Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

4

Somogyi Néplap

1984. augusztus 29., szerda

Á parkok városa

B. Walkó György bukafesti levele:

Bizonyára nem véletlen, hogy az első komolyabb bukaresti közmunka a Cismi- giu-tó lecsapolása, s környékének parkosítása volt; már 150 éve, a múlt század harmincas éveiben. Helyén ma is a román főváros egyik legszebb parkja található, s néha igazi, század- fordulós hangulatot érezhet az itt sétáló idegen.

Bukarestben ma is divat a korzózás, a Cismigiu- park egyik frekventált pontján idős bácsi várja klienseit egy ósdi, özönvíz előtti fényképező-masinával. és a háromlábú fadobozos fényképezőgép oldalára ragasztott reklámfotók tanulsága szerint ma is híven örökíti meg az emlékre vágyó szerelmeseket, komoly, kalapot viselő családapákat.

A Cismigiu-park ma már százötven évnél is idősebb, s épp patinája, százados fái teszik annyira romantikussá és vonzóvá. Gondozására nagy figyelmet fordítanak, szemetet itt elvétve se lehet látni, a virágágyásokat nemigen tapossák le, s itt nincs nyoma a többi

AMka-tudósok

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kedden nemzetközi tanácskozás kezdődött a mai Afrika folklórjáról. A négynapos tudományos értekezleten több mint száz, Afrikából, Amerikából, Ázsiából és Európából érkezett szakember, valamint mintegy 50 magyar afrikanista vesz részt.

A konferencia megnyitóján Drecin József művelődési államtitkár köszöntötte a megjelenteket, emlékeztetve arra, hogy Budapest két év után immár második alkalommal ad otthont a sajátos témakörű, afrika- nisztikai találkozónak. Az ELTE folklórtanszékének kezdeményezése jelentős nemzetközi elismerést hozott a magyar tudománynak, ez is szerepet játszott abban, hogy az idei konferenciára nagyszámú résztvevő jelentkezett.. A magyar etnográfiai tudományok magas szintet értek el, mély hagyományokkal rendelkeznek, a felhalmozóparkot elcsúfító vandálok mutatványainak, nincsenek glhajlított és bevert lámpák, tönkretett hinták, ülőke nélkül árválkodó padok. Ezt elősegíti, hogy a parkot estére lezárják, ugyanis végig szép, kovácsoltvas kerítés övezi területét. A sétányok mentén lépésről lépésre táblák figyelmeztetnek arra, hogy a virágok lopkodása, a cserjék kiszaggatása több száz lejes különkiadást jelenthet a magáról megfeledkező korzó- zónák.

A Cismigiu azonban csak egy a sok bukaresti park közül. A város északkeleti részén nyugat felé húzódik az a hatalmas tórendszer, amelynek helyén egykor mocsarak voltak. Körülöttük rendezett parkokat építettek, s ezeket a bukarestiek igazán magukénak érzik. A legszebb talán ezen a részen a Floreasca-tó környéke; itt van az államfő rezidenciája is. Kissé távolabb mindenki számára szabad a belépés a tágas és szellős Herastrau-parkba. Itt kellemes meglepetés a magyar turistának, hogy nem messze a főbejárattól Ady szobrát pillantja meg.

tanácskoznak

dott tapasztalat és tudás több mint százéves múltra tekint vissza, ezért a magyar tudósok kutatási eredményei is jelentősen hozzájárulhatnak az afrikaniszti- ltával foglalkozó kutatók tevékenységéhez. E célt szolgálja az ELTE folklór tanszékén az idgg indítandó egyéves fakultatív tanfolyam is, ahol az etnográfia és a folklór tudomány alapjaival ismertetik meg a hazánkban tanuló afrikai diákokat.

A konferencia két helyszínén — a Magyar Tudományos Akadémia épületében, valamint az ELTE bölcsészettudományi karán — a négynapos tanácskozás során előadások hangzanak el egyebek között a hagyományos afrikai kultúrának az ifjúság életében betöltött szerepéről; a szokás- rendszerek kutatásában elért eredményekről, illetve különféle folklór-jelenségekről: az afrikai táncról, zenéről.

Nincs elintézetlen akta V. G. Kuznyecov íróasztalán A telefon viszont sűrűn csöng. A beszélgetés mindig határozott hangú és rövid.

Az ősz hajú, kissé kopaszodó igazgató nagy rutinnal intézi az ügyeket, és sok adattal támasztja alá nyilatkozatát.

A kalinyini állami gazdaság földjei egészen a 430 ezer lakosú város határáig érnek. Ami itt terem, annak nagy részét a város boltjaiban árusítják. Zöldséget — a káposztát, hagymát paradicsomot — 550 hektáron termelnek. Az üvegház több mint húsz hektáron fekszik. Kint még foltokban látni lehet a havat, amikor bent már piroslik a paradicsom, s ha elfogy, fűsűrün újra vetik az étkezési hagymát. Az üvegház minden négyzet- méteréről 38 kilogramm zöldség kerül a piacra.

— Mióta végzi ezt a munkát?

— Huszonnégy éve — feledi az igazgató. — Előtte hat évig egy másik állami gazdaságban dolgoztam, aztán ide irányított a megyei pártbizottság. Ha ezt az évet is egészséggel végigdolgoz zom, ötven, munkában töltőt esztendőm lesz. Amikor elkezdtem, tizenhat éves sem voltam még.

A kor nem látszik rajta. Nincs a gazdaságnak olyan zuga, ahol ne mozogna otthonosan. Tevékenységéért A Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapta meg. Kül21. tett lélek nincs itt rajtunk gyobbik az, hogy én Rédey

kívül. Az emiber hürnmen- jobbágy vetem.

Ekkor egy fekete kátrány- ï yal átitatott ladik úszott lő, az egyik nádcsoport mö- ül. Gulbás ember állt a Vedben, fején fekete, csálé . zélű, vedlett kalap. Bokros ajsza fél arcát takarta. Állkapcsai lassú őrléssel rágták bagót. Hosszú feketét ser- ; intett a vízre, és kezében .-./vő tolórúddal újabb öltést . >gott a vízre. Fel sem né- , ott, lassan siklott mellettük a füzes felé.

— Hé, jóember! — kiáltott rá Ézsiás.

Az ember rájuk emelte te- intetét, bajsiza sárgállott a ■ iikotintól, fekete körmei lint madárkarmok, görbülik a rúd fogásában. Lassú mozdulattal igazított a ladik rám, és szembefordult ve- . iJk.

— Nekem szólt, uram? — irdezte recsegve, mintha mély pincéből jött volna angja.

— Ki másnak, hisz teremtett, mint nagy igazságokra szolká^- .-'közben levette kalapját, megtörölte homlokát. Most látta Ézsiás, hogy a kalap a megfeketedett arc felett sápadt homlokot' és- kopaszodó fejet, pár semmi seszínű hajszállal takart, mintha nem is ehhez az emberhez tartozott volna.

— Eltévedtünk — mondta Ézsiás.

Az ember megint csak hümmentett, és várakozóan nézett vissza rájuk.

— Vezessen ki innen bennünket — mondta Ézsiás.

— Aztán hova parancsolják az uraságak?

— Ki az útra, a Rédéy- kastélyhoz.

— Azt már nem tehetem.

— Nem-e?! — képedt el Ézsiiás.

— Nem bizony.

— Aztán miért nem?

— Mert az út messze vagyon, s nekem nincs lovam, amiivei visszajöhetnék. De ez még a kisebb;k baj. A na.—Na és? Eltörölték, a jobbágyságot.

— Tudom azt én uram, csak Rédey gróf úr nem akarja tudomásul venni. Így aztán kénytelenek voltunk olyan -tanyát keresni, ahol nem háborgatnak bennünket. Nem mehetek én a kastély közelibe se, mert megfogat. S ha másér nem, hát régi tartozás címén tömlőébe vettet.-Ézsiás a barátra nézett* aki kezeit hasán összekulcsolva pihentette, és ájtatosan az égre -nézett, közben ajikai imát mormoltak.

A vízről hangos surrogás- sal vadikacsacsapat repült fel, és ugyanolyan gyorsan eltűntek a nádasban. A nyugvó -nap sugarai egy kiterjesztett szárnyakkal vitorlázó halászsas árnyékát vetítették a csendes víztükörre. A nagy madár fent vitorlázott a magasban.

— De hisz mindjárt leszáll az est, és mi nem tadöttnek választották az SZKP XXII. és XXVI. kongresszusára. íróasztala fölött a XXVI. kongresszus elnökségéről készült fénykép és egy Lenin-portré takarja a falat.

Nem tőle tudom, hogy — sok egyéb társadalmi meglátunk ki magunktól ebből a rengetegből — mondta Ézsiás.

— Hát bizony — hagyta

rá az ember — nem könnyű dolog az annak, aki nem ösméri erre a járást. De jöjjenek utánam az urak, ha szegényes szállásunk megfelel, reggel majd meglátjuk, jjüt tehetünk. >• •— Köszönjük fiam — mondta Nárcisz. — Elfogadjuk a meghívást, hisz Krisztus urunk is szegénységben született, .s mint az írás mondja, Szegényeké a meny- nyek országa.

A ladik -nyomába szegődtek. követték fűzcsoportok és nádrengeteg kanyargós útjain. Lovaik patája nyoma szürke iszapot 'kavart.-Ézsiás félíkönyékre támaszkodva hevert egy nádkunyhó előtt Mellette Nárcisz ült lábait maga alá húzva. Ha valaki nem látta volna barna pecsétes csuháját és ton- zúráját, bízvást gondolhatta volna, hogy valami elhízott dervis kuporog a furcsa kinézetű idegen mellett.

Ézsliás nem győzött betelni a lenyugvó nap látványával. A vörös sugarak laposan pásztázták a nádas nyiladékában lévő víztükröt, hosszú aranyhidat vonva a mozdulatlan felületre, melyet ezüst testű orsóhalak verdeső, csobogó fürdése tört néha meg.

(Folytatjuk.)

bízatása mellett — alelnöke a Szovjet—Magyar Baráti Társaság megyei vezetőségének és alapvető része van abban, hogy hazánkról, megyénkről valós kép alakult ki a Vol- ga-parton élő emberekben. Mindenről tud, ami Somogybán a mezőgazdaságban történt. Nemcsak összegyűjti, hanem minősíti is az ismereteket.

— Hogyan jut mindenre

idő?

— Szerencsés ember vagyok: azt csinálom, amit nagyon szeretek és azért soha nem érzem fárasztónak a munkát. Keveset alszom, s ha felébredek, bejövök a munkahelyemre.

— Nagy felelősség e^y ekkora gazdaság vezetésé’ - — vetem közbe.

Nevetve felel:

— Szép feladat ' évente megtermelni 23 ezer tonna zöldséget, és a családtagokat is beleértve — gondoskodni 13 ezer emberről.

A gazdaságnak egy kiló hús 1,6 rubelbe kerül és 2,16 rubelért adják el. Egy liter tej előállítási költsége 26 kopek, és 33-ért vásárolja meg az állam. A 3200 hektárról 4,6 millió rubel bevételt terveztek. A nyereség jelentős részét gazdaságfejlesztésre használják fel. Sokat építkeznek: nemcsak termelőberuházások folynak, hanem állandó feladat a lakásépítés is. Egy iramodásnyira a város határától panelházak sorakoznak: a gazdaság lakótelepe ez. V. G. Kuznyecov szinte első adatként közölte, hogy az elmúlt három év alatt négyszáz család költözött új otthonba. Többségük fiatal, mint ahogyan fiatal — harminc éven aluli — a dolgozók nyolcvan százaléka.

— Két nagy vonzereje van a szovhoznak — mondta az

igazgató. — Az egyik az, hogy közel van a városhoz; akinek ott akad dolga, akár gyalog is besétálhat. A másik pedig az, hogy sokkal köny- nyebb nálunk lakáshoz jutni, mint bent Kalinyinban.

— Mit kap ezeken túl, aki itt vállal munkát?

— Jöjjön, nézze meg! — mondta az igazgató, és beültetett az autójába. Köves- útón, végeláthatatlan táblák között kanyargott a fekete Volga, aztán a lakótelep mögött egy óvoda előtt fékezett. Bent az épületben gyermekzsivaj és valóságos játékország. Első látásra is gazdagon felszerelt az óvoda: amikor minden helyet betöltenek, 280 gyerek ellátásáról, felügyeletéről és neveléséről gondoskodnak. Ezenkívül még egy hatvan és egy százhatvan személyes óvodát tart fenn a gazdaság, s nemcsak a játékokról, hanem az étkezésről is gondoskodik, s magára vállalta az óvó- és gondozónők fizetését. i<|gy jobban járunk” — nrondta az egyik óvónő —, „a gazdaság többet fizet, mint amennyit a városban meg állapítanak.”)

Az üzemi étkezőknek öt étteremben terítenek. Hét könyvtára és egy művelődési háza van még a gazdaságnak. Azt javasolják, nézzünk be oda is, bár „holtszezon” van most. A nagyterem egy kisebb város igényeit is kielégítené; itt emlékeznek meg minden évfordulóról, itt tartják a gazdaság dolgozóinak tanácskozását, s a színjátszókor is itt mutatja be műsorát. A .nagyterem mögötti szobák egyikében vastag birkózószőnyeg borítja a parkettet: sportolók edzenek itt. Egy másik teremben diszkófelszerelés: esténként a fiatalok kedvenc találkozóhelye ez, s aki elfárad a táncban, a büfében — bolti áron — olthatja szomját.

Csendes terembe vezetnek ezután: a könyvtárba. A polcokon az orosz klasszikusok és mai szovjet irodalom mellett magyar író és költő kötetei is megtalálhatók.

Alkonyodik már, amikor ismét utcára lépünk. A boltból szatyrot cipelő háziasz- szonyok jönnek szembe velünk.-^'Mennyit kerennek itt a dolgozók ?

— Az átlag 216 rubel.

— Aki kiemelkedően dolgozik?

— Annak külön is elismerjük-a munkáját. Nálunk eddig nyolcvan dolgozó kapott magas kitüntetést. A múlt évi munkájáért, pedig az állami gazdaság megkapta A Munka Vörös Zászló Érdemrendjét.

— Nálunk azt mondják: az elismerés mögött nem egy év munkája van.

— És nem néhány emberé — teszi hozzá V. G. Kuznyecov. — A mi elvünk az, hogy mindenkinek pontosan el kell végeznie azt, amit vállalt, és megkapnia, ami azért jár.

Dr. Kercza Imre

TZ" ÀT TXFVTXTT T À7 A"1?"

JR^i“VLdL±> X 111 I vJ V CvTFI A/jH IV