Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

1984. augusztus 23., csütörtök Somogyi Néplap 5 «liïll Szigetek a Volgán Motorcsónakkal nomádok között. Kétszáz millió éves fenyő Ipolytarnócáról Farestaurátori konferencia kezdődött Kaposváron Süppedős a homok a Vol- ga-parton, s a hullámok ap­ró redőket vájnak a laza fövenyben. Távolabb szár­nyashajó szeli a vizet, a parthoz simul, aztán utaso­kat váltva elindul fölfelé a folyón: a végállomása Kali- nyin. Az apró és rozoga motor­csónak, amelynek kormány­kerekénél V. I. Grigorjev, a vernyevolzsszkajái üdülőte­lep vezetője ül, lefelé tart a folyón. Először fürdőző- ket, később horgászcsónako­kat kerülgetünk. Ahogy bel­jebb érünk a tóvá szélese­dett folyón, elmaradnak a kajakosok is. Szigetek tűn­nek fel egymás mögött, rajJ tűk zászlók és a felszálló füst "jelzi: tart a turista­idény. A homokparton ki­feszített köteleken fehérne­mű szárad, és a szálfaegye­nes fenyők csendjét gyerek­zsivaj töri meg. Út nem ve­zet a szigetekre, megközelí­teni mindegyiket csak csó­nakon lehet, s aki arra szánja magát, hogy itt tölt el rövidebb, hosszabb időt, az közel kerül a természet­hez. Azt eszi, amit maga főz, vagy indulás előtt a parton vásárol. Kint az or­szágút mellett felépült egy üdülőközpont. Ez egyidőben télen-nyáron hatszáz ember­nek biztosít pihenési lehető­séget. Komfortosak a szo­bái, s a vendégeknek napon­ta háromszor terítenek a központi étteremben. A többség azonban inkább a volgai szigeteket — s vele együtt a nomád életet — választja, és azt főz magá­nak, amit a tóvá duzzasztott folyó kínál. Az üdülőterület félúton van Moszkva és Kalinyin között. Kilenc iránybap in­dulnak innen a turistautak. A legrövidebbhez a konako- vói gyárkémények mutatják az irányt, a leghosszabb pe­dig felvezet egészen a Szeli- ger tóig, s több napig tart. A Volga itt még csak fo­lyó. Folyammá délebbre szélesedik. A dubnai csator­na építésekor azonban szük­ség volt arra, hogy felduz- zasszák a vizet, így alakult ki — sok szigettel, hangula­tos csatornákkal — a ten­gerre emlékeztető folyósza­kasz. Azt is mondják: a moszkvai tenger része ez. Simogató és nem sodró itt a folyó, a zsombékokon vad­kacsa költ és sirályok ta­nyáznak. A motorcsónakkal ma­gunk mögött hagyjuk az első szigeteket. Itt már több, mint két kilométer széles a folyó és tizenöt méter mély a víz. A fenyők szálfaegye­nesek. Kalinyin megye te­rületének 49 százalékát fa borítja: fenyő, nyír. nyár és rózsaszín virágú akác. Itt a Volga mentén a fenyő az úr, s ahol a tűlevelűek, en­gedik, gyökeret ver a fűzfa. A szigetek mögött — ahol leállítjuk a motorcsónakot, a folyó mélységével arányos a csend. Négyen ringató­zunk a csónakban, és hall­gatjuk a folyót. — Szergej, te miért szere­ted a Volgát? — kérdezem kollégámat, a Kalinyinszka- ja Pravda főszerkesztő-he­lyettesét. — Ideges ember vagyok és itt kint a csend meg­nyugtat. Sokszor indultam el már lefelé a folyón fá­radtan, idegesen, s mire ideértem, kipihentem ma­gam. Útközben ismerősök­ké! találkoztam, szót váltot­tunk, együtt uzsonnáztunk. Úgy fele úton van egy őr­ház, ahol barát és egy pohár vodka vár akár délután, akár hajnalban érkezem. A mackós mozgású férfi úgy érzi, kell még valamit mondania: — Szóval a Volga igazi orosz folyó. Ezért szól sok ének és sok elbeszélés róla. Csend száll közénk. Ezt a motorcsónak alkalmi kor­mányosa töri meg: — Aláírom, amit a Szer­gej mond. A csónak negyedik utasát a Kárpátokból sodorta ide a Volgára a sors. Ny. V. Tyi- mofejevnek híyják. Ismeri a Tisza simogatását, az erdők zúgását, de érti már a Vol­ga hangjait is — Becsületes, kemény munkára tanítja az emberi ez a folyó. Gazdag, de nem ad semmit sem könnyen. Halkabban induf tovább a motorcsónak. Az alkalmi kormányos — szőke, maga­biztos ember — azt mond­ja, tilosban járunk: ez a rész már a madarak költő­helye, augusztus végéig, szeptember elejéig csak azoknak van joguk belépni, akik a csendre vigyáznak. — S ha kiderül? Felnevet: s — Azt feleljük majd, hogy mi vagyunk az őrök. Négy Volga is folyik itt egymás mellett. A főág a legszélesebb, a leningrádi A tömeg üfiemesen üvöl­tött: — Gyertek ki! Gyertek ki! Az együttes még váratott magára. Aztán hirtelen el­öntötte a fény a termet, be­robogott a Banda. Egysze­rűen csak a Banda. A dobos eszeveszetten verni kezdte a bőröket, a gitáros egy ala­pos rúgással szólásra bírta az erősítőt. Négyen voltak, s rpind hosszú hajúak. A basszvs- gitáros volt köztük a leg­idősebb: tizenkilenc éves. Az énekes a mikrofon­hoz lépett, aztán csak Öt világította meg a reflektor.. Az elől állók megérintették a lábát. Boldogok voltak, hogy elérhették az énekest. Ö pedig rákezdett a dalra. — Mióta elmentél Semmi, de semmi nem sikerül... — A tömeg velek énekelt. A sok fej azonban csak ké­sőn vette észre, hogy baj országút mellett hömpölyög. Ezen járnak a hajók. Mel­lette még három — egyen­ként 300—500 méter széles csatornában csordogál a víz. 1937-ig dús füvű rétek voltak a folyóágak helyén. A csatorna megépítése óta azonban fÇfegvàltozott a táj és a mikroklíma. — A folyó kínálta üdü­lési lehetőségeket — mond­ta a szőke csónakos —> a tu­risták fedezték fel. 1970-ig nem volt itt kőépület: sát­rakat vertek fel, akik pi­henni jöttek. Aztán meg­épült az első kőépület, és ideköltöztek a sportolók is. Később egyesítették a spor­tolók és a dolgozók üdülőjét — és felépítették a 470 sze­mélyes szállót, a régi háza­kat pedig felújították. Most következik a folyópart par­kosítása és ássák a műve­lődési ház alapját is. Úgy épül fel az üdülőköz­pont a Volga-parton, hogy közben szinte érintetlen ma­rad az erdő. Az ültetett fe­nyő — nyílegyenes sorai bi­zonyítják ezt — gyorsan tör a magasba, árnyat, pihenést biztosítva annak, aki rövi- debb-hosszabb időre idÄr- kezik. Akik a vad természe­tet szeretik, csónakra pakol­ják a sátrakat, és elhajóz­nak vele valamelyik sziget­re. Pihenésükre, a hallga­tag, hömpölygő folyó vigyáz. A gazdag folyó bőven kí­nálja az idegnyugtató csen­det. van. A fiatal srác elfordult a mikrofontól, sírt. Felhör­dült a sok torok. A dobos lépett hozzá, megpróbálta csitítani. Nem ment... az- tánjxjra kezdte: — Mióta elmentél Semníi sem sikerül Mióta nem látlak Mindenre éj feszül — Egy lány zokogva esett térdre, egy fiú arcán fájda­lom remegett. Lassan sírt a gitár, minden hangja bele­vésődött az agyakba. Aztán csend lelt. — NW ne haragudja­tok ezéit: Mutatta könnyes utcát a fiú: — De én nem szégyellem! Néma csend foglalt helyet a teremben. Csak hátul, leg­hátul rázkódott meg egy lány. Barna hajú volt és vékony. Szemei mohón it­ták az énekes mozdulatait. Minden koncertjükön ott volt eddig. Hirtelen énekel­Kőszeg, Eger után Kapos­vár a házigazdája a fáres- 'tau, rá torok harmadik orszá­gos ikonferenciájánaik, melyet tegnap délután Szalai Zoltán egyetemi docens, a Közpon­ti Múzeumok Igazgatósága restaurátor osztályának ve­zetője nyitott meg. Hatvan szakember kíváncsi a há­romnapos kaposvári tanács­kozás előadásaira, a somogyi tapaszltalabcserére. A megye múzeumait szóban mutatta be Mészáros Balázs igazgató. A konferenciát a Magyar Kémikusok Egyesülete, a Központi Múzeumok Igazga­tósága, valamint a Somogy megyei Múzeumok Igazgató­sága közösen szervezte. Mor­gás Andrással, a Központi Múzeumok Igazgatósága ve­gyész restaurátorával beszél­gettünk a kaposvári tanács­kozás programjáról, céljáról. — A farestaurátorok éven­kénti összejövetele biztosít­ja ennék a szakmának a ta­pasztalatcseréjét, fórumát. Ilyenkor igyekszünk bemu­tatni a végzett fontosabb munkákat, új eljárásokat. Az előadások három téma­kört ölelnék föl. Szó lesz a muzeológíiai, művészettörté­neti tevékenységünkről, fog­lalkozunk a kémia, a bioló­gia tudományával és a gya­korlati íres^urátorl munká­val. E hármas egység képe­zi a farestaurátori tevékeny­ség összességét. — Milyen hely illeti meg a magyar restaurátorok te­vékenységét az európai me­zőnyben ? — Néhány területen kie­melkedő eredményeket ér­tünk el, ezekkel az élvonalba jutottunk. :f — Milyieri'k képzés? — Alap-, közép- és felső­fokú képzést biztosítunk azoknak, akik a múzeumok­ban restaurátori munkakört töltenék be. Az alapfokú képzés valóban csak a leg­szükségesebb alapokat .nyújt­ja, középfokon már három évig tanulnák a fa, a fém, a textil, a kerámia és az üveg restaurátorai. Felsőfokon a Képzőművészeti Főiskola tárgy restaurât o róka t 'képez négy éven át. — Népszerű a pálya? — A kézművesség és a szellemi tevékenység válto­zatossága jellemzi foglalko­zásunkat, éppen ezért na­gyon népszerű. Ám a mú­zeumokban még nem kellően megbecsülték a restauráto­rok. Mindeneseknek tekintik őket... — A kaposvári tanácsko­zás helyi aktualitása? — Szenna és a múzeum­ban végzett farestaurálási te­vékenység. ni kezdett. Hangosan — és a néma csend visszhangoz­ni kezdte a dalt. — Mióta elmentem Semmi sem sikerül, De most eljöttem És az új felderül! Tisztán énekelt. Erős hangja volt. Erre a számra várt minden koncerten, tud­ta, hogy eljön az ideje. Az énekes teljesen elvesztette az önuralmát. — Hol vagy? — Mindenütt és sehol, lit állok hátul, mint mindigi — Te. lány! Eljössz vég­re? Es a vékony test elindult. Szemei lázasan csillogtak és egyre fényesebbek lettek, amint az énekes a tömeg­ben egyre közelebb ért hoz­zá. Pár méter volt csak köz­tük a távolság, de ekkor megmozdult a közönség. Óriási tülekedés kezdődött. Az énekes látta, hogy a sok­sok kar lerántja a lányt, őt — A fa az egyik leggyak­rabban előforduló anyag, el­kíséri az embert a bölcsőtől a koporsóig. Milyen sajátos feladata van a farestaurátor- nak? — A fa közismerten elég­gé ellenálló anyag. Egyip­tomiban töfolb ezer éves fa- tárgyak maradtaik fenn ked­vező körülmények között. A fát elsősorban biológiai ere­detű károsodások veszélyez­tetik. Ez ellen védekezni, a Jugoszláviában a nyolc- osztályos kötelező általános iskolában az oktatás ingye­nes, de az utóbbi években fölmerült gazdasági nehéz­ségek miatt mind keveseb­bet áldoznak az ingyenes­ség fenntartására. A stabi­lizációs program, amely minden anyagi eszközt a -gazdaság megszilárdításá­nak érdekében kíván moz­gósítani. nem teszi lehetővé, hogy ingyen adják a tan­A szemekből féltékenység lövelbt. A lányt elnyelte a tömeg, nem volt többé más, csak egy élettelen test. — Hát légyen! — ordítot­ta az énekes. Gyilkos iramot diktált. Nem volt megállás. Szinte levegővétel nélkül énekelt. Sorra dőltek az em­berek. Nem bírták a tom- bolást. — Állj! Állj!- — üvöltöt- ték. A gyilkos iram azonban fokozódott. Aztán elesett a szólógitáros, lezuhant a do­bos. Meghalt a másik gitá­ros. A tömeg is meghalt. Egymás hegy én-hátán fe­küdtek, de ő még mindig énekelt Hirtelen fulladozni kez­dett. Nem kapott leúegöt. Szédült. Jaj! Borzalmasan forgott a világ .. . Felugrott. Éjszaka volt. Kiment a konyhába, megivott egy po­hár vizet, és megtörölte ve- rejtékes homlokát. Tóth Judit fát megóvni és konzerválni — ez a farestaurátorok leg­főbb feladata. — Magyarországon melyik tárgy a legrégebbi, amiiit a f arestaiu rátörök , ,ke zelitek’ ’ ?• — Az ipoilytarnócai leletet említem: kétszáz millió éves fenyő került elő a föld mé­lyéből — meglküvesedve. Et­től az időtől fogva számos nagyon régi fatárgyat őrzünk múzeumainkban. könyveket. Ez pedig a ma­gasra szökő árak, az inflá­ció aggasztó mérete miatt mind nagyobb nehézségeket okoz — különösen ott, ahol sok a gyerek. A zágrábi Vjesnik nemrég terjedelmes cikkben foglal­kozott a horvátországi szü­lők, gyerekek tanév előtti gondjaival. Ennek alapján úgy hat, hogy az őszi idő­szak ott is jelentős anyagi erőfeszítéseket kíván a szü­lőktől, családoktól. A hivatalos adatok szerint ez év első három hónapjá­ban a személyi jövedelmek a tavalyi első negyedévhez képest, három százalékkal csökkentek. A drágulás — amelyet a korábban beveze­tett és nemrégiben feloldott ájrstopp sem tudott mérsé­kelni — következtében az általános iskolai tankönyvek 27, a középiskolaiak ára pe­dig 23 százalékkal nőtt. Hor­vátországban egy második osztályba járó kisdiák szá­mára átlag 894 dinárért (kb. 270 forintért) lehet megvá­sárolni a kötelezően előirt tankönyveket, a nyolcadik osztályosok tankönyveiért már 1300 dinárt kell fizetni, d'e ez sincs garantálva, mert az árak helységenként, sőt üzletenként is 15—20 száza­lékkal különböznek. A füzetek, rajzeszközök, tornaruhák, -cipők, írósze­rek, számológépek ára is följebb ment az utóbbi hó­napokban. Kiszámították, hogy Horvátországban, egy kétgyermekes család számá­ra — ahol a fiú negyedikes és a lány nyolcadikos — 15 230 dinárt (mintegy öt­ezer forint kiadást okoz a tanévkezdés. Or. Kçrcza Imre , , , pedig szoros embergyűrű ve AZ ENEKES MEG A LÁNY % v • Horányi Barna Képünk a kaposvári múzeum restaurátorműhelyében készült Az iskola világa — Horvátországban Az ingyenes oktatás — és a realitások

Next

/
Thumbnails
Contents