Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

1984. augusztus 1., szerda Somogyi Néplap 5 TV-NÉZÖ Tiborc panasza a rendőrségen — Szabad egy szépen csillogó cé-t? — kopog pál­cájával türelmetlenül a győri opera dirigense. — Sajnálom, uram — je­lenti az ügyelő —, az utóbbi időben minden el­tűnt, ami csillog. — Hm .. . Akkor talán a Tolvaj szarka nyitányát, uraim! Tiborc a rendőrségen éne­kel. Majd át kell írni a pa­naszát Bankhoz; mégiscsak lopott. Azóta járja Győrben az a vicc, hogy felmondtak a színháznál a zongorakísé­rőknek, ment bizonyos ma­gánénekeseket á rendőrség kísér. A Kék fényben min­den olyan világosnak lát­szott a múlt héten: a leg­agyafúrtabb intellektuális bűnözők is megkapják azt az egyetlen ékszert, amely­re nem vágytak — a karpe­recét. Túl a Kék fény szenzá­cióján dühös vagyok erre a Tiborc—Endre szerepre most már hiába készülő énekesre! akinek a torkában arany van, az kamatoztassa! A Kék fény másik intellek­tuális bűnözőportréja is jól sikerült, nem utolsósorban az alany exhibicionizmusa miatt: a miskolci Tóth Ta­más nyolc nyelven beszél, megnyerő külsejű fiatalem­ber. Jazz bandek jöttek el hívó szavára „ingyen”, mé­gis sokban voltak Tóthnak; 1 millió 225 ezret kölcsön­zött ismerőseitől, hogy a hullámok hátán maradhas­son. Nem azért mondom, de egy időben mintha bizo­nyos telekommunikációs eszközök még reklámozták volna is a vállalkozásait... Még csak egy apró szenzá­ciója volt az utolsó Kék fénynek: g cinema vérité lesipusk5st.jnódszerével örö­kített^ meg — s nem min­den tanulság nélkül! — az autópiaci maffia ténykedé­sét, közben az „Itt a piros! Hol a piros?” bűvésztrükk is lelepleződött a nagyérde­mű örömére. ICrimiről szólva a rekor­dok könyvébe javaslom a Két férfi, egy eset széria A nővér című első epizódját. Miért? Sorozatot ilyen hosz- szan még nem exponáltak, azt hiszem: egy teljes részt vett igénybe, amíg a maj­dani két munkatárs — ügy­véd és nyomozó — egymás­ra talált. Ha én dr. Renz helyében volnék, ezt a Ma- tulát bizisten legfeljebb a Téli berek kerülőjének al­kalmaznám egy Fekete Ist- ván-regónyből készült ma­gyar sorozatban. Mert, aki éppen az ifjú gengszterban­da vezérének fecsegi ki, it it hol lehet kockázat nélkül elemelni, az enyhén szólva olyan, mint a földre hullt gyümölcs. Mennyivel maga­sabb kategóriát képvisel a műfajban a mozikban már tengernyi nézőt vonzott Dögkeselyű! A szociográfi- kus krimi egyik legjobb magyar példája Munkácsi Miklós és András Ferenc filmje. S hogy a dicséretet ér­demlő munkáknál marad­junk, említtessék meg a Stúdió ’84 ' székesfehérvári híradása királyaink csont­jainak azonosítási kísérleté­ről; sokat mondott, sokolda­lúan tájékoztatva. Nem tet­szett viszont a King-Kong- lebeszélő. Kong, akár csak a Tarzan-filmek vagy a Cá­pa, a Szuperember vagy a Fantomas-filmek azért ké­szültek, hogy kikapcsolja­nak, mesevilágba rántsanak. A filmet pedig gazdagabbá teszik egy műfajjal, amely rokon a scifivel. Ami a másfajta szempontokat ille­ti: töltik a mozivállalatok kasszáját. Legalább lesz pénz Fellinire, Tarkovszkij- ra, Antonionira. (fgv képze­li a laikus!) Magazinműsorokról szól­va. örömmel tapasztaltam, hogy ismét totálra nyitotta látószögét a kamera a Pan­non krónikában: egész Dél- Dunántűlra figyelnek szer­kesztői. A legutolsó jelent­kezéskor tudósított Somogy bemutatkozásáról Bjelová- ron, a bólyi—becseji koope­rációról, a tolnai ivóvízről, a zalai építőipari vállalat tevékenységéről, a pécsi tü­dőgyógyintézet munkájáról, bemutatott egy figyelemre méltó egyéniségű krimiirő nőt stb. Milyen kár — só­hajtottam —, hogy a decsi lakodalmas nem színesben készült ! S ha riport, még egyről: A hétben láttuk Angyal Lu- kácsné pedagógus esetét igazgatójával. Akik nem nézték, azoknak jelzem a té­máját. Egy nyugdíj előtt ál­ló pedagógusnőt helyeztek képesítéses nevelőhiányú jelenünkben szakvégzettsé­génél kisebb képzettséget igénylő munkába. Hajdú Jánossal értek egyet: arc­pirító, hogy bocsánatkérés helyett máig molesztálják! Leskó László A házi kisasszony Még nincs. 20 éves a kő­röshegyé fogadó „házi kis­asszonya”, Pavlek Szilvia. A ház vakítóan fehér. Bolt- hajtásos tornácán muskátlik virítanak, mint nagy piros labdáik. Az udvaron öreg diófa, körtefa és friss, üde- zöld pázsit. Hinta is van. Jó­kora kert tartozik a portá­hoz, s egyik szögletében zöld­séges ágyást látóik, lila ka­ralábékkal,. borsóval, ubor­kával. — Ért a kertészkedéshez? — Az az igazság, hogy még csak tanulgatom — mondja Szilvia. — Ezt az ágyást a nagymamám alakította ki. A házhoz deszkaólat is építették, de nem állatok számára, hanem ebben tart­ják a kikölcsönözhető kerék­párokat. A pajitaszerű épít­ményben pedig a gépkocsiját helyezheti el a vendég. — Május elsején nyitot­tuk meg a fogadót —mond­ja Szilvia' —, azóta néhány külföldi turista megismer­kedhetett az egykori paraszt­ház kényelmével. Az első vendégek lovasok voltak, akik Szántódpusztára jártak át, de most már szinte au­gusztus végéig biztos a ,,töl­tés”. Éppen egy 12-tagú NSZK-beli család érkezését várom. A Siotour 3 millió forint költséggel újította fel a népi műemjéket — az utolsó órá­ban. Még előttem van düle- dező, málló falaival, széles udvarában a kiintihatatlan- nalk tetsző gazerdővel. A kő­röshegyi főutca csúfsága a község egyik legvonzóbb épü­letévé vált — a szó szoros értelmében. Miközben Szil­viával beszélgetünk. szinte ötpercenként érkeznék érdek­lődők, főiként NSZK-beli üdülők, akik éppen erre jár­tak és az autóiból megpillan­tották a fehér boltíveiket. — A külföldiek közül so­kam már a következő nyár­ra gondolnak — jegyzi meg Szilvia. — Többnyire azt kérdezik, hogy milyen fel­tételekkel üdülhetnének itt. s az árúk után érdeklődnek. Mindenkinek tetszik a ház. A hazaiak, sőt a falubeliek is be-belátogatnak, de a vendégek zöme német. — Beszél a nyelvükön? A HARMADIK SZEMESZTER Moszkvai diákok nyári munkán Végetértek a vizsgák, s most már minden moszkvai diák vakációzik — ki így. ki úgy. A főiskolai építőtá­borok vezetőségének kész programja van a harmadik, a „dolgozó” szemeszterre. A diákok — a tervek szerint — júliusban és augusztusban 80 mliiilió rubel értékű munkát végeznek. Az idén nyáron 132 moszk­vai felső- és középfokú ok­tatási intézmény majdnem 50 ezer hallgatója, növendé­ke dolgozik a szünidőben. jtfWji Többségük olyan helyen, ahol a gyákorlati munka a szak­területükhöz tartozik. A pe­dagógiai főiskolák hallgatói úttörőtáborokban, a leendő orvosok kórházakban prakti­zálnak majd. A közlekedés­mérnöki főiiskola hallgatói nyárom vonatkísérők lesznek. A jövő építészei, építész­mérnökéi mesevárosokat, játszótereket építenek a fő­város új kerületeiben. A moszkvai diákok nyári keresetükből három napi bérűiknek megfelelő összeget felajánlottak a fejlődő orszá­gok ifjúságii szervezeteinek támogatására és a XII. VIT- alapra (a jövő nyárom ren­dezik meg Moszkvában). A Szovjetunió főiskoláin és egyetemein tanuló külföl­di diákok közül is sokan je­lentkeztek a „harmadik” szemeszterre. Nagyszerű le­hetőség ez arra, hogy többet lássanak az országból, meg­ismerjék a szovjet emberek mindennapi életét. A múlt évben több mint hé: ezer külföldi diák töltötte gyakorlati munkával a va­kációt. Több mint egymilliárd a soproni műemlékekre Negyedszázad az ismeretterjesztésben ÉGHETETLEN DIAKÉPEK Negyedszázada kezdődött meg Sopron középkori bel­városában az összehangolt műemlékvédelem, ezalatt he­lyi. megyei és országos erő­forrásokból több mint egy- mlilMiiárd forintot költöttek a gótikus és barokk műemlék­házak rend behozására, fel­újítására. Eddig összesen 1500 lakást, számos középü­letet hoztak rendibe. Kita­tarozták az Esterházy-palo- tát is, amelyben Európa-hí­rű gyűjteményével a Köz­ponti Bányászati Múzeum szervezete és állandó kiállí­tása kapott helyet. A híres Stornó-ház felújítása még hátra van. A család nagy értékű muzeális örökségét Sopron városa tízmillió fo­rintért vásárolta meg a kül­földön élő örökösöktől, mi­— Azt nem mondom, hogy ■tökéletesen, de meg tudom magam értetni velük. Mindig iitt van a szótár meg a né­met nyelvtan, s ha van egy kis időm, tanulok Szeretném létenni a középfokú vizsgát, s később más idegen nyel­vekből is. Aki az idegenfor­galomban dolgozik, nyelvtu­dás nélkül nem boldogul. Három szoba van a foga­dóban, berendezésük a szán- tódpusztai apartmanoké­hoz hasonlít. A közös kony­után a gyűjtemény utolsó, Sopronban élő tulajdonosa elhunyt. A városházával szemben álló saroképület felújítására több mint 20 millió forintot költenek. Sopron középkori belváro­sa, a budai várnegyed után az ország leginagyqiMa és leg­értékesebb védeotejmíemléki városrésze rámái komi ala­pokra épült. A már tölblb he­lyen szabaddá tett középko­ri városfalon belül, több mint 'kétezer év építészeti emlékeit lehet megcsodálni. A negyedben ezután a több­nyire magántulajdonban lé­vő kisebb épületeket újítják föl, és beépítik a foghíjdkat. A helyreállítött épültetek földszintjein hangulatos ven­déglők, üzletek nyílnak. hában — a korszerű felsze­relés mellett — a szabad ké­ményt is megőrizték. A por­tához közel a koncertjeiről híres műemlék templom, háttérben a csodálatos táj, a szőlőhegy sok szép pincéje, jellegzetes zamatú borokkal télé. A Balaton is könnyű­szerrel megközelíthető. Az autó maradhat a hűvös paj­tában, a vendégék biciklivel indulnak strandolni... Sz. A. — Akkoriban még egészen más volt minden — emlék­szik vissza Szerafin Zoltán, a moziüzemi vállalat üzemve­zetője. — 1955-ben a Sáévtől, ahol akikor dolgoztam, tanul­mányútra küldtek Lengyel- országba. Visszatérve beszá­moltam a 'kollégáknak, és mivel fényképeztem is az út során, mondandómat diaké­pekkel illusztráltam. Ma már mindennapos, hogy valaki a nyári szabadsága alatt külföl­dön jár, és messzi tájakon készült képekkel : tér,, haza, akkor viszont'erre fölfigj%LLa Tudományos Ismeretterje^RÉfe Társulat és megkértek: sutit is adjam elő útiélrnénjaW^ met. Ez adta az indiJgRást, hogy következő útjaimon már tudatosan fényképezzek, úgy, mint akinek otthon be kell számolnia élményeiről. Huszonöt évvet ezelőtt nem voltak még útikönyvek sem, így a külföldre menőknek jó­szerével csak a lexikonok és az élőszóban hallott informá­ciók álltak rendelkezésére. Szerafin Zoltán előadásaira mindig lehet számítani — mondják azóta is a TIT mun­katársai. Az eltelt negyed szá­zad alatt tartott előadásainak számát még megbecsülni is nehéz, hiszen még a külföldi utak pontos adatai is elhal - ványoditak már. Európa nagy­városai mellett húsz évvel ez­előtt már Egyiptom piramisai tükröződtek vissza Szerafin Zoltán képein. A fényképezés szenvedélyét gyermekkorból hozta magával, amikor édes­apja egyik születésnapjára egy gépet vett ajándékba fiá­nak. A fénykép és mozi irán­ti szeretet azóta is megma­radt életében. — Mindig a család nézi meg először a kész műsoro­mat. Régebben, amikor még nem volt ilyen elterjedt a televízió, az ismerős családok összejártak, és estémként le­vetítettem az útról készített képeket. Ma mái- erre nincs idő. — Meddig lehet használni egy előadás anyagát? — Tapasztalatom aiz, hogy nyolc—tíz év alatt elhalvá­nyulnak a diák színei. Ilyen­kor már alkalmatlanok arra. hogy ismeretterjesztő előadá­sokat tartsak velük. Ekkovra azonban bennem is elhalvá­nyodnak az utazás emlékei, és ez sokkal többet számít. Amikor érzem, hogy nem olyan elevenek bennem az él­mények, nem vállalok abból a témából előadást. Nekem minden egyes szereplés ün­nep, mint színésznek a szín­ház. Ha leoltják a villanyo­kat, és pár pillanat múlva megjelenik az első diakép, minden bajomat gondomat el­felejtem. Szerafin Zoltán mindig dol­gozik valamin. Ahogy meg­fakulnak a régi élmények, úgy színeződnek műhelyében az újak. — Most egy Prága—Berlin anyagon dolgozom — mond­ja. — A felvételék már ké­szen vannak, hangdokumen­tumokat válogatok, és a szer­kesztéssel foglalatoskodom. Ezt az előadást a második vi­lágháború végének negyvene­dik évfordulójára készítem. Varga István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents