Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-22 / 196. szám

1984. augusztus 22., szerda Somogyi Néplap 3 Együtt ünnepeltek magyarok, délszlávok, németek Hemzotizégi találkozó Szulokban A Zalaterv Nagyatádon ÉPÍTÉSZEK SZOMSZÉDOLÁSA Nagyatád és Nagykanizsa együttműködését a minden­napok hozták Létre. Egymás­hoz közel vannak, hasonló gondokkal küszködné^ így a két település vezetői -rend­szeresen találkoznak. S ami még összeköti őket: mind­kettő megkapta a Hlld-ér- met. Hogy miként sikerült eddig eljutniuk, milyen eredményeket mondhatnak magukénak a zalaiak, arról most meggyőződhetnek a somogyiak is: tegnap dél­után Nagyatádon, a Gábor Andor Művelődési Központ­ban Zala legszebb épületei­nek fotóiból, makettjeiből nyílt kiállítás. Uitz Ferenc- né, a házigazda tanács el­nökhelyettese megnyitójá­ban emlékeztetett arra, hogy a szomszédos megye mai arculatának kialakítá­sában jelentős feladatot vállalt magára a Zalaterv. Nekik köszönhető a zala­egerszegi Balaton-száliló el­készítése, a nagykanizsai Sörgyár rekonstrukciója éppúgy, mint a kisvárosban alkalmazott alagútzsalus építési technológia beveze­tése. Az első, ami szembetűnik, a lenti strand játszóterének a képé. 'A fából faragott hinta-mászókák láttán ön­kéntelenül adódik a kérdés: vajon a szobortelepre büsz­ke városunkban miért nem találkozunk Ilyesmivel? Az ilyen és ehhez hasonló já­tékok újabb színfoltokat adhatnának Nagyatádnak is. Zalában gyorsan népszerű lett a francia építési rend­szer, a már említett alag­útzsalus építési mód. Nagy­kanizsa mellett alkalmazzák Zalaegerszegen, az utóbbi időben Lentiben és Keszt­helyen is. KárCshögy a ké­pek nem tanúskodnak ar­ról, hogy mennyire lakályo­sak az így épített otthonok. Csupán annyit sikerült meg­tudnunk, hogy viszonylag ol­csón építkezhetnek ezzel a rendszerrel. Szemnek szép a Bocskai István tervezte ba- latongyöröki vendéglő, jól illeszkedik a környezetbe. ELismerérse méltók Pelenyi Gyula tervei is, melyek alap­ján a volt zalaegerszegi zsi­nagógát építették át kiállító- és hangversenyteremnek. A zalaiak nem titkolják: rész­ben üzleti vállalkozás mos­tani kiállításuk. Beruházás- ínséges időket élünk, a ter­vezőknek futniuk kell a munka után. Éppen ezért szeretnék, ha itt is kapná­nak megrendeléseket. ök már felismerték, hogy nem­csak a lakótelepek, hanem a családi házak tervezése is hozhat szakmai elismerést és hasznot. Hogy Nagyatá­don is lesznek-e épületeik, azt ma még nem tudni. Csu­pán egyetlen dolog bizo­nyos : a Széchenyi tér sar­kára kerülő nagyméretű ke- rámia-szökőkút elkészítésé­re a Zalaegerszegen élő Né­met János Munkácsy- és SZOT-díjas keramikus, va­lamint a Zalaterv építésze, a nagyatádi születésű Szer­dahelyi Károly kapott meg- bizatást. A ténplásztika még az idén végleges helyére ke­rül. Nagy Jenő Csaknem 13 ezer új lakás az első hét hónapban Fellobogózva, transzpa­rensekkel fogadta vasárnap délután Szülök a nemzetisé­gi találkozóra érkezőket. A barcsi ifjúsági fúvószenekar vidám, pattogó indulókat játszott a művelődési ház előtt. A nagygyűlés három óra után kezdődött. A színpadon magyar, német, horvát nyel­vű felirat köszöntötte az al­kotmány ünnepét. Az elnök­ségben ott volt dr. Novák Ferenc megyei népfronttit­kár, Király György, a Bar­csi Városi Pártbizottság tit­kára, Ilíásics Gyula barcsi népfronttitkár. A Himnusz elhangzása után piros nyakkendős úttö­rő, Dibusz Mónika mondta el Gyurkovics Tibor Az új kenyér köszöntése című ver­sét. Megérdemelten nagy tapsot kapott a termet zsú­folásig megtöltő közönség­től. Huber István népfrontel­nök nyitotta meg a nagy­gyűlést a rendezők: a me­gyei és községi népfrontbi­zottság, a homokszentgyör- gyi községi pártbizottság és tanács nevében. Hangsú­lyozta, hogy augusztus 20-a a munkás—paraszt szövet­ség, a népi, nemzeti egység Ünnepe is. Együtt ünnepel­nek a magyarok, a délszlá­vok és a német nemzetisé­gűek. Ezután Gráf Miklós, a pécsi körzeti rádióstúdió né­met szekciójának vezetője, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szö­vetsége választmányának tagja méltatta az alkotmány jelentőségét. Anyanyelvén, németül is szólt, majd újra magyarul folytatta. — Az alkotmány 35 éve biztosítja a nemzetiségiek jogát nyelvükhöz, kultúrá­jukhoz. Vajon eléggé élünk-e a lehetőségekkel? S teszünk-e eleget ezért? A beszélt nyelv és az erre épülő kultúra nemcsak el­különíteni tud, hanem kap­csolatokat teremteni is. Amint azt Kádár János meg­fogalmazta: a nemzetiségiek feladata, hogy hidat építse­nek. Örömmel értesültem róla, hogy a szulokiak Auszt­riában jártak, a jövő héten pedig az osztrák együttes jön. Így van ez az országon belül is, járják a vidéket a táncosok. Milyen jó lenne ugyanez a színdarabokkal és az énekkel is! A kicsik­nél elindult valami, remél­jük, ha nagyra nőnek, ak­kor is megmarad. Egy ri­portban hangzott el: nincs olyan szita, amellyel szét lehetne szitálni egymástól az itt élő nemzetiségieket. S ez így van a vérségi kap­csolatok, a kultúrák egymás­ra hatása miatt. Ha a nem­zetiségi politikáról beszé­lünk — ez egyben szövet­ségi politika is — el kell mondani, hogy ennyi lehe­tőség nem volt még, mint napjainkban. Ezt azonban jobban ki kellene használ­ni. Barics Ernő, a pécsi ta­nárképző főiskola délszláv tanszékének vezetője, a Ma­gyarországi Délszláv Dolgo­zók Demokratikus Szövetsé­gének elnökségi tagja az al­kotmánynapi nagygyűlése­ken elhangzott beszédekre hivatkozva kiemelte, hogy hazánk, a Magyar Népköz- társaság jóval nagyobb súllyal szerepel a világban, mint földrajzi területe in­dokolná. A magyar nemzet megbecsüléséhez hozzájá­rul példamutató nemzetisé­gi politikánk is. Az itt élő németek, horvátok magyar Tihany és Földvár között napfényben fürdő vitorlák tövéből néztem a félsziget haragoszöldjét, a füstszinű levegőben úszó hegyeket. A Balaton örömei közé tarto­zik a hajózás is, utazzék bár az ember valamelyik modern katamaránon, kom­pon vagy vízibuszon. A leg­kedvesebb mégis a vitorlá­zás, például a Mahart bé-». relhető kishajóin. Bronz­testű, fürdőrubás, fehérsap­kás kapitány hunyorog a kormánykeréknél, két ifjú segédje sürgölődik a vakító­an fehér vitorlák, kötelek között. Nagy csend, békes­ség, s a Balaton augusztusi illata... Eszembe jutott, milyen jóleső érzéssel adunk hírt évről évre az első kompok, hajók indulásáról, ám egy kis szomorúság is lopakodik abba, amikor azt írjuk, hogy a vízi járművek téli pihe­nőre vonultak vissza. Mi­helyt a jég elolvadt, Szán­tód és Tihany között járni kezdenek a kompok (az idén testvéreikkel együtt büszkék arra, hogy ilyen szépen gya­rapodtak. Az üdvözlés után népvi­seletbe öltözött lány és le­gény hozta be az új kenye­ret és a borral telt kula­csot. Nagy taps fogadta, amikor Gráf Vilmos meg­szegte, megsózta, megkós c'- ta az új kenyeret, kortyolt a kulacsból. A Szózat elhangzása után kitűnő műsor következett. A szuloki német nemzetisé­gi együttes, a barcsi Boróka táncegyüttes hatalmas si­kert aratott, zúgott a vac- taps. Az egynapos találkozó a hagyományoknak megfele­lően nemzetiségi bállal feje­ződött be. tavasz óta 1 millió 277 ezer utast és 402 ezer gépkocsit szállítottak), s valamivel ké­sőbb a személyhajók. A kü­lönböző nevű és életkorú járműveken augusztus 20-ig több mint 1 millió 700 ezer utas utazott. A népszerű ze­nés sétahajók is kifutottak (kifutnak) esténként — Sió­fokról naponta kétszer, Ba- jatonfüredről a hét 6 nap­ján, Keszthelyről mipden nap, a többi kikötőből pe­dig hetente egy-két alka­lommal — s fényt, vidámsá­got visznek fedélzetükön. A sétahajók változatos prog­ramokat kínálnak: a többi között diszkót, dzsesszt, s neves együttesek produk­cióit. A Siótourral közöse:> hetente egy alkalommal ci­gányzenés sétahajózást is rendezett a Mahart,- A már említett kishajókat a SZOT. a földvári Expressz-tábor. valamint különböző üdülők, vállalatok bérlik egy-egy hangulatos kirándulásra. Hogy mennyire kedvelik az üdülők a vízi járműveket, azt a hétvégi adatok is bi­Az építőipar kivitelező vállalatai és szövetkezetei az év első hét hónapjában — az ÉVM jelentése szerint — csaknem 13 ezer új otthont adtak át az országban, s ezzel idei előirányzatuk 34,6 százalékát teljesítették. En - nél valamivel előbbre tar­tanak az ÉVM és tanácsi vállalatok, amelyek éves át­adási kötelezettségük 36 szá­zalékát váltották valóra ed­dig. Időarányos tervét 12 ÉVM vállalat teljesítette túl. A kivitelező vállalatok és szövetkezetek jelenleg több mint 45 ezer lakás építésén dolgoznak, s ebből az év utolsó öt hónapjában még mintegy 24 ezer otthon mun­zonyítják : szombaton, v va­sárnap és hétfőn a hajók 86 ezer utast, a kompok 58 ezer embert és 17 500 gép­kocsit szállítottak. (A sze­mélyhajók e héten m<:g a íő- szezoni menetrend szerint közlekednek, de hétfőtől már ritkábban szólalnak meg a kürtök.) A földvári hajóállomásról szeretettel gondozott par­kon, ősi fák között vezet az út a helység belseje felé. A déli part legfiatalabb szál­lodájában, a Neptunban rendszerint telt ház van Nemcsak a kényelmes szo­bák, az étterem, a bár te­szik vonzóvá a Pannónia ho­teljét, hanem az uszoda és a finn szauna is. A siófoki szállodasor — az éttermek­kel, bárokkal, hotelekkel együtt — 70 millió forint forgalmat ért el (24 száza­lékkal többet, mint tavalv) húsvéttól augusztus 15-ig. Az Európa Szálloda például 10 millió 300 ezer forintot forgalmazott. kálatait kell befejezniük, hogy teljesíthessék idei átadási kötelezettségeiket. Az építőanyagipar túltel­jesítette időarányos elő­irányzatát, elsősorban a sa- játház-építők kőiében leg­jobban keresett termékek­ből. Falazóanyagokból — főként a szombat-vasárnapi munkával — 74 millió kis­méretű téglának megfelelő kézi falazóelemmel, vala­mint üreges- és tömör tég­lával készítettek többet, mint tavaly ilyenkor. Ez a többlet csaknem 1900 csalá­di ház felépítéséhez elegen­dő. A hotelek telítettsége ál­talában 80 százalékos volt a szezon folyamán, de egy-egy forgalmasabb hétvégén a 100 százalékot is elérte.. Az el­múlt három napban — mely az utolsó főszezoni hétvégé­je volt a szállodasornak — a szobák 80 százalékát fog­lalták el a vendégek. Szom­battól már utószezoni árak­kal dolgozik a Pannónia, következésképpen ismét lelt házakra számíthatnak. Az előrejelzések szerint szep­temberben és októberben egyaránt sok turista várha­tó. Az idegenforgalomban vi­lágjelenség, hogy egyre töb­ben utaznak lakókocsival kempingfelszereléssel, és mindenütt keresik a jól be­rendezett táborhelyeket. A Siótour igyekszik megfelelni a követelményeknek, min­den évben korszerűbbé, la­kályosabbá építi kemping­jeit. E hétvégén 20 ezer volt a táborlakók száma a déli parton, jóval több, mint ta­valy ilyenkor. Sz. A. Életet adó föld Az agrárfelsőoktatás Euró­pa-hírű fellegvárában, Keszthelyén ma és Holnap rendezik meg huszonhatodik alkalommal a Georgikon-na- pokat. A rangos nemzetközi tudományos tanácskozáson hagyományosan minden al­kalommal a termelés egy-egy fontos részterületét vitatják meg a hazai és külföldi szakemberek. A mostani konferencia központi témája a termőföld védelme, javítása, termőké­pességének fokozása. Nem­csak hazánkban, hanem vi­lágszerte az alapvető felada­tok közé tartozik, hogy min­den lehetséges módon ápol­juk. védjük, javítsuk az élel­miszertermelés alapját, a termőföldet. Ahonnan min­den indul, ami nélkül nem teremhet több kenyér, nem termelhetünk több húst. Ha nincs megfelelő termőterü­let, hiába a kutatók kísér­letezése, a tegnap nem ál­modott, a kor igényeit szol­gáló új növényfajták, előállí­tása. A megállapítás, jóllehet közhelynek hat, megdönthe­tetlenül igaz: legfőbb kin­csünk, legfontosabb termelő- eszközünk a föld. Mégsem bánunk vele úgy, mint c'ogy megkívánná. Ez a tény. Gondoljunk csak a riasztó statisztikai adatokra, miként csökkent évről évre hazánkban — megyénkben is — a szántóterület. Sok munka és szívós törekvés eredménye, hogy szerencsére ez a folyamat lelassult, sőt az utóbbi években olyan tö­rekvéseknek lehetünk tanúi, miként hódítja vissza az em­ber az évtizedek során vala­mi okból elrabolt termőföl­det. Jelzőlámpa ez: a tudat­ban, a gazdálkodásban ismét rangjának megfelelő figyel­met kap az agrártermelés legfőbb eszköze. De még ko­rántsem kellő ez a figyelem. Aki csak az országúton közlekedik a megyében, akarva-akaratlanul is láthat­ja, mennyi az elvadult, bo­zótos, semmi értéket nem termő folt a világszínvona­lat „döntögető” átlagokat adó megművelt táblák között. Aki pedig letér a földutak- ra, a határt járja, mégin- kább tapasztalja: van tenni­való bőven. Hektárok szá­zaira rúghatnak azok az egy­két méteres sávok, amelyek a kultúrnövénnyel vetett táblák határait kísérik akác- bozótosan, gázosán. Nem be­szélve a természettől elra­bolt, a völgyekben összehor­dott, eliszaposodott értékes földről, ahol a vízháztartás feltételeinek hiányában csak sás és nád terem. Pedig ér­tékes és valaha jó kenyeret adó termőterületek voltak ezek. Ahogy a napokban mondta a batéi szövetkezet elnöke, náluk, a híresen jó termő Kapos völgyében hat­száz hektár van ilyen: s ha vissza lehet hídótani a ter­mészettől, szinte felmérhe­tetlen biztonságot nyújt a gazdálkodáshoz. Természete­sen ehhez anyagiak szüksé­gesek, és befektetés. Az út menti bozótok, gyomsávok eltüntetésével viszont kevés­bé költségigényes. Inkább csőik figyelem, gondosság, és törődés dolga ez. A következtetés messze mutait. Az életet adó föld megóvásáért, valódi megbe­csüléséért van tennivalója a mindennapok gyakorlatát végző üzemi dolgozónak, irá­nyítónak éppúgy, mint a tu­dományos intézetek új, kor­szerű eljárásokat kereső ku­tatóinak. A most kezdődő nemzet­közi fórum, a Georgikon- konferencia a szellem olda­láról igyekszik segítséget nyújtani. Haszna úgy lesz igazán, ha a mindennapok gyakorlata fogadja ezt, és él a segítséggel. Vörös Márta BALATONI HÉTVÉGÉ Halók és hotelek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents