Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

1984. augusztus 30., csütörtök \ Somogyi Néplap 5 CEECHANOW 1984 AUGUSZTUSÁBAN E vjdék lakói számtalan­szor lettek földönfutókká az elmúlt századokban. Hol po­rosz és svéd királyok, hol szász választófejedelmek vagy orosz cárok szerették volna birodalmukhoz csatolni a lengyel fővárost észak felől szegélyező sík földet, hol pe­dig a vad Visztula és a Na- rev árvizei késztették mene­külésre Mazowsze kicsiny falvainak parasztjait s a gó­tika sok-sok gyönyörű építé­szeti emlékét őrző városok polgárait. Zygmunt Kra- sinski, a XIX. század első felének nagy romantikus köl­tője és kortársa, Wiktor Go- molecki mégsem volt elfo­gult, amikor verseiben több­ször is áldottnak nevezte e tájat, hiszgri vadregényps ér­déiben a fá, híresen jw-föld- jein a búza és a gyümölcs termett kimeríthetetlen bő­séggel, legelőin juhok száz­ezrei csámborogtak. Lengyel- ország egyik éléstára — így nevezték és nevezik ma is a vidéket. Benne azt a 6300 négyzet­kilométernyi, kilenc várost és 1600 falvat, tanyát magá­ban foglaló, négyszázezer la­kosú területet, amelyet a ki­lenc é.ve végrehajtott köz- igazgatási reform óta így je­leznek a térképen: Ciecha- nowi vajdaság. Nemcsak te­rületének nagysága és népes­ségének száma azonos — vagy csaknem azonos — a magyar testvérmegye, So­mogy paramétereivel, hanem — amint Kazimierz Pavy- szek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vajdasági bizott­ságának első titkára beszél­getésünk kezdetén megje­gyezte — a gazdaság szer­kezete is hasonlít a somo­gyihoz. A munkaképes lakosság csaknem hetven százaléka 385 ezer hektárnyi területet művel a Ciechanowi vajda­ságban — a hasonlóság me­gyénkkel e vonatkozásban is feltűnő. A tulajdonviszonyok azonban — mint Lengyelor­szágban általában — külön­böznek a hazaiaktól. A ha­talmas gabona-, cukorrépa- és gyümölcstermő területen 53 600 magángazdaság műkö­dik, a vendég szeme előtt végeláthatatlanul sorakoz­nak a nadrágszí jparcellák: egy őszibúza, egy tavaszi, egy ugar. Az ötven téesz és a tizennégy állami gazdaság dolgozói a földnek mindösz- sze tizenhat százalékán gaz­dálkodnak. Akadnak közöt­tük csupán néhány száz hek­tárnyit művelő kicsiny szö­vetkezetek, s egy mammut- gazdaság is: a dzialdowói téesz, amelynek földterülete tizenkétezer hektár. Ez utób­biban s néhány kisebb szö­vetkezetben vagy állami gaz­daságban a — jó részt a Plonsk mellett tevékenykedő mezőgazdasági kutatóintézet tevékenységének eredmé­nyeként — gabonából a hat­van—hatvanöt mázsás ter­mésátlagot is sikerült elérni hektáronként az elmúlt év­ben, a vajdasági átlag azon­ban 28 mázsa, annak ellené­re, hogy a ciechanowi földek a Lengyelországban ismert hat minőségkategória közül az elsőbe és a másodikba tartoznak. Mi az alacsony hozam oka? — kérdezhetjük. Nos, részint az elmúlt évek hű­vös, csapadékos időjárása — ám mindenki egyetért ab­ban, hogy nem ez a légié nyegesebb. A vékony par­cellákon csaknem lehetetlen a gépek kihasználása, azaz lehetetlen volna akkor is, ha elegendő gép állna rendel­kezésre. A Varsó melletti Ursus traktorgyárból és az ugyancsak közeli plocki üzemből ugyan jelentős szá­mú masinát kapnak az ál­lami és szövetkezeti gazdasá­gok, s kölcsönözhetnek — kölcsönözhetnének — az egyéni gazdák is, ám a ki­bontakozást —, ha az utóbbi egy-két esztendőben csökkent is valamelyest — változatla­Magyar zeneművészek külföldi fellépésen Művészeink a nyár végén nemcsak itthon adnak kon­certet, hanem külföldön is öregbítik a magyar zenemű­vészet jó hirét. Így Ránki Dezső szeptember 4-én a francia Saint Jean-de-Lux- ban vendégszerepei, s fellép itt ezen a napon a Takács­vonósnégyes is. A TÉKA együttes szep­tember 5-én, 6-án, 8-án és 9-én Hollandiában turnézik, műsort ad Leidenben, Ol- denwallban, Alphen an den Rijn-ben és ismét Leiden­ben. A Budapesti Rézfúvós ötös Bad Nenndorf ban (NSZK) lép fel. Drahos Béla fuvolaművész Düsseldorf­ban koncertezik majd. nul akadályozza a pótalkat­részek hiánya. Kazimierz Pawyszek nem rejti véka alá a kellemetlen tényt: a kom­bájnokkal a termésnek csak a Jjarminc százalékát lehet­ne" betakarítani, ezért hát még jó néhány évig nem le­het sutba dobni a kaszát és a sarlót, s arra is csekély az esély, hogy az úgyneve­zett kézi aratás g mezőgaz­daságtörténeti tanulmányok témájává váljék hamarosan. — A magyarok kitűnő me­zőgazdasági gépeket vásárol • tak a nyugati hitelekből, ná­lunk azonban inkább ameri­kai cigarettára, italra és ru­hára költötték az értékes de­vizát — jegyzi meg a LEMP vajdasági bizottságának első titkára. Egyelőre kevés a talajjavító eszköz, s gondot okozott az elmúlt években a kötözőzsineg hiánya is. A nehézségek okai között szerepel az egyelőre koránt­sem tökéletes energiaellátás. Részint ennek tulajdonítják, hogy egyetlen kombájn JOHANNES ROSSLER Amikor valaki hetvenhét éves, és régóta betegeske­dik, akkor a kerületi orvos ]ó ismerősévé válik. Theo­dor Müller doktort pedig már valósággal Gottfried Freudinger barátjának le­het nevezni. Egy szép napon, kora reggel, Müllerhez lóhalá­lában beállított Freudinger felesége; kezében újságot lobogtatott, s már messzi­ről kiáltotta: — Szörnyű dolog történt! — Micsoda? Lehetetlen' — A férjéül...-r-'Mh történt vele? — Vele semmi. Egysze­rűen fogta magát, és nyert a lottón! Megütötte a fő­nyereményt! Ezzel a szel­vénnyel! Fél évszázadon ke­resztül folyton-folyvást lot­S tószelvényeket vásárolt, és semmi eredmény, most pe­dig, hirtelen ... Rengeteg, temérdek pénz üti a mar- f kát! sas egyetlen órai működtetése 1400 zlotyba kerül, mind­össze száz zlotyval olcsóbb tehát, mint egy mázsa búza felvásárlási ára. A géppark szerény növe­kedését bizonyítja, hogy — az ez év derekán készített statisztika szerint — 6,5 szá­zalékkal csökkent a lóállo­mány a tavalyihoz képest. A termelési kedv ennél jóval nagyobb arányban növeke­dett. A mezőgazdasági szak­emberek — köztük a Plonsk környéki, világviszonylatban is „jegyzett” óriási málna­földek közös gazdá* — két okot említenek. Az első: a felvásárlási árak eme'ese. amelyre néhány hónapja ke­rült sor. Ez azonban kevés volna az üdvösséghez, a pa­rasztemberek csak a lakásu­kat tapétázhatják ki a pénz­zel, ha az üzletekben nem vásárolhatnának érte megfe­lelő mennyiségű és minősé­gű iparcikkeket. A mező- gazdaság fejlesztése tehát — s ezt jól tudják ma Len­gyelországban — csak az ipar szerkezetének reform­jával képzelhető el. Nem vé­letlenül vált a nyár könyv­slágerévé Zdzisek Sadowski- nak A reform közelről cí­mű tanulmánykötete, amely­ben a szerző — neves köz­gazdász — a piaci tényezők fontosságát hangsúlyozza és többször említi követendő példaként a magyar gazdasá­gi mechanizmust. Térjünk azonban vissza a Ciechanowi vajdaságba! Az érdekeltség elvének lassú ér­vényesülését igazolja, hogy a tavalyihoz képest 6—7 szá­zalékkal növekedett a sertés- és a szarvasmarha-állomány, s 13,4 százalékkal több juh legel a mi Alföldünkhöz ha­sonlatos vidéken, mint 1983- ban. A válságtünetek foko­zatos eltűnése azt a reményt ébresztette a pártvezetésben és az állami irányításban, hogy a liszt, a cukor, a vaj, a zsír és az étolaj adagolá­sát három-négy esztendő múlva megszüntethetik, s csak a húst árusítják majd jegyre. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy a jelenlegi — havonta két és fél — négy és fél kilogrammos — fej­adagokat növelni tudják. Kazimierz Pawyszek meg­jegyezte, és magam is meg­győződtem róla: „Lengyelor­szágban nincs éhínség, fo­gyókúra is alig”. Igaz, a hús­boltok előtt álló sorok lát­ványa változatlanul hozzá tartozik a varsói és a vidéki utcaképhez, az éttermekben, gyosbüfékben azonban a ha­vi tizennégy—tizenhatezer zlotys átlagkeresethez viszo­nyítva nem túlságosan drá­gán s állandóan kapható az ízletes bigos, a tyúkhúsból főzött finom kurczak, a sok­féle módon ízesített vagdalt. Különböző életkorú és vi­lágnézetű beszélgetőtársaim valamennyien azt hangoztat­ták : az ellátás ugyan nem közelíti meg az eszményit, de összehasonlíthatatlanul jobb, mint a szükségállapot előtt volt. (Folytatjuk.) Lengyel András A doktor eleinte arra m a megállapításra jutott, hogy rosszul hallott, de miután háromszor is összehasonlí­totta a szelvényt az újság­ban közölt számokkal, ar­ca megnyúlt, és ezt kérdez­te: — No, és Gottfried ho­gyan fogadta ezt a hírt? — Még semmiről sem tud. Nem mutattam meg neki az újságot. — Miért nem? — Félek, hogy megárthat neki az örömhír. — Nagyon helyes — mondta Müller elgondol­kozva. — Óvatosan kell előkészítenünk Gottfrie­det, nehogy hipertóniás krízis lepjen fel. Gyerünk. Müller fölvette az asztal­ról a táskáját, és elindul­tak Freudingerék lakása felé. Ezen a reggelen Gottfri­ed Freudinger szemláto­mást egészen jó bőrben Tanulságos esztendők után A közelmúltban a Kos­suth kiadó gondozásában jelent meg ,Csizmadia Ernő könyve: Az MSZMP agrár- politikája és a magyar me­zőgazdaság. A magyar gaz­dasági és társadalmi válto­zások fontos csomópontjait szemléletesen bemutatja a szerző, rávilágít a gazdaság két világháború közötti ho­ni állapotára, az ipar és a mezőgazdaság arányaira, a meggyorsult ipari koncent­ráció hatására, a megcson­tosodott nagybirtokrend­szer termelésére és életszín­vonalra egyaránt ható visz- szahúzójellegére, amely ele­ve meghatározta a későbbi fejlődés szintjét. A felszabadulás utáni vál­tozások mélységét és dina­mizmusát érzékeltető ada­tok jelzik, hogy a földre­form történelemformáló következményekkel járt. Üj alapokra helyezte a társa­dalmat, felszámolta a nagy- és középbirtokhoz kapcso­lódó kizsákmányolási for­mákat. s bár nem zökke­nők nélkül, de új szakaszt nyitott a fejlődésben. Ez így van akkor is, ha tudjuk, hogy a termelőszövetkezeti átszervezés kétszeri neki­futása — 1953 és 1956 — után visszaesés következett be, majd 1959 elejétől — most már a bizalmat is él­vező politika révén sikerült a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Bizonyítja ezt, hogy az átszervezés éveiben is növelni lehetett a mező- gazdaság termelését és áru­termelését. ^Csizmadia Ernő könyve a lasági átalakulással együtt mutatja azt a nagy változást is, amely a ma­gyar társadalom osztály- és rétegszerkezetében végbe­ment. Gyors ütemben nőtt a munkásosztály létszáma és a népességen belüli aránya, de növekszik az értelmisé­giek és a szellemi foglalko­zásúak száma is, csökken viszont a termelőszövetkeze­ti tagoké és a kisáruterme- lőké. Megfigyelhető, hogy a vegyes háztartások, csalá­dok aránya is nagyobb. Ezeknél az életmód és élet- körülmény is egyre inkább hasonlóvá válik. Külön fe­jezetet szentel a upros, falu­tanya átrétegződési, mozgá­si irányának. A könyvből többek között megismerhetjük a magyar élelmiszer-termelés ered­ményeit; arányait, külke­reskedelmi forgalmát, gaz­volt, és az orvos úgy dön­tött, mindenképp közölni lehet vele a nyereményt, de természetesen meg kell tartani a szüksége£ óvin­tézkedéseket. A doktor messziről kez­dett neki: — Idehallgass, Gottfri­ed! Tanácsot akarok kérni tőled ... Mit gondolsz, ér­demes-e lottóznom? Elv­ben van-e esély arra, hogy egy halom pénzt markoljak fel? — Elvben persze, hogy van, gyakorlatilag azonban ennek az esélye jóformán semmi. Hiszen magam is csak azért játszom, hogy egy hétig feszült várako­zásban éljek. Ez valahogy erősíti az embert, tarta­lommal tölti meg az éle­tét... — És mondd meg nekem, kedves barátom, mit ten­nél, ha egyszer váratlanul nyernél? daságosságát, ábrák, grafi- konok teszik szemléletessé. Nemcsak a szakemberek számára tanulságos a mező- gazdaság vállalati szerkeze­tét ismertető fejezet és út­baigazító jellegű a könyv­nek a vállalati (szövetkeze­ti) együttműködés alapkér­déseit tárgyaló, a társulá­sok, termelési rendszerek, egyesülések hasznát és fej­lődési irányát felvázoló ré­sze. A háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységé­ről szóló fejlődési irányáról és lehetőségeiről is képet kapunk a szerző jóvoltából. A meglett utat jól mutat­ja, hogy a fontosabb termé­kek — a búza, a kukorica, a cukorrépa, a zöldség, a gyümölcs, a vágóállat, a tej, a tojás — termelése 30 év alatt 2-3-szorosára emelke­dett. Az eredmények a ter­melőerők jelentős fejlődése következtében jöttek létre. Ebben igen nagy szerepe volt a mezőgazdasággal fog­lalkozók iskolázottsági, szakképzettségi szintje nö­vekedésének, a termelőesz­köz-ellátás számottevő ja­vulásának. A könyv részle­tesen szól a mezőgazdasági nagyüzemekben folyó ipari tevékenységről, az élelmi- szeripari feldolgozás hely- zetéről és lehetőségeiről. Különösen érdekes a kerté­szeti ágazat eredményeit taglaló fejezet. A magyar gyümölcsexport a hetvenes években elérte az összes me­zőgazdasági élelmiszerex­port 14-15 százalékát, és öt­szöröse volt a két világhá­ború közöttinek. Sok gon­dot jelent a szőlő- és gyü­mölcstermelő ágazatnál a tárolókapacitás elégtelensé­ge. Az utóbbi évtizedekben a magyar mezőgazdaságban sikerült gyökeres javulást elérni, nemcsak a termésho­zamok növelésében, hanem a parasztság életében, a fa­lusi elmaradottság felszá­molásában. A valóságban — s ez a könyvből is világo­san kitűnik — küzdelmek sorozatáról. számos újra­kezdésről, kudarcok elvise­léséről és generációk helyt­állásáról, életrevalóságáról lehet és kell is beszélnünk, hogy a mai viszonyokat igazán megérthessük. Ügy vélem, hogy Csizmadia Er­nő könyve szinte mindenki­nek szóló kézikönyvként és tudományos igényű doku- metumként is ezt a megis- merést-értést segít). F. Tóth Pál — Ez az összegtől függ Tízezret, Harmincezret? ötvenezret, Százezret? — Nem ... Tételezzük föl, hogy ha megütnéd a főnyereményt ! — A főnyereményt? — felelt kérdéssel Freudinger. — Hát magam sem tudom. Nekem meg Marthának szerények az igényeink. Gyerekeink nincsenek, nincs kire hagynunk a pénzt. Talán a következőt tenném... — Gottfried Freudinger arcán meleg mosoly ragyogott föl. — Becsületszavamra: barát- ! súgunk jeléül a felét neked ; adnám, öregfiú ... Müller doktor elsápadt. Térde megrogyott, teste | összecsukódott, akár a cols­tok. Leroskadt a padlóra. Sürgősen ki kellett hív- j ni a mentőket. Fordította: Gellert György ­heh «K ® s jr J*. Ä ■ gy gt gr » y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents