Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-31 / 204. szám
1984. augusztus 31., péntek Somogyi Néplap 4 magyar ezüst sorsa Megvalósult célok Az alumíniumipari központi fejlesztési program legfontosabb célkitűzései valóra váltak — ez volt a kulcsmondata annak a megállapításnak, amelyet még az év elején a Minisztertanács tett az ipari miniszter és a KSH elnökének közös jelentése alapján. E megállapítás pontos és lényegretörő; a tények summázata. A kulcsmondat nem szólt arról, hogy az elmúlt csaknem másfél évtizedben — az alumíniumipari központi fejlesztési programot 1970-ben fogadták el — ez az iparág évente több mint kétmilliárd forintot fordított fejlesztésekre: az alapanyag- és félgyártmánytermelés korszerűsítésére több mint 23 milliárdot, a készárugyártás fejlesztésére pedig 7 milliárdot. Mint ahogyan nem részletezi ' azt sem, hogy példának okáért ezen időszakban került a világ élvonalába a magyar bauxit- és timföldtermelés, az alumínium félgyártmányok termelése pedig alaposan megközelítette a világ élvonalát. Ám épp ezek a tények azok, amelyek e fenti megállapításban benne foglaltatnak. Hiszen éppen ezek adják e mondat igazi értelmét, valóságos tartalmát A központi fejlesztési program keretében érte el például a bauxitbányászat azt, hogy a hetvenes évek egymillió tonnájáról termelése mára hárommillió tonna lett. Különösen imponáló ez az adat, ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban a bauxitbányászok — közéjük sorolva a kutatókat is — mindössze négy és fél ezren vannak. A hárommillió tonnás teljesítménnyel ez a négy és fél ezer ember a világ tekintélyes bau- xittermelő országai között — a franciák után — a második helyen áll. Mi lesz a jövőben ezzel a vöröses, agyagszerű ásványnyal? Nos, a szakemberek szerint nincs okunk aggpcja* lomra: nálunk sem apad el hamarabb ez az ásványkincs, mint másutt a világon, bizton számolhatunk vele még az ezredforduló utáni években is. S bár a jelenlegi termelési szint emelését nem tervezik, a szintentartáshoz is új bányák nyitására van szükség. Olyanokéra, amilyen az elmúlt időszakban a „Bitó II” vagy a „Halimba III" volt. Egy-egy bánya megnyitása pedig nem fillérekbe kerül; a költségek nyolcszázmilliótól másfélmilliár- dig terjednek. A mind korszerűbb technológiák meghonosításával, a termelékenység növelésével pedig a terv az, hogy a magyar bauxitbányászok már a következő években elérjék a világ élvonalában járó francia társaikat, s a jelenlegi évi mintegy 900 tonnás teljesítményüket ezerre tornásszák föl. Az eredményekben igencsak nagy szerepe volt a hatvanas évek elején megkötött s azóta 1990-ig meghosszabbított magyarszovjet timföld—alumínium egyezménynek. Ennek keretében például 1970-ben még csak 120 ezer tonna timföldet exportáltunk a Szovjetunióba 60 ezer tonna alumíniumért cserébe, napjainkban pedig már ez az egyezmény 165 ezer tonna fémet biztosít a népgazdaság számára, 330 ezer tonna timföld ellenében. A tavaly 1990-ig meghosszabbított egyezmény pedig a kölcsönös szállítások ismételt bővítését irányozza elő. A központi fejlesztési program kiemelt feladata volt, hogy növekedjék — a valóságban aztán megkétszereződött — a hazai alumínium félkésztermékek gyártása. Hazánkban igen nagy arányú a villamosípar alumínium felhasználása is. Ez az iparág az alumíniummal a tőkés importból származó rezet helyettesíti. Ugyanakkor a fejlett tőkésországokhoz képest viszonylag kevés alumíniumot, használ föl gépiparunk, nemzetközi színvonalú viszont az edény- és tömegcikkgyártás alumírviumfel- használása. Voltaképpen mindez együtt jelenti azt. hogy az alumíniumiparban az elmúlt másfél évtizedben teljesültek a célkitűzések. Még akkor is jogos e megállapítás, ha a magyar ezüstről szólva nem is olyan régen meglehetősen borúsan beszéltek a szakemberek. Két- három éve is így volt ez. az alumíniumpiac akkor élte át a II. világháború utáni évek legnagyobb válságát: az 1980-ban még kétezer dolláros alumíniumárak 1982-ben az év közepére 830 dollárra zuhantak. S ezek a világpiaci megrázkódtatások nem voltak hatástalanok a hazai alumíniumiparra sem. . K. Nyíró József (Folytatjuk.) Közszolgálattal szerzett tisztelet VARGA KÁROLY KITÜNTETÉSE Energiáját, munkabírását, közéleti szereplését látva alig akartuk elhinni, hogy Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára — e tisztségben eltöltött két évtized s majdnem 40 évi közéleti munka után — megromlott egészségére való tekintettel nyugdíjazását kérte. Sohasem szónokolt a köz- életiségről, egyszerűen személyes példája tette nyilvánvalóvá, hogy érdemes dolgozni a közösségért. Munkájával, emberségével, segí- tőkészségjével tiszteletet vívott ki és sok barátot szerzett. A megyében, de országosan is jól ismerték. Bárhol szólt: falugyűléseken vagy a népfrontkongresszuson, pártértekezleten vagy egyházi fórumon, higgadt szavának súlya volt. Következetesen kiállt a párt szövetségi politikája mellett. Nyugdíjba vonulása alkalmából tegnap bensőséges ünnepségen barátai és tisztelői töltötték meg a termet. Jelen volt Pozsgay Imre, a ■Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Kle- novics Imre, a megyei pártbizottság első titkára és Sugár Imre, a megyei tanács elnöke. Ott voltak a tömegszervezetek és mozgalmak, valamint az egyházak képviselői. Elsőként Rostás Károly megyei népfront elnök szólt Varga Károly munkásságáról. 1945 tavaszán még húszéves sem volt, mikor a zimányi földigénylő bizottság elnökeként szolgálta a közösséget. Elnyerte az emberek bizalmát; ezt az is mutatja, hogy négy évvel ■később már országgyűlési képviselőnek választották. E tisztet 26 éven át töltötte be A népfrontmozgalomban 30 Hatezer dolgozó az ipari szövetkezetekben Veszteség nélkül gazdálkodtak A Kiszöv Somogy megyei elnöksége tegnap délelőtt az első félévi gazdálkodás eredményeiről tanácskozott. Az ülésen részt vett Rév Lajos, az Okisz elnöke, Kovács Béla, a megyei pártbizottság titkára és dr. Orosz László, a megyei tanács osztályvezetője. Biczó Péternek, a Kiszöv elnökének megnyitója után Erdei lstvánné, a Kiszöv közgazdasági és pénzügyi osztályvezetője összegezte fél év gazdálkodási tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy az erőfeszítések ellenére, megyénk ipari és szolgáltató szövetkezeteinek fejlődése lassult, és a tervekhez képest jelentősen csökkent a nyereségszint is. A gondok ellenére a szövetkezetek ipari termelése tíz százalékkal nőtt, emelkedett a belföldi ellátásban való szerepük, s ami a leglényegesebb: nem volt közöttük veszteséges üzem. Külön napirendi pontként tárgyalták a tőkésexport- terv félévi teljesítésének ta*-* pasztalatait, s az ezzel kapcsolatos feladatokat. A külkereskedelem 84 millió forint értékben vásárolt a szövetkezetektől; ez egy ötöddel magasabb a tavalyinál — mondta beszámolójában Fekete P. Lajosné osztályvezető. A növekmény azonban a szocialista szállításoknak köszönhető. Nem rubelelszámolású viszonylatban alig 30 millió forint értékű termék került csak külföldre, s ez minimális növekedés a tavalyihoz képest. A tőkés exportban meghatározó szerepe van a barcsi Unitech és a kaposvári Delta szövetkezetnek. Mindkettő a tavalyinál többet exportált, jelentősen elmaradt azonban tervezettől. Az elmaradás elsősorban azzal magyarázható, hogy a külföldi partner hitellevelét későn nyitja meg, a szövetkezet pedig — helyesen — csak pénzügyileg is megalapozott tételt szállított ki. Az exportőrök közül kiemelkedik a csurgói Napsugár szövetkezet, amely szállítási tervét több mint százhatvan százalékra teljesítette. A beszámolók után Rév Lajos a legfontosabb szövetkezeti feladatokról tárgyalt a Kiszöv elnökségével. Többen kiemelték, hogy a szövetkezetek szervezeti formája meg- mereveötett. E kritikus hangokból a szervezeti megújulás igénye csendült ki. A termelési és értékesítési problémák taglalása során kiderült, hogy a külső nehézségek ellenére sok tartalék van az ipari és szolgáltató szövetkezetekben. A megújulás emberi és termelési feltételeit — a szövetség támogatásával — nekik kell megteremteni. Az Okisz elnöke a megyei pártbizottság titkárának kíséretében ellátogatott a csurgói Napsugár és Metai- lux ipari szövetkezetbe. K. L. éve tevékenykedik eredményesen. Munkája elismeréseként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Pozsgay Imre A Szocialista Magyarországért Érdemérmet nyújtotta át Varga Károlynak. Hangsúlyozta, hogy a kitüntetés korántsem jelenti munkásságának végpontját. csupán annak egy szakaszát. Ezt követően sorra hangzottak el a jókívánságok, baráti visszaemlékezések és méltató szavak, őszinte tisztelet érződött a párt — és KISZ-vezető, a községi népfrontelnök, a püspöki helynökés a közvetlen munkatársaik szavaiból is. Varga Károly holnaptól nyugdíjba megy, de nem vonul nyugalomba. Sok feladat várja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, megyei elnökségének és bizottságának tagjaként, megyei tanácstagként. Goodyear, Pirelli és a többiek Hatszázötven előjegyzés gumiabroncsra Másfél hónapja már, hogy a kaposvári Autókernél elő- jegyezhetők a személygépkocsi-gumiabroncsok. Javult-e azóta a helyzet, segít-e az új „szolgáltatás”, azaz az előjegyzési lehetőség? — Szolgáltatásnak igazán nem minősíthető, inkább olyan kétségbeesett intézkedés volt, amellyel a nagy zűrzavarban kívántak rendet teremteni. Három vállalat: a Taurus, a Fővárosi Vas- és Edényboltvállalat és az Au- tóker megállapodott, hogy megyénként egy helyen előjegyezhet ők legyenek a gumiabroncsok — mondta Kardos György, a bolt vezetője. — Ezzel kívánták elérni, hogy a szállítások üteme szerint folyamatosan kielégíthető legyen mindazoknak az igénye, akik abroncsot szeretnének vásárolni. Természetesen „megrohanták” a boltot, eddig hatszázötven előjegyzésünk van. Ha mindnek eleget kívánunk tenni, az háromezer-kétszáz különböző méretjl gumiabroncs beérkezését föltételezi. — Van erre lehetőség? — A hónap első napjától nem fogadhatunk már el előjegyzést a szocialista országokból származó köpenyekre; az onnan érkező szállítmányok ideje bizonytalan. Tőkésországokból érkező árukra azonban korlátlanul lehet jelentkezni. A bolt országosan is a legjobban ellátott üzletek közé tartozik, hetente kétszer érkezik a teherkocsi, egy-egy alkalommal mintegy száz garnitúra gumiabroncscsal. — Ha továbbra is tartják ezt a szállítást ütemet, akkor az év végéig minden előjegyzésnek eleget tudunk tenni. — Mi a helyzet a belső gumikkal? — Ha lehet, talán még kínosabb. Megesik, hogy az értesített vásárló csak a külsőket tudja elszállítani, s a tömlőre várnia kell. — Élveznek-e előnyt a vállalatok az előjegyzéskor? — Semmiképpen. Ugyanúgy a beérkezés sorrendjében és csak egy garnitúra gumiabroncsot vásárolhatnak, mint a magánszemélyek. Égető gond ez. Az országban futó gépkocsik közül ugyanis majd minden ötödiknek le lehetne venni a rendszámot a nem megfelelő abroncsok miatt. Az igazoltató rendőr azonban eltekint ettől, ha a vezető bemutatja előjegyzési papírját. Ez azonban természetesen a végletekig nem lehet megoldás. Talán enyhül az év végéig a gumiabroncsok vásárlása körül kialakult helyzet. De semmiképpen nem jelenthet örömet a vevőnek, az a tény, — még ha tudja is„ hogy a Pirelli, a Goodyear, .a Semperit és az Unitroyal minősége lényegesen jobb, mint a többié —, hogy a gumikat 90 százalékkal többért vásárolhatja meg. Ezekből ugyanis egy 165x13-as méretű teljes garnitúra 11 115 forintba kerül. Sokan ezért inkább leállítják télre a gépkocsijukat, bízva abban, hogy 1985-ben ismét kaphatók lesznek az olcsóbb gumiabroncsok. Erre van is némi remény, hiszen a Taurus — bár személygépkocsi-abroncsokat továbbra sem gyárt — berendezkedik a belsők hazai gyártására. Jövőre előreláthatólag 500 ezer tömlőt készít. K. A. Szeptemberben cukorkampány A tavalyinál több répát várnak Kaposvárra A cukorgyárak fölkészültek a szezonra. A gépek karbantartását. felújítását a 12 üzem szakemberei befejezték, s ezekben a napokban az indulás előtti, — a berendezések hibájából adódó termeléskiesés megelőzésére — az utolsó előkészületeket végzik. Néhány helyen, a többi között Szerencsen a kazánokat korszerűbb, energiatakarékos berendezésekkel cserélték föl, máshol például Ácson és Sárváron — nagyszabású rekonstrukció folyik. Am ez a termelést nem zavarja. Az idén a tavalyihoz hasonlóan mintegy 107 ezer hektáron vetettek a mezőgazdasági üzemek cukorrépát; most kötik a gyárak a megállapodást az állami gazdaságokkal, tsz-ekkel az átvételre. Mindkét fél igyekszik megszervezni a folyamatos munkát. megteremteni a betakarító és a feldolgozó gépek kapacitása közötti összhangot. Az üzemek a MÁV-nál és a Volán vállalatoknál rendelik meg a szállítóeszközöket. Néhány hét múlva a gondos előkészítő munkát követően a Kaposvári Cukorgyárban is megkezdődik a kampány. Előreláthatólag szeptember 25-én indultak a gépek, de ha a partnergazdaságok előbb is tudnak szállítani, korábban hozzákezdenek a cukorrépa feldolgozásához. Az idén újabb gazdaságokkal bővült a kaposvári gyár számára cukorrépát termelő mezőgaz- tasági üzemek sora: a múlt évi 36 mellett a Hőgyészi Állami Gazdaság, a hímes- házi és a szederkényi termelőszövetkezet is szállít ide. összesen 6043 hektárról takarítják be a kampány idején feldolgozásra kerülő cukoraiapanyagot, így a tavalyinál valamivel több, 248 980 tonna répát dolgoznak föl folyamatosan a kaposvári gyárban. A termelőszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal megkötött szerződések alapján a szállítmányok egyenletes beérkezésének érdekében a kisebb gazdaságok 200, a nagyobb termőterülettel rendelkezők pedig 1300 tonna cukorrépát szállítanak naponta a feldolgozóba. Az országban elsőként — szeptember 7-én — a mező- hegyesi és a szolnoki gyár fogadja majd a nyersanyagot, legutoljára pedig a sárvári üzem kapcsolódik be a feldolgozásba. A gyárak az indulás után az év végéig éjjel-nappal dolgoznak, s a teljes felfutás után megközelítőleg napi 40 ezer tonna répát alakítanak át cukorrá.
