állapította meg az őrmester, s már fogalmazni is kezdte magában a jegyzőkönyv szövegét. Az ... lakótelepen egy meztelen férfi magamutoga- lás céljából, mely a közbof- rányokozás esetét meríti ki . . . De aztán abbahagyta, hisz hogyan is tudná feletteseinek megmagyarázni, hogy az a két ember, akit részegnek, magamutatónak hitt. egyszer csak felemelkedik, s elkezd fölfelé szállni az esővel szemben, míg a szemük elől el nem tűnik. A házkutatás nem állapított meg semmit. A szomszédok kikérdezése sem. Kiegyensúlyozott, anyagi prob- . lémáktól mentes házaspárnak ismerték őket, akik havonta egyszer színházba, kéthetente moziba mentek, s esetenként egymás mellett feküdve nézték a televíziót Az esetre logikus magyarázat nem volt. A lakást bezárták. s Kis János utókalkulátor és Kis Jánosné számviteli előadó kartonjára rányomták a pecsétet: engedély nélkül külföldre távoztak. FALUSI JÓZSEF Esti meditáció Ékkő a csillag az akácfák lombhajában itt: gyémántkő és zefir-gyöngy, topáz és ezüstcsat, szikráznak, néha, majd elbújnak, ahogy mozdul a tengernyi fa ide-oda. Virágillatba mártott ujjú csöndben bujkáló kis szelecske turkál minden akácfa-lombbá, a szívemen meg összevonja takaróját a szomorúság, de egy-egy ág fejemnél hirtelen megremeg: madár mozdul éjszakára. Erdőszélen szénaszag lebeg. Valahol messze rákezdenek „ a békák kórusai bátran. (A világban, mondd, hol a helyünk és szerepünk!) Hangtalanul denevér csapong. Lent, a völgyben az eget kezdi már szép csöndesen szürkíteni az éj. — Sa reggeli fényben még ott vagyok én. Pódium az ország Eszenyi Irma portréja A vidéki zenei élet különböző programjában gyakran találkozunk Eszenyi Irma nevével. Nemrég Szombathelyen, Körmenden Wag- ner-est szólistája volt, a ritkán hallható Wesendonk dalokkal. Dr. Vasad i-Balogh Lajos vezényletével a fővárosban, a Zeneakadémián énekelte Wagner szerzeményét, amely a zeneirodalom legregényesebb dalcsokra. — Kitágult előttem a horizont — mondja a művésznő. — Szívesen énekelek vidéki színpadokon Is. Sokhelyütt régi ismerősként fogadnak. és jólesik a tudat, hogy a közönség végigkísér a pályámon. Észenyi Irma a háború utáni magyar operajátszás egyik legkiemelkedőbb korszakának főszereplője volt. Neve nagysikerű előadásokkal forrott össze, egy új operastílus kivirágzásával. — Rendkívüli szerencse szegődött mellém. Már aka- démista koromban Vaszy. Viktor szerződtetett Szegedre. a következő szezont pedig Tóth Aladár, a budapesti Operaház igazgatója ajánlatára a fővárosban töltöttem, huszonöt évig tartott ez a „meghívás”. Nagy tudású művészektől tanulhattam színpadra lépni, igényesen, pontosan énekelni. Három éven át epizódszerepeket kaptam, de előfordult az is, hogy Otto Klemperer rákérdezett, tudom-e Magdaléna szerepét? Három nap alatt megtanultam, és a próba- éneklés után nekem adta A nürnbergi mesterdalnokok kedves, játékos dajkájának szerepét. — Ezután fedeztek fel a főszerepek számára: Amne- ris, Gertrudis, Eboli, Azu- cena. Ulrike, Carmen — csodálatos időszak volt! Nagyon sokat énekeltem. 1952-ben pedig A Walkür Brünhildé- jét. A nagy feltűnést keltett, sikeres debütálásról így irt a Magyar Nemzet kritikusa: „Az új Brünhilde nagy várakozással töltött el, hiszen ez a szerep hatalmas igényeket támaszt megszóA „Boldog Jövő’ óvoda apró neveltjei hosszú sorban álltak a takarékpénztár bejárata előtt. — Mi történt, ti mind pénzt akartok felvenni? — kérdeztem. — Ige'-e-en! — harsaid a gyermekkórus többszólamú válasza, és a húsz arcocska úgy ragyogott, mint megannyi újdonat-új tízpfenniges pénzérme. Különös — tűnődtem. Kivettem a takarék- könyvemből 50 márkát, és a rádiójavító műhelybe indultam. Itt csodálkozva vettem észre ugyanazt a vidám, lármás gyermekhadat. — Mi történt, ti mind rádiót akartok javíttatni? — lge-e-en! — siví- tották ütemesen a kis lurkók, sőt még a taktust is verték hozzá a lábukkal. A rádió foRalph Wiener Hasznos séta g alma nálunk nyilván nem a legújabb hírekkel társult. További utam a postára vezetett, innen táviratot küldtem a drága nejemnek, s közöltem hogy . :. nos, ez nem tartozik ide. Alighogy megkaptam a nyugtát, az ajtóban megjelent az- ismerős' vidám gyermektársaság. — Mi történt, ti mind táviratozni akartok? Vagy bélyeget vásárolni? — Ige-e-en! — felelték kórusban szenvedélyes ifjú levelezők, s megnyalták a nem létező bélyeget, és ráragasztották a képzeletbeli borítékra. Fél óra múlva, hazafelé igyekezve, az anyakönyvi hivatal előtt mentem el — és nem hittem a szememnek: megint ugyanazok a lurkók topogtak ott, s igyekeztek befurakodni az ajtón. — Mi történt, ti mind házasodni akartok? — Ige-e-en! — simították vidáman a kislányok. A kisfiúk egyetértésüket nyilvánították — bár nem annyira hevesen. Kíváncsiság fogott elvégül a gyerekek kitódultak az utcára. Nyomukban pedig megjelent az óvónő, Christine, az a szomszédom volt. — Hát maga is szépen sétál ezekkel a gyerekekkel — jegyeztem meg, s hangomból visz- szafojtott szemrehányás csendült ki. — Bocsásson meg, kérem — mondta bűnbánóan az óvónő. — De pénzt kellett fölvennem a takarékpénztárban, be kellett adnom javításra a lemezjátszómat, azután bejelentkeztem a házasságkötőteremben, és sürgönyöztem a vőlegényemnek .. . Most pedig még daueroltatnom kell, azután felpróbálom a" méretesszalonban rendelt ruhámat, elmegyek a fogorvoshoz, és végül élelmiszert veszek. De amikor befejezem a munkámat, addigra minden bezár. Hát mit tegyek? Christine mélyet sóhajtott, majd szemügyre vette apró neveltjeit. — Nosza, gyerekek, álljatok párba, és folytatjuk a sétát! Fordította: Gellert Györay Eszenyi Irma a Kékszakállú koncertelőadásán Szalma Ferenccel laltatójávai szemben. Eszenyi Irma — ezúttal, mint drámai hősnő — a legnehezebb feladatok egyikével mutatkozott be. Bebizonyította, hogy felkészültségével, kultúrájával, művészi képességeivel a fölöttébb igényes feladat megoldására is képes.” * Két ^évtizeden át énekelte Wotan engedetlen vágyleányának szerepét. — Legkedvesebb szerepem volt. Az istenek alkonya zárójelenetét ma is repertoáromon tartom, amelyben Brünhilde hatalmas monológjával igazságot tesz, és lángra lobbantja a Walhal- lát. Nagyszerű partnerek •társaságában, mint Wolfgang Windgassen. Ticho Parly, a karmesterek között Hans Knappertsbusch, énekelhettem külföldi vendégjátékok során is. Eszenyi Irma különös adottsága, hogy hangterjedelme két és fél oktáv, ily- módon az alt szólamoktól a mezzón át a szopránig gazdag repertoárral rendelkezik. Szenvedélyesen szárnyaló hangú Vénus a Tannhau- serben, szuggesztív erejű Or- tud a Lohengrinben, lenyűgöző Kundry a Parsifal koncertszerű előadásén. És mindennek a csúcsa: Izoldái — Halálosan nehéz szerep, tökéletes biztonságot, azonosulást, teljes emberi és művészi odaadást követel. Ügy mentem a Trisztán és Izolda előadásaira, mintha az esküvőmre várnának. Csodálatos várakozásteli érzéssel, olyan belső feszültséggel, amely szinte földöntúli lebegést váltott ki belőlem. Nem féltem a szereptől. nem volt lámpalázam, a dallama a torkomban, lelkemben volt. Partneremmel Joviczky Józseffel együtt úgy éreztük, mintha minden élet kiszállt volna belőlünk az előadás végére. A legsikeresebb szerepek egész pályáján végigkísérték Eszenyi Irmát, a Kékszakállú herceg várát Judit megszemélyesítésével, az európai színpadokon kívánták tőle hallani, de Brünhilde és a többiek mellé Gershwin, a klasszikusok dalai, a népdalok és a néger spirituálék is felsorakoztak. Repertoárjából bőséggel örvendezteti meg közönségét az igazi művészetből fakadó dallamokkal. Erdősi Mária
