Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-02 / 180. szám
T 1984 augusztus 2., csütörtök Somogyi Nö*lap 5 LEMEZFIGYELŐ Az örökmozgó anyag mesterei Ái író hangja messziről Babits, Montez, Ililyés, Weöres, Pilinszky nagylemeze előzte meg ezt; írók, költők magúik mondták ed műveiket. Van ennek varázsa, hiszen a hangjuk felidézi őket magúikat, s bár közülük nem egy előadói teljesítményre képtelen — kevésbé érzékletesein mondja el versét, mint a színész —, a lemezek hallgatása mégis bensőséges élmény. Mosit Németh László hang- konzervje került a hóitokba. Neki már ifjú korában is köze volt a rádióhoz; 1934- ben az irodalmi osztályt is vezette. A nagylemezen közreadott felvételek azonban az ötvenes-hatvanas évékben készülték, részben nyilvános közszereplésein. -(Egy közülük 1971-es dokumentum.) Ahogy Bata Imre írja le- mezajánllájában : „Ez időiben erősen hajlott rá, hogy kellő távolságot tartson közlése és önmaga között ; tudta már, hogy álmai és a világ közt természetes a különbség, az élet nem az ő elképzeléseihez igazodott. De az is bebizonyosodott, hogy vágyai otthonosak lehetnék a valóság fölé boruló égen, megférnék ott a csillagokkal. „A patétiikus hiangmomtázsit Albert Zsuzsa szerkesztette, a lemezborítót Bállá Demeter szép fotója díszíti az íróról. Albert Zsuzsa a teljesség igényével mutatja fel e hangdokumentumokkal Németh Lászlót. Azt, akinek e vallomása valóban mottóként kívánkozott a felvételeik élére: „Ha munkásságom lényegiét egyetlen kérdésben kellene összegeznem, az lenne: van-e értelme az adott nehézségeik között az erkölcsi haironaik?” Az író homo morális, ha igazán író. Németh Lászlóban pedig minden egyesült, ami őt még közülük is kiemelte, s nemcsak nemzedékénék leg- téljesehbjévé emelte. Pedagógus, történész, pszichológus, társadaloméi emző, orvos, filológus, s ki tudja mi minden harmonizált benne íróvá. Képzettsége jogán, tehetsége jogán, empatikus képessége jogán. Hallgatom, ahogy az Eg- resisy úti általános iskola fennállásának félévszázados ünnepén beszél 1959-ben, elevenítve a polgári iskola elődöt, aböl iskolakörzeti orvosiként tevékenykedett. Felkészült, mint mindig, s mintha láthatatlan katedráról beszélne. Tanít az emlékezte- téssel; nem szóndk, hanem pedagógus. Aztán egy 55-ös felvétel következik, melyen a világ-civilizáció és a „magyar műhely” viszonyáról vall. Bartókra és Ady.ra hivatkozik; ők tudják, hogyan egyeztessék keletiságüket a nyugati kultúrával termékenyítő módon. De először akkor kap meg, amikor, regényednek figuráiról vall. Edes- gyerefcei az égetőeszterek, kurátorzsófiik, kárásznallik. Edeskásás hangja lágyan is dorozmás hang. Tempója lassú, egy-egy megnyomott szótaggal, szóval hívja fel a figyelmet a fontos mondandóra. Néha megreszket ez a hang. Vox humana. Ezerki- lencszázhatvankilencben született a felvétel. S vall a II. József című drámája keletkezéséről, beszédet mond a füredi Lóczy gimnázium avatásán. Ez utóbbi felszólalásában iskolai boldogságát beszéli él, s műhelytitkot is elánul: az Égető Eszter Szilágyi nevű tanárának modellje a hódmezővásárhelyi Szathmári Lajos. S aztán a hatodik felvétel 'következik.. Ez az a bizonyos 1971-es. Németh László az író üdvösség-harcáról beszél. Megrendítő dokumentum. A hangija két év alatt „megöregedett”, erőtlenné vált. Tizenhét évi betegséggel a háta mögött, hadakozva a bajjal, megfeledkezett az üdvösségharcról, az írásihoz szükséges erő is elfogyott, a hév is vesztett fokaiból. S itt nem versel próza közben, nem skandálja játékosam, mint egy-egy beszéde közben tette. Bár még négy évet kap a sorstól, és könyvdráimáknak tartott művei közül fél tucatnak tartják ősbemutatóját, s búcsú zás végleges. A nagylemez másik oldalán Móricz Zsigmondról beszél; megvédve őt azoktól, akik műveltség nélküli ősfe- hetséginelk értékelték sunyin. Mindent elolvasott, ami fontos volt, mutat rá Németh László, aki az Erdély-triiló- giát a legnagyobb magyar regénynek tartotta. Lábánál — mondja Móriczról — fiú .tudott volna lenni. A másik nagy művész, akire emlékezik: Tímár József, a színész, áki több színművének főszerepét játszotta. Hallgatom üzeneteit, s amikor a lemezjátszó a felvételek végét jelzi kattanva, leemelem a polcról azokat a könyveiket, amelyekben így, vagy módosítva meg is j e- lentelk ezék a szövegék. Köztük van a Sajkódi esték, a Kiadatlan tanulmányok és az Utolsó széttekintés. L. L. Benépesült a csendes erdei ház a Marcaliba vezető boronkai út mellett. Gerendák zuhanása, fejszék ko- pácsolása jelzi az arra járóknak: faragók vették birtokukba az úttörők leendő pihenőközpontját. Díszített támlájú padokkal, esőbeálló tetővel, hosszú tárgyalóasztallal gazdagítják a kis erdei telep felszerelését. A tábort az idén már hatodszor rendezi meg a Marcali Művelődési Központ Az „alkotógárda” emiatt már jól összeszokott, sokan közülük alapítótagok. Egész nap viccelődnek, ugratják egymást, de közben azért megy a munka is. Tóth Mihály, a népművészet mestere, akit maguk között csak faragófejedelemnek neveznek, az egyetlen a társaságban, aki nem amatőr. — Én irányítom őket, csak nem fogadnak szót — mondja nevetve. A hetven- három éves mester végzi az aprólékosabb munkát, díszít, tányérokat, karkötőket farag emlékül a tábor részére. Most is jár a kezében az ősi fafaragó szerszám, a bizsók. Kovács János, aki „civilben” vasutas, éppen egy padtámla díszítését rajzolja elő nagy körültekintéssel. — Már több, mint húsz éve faragok — meséli. — Otthon persze kisebb használati- és dísztárgyakat is készítek, de itt erre a durvább munkára van szükség, és ezt is szívesen csinálom. Itt nem veszekszünk azon, hogy a fának melyik végét kell megfogni — mindenki azt csinálja, amire éppen szükség van. — Nincs az itt alkotók között szakmai versengés? — Évről évre sokat tanulunk egymástól, átvesszük a tapasztalatokat attól, aki jobban csinálja. Amiket itt lát, a padok, a kút, a kerítés — minden közös munka, szinte mindegyikben közreműködtem én is. Ürmös István társaival a tábori emlékoszlopon dolgozik — minden évben készül hasonló az időponttal, a résztvevők nevével. — Mitől nevezhető somogyinak egy minta? — kérdezem, ahogy 'keze alatt lassan formálódik a díszítő motívumok terve. — Ezek a formák jellegzetesek, a somogyi pásztoroktól származnak. A természetben élő embernek sok alkalma volt arra, hogy a környezetét megfigyelje: a környék gazdag állat- és növényvilágát tükrözik a stilizált minták. Persze, én is falun élek, és a saját öt leteimet. megfigyeléseimet hozzáteszem, de újat is csak • A redőnyökkel félig lesötétített szobát megülte a rózsák nehéz illata. Mindenkitől kapott virágot, aki szerette, csak egyvalakitől — Pétertől — nem. Ült a kellemesen hűvös szobában, és gondolkodott:> Huszonöt éves és alapjában véve boldognak mondható. De a boldogságot most nagyon is pillanatnyi állapotnak érezte; olyannak, amely borzasztóan távol van tőle. Kényelmesen ül egy fotelban, és vár. Egy jelzésre, valamire, ami legalább egy kis reménnyel tölti el. A telefon mindig keze ügyében van, ujj ai már nem egyszer ráfonódtak. De nem, nem hívja föl Pétert. Miért is hívná föl? Csak nem szaladni utána, mert azt egyetlen férfi sem szereti. Egy hete nem jelentkezett. Viszont nem egyszer látta elmenni az ablaka előtt, alattomosan ... A forróságban a félig leengedett redőnyök mögött csend honol és végtelen szomorúság. Oly boldogan készült a születésnapjára, de ez a csend megölte vidámságát. Biztos volt benne, hogy óriási csokor virággal fog Péter beállítani, s hogy nem így történt, 'valami szomorú nyugalom llett rajta úrrá. Mi történt? Hogy fordulhat elő ilyen, pont ővele?! Két éve rajongva szerette ia férfit, a jövő biztonságát látta benne. Egy autó húzott el a ház előtt. Vezetője három rövidet dudált. A lány arca fölélénkült. Ez ő volt, biztosan ő ... Érezte, hogy grrmek így kellett történnie, tudta, hogy ma nem hiába vár. Számolta a perceket. Péter mozdulatait időzítette: most beáll a garázsba, kiszáll, bezárja az ajtót, elindul a lépcsőn; egy emelet, forduló, második emelet; otthon van. Megindul a telefon felé, fölemeli, tárcsáz. És ... Nem, még nem ért oda. — Bizonyára elsiettem a perceket — nyugtatta magát. Kezét idegesen már a telefon felé nyújtotta. — Csrrrr! A telefon hangja élesen hasított a szoba csendjébe. Másodszor nem tudott kicsörögni, is a lány máris fölkapta a kagylót. Egy másodperc alatt — míg a kagylót füléhez emelte — átsuhant agyán: minden rendben van, rendben kell lennie. Keze azonban hirtelen lehanyatlott, arcából kiszállt a vér. Téves hívás ... ■Lecsapta a kagylót; szeméből kicsordult a könny. Újra leült, és megpróbált emlékezni. Keserűen mosolygott: huszonöt évével az emlékeire akar támaszkodni? Már nem sírt; lehunyta szemét. Gondolataiban a néhány hónappal ezelőtti kirándulás jelent meg. A téli Balaton mindig lenyűgözte. A rianások óriási csattaná- sokkal köszöntötték a bágyadt napsugarakat, s hatalmas jégtorlaszok hirdették a szél erejét, ök ketten, Péterrel jégtábláról jégtáblára ugorva korcsolyáztak, élvezték a veszélyes játékot. Majd ezt megunva messze bementek a Balaton közepe felé. S mikor melegedőt fütyültek — ami nem volt más, mint egy hosszú, forró csók — eszeveszett iramban korcsolyázz k egymás felé. Kimondatlanul is biztosak voltak benne: soha nem hagyják el egymást. Eddig jutott gondolataiban, mikor légzése egyenletessé vált, arcán a bánat okozta ráncok kisimultak. Elaludt. Teste meg-megrándult, jelezve, hogy zavaros képekkel küszködik álmában. Eh:te eddigi legkeservesebb csalódását élte át. — Csrrrr! A telefon. Szemét kinyitva hirtelen nem is tudta, hol van. Gondolatai azonban gyorsan kitisztultak. Nem ugrott föl, nem rohant; lassan megkereste a készüléket, és számolt: egy ... kettő ... három ... négy ... öt, majd a kagylót lassan füléhez emelte. Tamás Rita úgy tud alkotni az ember, ha ismeri a hagyományt. Mindig csak paraszti témához nyúlok. — Évtizedek során igen sok darabot faragott. Mi lett a sorsuk? — Általában magamnak faragok, élmény számomra, ha megcsinálok egy figurát. Néha elajándékozom őket, és jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy az ismerőseim még mindig őrzik a húszhuszonöt éve faragott tárgyaimat. — Miért jó alapanyag a fa? — Kezdetben többféle alapanyaggal is kísérleteztem. Ügy tapasztaltam, a kő túl rideg, az agyag túlságosan képlékeny. A fánál állapodtam meg. Ez a legszebb, legengedelmesebb, kellemes illatú. Örökmozgó, nyugtalan anyag, még a faragás után is alakul, érik, szárad, esetleg megrepede- zik, állandóan változik. Hitvallásnak is beillik, ahogy ezek a nagydarab, markos férfiak a fáról beszélnek, gyengéden, szeretettel. Furcsa, hogy a táborban — a vezetőn kívül — egyetlen nő sincs. — Ök inkább az apró, díszítő faragásokat szeretik — mondja Gombai Győző- né. — Az én helyzetem más, nekem tanult szakmám többek között a bútorkészítés is. Azok, akik itt vannak, már ismerik a tábor profilját, elfogadják a közös terveket, szívesen alkotnak a város, a gyerekek számára. Az a jó benne, hogy itt mindenki egyforma. Bár mindenki más közegből, más indíttatással jön a táborba, itt jól megértjük egymást. Tersztyáaszky Krisztina MIHAIL GLUZSZKIJ Színész, akit újra fölfedeztek. Méghozzá ötvenéves korában. De ne szaladjunk eny- nyiíre előre, kövessük Mihail Gluzszkij életútját, művészi pályáját! A szovjet színész, akiit a héten Az elnök éjszakája című produkcióban láthatunk, 1918-iban született, a főiskoláit 1940-lhan fejezte be. 1946 óta dolgozik színházi és fiiimszíinészfcént ; több mint három évtizedig játszotta a leglkülönbözőibb Msebb-na- gyo|bb szerepéket kaland- és mes'efiiiirnékfben, komédiákban és tragédiáikban. Ellenszenves figuráikat, például Iva- sovot a Két óceán titkában, Kallnydkovöt a Csenden Donban; rofconszeniveséket a Tizenkilenc éves voltam és az Élők is holtak című filmekben. Aztán jött az újrafiölfede- zés. Gleb Panfilov, az akkor kezdő fiatal rendező rábízta Fofcics s zani técvomaü parancsnok alakjának megformálását A tűzön nincs átkelés című filmben. A mű világsiker lett, a rendezőt szárnyra kapta a hír, GUizsz- kijira pedig fölfigyeltek — az alkotók és a közönség egyaránt. Egy másik kezdő rendező, a színészként ismert Nyikolaj Gubenko remek szerepet kínált néki A katona visszatért a frontról című alkotásban, amely szovjet fiilmünnep.i bemulta- tólkénit a magyar közönség elismerését is elnyerte jó tíz évvel ezelőtt. Ezért az alakításáért 1973-ban Vasziii- jiev-díjjiail tüntették ki. Ugyanabban az évben újabb nemzetközi siker következett: Ilja Averbáh rendező Monológ című alkotásának idős professzora. Az idén 66 éves művész filmjei közül a közönség A pnémliuim, aztán Az utolsó áldozat, a Péter cár és a szerecsen, valamint a Magyarországon nemrég műsorra tűzött Utószinlkron című alkotást látta'. Mliháil Gtuzszkijt újpaföl- fedeaése után külföldre is 'gyakran meghívják. Az NDK televíziója szerepeltette a többi között a Jelszóra nincs szükség és a Vörös és fekete című filmjében, játszott szovjet—Iboígár és szovjet— lengyél 'közös produkcióban. Ma délután 17 óra 05 perces kezdettel tedevízliónk 1-es progiraimjálbam sugározza Az elnök éjszakája című, napjainkban játszódó filmet, amelyet Lev Mirkszkij rendezett. Ennek Miihalil Gluzszkij a férfi főszereplője.
