Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

1984. augusztus 15., szerda Somogyi Néplap 5 Pálya­választás, módosítási lehetőségek Júniusban 4417 nyolcadi­kos fejezte be megyénkben az általános iskolát. A pá­lyaválasztás már ezt meg­előzően a szülők, az iskola, a tanácsadó és irányító szervek segítségével lezaj­lott. Most, két héttel a kö­zépiskolák kapuinak meg­nyitása előtt, a becsült ada­tok szerint 500—600 leendő középiskolásnak fő még a feje: az először megjelölt iskola, illetve szak vagy szakma helyett kell mást választani. A pályaválasz­tásról, a módosítások lehe­tőségéről kérdeztük dr. Tóth Lászlót, a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgató­ját: — Az általános iskolát végzettek 95 százalékát föl­vették valamilyen középis­kolába. Azok közül, akik nem tanulnak tovább, ki­lencvenötén nem is jelent­keztek sehová, I28-an pedig valamilyen egészségügyi ká- rosultság miatt nem tanul­hatnak. A továbbtanulók 31 százaléka szakközépiskolába. 17 százaléka pedig a gim­názium első osztályába jár majd szeptembertől. A gim­náziumokban tovább folyta­tódott a lányok arányszá­mának növekedése. A to­vábbtanulók 48 százaléka kezdi a tanévet a szakmun­kásképzőkben. A gond az, hogy számos szakmában lehetetlen a pá­lyairányítás, másutt viszont csak korlátozott számban tudják fogadni ősszel a ta­nulókat. A húsipari, vala­mint a pék szakma iránt például nagyon kicsi az ér­deklődés, míg karosszéria- lakatosnak, autószerelőnek, női fodrásznak, nőiruha-ké­szítőnek többszörös volt a jelentkezés. Kiállítás Miskolcon A hét végén nyílik a X. miskolci ipari kiállítás és vásár. Az ország különböző területeiről érkező 157 Ikáil- Lító mutatja be termékeit a múlit évinél ezer négyzetmé­terrel nagyobb, összesen 3700 négyzetméter alapterü­leten. löldvendéglők lombsátra alatt Casino a . középkori várfklakon Tikkasztó nyári délután, hűs szellőért sóhajtó estén kerthelyiségben ülni, sűrű lombok alatt és hideg, hab­zó sört inni, miközben a vendéglő konyhájáról pirított máj és cigánypecsenye mennyei illata árad... Tö­kéletes harmónia: növények, fény, étel, ital és zene. A nyári vendéglátás e kel­lemes formáját, módját kezdjük újra felfedezni. A háború alatt tönkrementek a kerthelyiséges kisvendég­lők, csak most, az utóbbi évtizedben jöttünk rá, hogy mennyire hiányoznak hét­köznapjainkból, életmó­dunkból. Segít a növekvő idegenforgalom és a hazai turizmus is a zölidvendéglök éle trek öltésében, s ma már városainkban, a vidéki tele­püléseken is egyre több családias vendéglő csábítja az idegent és a helybélit, hársfás, vadgesztenyés kert­jébe, ahol a törzsvendéget nevén köszönti a főpincér. Budapest mindig is mesz- szeföldön híres volt kertes szórakozóhelyeiről. A nyári vendéglátás népszerű helye most is a Margitsziget, ahol századunk elején tizennégy vendéglő, táncház, sörkert, klub működött. Nagy részü­ket elsöpörte a háború, he­lyükön fű zöldell. Szeren­csére a sziget legnagyobb, közkedvelt vacsorakertje, a Casino átvészelte a történel­mi viharokat. Az idén a Belvárosi Vendéglátó Válla­lat (10 millió forint költ­séggel) felújította a műem­léki becsű épületet, amely­nek éttermében, sörözőjében, bisztrójában, eszpresszójá­ban naponta ezrek fordul­nak meg, a füves napozó­kertjében turisták hűsölnek. Este a Casino szabadtéri színpadán külföldi és fővá­rosi művészek show-műsor­ral szórakoztatják a terített asztal mellett ülőket. A Casinóban betérők kö­zül kevesen tudják, hogy a középkori várfalakra épült teraszos, oszlopos vendéglőt 1855-ben Ybl Miklós ter­vezte. ötezer személyes konyhával. Felépülése óta többször átalakították, de mindvégig a sziget gasztro­nómiai fellegvára maradt. G und el Imrének A vendég­látás emlékei című könyvé­ben olvashatjuk, hogy már 1870-ben úgy tartották szá­mon a Casinót, mint ahol a vendég „dúskálhat olyan védekező szerekben, amelyek a gyomor kellemetlen kor- gásának ellenszerei”. Tánc­estélyeket, tombolát, hang­versenyeket rendeztek itt, nappal katonazene szórakoz­tatta a közönséget. Ma a Casino Band zenéjére tán­colnak a vendégek, a fiata­lokat disco-müsorral várják. Meleg nyári napokon a ké­sőn jövőknek nem mindig jut asztal, és szombatonként kitehetik a „Megtelt” táb­lát. H. A. TV-NÉZŐ Pelikán a gáton Ez a Józsi legény a gáton. Viszont, ha bástyára vezény­lik, furton-furt beleesik va­lami résibe, holott állandóan azt hallja, hogy sehol egy rés, még hajszáirepedés sincs, az egész — úgy, ahogy van — szilárd bástya. Ha meghagynák hivatalában, jaj lenne a nyavalyás ürgék­nek. és a gátat sem mosná tán el az ár. De stációkat járatnak vele, mert Virág elvtársiak tervei vannak. Ö meg új és új hivatalában megpróbál józan paraszti eszére hallgatni, csakhogy a világ nem hagyja magát megérteni: a bújtatott 'kom­munistáról kiderül, hogy a majdani új rend bölcs vezé­rét alkar ta megtéveszteni. Bacsó Péter vitriolas sza­tírája a képernyőn ugyan vesztett hatásából, de azért A tanú kétségtelenül fontos mű: segít abban, hogy torz optikán át is világosabban lássunk valamit, amit jobb lett volna elkerülni, de ha már megesett, nincs értelme kendőzni, éppen a tanulsá­gok pedagógiai hasznosítása érdekében. Mosolyogva bú­csúzni a múlttól — ez a marxi idea lebegett Bacsó előtt, amikor A tanút meg­rendezte. Mosolyogtam :s, röhögtem is, de most másod­szor látva a filmet, érzékel­tem néhány hibáját: fércelt- ségét, eklekticizmusát, ki­sebb-nagyobb bakugrásait. Az már csak a Te rongyos élet című filmje kapcsán lett előttem világos: Bacsó nem ismeri a falut. Ezért ilyen ez a Pelikán Józsi 's. Olyan Jaózsi, ahogy a városi ember látja a falusit; Kállai igazi falusi eljátszásához ab­ban az időben túlságosan modoros is volt. egy pillana­tig sem hittem el neki a gát­őri atyafi, ellenben — s nem volt meg az átmenet a figu­ra metamorfózisában — hi­telesen domborította a für­dőigazgatót. a vurstlifőnököt. öze Lajos félelmetes Virág­ja, Both Béla Bástya tábor­noka kitűnő alakítás. Lojkó Lakatos József sze­mélyében új tévérendezőt is­mertünk meg a múlt héten. A kritikáikat olvasgatva bi­zonyos tanácstalanságot ta­pasztaltam. Ki ő? Bizonyára a nézők nagy része sem is­meri még a nevét. A Fekete korall című antológiában még költőiként van jelen az 51-es születésű borsodi fia­talember, aki Edelényben érettségizett, Sárospatakon pedig tanítói diplomát szer­zett, s ezután jelentkezett Várkonyi Zoltánnál színészi ambíciókkal. Jeles'rendezőnk tanácsolta a pályamódosítást, így lett Fábri Zoltán tanít­ványa a filmrendezői szakon. Második diplomáját 1979-ben szerezte. Azt vallja: a költé­szet és a film valahol talál­kozik, ezt a kézfogást kere­si egyre nagyobb hittel. Ügy tetszik, A nyolcadik stáció című tévéfilmjében megtalál­ta. Pap Károly regényéből készítette Füsi Jánossal a forgatókönyvet, és életútjára nem véletlenül hívtam fel ilyen részletességgel a figyel­met. Első, milliók elé kerülő munkájában ígéret van. Ügy érzem, rokonszenve a mű iránt nem véletlen. Valahol elraktározódhattak benne népe hiedelemvilágának, meséinek mot ívumai ; A nyolcadik stációban ezek ro­mantikus fordulatokban és a balladává módosításban vannak jelen. Mert filmbal­ladává vált a motívumgu- baccoktól csupaszított re­gény. Egy még kívánatos vénlány — Csomós Mari alakította szépen — kívánko- zásának tragédiás történeté­vé. így módosul a jellemző­en Pap Károly-i téma, „az örök farizeizmusnak és az örök hitnek, vagyis a meg­csontosodott társadalom ál- szent vezetőinek, írástudói­nak és a minden emberben megbúvó megváltónak ellen­téte”; valahogy így fogalma­zott egy ízben Réz Pál. Itt a főbíró képviseli egy naiv, hitben laikus festő ellenében a fariizeizmust. Az nekem, mai nézőnek-olvasónalk túl romantikus, ahogy kimúlik ,. Balladisztiikussága, meggyő­zően erős hatású képei meg­győznek Lajfcó Lakatos tehe­tetlenségéről, noha némi skanzenszemléletet — nem véletlen, hogy a jelenetek egy részét ott forgatták — azonban a szemére vetek Mindenesetre várom új fiilm- •iöit- Leskó László Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, tompán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasil az éjszakába. Három hete immár, hogy elmúlt a Nagy Esemény. Menyasszony lett, annak rendje és módja szerint, hi­vatalosan is Zolihoz- tarto­zó. Kisebb lakodalommal is felért az eljegyzési ebéd. Ők nem akarták. Szerették volna egyszerűen, szűk csa­ládi körben megtartani, de mit szól a falu, mit szóltak volna az emberek, ha még erre is sajnálják a pénzt? Nem, ezt nem engedhették meg, ilyen szégyent a csa­lád nem bír elviselni. Rá­adásul ha másnak futja a kislakodalomra eljegyzés ürügyén, akkor nekik is, mert ők is vannak olyanok, mint akárki más. Végül mégiscsak megtörtént a iíszebéd rokonokkal, sógo­rokkal, komákkal és szom­szédokkal. Fölhúzták egy­más ujjára a gyűrűt, a jel- íépet, amely egybetartozásuk fényes bizonyítéka a külvi­lág előtt. Külsőség, amely megnyitja előttük szülői en­gedéllyel is az egymás felé vezető utat. „Kissé megkés­ve”, nevettek magukban ?zen, hiszen már több mint ,gy év óta közös célt épít­getnek. Attól a tavaszi dél­utántól, amikor először ma­radtak ej/yedül Zoliék laká­sában ... Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, tompán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasil az éjszakába. Felnőtt. Végérvényesen és megmasíthatatlanul tag­ja lett szülei társadalmának. Mától papíron is. Joga van használni az eszét és kinyit­ni a száját, s mindezért kö­telessége vállalni a követ­kezményt. Szavazhat dol­gozhat, önálló lehet, ha úgy akarja, vagy férjhez mehet, szerethet, szeretkezhet, vég­re azt is, titkolózás nélkül, nyíltan vállalva a Másikat, vállalva akár a következmé­nyeket is, mit . számít, ha véletlenül teherben marad? Ősszel megtartják az eskü­vőt, s akkor meg kit érde­kel, ha néhány hónappal előbb érkezik a trónörökös, mint a hivatalosan kisza­bott időpont? Kit érdekel, ha őket nem? A falut ta­lán? Azt bizonyára! Csám­csognának egy darabig a dolgon, de csak úgy halkan, a hátuk mögött összekacsint­gatva. Na és? Mit számíta­na? Hamar találnának más pletykálnivalót, őket meg szépen elfelejtenék. Boldogok. Igen, BOLDO­GOK. S ma különösképpen azok voltak. Az érettségi bankettre természetesen meghívta Zolit is. A lányok közül néhányon, akik pár­tában maradtak, s fiú nél­kül érkeztek, lilára vált. gyűlölködő arccal irigyked­tek, de a többiek kihúzták magukat, belekaroltak vőle­gényeikbe vagy srácaikba — kinek mi volt —, körbejár­tak, mint parádés ló a né­zőközönség előtt. Harminc- négyőjük közül gyűrűs menyasszony nyolc, a ban- kettra fiúval érkező tizen­négy volt. Ez utóbbiak jó­részt azt igyekeztek — az előzetes tereferék alkaImá­val — bizonygatni, hogy ők bizony modern felfogásúak, s nem kell elkapkodni a dolgokat. Először illik egy kicsit válogatni, esetleg ki­próbálni az „áru” minősé­gét. S ha nem elég meg­győző, ki lehet próbáim többször is, többel is ... Ők, a „meggyűrűztetet- tek” képviselték a legelitebb réteget. Szinte érezni lehe­tett a feszültséget a nagy­teremben. A többiek szemé­ből áradó haragos-gyűlölkö- dö, de méginkább: irigy te­kintetek sugárzását. A rá­juk vetett pillantások ke­reszttüzében még inkább próbáltak rájátszani a dol­gokra, szorosan vőlegénye­ikhez bújtak, arcukat gyak­ran nyújtották puszira ... s a többieket majd megette a frász. Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, tompán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasit az éjszakába. — Mit gondoltok, nem. kéne berekesztenünk ezt a bályolgó bált? — hallja még most is Márti hangjai, amint vőlegényével karon­fogva odahajol hozzájuk két tánc közötti szünetben. — Hogyhogy — kérdezik ök, s barátnője súgva vála­szol: — Misi szülei nincsenek otthon ... Nem kell külön biztatás! Hamar búcsút intenek a kollektív bulizásnak, s már mennek is. Csak előbb még szól Marikának, falubéli ba­rátnőjének és Péternek, a srácának, hogy ne izgulja­nak, reggel három felé jön értük az autóval. Addig egy kis dolga van ... Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, iomoán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasit az éjszakába. A lakás ragyogó, bár sötét van. Minek a fény? Nem so­kat beszélgetnek, nem azért jöttek. Mártiék az egyik, ők a másik szobában. Jó Zoli­hoz bújni, érezni a simoga- tást, a forró testét és szá­juk titok-kutató hadmoz­dulatainak örülni. Jó, na­gyon jó összesimulni, bár meleg van, hőség, de mégis! Savanyítás izzadtságszag kering, de most nem zava­ró, inkabb^izgatón-kellemes, görcsöket, s fékeket megol­dó. Felszabadultan engedni a Másiknak, hogy bármit csináljon, ami jólesik, s fel­szabadultan bármit csinálni, ami jólesik. Ez az, ami mindeddig hiányzott, amit a ritka együttlétek alkalmá­val nélkülözni voltak kény­telenek. Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, tompán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasit az éjszakába. Végre olyan volt, ami­lyennek eddig elképzelni sem tudta. Vad, féktelen, kábító, s eszméletvesztően gyönyörű. S az eszméié:} utáni gyöngéd simogatás csak lassan zökkentette visz- sza a valóságba. Újra ráéb­redt, hogy hol van. hogy mi történt, hogy bármi is tör­tént, MEGÉRTE! Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, tompán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasit az éjszakába. Először kapta meg egye­dül apjától a kocsit. „Ne igyál, s vigyázz magadra!" Vigyázott. Ki hinné, hogy nem? S most mennek haza­felé. Nyomja a gázpedált. Marika és Péter a hátsó ülésen falja egymást, de ugyan kit érdekel, amikor pár perce még Zoli is itt volt, csak kiszállt, mert ebben a faluban lakik, amelyet épp most hagynak el. Surrog kint az éjszaka, de nem szá­mít. Semmi sem számít! Az út egyenes, csak később lesz egy éles kanyar. Jól vezet, magabiztosan. Jogosítvá­nyán meg alig száradt meg a pecsét. Nem ivott, józan. Az úton semmi forgalom Csak az éjszaka sötétje. Észnél van, észnél kell len­nie! Még akkor is, ha a má­mor nem az alkohol felől közelít. Mert soha még ilyen IGAZI nem volt! Mintha néhány pillanatra elvesztet­te volna az eszméletét is. Lélegzetvételnél gyorsab­ban siklik a fehér szaggatott vonal a kocsi pörgő kerekei alatt, tompán dübörög a motor és a reflektor fény­csóvája messze előre hasít az éjszakába. Mosolyog. Apja óvta, hogy ne igyon, de azt nein mondta, hogy ne is szeres­sen. S különben is ... hiába mondta volna! A szülői megkötés, ha ésszerűtlen, hiábavaló. De ... — Vigyázz!! FAAAAAAA! — hallja hátulról a rémült kiáltást. Csattanás. Csönd. A kerekek egykedvűen pörögnek a levegőben. Gyarmati László

Next

/
Thumbnails
Contents