Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-09 / 186. szám
1984. augusztus 9., csütörtök Somogyi Néplap 5 1984 őszétől ÉVSZÁZADOK NÉPMŰVÉSZETE ötóra negyvenkét perckor Szalai Tihamér asztalostanuló két órára csónakot bérelt Fonyódon. Ellökte az öreg alkotmányt a parttól, majd néhány evezőcsapás után lerúgta magáról a -farmernadrágját és a csónakorrba hajította koszos trikóját. Két gondolata támadt. Megmártózik a hús habokban (mellékgondolatként eszébe ötlött, hogy valahol, valakitől hallotta a Balaton oxigéntartalma 16 százalékos. Megvan! Egy furcsa áttetsző alaktól, a keszegesnél: „Mintha az élei sűrűjébe ugranái, papa” — mondta a halán figura. A sorból aztán egy félrenézés- nyi idő alatt foszlott el, változott kámforrá az odaszóló férfi.) Másodjára: vajon kitől kaphatta ezt a különös és ritka Tihamér nevet. — Hát Vujisicsról fiam. — vágta hátba a múltból apja, a városi tűzoltózenekar dilettáns kürtöse. — Legyen halálodig példaképed. Apja kijelentése azonban valami rejtélyes üzenetei is tartalmazhatott, ugyanis röviddel ezen buzdító útravaló szóvá tétele után eltávozott az élők sorából. Mennyi, mennyi titokzatos, megfejthetetlen, mégis egymásba kapcsolódó láncszem — gondolta az asztalostanuló ... ... fejest ugrott a vízbe. Hamzel Gábor könyvtáros jó úszónak számított, két évig valamikor uszodai gyerek is volt. Egyre mélyebbre ereszkedett, és böfögve fújta ki a levegőt tüdejéből. Kinyitotta a szemét, de a zöldes víz parányi porszemcséket sodort szemhártyájára. — Ennyit látok az életből — mondta némán, aztán becsukta a szemét —. s így most meg többet. Újra nyitott szemmel úszott; most egy-egy pillanatra különös, hal alakú valamit látott el- siklani maga mellett. Hosz- szú, már-már emberarcú, celofánteslű lény volt — legalábbis a könyvtárosnak úgy rémlett —, mikor egy pillanatra az arcába nézett. Talán csukva volt a szemem és képzelődtem. Levegője fogytán a felszínre úszott. . . ■. vízbe éréskor érezte, hogy baj van. Mint hatalmas, szorító ólomrács nehezedett rá a halál nyomaté- ka. Gémberedett tagpkkal próbálta egyre följebb hajtani magát, de valami természetes és végzetes erő belekapaszkodott. Fortélyos mesehálót szőtt köré je, torokszorító bódulatot érzett, mint egy rossz álmot. Megsejtette, nem lesz ébredés. Csak az ujjhegyei értek ki a levegőre ... — Nézd! — sikoltott a könyvtáros felesége. — Egy fiú vízbe merült. A könyvtáros gyors kar- csapásokkal úszott vissza a csónakhoz az ellenkező irányból, de már semmit sem látott. —■ Ott tűnt el, talán harminc méterre, vagyis inkább kicsit arrébb. A könyvtáros számtalanszor alábukott, de semmit sem látott. Lebegve járkált a három méter mély homokos talajszinten, s a víz most mint könnyű ágat lökte fölfelé. Izmai megkeményedtek, a levegőhiány szorítása préselődött tüdejére. Félelmetesen hidegnek érezte a tófenekét. .. ... mellhez húzott lábakkal feküdt, akár egy embrió. Teste két-három centire belesüllyedt a homokba. Apró kis halak úszkáltak körülötte, de nem tudták megérinteni. Alakjára, mint egy alvó emberre, úgy terült rá valami átlátszó kabátszerü- ség. Egyenletes nyomok vezettek el fekvő teste mellől, mintha csak ezt a furcsa lepedőt hozta volna valaki... ... A part felé eveztek, amikor összetalálkoztak a vízi mentős fiúval. Lehorgonyzóit csónakban, háttal ülve napozott egy lánnyal. A könyvtáros jól látta, hogy a lányon egyáltalán nincs ruha. Csodálatos testű . nő volt, bőre mély barnaságából csak a napközben fürdőruha által eltakart feszes melle és csípője fehérlett ki. A fiú vizet locsolt a mezítelen testre. — Belefulladt valaki — kiáltott at elfúló, szégyenlős hangon a könyvtáros. <4 mentős megfordult, s a könyvtáros most látta, hogy ez nem a megszokott fiatal srác, hanem egy hosszúkás arcú, furcsa tekintetű, kortalan férfi. A fülledt, rezgő levegőben egy pillanatra el is mosódott az alakja. — Gyere közelebb, semmit sem értek — szólt visz- sza a mentős, de csónakjuk egyre távolodott a strand növekvő zsivajában. Képzelődöm? — morfondírozott a könyvtáros. — Hiszen most a régi mentőst látom egy kékfürdőruhás lánnyal. ... Az asztalostanuló holttestét három naji múlva fogták ki a nádasban. Az ösz- szesereglett bámészkodók közül egy áttetszőén vékony férfi lehajolt, majd félre- lebbentclte a ponyvát a letakart testről: — Milyen fiatal voltál, papa... Békés József Uj nukleáris orvosi diagnosztikai műszer A nukleáris orvosi diagnosztikai műszerek sorában elkészültek az első, úgynevezett nagy látómezejű szcinti lllációs kamerák a Gamma művekben. Az izotópos vizsgálatokhoz • használatos új műszerek segítségével az orvosok az eddigieknél pontosabb képet kaphatnak a belső szervek állapotáról, s mint arra az elnevezése is utak a kamera az emberi testből a korábbiaknál nagyobb területet „lát be” egyidejűleg. A Gammában jelenlegtöbb mint 25 féle nukleáris orvosi diagnosztikai műszert készítenek, az idén mintegy 300 millió forint értékben. Többségében olyan nagyberendezéseket állítanak elő, amelyeknek egy-egy egysége is milliós értékű, s ezekből a hazai kórházaik és klinikák ellátásán túl a KGST-orszá- gok igényeit is kielégítik. Az atomenergia békés célú felhasználásának egyik legnagyobb jelentőségű eredménye a mind1 többre képes nukleáris orvosi diagnosztikai műszerek alkalmazása a ■gyógyászatban. Segítségükkel az orvosak mind pontosabban ismerik föl a betegségeket már a kezdeti időszakban is. Emellett még számtalan vizsgálatot végezhetnek az orvosok az emberi testbe juttatott izotópok, azaz a sugárzó anyagok közvetítésével; ellenőrizhetik például a pajzsmirigy vagy a vese működését is. A nukleáris orvosi műszerek fejlesztése az elmúlt évek során jelentősen felgyorsult. Alig néhány évvel ezelőtt még például a vizsgálatok eredményeit rajzról ollvasták le, most ‘ pedig mindezt tévé-képernyőre vetíti ki az emberi testet fürkésző kamera. A számítógép is mindennapos eszköze lett ezeknek a vizsgálatoknak. Memóriájában rögzíti, hogy miképpen működbek a belső szervek, s erről azután — szintén a tévé képernyő segítségével — folyamatában, mintha az élő-ltülktebő szervről filmfelvételt látnának, tájékoztatja a szakembereket. Ilyen felvételeket készíthetnek egyebek között a szív működéséről1 is. A fejlődésnek ezeket az állomásait a Gammában készített műszerék is végigjárták; vagy saját kutatási eredményeiket hasznosították, vagy másoktól vették át a legkorszerűbb technikát. megkezdődik a technikusképzés Az ipari üzemek munkájában miindiig fontos — ha nem éppen kulcsszerepet — játszottak a középszintű vezetőik. Elgy időben technikusakkal oldották meg a munkakörök betöltését. A középszintű oktatás átszervezésével azonban a technikumok helyét átvették a szakközépiskoláik, amelyek azonban nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet. A technikusok képzése ismét napirendre került, s azzal a Minisztertanács is többször foglalkozott, legutóbb ez év januárjában, A kormány határozatot hozott, hogy 1984 őszén ismét meg kell indítani először az esti-levelező teahmiiikuslképzést, majd egy évivel később a nappali tagozatos Oktatást. Lassan közeledik tehát az első időpont. Érdemes áttekinteni, hogyan áll a kormányhatározat végrehajtása. Az első és legfontosabb megállapítás, hogy tartható lesz az erdeti ütemterv. Az őszi tanévkezdés idején 16 iskolában tíz szakon kezdődhet meg a felnőtt technikusképzés, mégpedig a legjobb színvonalon, mert csak azokban a szakközépiskoláikban határozták az Oktatás megszervezéséről, ahol erre a személyi, anyagi és műszaki feltételek a legjobb garanciát nyújtják. Valamennyi szakon elkészültek a nevelési-oktatási tervek és a használandó jegyzetek és könyvek is. Bár a nappali tagozatos Oktatás elindításához még csaknem másfél év áll az illetékesek rendelkezésére, a rmunlka ott is jó ütemben folyik. Elkészültek a tanterv- tervezetek; ezeket október végéig hagyják jóvá, és jövő tavaszra már _ kiadbatóvá válnak. Bizonyos tankönyvváltoz- tatásökra is számítani kell. Elsősorban a matematika, fi- ziiika, kémia, biológia és természetesen a szakmai tárgyak tankönyvei változnak jelentősen. (Ezekből 1985ben ideiglenes kiadványok jelennék mag.) A többi közismereti tárgyból — például a magyar, a történelem, az idegen nyelv — útmutatók könnyítik meg az eddigi tankönyvek használatát. Az említett 16 iskola természetesen csalk töredéke a technikusképzésben részt vevő tanintézeteknek. Előreláthatólag mintegy 85—90 középiskolában képeznek majd a jövőben technikusokat, de az újabb iskolák bekapcsolódására csak valamennyi feltétel megléte esetén kerül sor. Célszerűnek látszik például a második idegen nyelv oktatása, ehhez azonban még nincsenek meg mindenhol a feltételek (A /87 iskola közül például csupán 56-ban van második idegen nyelv oktatására szakosodott pedagógus, és számuk még így is csupán 97.) Az óktatás eredményességének záloga az új rendszerű képzésben részt vevő iskolák és a közreműködő bá- zisvállalatök kapcsolatának: erősítése, az együttműködés kiszélesítése és hatékonnyá tételle. S legalább ennyire fontos az a változás, amely a technikusképző szakközépiskolákat — néhány kivételtől eltekintve — a helyi tanácsok hatáskörébe utalja. Ennek az az indoka, hogy a képzés bevezetéséhez és kibontakoztatásához mind a tervezés-szervezés, illetve a fejlesztés terén szükség van az összehangolt irányításra. Bár amint láttuk, biztatóan haladnak az előkészületek, a képzés alapos megszervezése még sok munkát igényelt Reméljüik, hogy az új technlilkusdk tehermentesítik majd az üzemekben dolgozó mérnököket, s hozzájárulnak ahhoz, hogy hatékonyabban dolgozhasson a műszáki vezetés. Az ipar, az építőipar és más népgazdasági ágak versenyképességének fókozása ugyanis elképzelhetetlen enélkül. A. T. Szénapajta a Csaca járási skanzenben A Vysocina skanzen bognár mű helye fűrésztelepet is, amelynek különlegessége, hogy fűrészei vízszintes helyzetben működnék. Észak-Morvaország leglátogatottabb történelmi műemlékei közé tartozik Roznov pod Radbostem skanzene. 73 hektárnyi területen fekszik, 90 épületből áll. Bemutatja, hogy a lakás mennyire egybeolvadt a gazdasági tevékenységgel: a ház egyetlen nagy helyisége rendszerint nem csupán konyha, lakó- és hálószoba volt, hanem egyúttal műhely is. Itt éltek az állatok, há- zinyulak, libák, tyúkok. Több ilyen házikó még a XIX. században is kémény nélkül épült, s a füst szabadon szállt föl a tető alatti térségbe. Az észak-szlovákiai Csaca járás Vyohylovfca nevű községében a környező hegyvidék érdekes falusi - épületeit összpontosították. A látogatókat keskeny nyomtávú erdei kisvasút hozza ide. A Skanzenben bemutatják a régi technikáikat, a konyhaedények készítését, a zsindely- faragást stb. Ó-Luibló városban '1977-ben határozták el, hogy a vár alatti területen öthektáros skanzent létesítenek. Befejezése után 30 épület lesz itt, köztük fatemplom, pásztorkunyhó, fűrészmalom. Az épületekben különböző háziipari és népművészeti kiállításokat helyeznék öl. Vera Hévrová (ORBIS—KS) Rózsahegy Vloklince nevű magashegyi településén 38 épület maradt fenn Csehszlovákiában évente több százezer ember költözik új, korszerűen felszerelt lakásba. A régi épületek száma mind a városokban, mind a vidéki településéken gyorsan fogy, pedig a társadalomnak érdeke, hogy a történelmileg értékes és építészetileg érdekes házak, sőt egész házcsoportok fennmaradjanak. Északi szomszédunknál is egyre gyakoribb, hogy az értékes népi építőművészeti objektumokat valamelyik skanzenben állítják kt. Ezek a szabadtéri múzeumók azt is bemutatják, hogyan dolgozták az elmúlt századokban a földművesek, a házi iparosok, s milyen volt általában a falu életmódja. A Nymbunk járásban fekvő Prerov nad Labem község skanzenjének eredete 1896-iig nyúlik vissza, amikor a közelii kastély tulajdonosa egy XVIII. századi épületben területi múzeumot létesített. E ház körül később skanzen épült, amelyben Kö- zép-Csehország kisebb népi építőművészet! emlékéit és tárgyait gyűjtötték össze — példáiul egy ritkaságszámba menő haranglábat, néhány különböző kutat, gyümölcs- szári tót, hombárt, emeletes komlópajtái, erdészlakot. A Kálin járásban fekvő Kou- rim városban 1972 óta épül a falumúzeum; legrégibb átványossáigai közé tartozik egv 1948-bó! származó sokszögletű csűr. Érdekes a zsúpfödeles házikó is, ahol az ól közvetlenül a lakószobához épült. Fontos műemlék a teljes fából ácsolt ko- váesiműhely, amelynek tűzhelyén 1774. évi dátum látható. A Hllnsko város közelében fekvő Vysocina elnevezésű skanzenben főként Kelet- Csehországbó! származó tárgyakat láthatunk. Kiállítottak egy 1854-ből származó Csehszlovák skanzenek
